Mindszenty József nyomában Budán 

1947-ben Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímása Boldogasszony engesztelő- és imaévet hirdetett, illetve ő vezette az utolsó Szent Jobb körmenetet a Hősök teréig. Mindkét eseményen hatalmas tömeg vett részt, nem kis problémát okozva a hatalom átvételére készülő Magyar Kommunista Párt vezetőinek. Az első zarándoklatot 1946-ban vezette, amit újra ötévente megtartanak, ugyanazon az útvonalon, a Városmajor és Máriaremete közötti 14 kilométeres szakaszon. Bár egy hasonló séta elsődleges célja a belső elmélyülés, jó alkalom lehet arra is, hogy felfedezzük a város olyan látnivalóit, ahová egyébként, a szürke hétköznapokon nem mennénk.

1. A Jézus Szíve templom együttese

A templom – illetve a plébániatemplom, a kistemplom és a harangtorony együttese – az egyik legszebb példája Budapesten a kereszténység és a modernitás együttélésének. Az épületek és épületrészek egymásba írt hasábok, könnyed, világos és átlátható szerkezettel. A hasábokat a legegyszerűbb árkádsor oldja és szervezi egésszé, megteremtve a XX. századi egyházművészet egyik kiemelkedő alkotását.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Az épületegyüttes ráadásul egy család alkotása: az apa, Árkay Aladár kezdte, a fiú, Árkay Bertalan fejezte be 1936-ban és a meny, Árkayné Sztehlo Lili díszítette a szentély ablaksorának üvegfestményeivel. A plébániatemplom mellett a fiú egy emlékkutat is állított apja emlékének – természetesen illeszkedve az egymásba írt hasábok költeményéhez.

A templom mennyezetén, a vasbeton kazetták között Aba-Novák Vilmos egyik utolsó munkája, a teremtés napjait ábrázoló freskó sorozata is figyelmet érdemel. A robusztus, szuggesztív alakok szinte szétfeszítik a kereteket – nem is festészet ez, hanem kétdimenziós szobrászat, hatalmas, göcsörtös kezekkel és grandiózus fekete szembogarakkal.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Ha kijövünk a templomból, szembe találjuk magunkat a történelemmel: ide csapódott az egyik első bomba még 1942-ben. A bombatölcsér helyére még 1944-ben került Szűz Mária szobra. A 2012-ben állított, a harangtoronyra rímelő emlékkő a kerület áldozataira – polgári áldozatokra, katonai kórházban elhunytakra, munkaszolgálatosokra, elhurcoltakra és a nyilas tömeggyilkosságok áldozataira emlékezik. A Mindszenty portréjával díszített emlékoszlop pedig az 1947-es Boldogasszony zarándoklatnak állít emléket.

2. A Városmajor

Maga a park eredetileg az azóta eltűnt Ördög-árok ártere volt és egészen 1785-ig kellett várni, amíg II. József elrendelte, hogy legyen itt közpark. Az akkor divatos franciakertek mintájára 3000 fát ültettek el itt – az utolsókat 1989-ben kellett kivágni közülük. Sokat lendített a park színvonalán, amikor 1920-ban befedték az Ördög-árkot és kitessékelték a vurstlit. Ma van itt templom, színház, teniszpálya, játszótér, kutyafuttató, gimnázium és fogaskerekű állomás. Érdemes a feliratokra is figyelni, ugyanis két zarándokút is fut a fák alatt: a Mária-út és a Pálosok útja.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

A Mária- út a számtalan Szűz Máriához köthető templomot, búcsújáró- és kegyhelyet köti össze. Ma már nem is egy, de sok Mária-útról beszélhetünk, amelyek Czestochovától Medzsugorjéig, Mariazelltől Csíksomlyóig, Máriapócstól Mátraverebélyig átszövik Európa közepét. 2006-ban magánszemélyek kezdeményezésére indult az utak feltérképezése és kialakulása, a közös munka azóta is főleg önkéntességen alapul. 2016-ban a Mária utak felkerültek a magyar szellemi kulturális örökség jegyzékébe. Az út – a Caminohoz hasonlóan – a forgalmas utaktól távol, saját, kijelölt útvonalon halad, és nyitva áll minden jó szándékú, elvonulást kereső ember előtt, vallási hovatartozástól vagy meggyőződéstől függetlenül. A városmajori szakasz Rákosszentmihályt köti össze a Szent Anna réttel.

