A hagyományokhoz híven, idén is április 1-jén nyitotta meg kapuit a BKV 1992 óta működő szezonális múzeuma Szentendrén. Az elsősorban régi járműveket és a városi közlekedési vállalatok történetét bemutató tárlat ismét új járművel gazdagodott.
A Városi Tömegközlekedési Múzeum legújabb kiállítási darabja az úgynevezett mikroszerelvény, amely leginkább a Margitszigeten rótta köreit, de olykor felbukkant a Budai Várnegyedben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron és hasonló frekventált helyeken és eseményeken.
Elődjét Nysa mikrobusz vezette
A „margitszigeti sétajáratként” is emlegetett szerelvény bemutatkozása 47 évvel ezelőtt volt, ám nem ez volt az első ilyen jellegű jármű a Margitszigeten. Már tizenöt évvel korábban is közlekedett a mikroszerelvény a Margitszigeten. Az akkori jármű gépeskocsija lengyel, Nysa típusú mikrobusz volt, pótkocsijai pedig oldalt nyitott, felül pedig plexi üveggel fedett egységekből álltak; ezeket a Fővárosi Autóbusz Üzem főműhelye készítette. A margitszigeti járatot is ugyanez a cég üzemeltette 1968-ig, a BKV megalakulásáig.
A buszok akkori kék-ezüst színeiben pompázó szerelvények 1972-ig közlekedtek, az újabbak megjelenéséig viszont konflisok jártak a margitszigeti szökőkúttól a Nagyszállóig; a kocsikat a Danubius szállodavállalat bérelte egy Pest környéki termelőszövetkezettől. Az új mikrobuszokkal kapcsolatban a BKV az Egyesült Jármű KTSZ-t bízta meg, hogy fejlesszen ki egy modernebb mikrobusztípust, és készítsen el hét szerelvényt.
Tízről huszonötre gyorsult
„1977. május 1-től – szombaton, vasárnap és munkaszüneti napokon 10 és 18 óra között – ismét közlekedik a BKV mikrobusza a szigeten, mégpedig a szigeti szökőkúttól a halastóig, kb. 2,5 km hosszú útvonalon, 20–25 perces menetidővel” – írta 1977/10. számában a Városi Közlekedés, amelyből az is kiderült, hogy akkoriban négy egység volt üzemben, és a három kocsiból álló szerelvény 48 utast szállíthatott. A négy sétajárat az UAZ 451 típusú szovjet terepjárók gépészeti főegységeinek felhasználásával készült. A két pótkocsit maga után húzó mikrobusz mindhárom kocsijának nyitott volt az utastere, a sofőr zárt fülkéjében alakították ki az idegenvezető ülőhelyét is. Az 1977-ben készült elsőgenerációs négy járművet 1989-ben cserélték le – olvasható a BKV honlapján. Érdekesség, hogy az UAZ-motor egyik sebességfokozatát lekötötték, ugyanis nagyobb sebességekre nem szükség, noha a korábbi Nysa sétajárat csak 10 km/órás sebességgel, ezek a mikrobuszok már 25 km/órás sebességgel közlekedhettek. A fékhatás fokozására a gyártó külön kompresszort is beépített.
Az 1977-ben indított járatok útvonalát még úgy jelölték ki, hogy a szerelvény a sétányokon is átment. A sziget történetét eleinte csak magyar nyelven ismertették a vezető mellett ülő idegenvezetőnek kinevezett BKV-dolgozók, de néhány hét után a feladatot hangfelvétel vette át.
Ezen az akkoriban oly népszerű tv-bemondó, Takács Marika olvasta fel a Margitszigetről szóló szöveget, illetve készültek idegen nyelvű kazetták is.
Míg a szigeti konflisok 30 forintért szállították az utasokat, a BKV mikrobuszain 4 forintba került egy menet. Előreváltott BKV-jegyekkel lehetett utazni, a két végállomáson jegykiadó készülékeket állítottak fel.
Az 1977-ben 79 éves újságíró, Mihályfi Ernő szerint „a mai gyerekek a mikrobuszra fognak majd olyan vágyódó emlékezéssel gondolni, mint mi a lóvasútra, amely ugyanezen az útvonalon kocogott végig a déli csúcstól az északiig 1871-től majdnem 60 éven át”, de ebben alighanem tévedett. Noha a mikrobusz is évtizedeken át szállította utasait, vélhetően éppen az az intimitás és romantika hiányzott belőle, ami a lóvasutakban még megvolt, a patakopogásról nem is beszélve... Bár ki tudja? A szentendrei kiállítás után lehetséges, hogy sokan ugyanolyan „vágyódó emlékezéssel" gondolnak majd a margitszigeti sétajáratra, mint ükapáink a margitszigeti lóvasútra.
(Kiemelt kép: Mikroszerelvény a Margitszigeten Kép: Arcanum.hu/Magyar Ifjúság, 1977. augusztus 28.)