Tegnap este, a 2-es villamos Kossuth tér-Müpa szakaszán háromszor is értesülhettem arról, hogy Kurtág György hamarosan százéves lesz. A születésnaphoz kapcsolódó rendezvénysorozat gazdag kínálatát azonban már ősszel megismerhettem, s a februári dátum láttán óhatatlanul  felmerült, "csak nehogy addig..."
"Minden hangja ugyanazzal a feszült várakozással és izgalommal tölt el, amit az első nyomtatott kottával való szembesülés jelentett. Pedig azóta mintegy ötvennyolc év telt el" - nyilatkozta Wilhelm András öt évvel ezelőtt, amikor 95. születésnapra, a kultura.hu nagy Kurtág-körkérdéssel jelentkezett. A legendás zenetörténész 2024-ben hunyt el, akárcsak Eötvös Péter zeneszerző aki Kurtágról ezt tartotta a legfontosabbnak elmondani:
<blockquote>
Kapcsolatot tart az élőkkel és a már nem élőkkel, mindent befogad és kivetít.
</blockquote>
A 100 éves "legnagyobb élő" zeneszerzővel kapcsolatos "logikus" aggodalmat, később felváltották az "az nem létezik", az  "olyan nincs", a "teljességgel kizárt" típusú és a hasonlóan pongyola örökkévalóság-közhelyek. Tegnap a hangszóró recsegése, és az egyéb zajok miatt a villamos utasainak hegyezniük kellett a fülüket, hogy megértsék, mit mondtak be. Akik megértették, gazdagabb lettek egy örömhírrel, sőt megkönnyebbülhettek - nem kell leszállni, átszállni, nem történt baleset -, míg akik nem értették, azok egyszerűen kimaradtak valamiből. És ez nem tragédia, hanem ténymegállapítás. Attól érdekes, hogy végeredményben összekötötte a hétköznapi villamosozást azzal, amit Kurtág György a világról gondolhat. Mindez mintegy két és félórával azután  ötlött fel bennem, hogy leszálltam a 2-esről a Müpánál, ahol egy nappal a nagy nap előtt Nagy Dénes Kurtág töredékek című filmjét vetítették.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/kurtag-gyorgy-foto.jpg" alt="Kurtág" width="1200" height="675">
<figcaption>Kép: Huszti István/BMC</figcaption>
</figure>
</div>
 
Kurtág földi örökkévalósága azután válhatott nyilvánvalóvá Nagy Dénes számára, hogy személyesen is megismerhette a  zeneszerzőt. E találkozás után a filmrendezőnek - ha voltak is efféle elképzelései - bizonyosan le kellett mondania arról, hogy életrajzi filmet készít, archív fotókkal, mérföldkövekkel, és főleg sztorikkal. "Nem megyünk végig az életén, nem beszélünk arról például, hogy ’57-ben egy évet Párizsban töltött. Nem meséljük végig a barátságát Ligetivel, pedig ezek nagyon fontos dolgok, szerves részei a Kurtág életrajznak. Mi viszont kizárólag a zenéhez és a legszűkebb vágyaihoz kapcsolódó dolgokra koncentráltunk. Szerintem jobban is illik hozzá, és a műveihez is, hogy ilyen foszlányokban beszéljünk róla. Annál is inkább, mert mint az számunkra kiderült, nem tudja elemezni a saját életét. Az interjúkból egyszerűen nem adódott össze mindaz, amit mi előzőleg elképzeltünk, ugyanis sem az életéről, sem a darabjai struktúrájáról nem tud egy összefoglaló képet adni. Innen nézve a töredékesség már adta magát" - nyilatkozta Nagy Dénes a Jelennek, egyúttal megmagyarázva  azt is, hogy miért Kurtág töredékek a film címe. De a rendező elmondta azt is, hogy a zeneszerző nagyon nehéz utat járt be. "Hatvanéves kora után futott be a nemzetközi porondon, addig őt külföldön nem is nagyon ismerték. Valamikor a ’80-as évek közepén, részben Ligetinek köszönhetően fedezték fel, de addig is ugyanúgy,
<blockquote>
mindennap dolgozott, pont mint most, csak perspektíva nem volt előtte, és mégis ezt az utat választotta.
</blockquote>
Nem pihen, nem nyaral, nem érdeklik a jó ételek… "
E szavak hallatán illene elszomorodunk, csakhogy Kurtágnak éppen az a tökéletes magány a természetes létállapota, amelyben a nélkülözhetetlen használati tárgyakat leszámítva semmi egyébre nincs szükség az ún. fogyasztói társadalomból. Csak irigyelni lehet ezért. A film egyik legemlékezetesebb jelenete az, amikor Dobos Tamás operatőr - tán a székre rögzített kamera segítségével - azokat pillanatokat igyekszik megörökíteni, amikor a 95. születésnapi koncert után Kurtág a rajongók gratulációit fogadja. A nagylátószögű kamerától eltorzult, ám teli szájjal mosolygó arcokat láthatunk arcokat láthatunk, az Instára, Facebookra megörökítés kényszerbetegeit, akik számára immár a képmutatás a kötelező. Ez a beállítás tökéletesen kifejezi, hogy Kurtág mit láthat abból a világból, amihez annyira ragaszkodunk. És hogy őt ez miért nem érdekli egyáltalán.
Persze, ha észbe kapunk, és mi is megpróbáljuk kívülről nézni önmagunk, hamar megértjük a zeneszerzőt... Legszívesebben felsóhajtanánk, hogy "mennyivel könnyebb így", de nem könnyebb. Nagyon sok munka van vele.