A pálosok zarándokútjai közül a Források útja a Sziklatemplomtól a budaszentlőrinci pálos kolostorromig tart és – ahogy az egy szerzetesrendtől – főleg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendtől elvárható – lelki útravalóval is ellátja a zarándokokat, amennyiben van náluk okostelefon és leolvassák a szükséges linkeket/kódokat. (palosut.hu)

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Okostelefont annak is érdemes magával vinni, akit a lelki elmélyülés helyett a magyar irodalom és a kortárs tánc érdekel – a városmajori séta során Az ember tragédiájának egészen újszerű feldolgozását láthatjuk a QR-kódokat leolvasva – a honlapjukon még óravázlatot is adnak hozzá! (azembertragediaja360.hu)

3. A Körszálló

A Körszálló – vagyis hivatalos nevén a mai Danubius Hotel Budapest – zseniális megoldás egy lehetetlen feladatra. Történt ugyanis, hogy a hatvanas években a konszolidáló Kádár-rendszerben az elvtársak egyszerre akarták követni, kritizálni és leiskolázni a félt és irigyelt Nyugat-Európát. Egyrészt bizonyítani kellett, hogy a Varsói Szerződés országai is tudnak olyan turisztikai beruházásokat, mint az átkos imperialisták, másrészt megfelelő színvonalú szállást és vonzó szolgáltatásokat kellett biztosítani az egyszerre áhított és félt nyugati turistáknak, de főleg az ő valutájuknak.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Ezt a fából vaskarika mutatványt sikerült megugrani a Körszálló épületével. Akkoriban még nem voltak szállodák a szigorúan vett városközponton kívül, ráadásul a kijelölt telek szűköcske is volt, meg egy 12 méteres szintkülönbséget is le kellett küzdeniük a készítőknek. Szrogh György Ybl-díjas építész azonban ezekből a nem túl vonzó adottságokból megépítette az első budapesti felhőkarcolót és minden rooftop bár ősét. Először kitermeltek 8000 m3 földet az alaphoz, utána az akkoriban szupermodernnek számító csúszózsaluzatos technikával hat hét alatt elkészítették a belső hengeres magot. A 33 méter átmérőjű 19 emeletes épületet végül 1967. december 31-én adták át hivatalosan, bár ősi magyar szokás szerint előző nap még tapétáztak, az átadás napján pedig az egyik szoba kigyulladt, egy leszakadt mosdókagyló pedig eláztatta a hall mennyezetét. De ez kismiska volt ahhoz képest, hogy Kádár Jánost még az átadó előtt sikerült egy előre megkonstruált útvonalon úgy körbevinni, hogy ne vegye észre mennyi mindennel vannak elmaradva a kivitelezők (ebből később paródia is született Alfonzó főszereplésével). A legenda szerint ő itta meg az első eszpresszót a bárban – természetesen cigarettázva.

Az emeletenként 20 darab szobába, illetve a legfölső lakosztályokba aztán érkeztek a híresebbnél híresebb vendégek. Itt szállt meg Réger Moore és Tony Curtis, Heinrich Böll Nobel-dijas író, Thorn Heyerdahl világutazó, de Honthy Hanna is itt lakott lakásfelújítása idején, az őrületbe kergetve a személyzetet. Az első eszpresszót olyan elképesztő luxus ételek követték, mint a vajas-citromos izlandi kaviár kemény 18 forint 90 fillérért, de a tűzdelt fácánért nem átallottak 60 forintot is elkérni. Itt vezették be először a svédasztalos reggeliket, amit a vendégkör egy része nem tudott hova tenni: volt aki odahúzta a svédasztalhoz a székét és úgy falatozott.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Az igazi slágertermék azonban a kapitalizmus legfőbb szimbóluma, a Coca-Cola volt, amit itt lehetett a városban először kapni – a szállodában megszálló külföldi kamionosok kevéssé hivatalos, ámde nagyon népszerű tevékenységének köszönhetően. Így lett a tetőteraszon fekvő Panorámabár “Cola bár” a pesti köznyelvben.