A villamos is Kurtág Györgyöt köszönti, akinek február 19-én, a mai napon van a századik születésnapja.

KULTÚRA

Száz év vagány

Zubreczki Dávid urbanista szakíró írta a sorrendben 9. sétakönyvet az azonos című sorozatból, és bár a séták még most sem vezetnek át a budai oldalra, az új kötet mindenképp szakít azzal a hagyománnyal, hogy népszerű célpontokat vesz górcsó alá. Ez egy szöveges, felnőtteknek szánt városismereti böngésző, legnagyobb izgalma, hogy nem a város legfényesebb ékkövét vizsgálja – az Örs vezér terét még sosem érte ez a vád – azt mégis tudjuk, hogy mire végzünk az olvasással (vagyis a sétával), ha megszeretni nem is fogjuk, rejtett titkait megtanuljuk értékelni.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/58459f4b-3106-4629-ae42-59536b4d2147-2.jpg" alt="Zubreczki" width="3000" height="2250">
<figcaption>Kép: Bartha Dorka/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
A legtöbb embernek az Örs vezér tere ma egy tranzit- és viszonyítási pont. A könyv kísérletet tesz arra, hogy rehabilitálja a teret, de gyaníthatóan tízezrek számára továbbra is egy csomópont lesz, amin át kell haladni vagy ahol át kell szállni. Miután nehéz térnek érzékelni, ezért a mérete is beláthatatlan, felfoghatatlan, a legtöbb ember nem is tudja, hogy hol vannak a határai, pedig izgalmas info, ami a könyvből is kiderül: ez Budapest és Magyarország legnagyobb tere. A felfedezést egy sétaútvonal segíti, ami egy sétakönyvtől elvárható, az olvasónak viszont megengedhető, hogy azt részekre bontsa, esetleg saját sorrendet válasszon – a meglepetés sehogy sem marad el, bármerre is indulunk. A bármerre nem csak az észak-déli irányokat jelenti, nyugodtan gondolkozzunk 4D-ben madártávlati nézettel és időbeni ugrásokkal is!
A legkézenfekvőbb: a shoppingolóknak itt van az Árkád, a Sugár és az IKEA, a három óriás, aminek ablaktalan dobozsága uralja a teret, bár – mintha szabály tiltaná – közvetlen bejárata egyiknek sincs a térre. A 3 doboz dominanciája annyira erős a téren, hogy látatlanban könnyen gondolhatnánk, egy fa sincs a környéken, úgyhogy többek között egy erős zöldítés is ráférne. Az érzésre az óriási buszállomások rá is erősítenek. Egyébként van zöld, kérdés, hogy ha ez “nem jön át”, ha nincs zöldérzésünk a térrel kapcsolatban, akkor ezzel a zöld effekt nagy része elvész. A zöld effekt nem csak itt kap léket, az az információ is feledésbe merült, hogy a Kerepesi úton volt Budapest és Magyarország első bicikliútja is. Mindez azonban csak bevezető az Örssel kapcsolatos hézagos tudásunkba, a java csak most jön. 
<h3 dir="ltr">Ahol csak hajómegálló nem volt</h3>
Erre nyilván sokan felkapják a fejüket, hiszen ez azt feltételezi, hogy repülőtér például igen, ami lehetetlen. Pedig az 1910-es évekre már tömegek bámulták itt (Kerepesi út - Fehér út - Keresztúri út) a sportrepülőket. Ne úgy képzeljük el, hogy pár lelkes mérnökpalánta szórakozott egy üres mezőn, és ezt próbáljuk most eladni repülőtér gyanánt. Az, hogy fedett lelátók, klubszoba, hírlapterem, étterem várta a vendégeket, egy hangárváros pedig a repülőket, jelentősen túlmutat ezen. Bár az első világháború lenullázta az egészet, viszont így lassú fejlődésnek indulhattak a közlekedés más formái. Érdekesség, hogy jelenleg – mindannyian tudjuk, hogy – itt van a HÉV végállomása, ami nem mindig volt végállomás, sőt, 1932-ig nem is volt itt megálló, miközben a HÉV már akkor is vígan elzakatolt Cinkotáig.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/7ca4a88f-894e-4e10-8863-0200f100489f-2.jpg" alt="Zubreczki" width="3000" height="2250">
<figcaption>Kép: Bartha Dorka/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Zubreczki már a könyv elején jelzi, hogy a tér egyik fő jellemzője, hogy itt a legtöbb álom álom maradt, legjobb esetben is csak félig készült el, mert jött egy másik ötlet, ami aztán szintén csak félig készült el. Ezen itt akár még könnyű is átsiklani, de ahogy haladunk a feltérképezéssel, bizony rendre visszatérünk ehhez a gondolathoz a véletlenszerűen szétdobált sínpárokkal vagy egy indokolatlannak tűnő szervizúttal. Vagy a sokadik sugárúttal, ami nem valósult meg, bár annyi nyoma pont maradt, hogy letagadni se lehessen: az Örs vezér útja, ami térképen egyértelműen a Fehér út folytatása tudna lenni, a valóságban viszont egy zöld folyosó, amit egy 300 méter hosszú panelház nyisszantott le az Örsről. Madártávlatból (értsd: online térképen) gyönyörűen látszik, akárcsak egy befejezetlen Nazca-vonal.
<h3 dir="ltr">A könyv személyes vonala is erős</h3>
Még arra is van lehetőség, hogy a szovjet és dán típusú panelházak között esztétikai különbségtételt tegyünk, a könyv ráadásul árnyalja nekünk azt is, hogy tulajdonképpen mitől szocreál egy lakótelep. Haladási irányonként változó, hogy régi időkről mesélő feliratokra, ma már ritkaságszámba menő játszótéri rakétára bukkanunk bolyongásunk közben vagy éppen együtt lelkesedünk az íróval az újra és újra felbukkanó árkádos megoldásokért, amiket a szocreál annyit használt a környéken. 
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/a-hazak-szabvanyok-alapjan-epultek-megis-valtozatosak-1024x576.jpg" alt="A" width="1024" height="576">
<figcaption>Kép: Zubreczki Dávid/Zubreczki Dávid</figcaption>
</figure>
</div>
Zubreczki jó lokálpatriótaként a Móricz Zsigmond körtér gombájának gombaságát is képes lenne elvenni az Örs gombájának magasztalása kedvéért, és nagyon lelkes urbanistaként egy alapvetően ronda épületben is értéket talál a metró melletti irodaépület narancssárga tűzlépcsőjének képében, (bár ezt a borítót tervező Herbszt László is címlapra rakta, és meg annyi minden mást is, elspoilerezve pár sétamegállót). Ez a személyesség kicsit lágyabbá teszi az adatokban nem szűkölködő sétát, sétákat, megközelítve ezzel az eredeti, idegenvezetett élményt.