Az elnevezésekkel folyton baj volt a Körszálló történetében: már az építésekor komolyan felmerült, hogy az eredetileg ott üzemelő Florida vendéglő mintájára legyen az új szálloda Hotel Florida, de az ötlet kicsorbult a szocialista erkölcsön. A kelet-nyugati találkozások azonban gyakoriak voltak a Hotel Budapest falain belül is, jártak ide nagykövetek, művészek, politikusok, és itt zajlottak a szlovák–osztrák–magyar egyeztetések a bős-nagymarosi vízlépcsőről. A London teremben Koós János és Hofi Géza szórakoztatta a nagyérdeműt és itt lehetett először angol és amerikai slágerekre táncolni. Itt dolgozni is kiváltságot jelentett – a pesti pletyka szerint volt pincér, aki egy szezon alatt összeszedett egy balatoni nyaralóra valót a borravalókból. Ezért talán megérte szolgálatban lenni, amikor 1968-ban a csehszlovák futball válogatott annyira berúgott, hogy a herendi porcelánokat vágták a falhoz, vagy amikor Moammer Kadhafi líbiai diktátor testőre kis híján lelőtte az ablakot tisztító ipari alpinistát, akit gyilkos merénylőnek nézett.

4. A Raoul Wallenberg-emlékmű

A Szilágyi Erzsébet fasori Wallenberg emlékmű Varga Imre alkotása. Amellett, hogy emléket állít a jeles svéd diplomatának és embermentőnek, félállításának körülményei jól illusztrálják a késő Kádár kor „balra indexel, de jobbra kanyarodik” politikáját.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Wallenbergnek szobrot állítani a szovjet érdekszféra egyik országában kockázatos vállalkozásnak számított, lévén, hogy hivatalosan semmit sem tudni arról, hogy mi történt vele miután az oroszok elfoglalták a Nemzetközi Vöröskereszt irodáját – valószínűleg egy szovjet börtönben halt meg. Hivatalosan csak 2016-ban nyilvánította halottá a svéd állam.

Pátzay Pál még 1948-ban készített egy emlékművet amelyre a Wallenberg által megmentettek adták össze a pénzt – ezt azonban 1949-ben a felavatás előtti éjszakán ledöntötték. 1984-ban az amerikai nagykövet, Nicolas Salgo kérte fel Varga Imrét egy új emlékmű elkészítésére, amelyet az amerikai nagykövetség területén állítottak fel. Varga, Pátzay Pál tanítványaként az első emlékmű kontúrját is rárajzolta egy nagy kőtáblára, amelyet eltört és a törésbe állította be Wallenberg alakját egy koncentrációs tábor fapapucsában és darócköpenyében, annak jelképeként, hogy aki ezreket mentett meg, önmagát nem tudta megmenteni. Erre utal a latin Ovidius-idézet is: “Donec eris felix, multos numerabis amicos, / Tempora si fuerint nubila, solus eris” (Sorsod amíg kedvez, szám nélküli lesz a barátod, / ámde magadra maradsz, hogyha eged beborul – Muraközy Gyula fordítása).

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Ahhoz azonban, hogy az emlékmű kikerülhessen magyar közterületre két nagykövet és egy kisebb összeesküvés kellett még 1987-ben is. A svéd nagykövet Kádár stockholmi látogatása előtt felhívta a pártfőtitkár figyelmét arra, hogy a nemzetközi sajtó meg fogja kérdezni, hogy van-e Wallenbergnek szobra Budapesten. Az amerikai nagykövet pedig „véletlenül” éppen másnap ment Kádárhoz a hazautazása előtti utolsó látogatásra és felajánlotta búcsúajándékként a magyar népnek a náluk készült emlékművet. A szobor két hét múlva, minden hivatalos átadót mellőzve a helyén állt. Wallenberg pedig 2003 óta Budapest díszpolgára.

5. A Gábor Áron emlékmű

Gábor Áron az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei közül az egyik legszerethetőbb, a találékonyság, hazaszeretet és gyakorlati érzék ritka kombinációjának megtestesültje. A szobor Kiss Sándor alkotása, 1980 óta emlékezteti az erre haladókat a Gábor Áron utcára és a székely ágyúöntő mesterre.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Az osztrákok valószínűleg nagyon megbánták, hogy többször elutasították a továbbszolgálási kérelmét. Pedig Gábor Áron székely határőr családból származott, kapott ágyúkezelői – vagyis pattantyús – kiképzést, szolgált a pesti tüzérezredben, járt a bécsi ágyúgyárban, műszaki előadásokat is hallgatott, sőt a szakkönyveit is Bécsből szerezte. A tudás, ami nem kellett a bécsieknek, éppen kapóra jött a fellázadt magyaroknak – saját technikájával és többször a saját pénzéből is, Gábor Áron mintegy 60 általa készített ágyúval járult hozzá a magyar katonai sikerekhez. Tüzér őrnagyként halt meg 34 évesen a kökös-uzoni csatában. Eltalálta egy ágyúgolyó.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

Az emlékmű egy hatalmas, stilizált, törött ágyúgolyó. Közel kell menni hozzá, hogy meglássuk Gábor Áron arcképét és némi kutatást igényel, hogy belelássuk a szobor talapzatába a bodvaji vashámort, ahol az első ágyú készült. Az eredeti ágyúk egyetlen megmaradt példányát is meg lehet nézni, csak el kell menni a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba (illetve a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumba, ahol egy hiteles másolat látható).