A Sétakönyvek sorozat legfrissebb kiadványa az Örs vezér terére invitál, de a shoppingolás helyett urbanista böngészésre sarkall, elfeledett épületek, félig kész koncepciók, újraálmodott tervek és rakétamászókák nyomában.


Az Örsre is ráfér egy kis szeretet

Ez volt az a könyv, amiből gyerekként elsőként valamit megsejtettem a felnőttek világából – hogy azért annyira mégse jó és kecsegtető, mint amilyennek Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék mesekönyvéből tűnt, hogy majd fagyievés lesz itt éjjel-nappal… Olyan nagy hatással volt rám, hogy bár közel két és fél évtizeddel ezelőtt olvastam, szinte hetente eszembe jutott a történet és az üzenete, amikor idegesen rohanva, késésben az órámra pillantottam. Nem tudom, van-e még egy ilyen könyv az életemben, ezért is volt különleges élmény felnőtt fejjel megnézni az <a href="https://orkenyszinhaz.hu/eloadas/momo">Örkényben a darabot belőle</a>, kíváncsian, hogy mit ad felnőtt fejjel egy olyan rohanó világban, amiről 25 éve még álmodni se mertünk. 
A Momo Michael Endének a Végtelen történet mellett a másik ismert ifjúsági fantasy regénye, ami 1973-ban jelent meg eredetileg Momo, avagy történet az időtolvajokról és a kisgyerekről aki visszaadta az embereknek az ellopott időt címmel. A könyv írásakor Ende már Olaszországban élt, ez a világ érződik is a regényben, ami kicsit rajongói hódolat is Itáliának és az olasz életstílusok. A könyv azonban a megjelenése után szinte azonnal be lett tiltva szülőhazájában, pontosabban a szocialista Kelet-Németországban. A regényt a magyar közönség is csak a 80-as évek végén ismerhette meg. De mi lehet olyan felforgató és veszélyes egy gyerekmesében, hogy indexre kell tennie a rettegő hatalomnak?
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/momo-oirkeiny01.jpg" alt="Örkény" width="2000" height="1373">
<figcaption>Kép: Örkény Színház/Horváth Judit</figcaption>
</figure>
</div>
Az előadás előtt a kezünkbe vett színlapon az alkotói kérdések azonnal az elevenünkben találnak. Mennyi a múlt heti képernyőidőd? (Nem merem bevallani.) Hányszor mondod azt, hogy “majd”? (Hetente vagy naponta? Vannak majdjaim, amik évek óta tartanak…) Akkor is félnénk a haláltól, ha tudnánk, hogy mi az? (Merek egyáltalán gondolkodni erről a kérdésről?)
A történetet is dióhéjban már a színlap elmeséli. Senki nem tudta, ki volt pontosan a címben is szereplő Momo (Szaplonczay Mária), a kislány, hogy kik voltak a szülei, honnan jött, vajon hány éves lehet. Csak megjelent egyik nap a város peremén álló, romos amfiteátrumban, és attól fogva ott élt. Egy dologhoz mindenkinél jobban értett: úgy tudott figyelni, mint senki más. Úgy tudott hallgatni, hogy attól a legbutább embereknek is okos gondolataik támadtak, a szomorúak is bizakodóvá és derűssé váltak. A környékbeliek – Beppó az utcaseprő (Terhes Sándor), az énekes Girolamo ( Kövesi Zsombor), Fusi a fodrász (Takács Nóra Diána) és Nicolo és Nino ( Borsi-Balogh Máté és Józsa Bettina) – mind a furcsa gyerek állandó vendégei és barátai lesznek. 
Azonban egy nap szivarozó, szürke ruhás idegenek érkeztek a városba. Azért jöttek, hogy megfosszák az embereket minden „haszontalanul” eltöltött időtől, hogy rávegyék őket, ne látogassák a barátaikat, ne járjanak szórakozni és még negyedórát se üldögéljenek az ablak mellett az elmúlt napon merengve. Az emberek azt hitték, egyszer majd visszakapják a sok megspórolt időt, mert nem tudták, minél inkább takarékoskodnak vele, annál szegényebb, sivárabb, hidegebb lesz az életük. Momo egyszercsak azt veszi észre, egyedül maradt, kedves barátai már nem érnek rá, folyton csak rohannak. 
<div class="text_image_wrapper"> </div>
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/22e71b3aaeb534a73cb492502722551c.jpg" alt="Örkény" width="2000" height="1554">
<figcaption>Kép: Örkény Színház/Horváth Judit</figcaption>
</figure>
</div>
 
Nem marad más út, mint szembeszállni a szürke urakkal, így Momo egy teknősbékával (Friedenthal Zoltán) az oldalán elindul, hogy segítséget kérjen Horától (Für Anikó) az idő titokzatos urától. Vajon sikerül visszaszereznie az az ellopott időt? Vajon meg tudja menteni a barátait? Lesz még újra csendes üldögélés az ősi amfiteátrum lépcsőin azokkal, akiket szeretünk?
A rendező, Polgár Csaba a darabot Németországban látta Gáspár Ildikó rendezésében és adaptációjában, így aztán ő jegyzi a magyar nyelvű szövegkönyvet a Revizor kritikája szerint. 
Az Örkényben több szempontból is rendhagyó az előadás, ugyanis már az első pillanatban, amikor még csak az előtérben zsibong a tömeg a nézőtér zárt ajtajai előtt, egy idős úr seprűvel a kezében finoman megkér, kicsit álljunk odébb. Érdekes volt látni, hogy a gyerekek sokkal hamarabb reagáltak a helyzetre és fél lábon ugrálva elkezdek játszani. A második meglepetés a nézőtéren ér minket, ahol felterelnek mindenkit a színpadon kialakított nézőtérre, a süppedős kényelmes székek pedig félkörívben a mesebeli amfiteátrummá válnak. A fordított színpadkép amúgy nagyon jól működik végig, szinte bármilyen grandiózus díszletépítés nélkül kiszolgálja a regény összes helyszínének igényét. 
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/momo-oirkeiny094.jpg" alt="Örkény" width="2000" height="1083">
<figcaption>Kép: Örkény Színház/Horváth Judit</figcaption>
</figure>
</div>
 
A szereposztás minden szereplőnél telitalálat volt, a legkiemelkedőbb a Momót játszó Szaplonczay Mária, aki szurtos arcával, szipogó, taknyos orrával a hatalmas sárga kabátban maga a megtestesült érinthetetlen romlatlanság, a néhol lassabban csordogáló cselekményt is az ő játéka összetartja és izgalmassá teszi. Illetve Für Anikó Hóra mestere, aki az idő uraként a halál maga, jól egyensúlyoz a pátosz és gyermeki mesevilág nyelve között, egy pillanatig sem érezzük giccses túlzásnak a nagy fináléját.
A szürke urak egyenarcú kórusa és főleg Nagy Zsolt pedig annyira bicskanyitogatóan szólaltatja meg az ostoba, agresszív hatalom nyelvezetét, hogy a második felvonást bevezető kis közjátéka alatt másodpercek alatt előhozta belőlem is a polgári ellenállás szent kötelességének vágyát (aminek szintén amúgy csak a gyerekek mertek eleget tenni az előadás alatt). 
2026 első napjaiban az közösségi platformokat elöntötte két divathullám is. Egyrészt a nosztalgia 2016 iránt, ami innen nézve még egy fokkal lassabb, kevésbé digitalizált érának tűnhet, illetve esztétikus posztok tömkelege szólt arról, hogy az analóg az új luxus és státusszimbólum és 2026 az analóg éve lesz. Michael Ende nem tudom, sejtette-e, hogy az általa csak átmeneti rémálomnak ábrázolt világ az időspórolós szürke urakkal egyszer a valóságunkká válik. De akkor az analóg hullám jegyében és felvéve a harcot szürke urakkal írjon mindenki naplót, találkozzon, beszélgessen a barátaival, üljön le egy asztal köré vacsorázni a családdal órákra vagy társasozni, irány a természet, a könyvtár és a színház!