6. A Pannónia Filmstúdió (Hűvösvölgyi út 64-66.)

Ma már nehéz elhinni, de volt idő, amikor Budapest egyike volt a világ öt legnagyobb rajzfilmgyártó központjának, olyan vetélytársakkal egy sorban, mint a Disney, vagy a Hanna-Barbera Stúdió. 1957 és 2015 között a Pannónia Filmstúdióban legendás alkotások születtek: a Kockás fülű nyúl azóta kulcstartótól bronzszoborig a város számos pontján szembejön, Hugó a víziló egy egész gyermek generációt ismertetett meg a depresszió fogalmával (bár a vadászatot nem szigorították, mint az USA-ban, ahol ugyanezt az érzést nem Hugó, hanem Bambi anyukájának lelövése váltotta ki – mondjuk vízilovat csak az Állatkertben lehetett volna lőni…). És itt készült az első Oscar-díjas magyar alkotás is, Rófusz Ferenc „A légy” című animációs rövidfilmje. Kár, hogy az akkori magyar kultúrpolitika még 1981-ben sem tette lehetővé, hogy személyesen vegye át. Maga a film is azért készülhetett el, mert a stúdió dramaturgja, Hankiss Elemér támogatta a tervet. A rendező helyett végül a Hungarofilm igazgatója utazott ki az Oscar-díj átadására, akiről senki sem tudta Los Angelesben, hogy kicsoda, úgyhogy a rendőrség végül rátörte a hotelszoba ajtaját, hogy visszaszerezze az ellopott aranyszobrot.

Maga az épület 1954-ben készült, Gádoros Lajos és Mühlbacher István tervei alapján, eredetileg szinkron műteremnek. A szocialista realizmus egy jobban sikerült alkotása, van valami lenyűgöző, szakrális jellege a központi átriumnak a végeláthatatlan lépcsősorokkal. Ha belépünk az épületbe, érdemes először a földszint bal oldali folyosóján végignézni a minikiállítást, ahol alkotónként ismerkedhetünk meg a Mézga család, a Pom-pom meséi, a Magyar népmesék, a Vuk és Gusztáv „szüleivel”.

A technikaőrült látogatók örömmel üdvözölhetik a különféle ketyeréket, amelyek váratlan sarkokban emlékeznek a hősi múltról, amikor még 3600 kézzel készített rajz kellett egy három perces filmhez. Az egyik falrészen még ma is látható azoknak a művészeknek a szignója, akik ide jártak szinkronizálni.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Bartha Dorka

A legnépszerűbb látnivaló azonban az emeleti Macskafogó tárlat, ahol mellbe vág, hogy mennyi munka kellett a filmhez: látni például azokat a modelleket, amelyeknek aztán a rajzolt változata került csak a filmbe – Teufel műkezétől az Intermouse-os belépőkártyákig, vagy a patkányok demo videójáig (természetesen VHS). Elolvasható számos érdekes háttér-információ is a kevésbé ismert alkotókról, például, hogy Lusta Dick trombitaszólóját maga a zeneszerző Deák Tamás játszotta fel. Nem véletlen, hogy 1986-ban, a bemutató évében a Macskafogóra egymillió jegyet váltottak és a népszerűsége azóta is töretlen. Nem is beszélve a köznyelvbe átmentett poénjairól.

7. A Lipótmező (Hűvösvölgyi út 116.)

Göbl Lipót budai molnár biztosan boldog lett volna, ha azt mondják neki, hogy nevét évszázadok múlva is emlegetik majd a városban. Akkor talán kevésbé, ha azt is megtudja, hogy a bolondok házát értik majd alatta. Amikor ugyanis azt mondjuk, hogy „a Lipótmezőn fogok kikötni”, arra a Magyar Királyi Országos Tébolydára, vagy utódjára az OPNI-ra gondolunk, ami az egykori molnár 1820-ban megvett földjén épült. Az egykori Göbl-féle vendéglő (illetve ami maradt belőle), ami miatt a környék népszerű kirándulóhellyé vált ma, a Páfrány utca 17/b alatt található.

Mindszenty József nyomában Budán 

Nem volt egy sikersztori tébolydát építeni Budán. Már 1791-ben felmerült, hogy szükség lenne egy országos elmegyógyintézetre – többek között a II. József által feloszlatott kolostoroknál létezett alapítvány pénzét fordították volna e célra. Az ötletelésen és az iratok ide-oda küldözgetésén kívül azonban semmi sem történt, annak ellenére sem, hogy 1812-től már rendelet tiltotta, hogy a prágai, pozsonyi vagy lembergi tébolydák pesti őrülteket fogadjanak be, mondván, hogy pest-budai elmegyógyintézet híján a viszonosság elve nem működne. Volt, aki az Újépületben – a mostani Szabadság téren álló hatalmas börtönben – akarta elhelyezni a betegeket – akkoriban gyakran börtönözték be ártatlanul az őrülteket, csak 1851-ben született meg az ezt tiltó törvény, a fegyencek védelmében(!). Volt, aki egyenesen Kecskemétre vitette volna a pesti betegeket. Persze a magán tébolyda hamarabb nyílt meg, 1852-ben a Kékgolyó utcában, Schwartzer Ferenc, a magyar tudományos elmekórtan megalapítójának vezetésével. Ezután egészen 1868-ig kellett várni, amíg a lipótmezei intézmény megnyitotta a kapuit – amennyiben lehet ezt mondani egy zárt intézetre.

Több, mint ezer beteget láttak el itt, és itt laktak az orvosok, sőt a személyzet is. Egy időben ide ment haza Rejtő Jenő is, aki napközben kijárhatott, mivel nem volt ön- és közveszélyes. Itt született meg az a párbeszéd, amit akár Rejtő is írhatott volna. Amikor kapuzárás után ért „haza” a Japán kávéházból és zárva találta a főbejáratot, nekiállt az ajtón dörömbölni, mire megjelent a portás:

  • Mit akar?
  • Bemenni!
  • Megőrült maga? Ez a bolondokháza.
  • Tudom, azért akarok bemenni…

Végül a lipótmezei elmegyógyintézetet – akkor már Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – 2007-ben zárták be. Azóta csendben omladozik, a pesti köznyelv pedig újabb vicceket gyárt a hiányáról.

8. Az Ördögárok

Ha a Horváth-kert vagy a Döbrentei tér patakjáról esik szó, először mindenki elbizonytalanodik, hogy ép eszénél van-e a mesélő. Pedig van ott patak – illetve ma már többnyire inkább patakpart – csak nem a szemünk előtt, hanem a lábunk alatt.

Az Ördögárok nevét is onnan kapta, hogy időszakos, vagyis hol van benne víz, hol nem – de ha van, akkor városrészeket is képes (volt) elmosni. De hívták Szent Pál-árkának (a budaszentlőrinci pálos kolostor miatt), Kovácsi-pataknak (mert Nagykovácsi környékén ered) és Timár-pataknak is (a tímárok mestersége igen vízigényes, úgyhogy előszeretettel telepedtek patakok mellé). Több mint húsz kilométeren keresztül csordogál Nagykovácsiból Remeteszőlősön, Óbudán és a Városmajoron keresztül, míg az Erzsébet-hídnál a Dunába ömlik.

Mindszenty József nyomában Budán 
Máriaremetei út, híd az Ördög-árok felett, háttérben a Wippner vendéglő. Fotó: Fortepan/Suzanne Lorant

Kár, hogy ebből ma leginkább a Remete-szurdok patakpartját láthatjuk. Azon a környéken mindenféle vadregényes történetek köthetőek a patakfolyás melletti barlangokhoz, az oda menekülő üldözött remetétől kezdve a titkos pénzhamisító műhelyig. Aki azonban azt gondolja, hogy egy pillangós-madárcsicsergős vízfolyást kényszerítettek évek hosszú munkájával a föld alá, nagyobbat nem is tévedhetne. Az Ördögárok a XIX.századi Rácváros, vagyis a Tabán tímárjainak volt a munkaeszköze. De az 1870-es évekre már annyira bűzhödt, posványos szennyvízcsatornává vált, hogy mindenki megkönnyebbült, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1872-ben megbízta Buzzi Bódog és Kéler Napóleon vállalkozókat (az ilyen nevek miatt érdemes helytörténésznek lenni), hogy kezdjék meg a patak befedését. A munka el is indult a Horváth-kertnél, azonban még javában tartott, amikor 1875-ben az Ördögárok bebizonyította, hogy nem hiába kapta a nevét.

Mindszenty József nyomában Budán 

1875. június 26-án óriási mennyiségű eső esett Budán, és az egyetlen vízelvezető lehetőség, az Ördögárok iszonyú gyorsasággal, hatalmas rombolást végezve lépett ki a medréből. Az Attila úti házakba az ablakokon folyt be a víz, csaknem minden krisztinavárosi épület károkat szenvedett, és hetekig tartott, amíg újra elindulhatott a fogaskerekű. A Tabánban házakat vitt magával, félméternyi iszappal árasztotta el, ami megmaradt az utcákból és a temetőből kimosta a koporsókat. Kamermayer Károly budapesti polgármester Paksig indított hajót az árvíz áldozatainak összeszedésére, és Európa szerte adakozás indult a helyreállítás érdekében – az egyik Rothschild például egymaga 5000 frankkal járult hozzá. Az újjáépítés után kettőzött erővel folytatták az Ördögárok szabályozását. Noha 1878-ra elkészült a Városmajortól a Dunáig tartó rész, majd 1920-ra befejezték a városmajori szakaszt, a teljes megoldásra egészen 2010-ig kellett várni. Akkorra készült el a csepeli szennyvíztisztító – addig napi 50 000 köbméter szennyvíz érkezett az Ördögárkon keresztül a Dunába.

Mindszenty József nyomában Budán 
Fotó: Fortepan/UVATERV

Ma már nagyon értő szemmel kell járni-kelni, ha nyomát akarjuk látni a pataknak. A Szarvas tér magasságában van egy emlékkő, amely az öt történelmi híd egyikének fennmaradt hídfőjére került. A Horváth-kertben van egy Nepomuki Szent János szobor, ami az árvizektől véd (ma már kicsit furcsa a futkározó gyerekek között). A Városmajori templom harangtornya azért áll külön – és azért köti össze árkádsor a templommal –, mert építésekor még számoltak a patak partjával.

9. A Kisboldogasszony-templom Máriaremetén

Bármilyen messze is van Svájc Budapesttől, a máriaremetei kegytemplom története Svájcban kezdődik, konkrétan Einsiedelnben. Az ottani bencés kolostorban volt egy csodatévő Mária-kép, amelyhez gyakran elzarándokoltak még a Rajna-vidéki németek is. Aztán amikor a XVIII. század elején, a török hódoltság után újra német telepeseket hívtak Hidegkútra, a német családok nemcsak a szokásaikat, munkakedvüket és gyerekeiket hozták magukkal, de a Mária-kép egyik másolatát is. Még azt is tudjuk ki: egy bizonyos Thalwieser Katalin, aki a csodatévő képnek tulajdonította, hogy boldog házasságban élt Liezenpold Györggyel.

Mindszenty József nyomában Budán 
Kép forrása: esztergomi-ersekseg.hu

Ez talán nem lett volna elég ahhoz, hogy az erdő, ahová Katalin kiakasztotta a képet búcsújáró hely legyen. Amikor azonban az idős Forstmar asszony, a kép előtt imádkozva visszanyerte a szeme világát, hamar híre ment a csodának, olyannyira, hogy a helyen 1973-ban már a földesúr utasítására emeltek deszkatemplomot. Mária kultusza azóta is töretlen, még a Máriaremete elnevezés is az eredeti képet készítő Meinard nevű svájci remetétől származik. A kegyhely fontosságát mutatja, hogy nem az egyház vagy a földesúr építtetett méltó templomot Máriának, hanem a helyi közösség, egyszerű kisiparosok és szatócsok, vagyis az 1875-ben alakult Máriaremete Boldogasszony Kápolna Egylet. Végül 1898-ban, Hauszmann Alajos tervei alapján készült el a templom – az eredeti kápolna köré, amelyet csak akkor bontottak le, amikor körülötte már álltak az új templom falai. Orgonáját a budai Vár kápolnájából hozták át, Ferenc József és Erzsébet királyné adományaként.

Noha méretében nem összevethető a Szent István Bazilikával, fontosságát mutatja, hogy 1991 óta ugyanúgy basilica minor rangot kapott, mint belvárosi testvére.