A színdarab alapja Michael Endének a Végtelen történet mellett a másik ismert ifjúsági fantasy regénye, ami 1973-ban jelent meg eredetileg Momo, avagy történet az időtolvajokról és a kisgyerekről aki visszaadta az embereknek az ellopott időt címmel. A decemberben bemutatott zenés előadás egyszerre szól az egész családnak és a témája aktuálisabb nem is lehetne. 

Hányszor mondod egy nap, hogy "majd" – megnéztük a Momót az Örkényben

„A 2010-es évekre egyértelművé vált: Maurer nem „kelet-európai különlegesség”, hanem a 20–21. századi vizuális gondolkodás egyik kulcsfigurája” – írták a gyászhírben, akaratlanul is kifejezve, hogy egy újabb ismeretlen világhírű művészünket veszítettük el. Nem úgy értve, hogy Maurer Dóra mellőzött, félreértett, el nem ismert  lett volna. Épp ellenkezőleg, kitüntetett és vitathatatlanul nagy művészként tartották számon idehaza is; nemzetközi sikerei megvédték a szocializmus éveiben, bár 1967-től kezdve, miután házasságot kötöttek a Bécsben élő az 56-os emigráns építész-képzőművésszel, Gáyor Tiborral, a hatóságok gyanakodva figyelhették művészi megnyilvánulásait. Ugyanakkor a nagyközönség előtt ismeretlen maradt, és a többség, ha úgy tetszik, a nép, vagyis a lakosság nem vette, miért is vette volna a fáradtságot, hogy próbálja megérteni az efféle művészetet. A mindenkori magyar közoktatást minősíti, hogy senki nem akadt, aki értesítette, útbaigazította volna őket, hogy itt valami egészen új képződik, amelynek hatása évtizedek múltán is érvényesül.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/maurer-2.jpg" alt="Maurer" width="850" height="567">
<figcaption>Kép: Maurer Dóra/wikipedia</figcaption>
</figure>
</div>
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-, majd képgrafika szakán végezte, diplomáját 1961-ben szerezte meg. Korai rézkarcsorozataival nemcsak idehaza, hanem külföldön is komoly sikereket aratott. Rézkarcai – köztük a Pompeji és Az este képei – már előrevetítették azt a fegyelmezett, mégis kísérletező gondolkodást, amely később az egész életművet meghatározta.
„Nem határoztam el, hogy grafikus leszek. Nem vagyok kifejezetten rézkarcoló, csak általában szeretem az anyagot. Invenciót kapok, ha önmagukat nehezebben adó anyagokkal (rézmetszet, olajfestés stb.) kell dolgoznom. A rajzot nem szeretem, a rajz steril az én szememben. Ha csak rajz. Ha keverem akvarellel, vagy akár színes ceruzával, már közelebb áll hozzám. Tussal például sohasem rajzolok. Legföljebb egyenesen a natúrából.”
(Maurer Dóránál – Frank János interjúja; Élet és Irodalom, 1967. július 8.)
A hatvanas évek végétől a mozgás, a nyomhagyás, az ismétlés és az átalakulás vált munkái központi kérdésévé. Nem egyetlen stílusban vagy technikában dolgozott: grafika, fotó, film, festészet és installáció egymásba nyíló lehetőségeiben gondolkodott – írják az Akadémia közleményében, de ugyancsak életmű része, hogy nemcsak alkotóként volt jelen: kiállításokat szervezett, fordított, írt, közösségeket épített. Tanárként generációk gondolkodására hatott, interdiszciplináris szemléletet képviselve a művészetben.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/t1428910.jpg" alt="Maurer" width="1536" height="840">
<figcaption>Kép: Dóra Maurer/Tate.org</figcaption>
„Például a nyolcvanas évek elején volt a Szépművészeti Múzeumban fotó- és filmköröm. Voltak nagyon delikát részek: miként lehet a múzeumot kerülő gyerekeket becsalni a kiállítótermekbe. Titokban ki kellett valamilyen többalakos képet fürkészniük, és ezt egyetlen negatívra, több felvétellel megvalósítaniuk. Mondjuk ugyanaz a kislány alakítsa Salomét és Keresztelő Szent János levágott fejét. Ezekről készítettünk papírképeket, s ennek alapján kellett visszakeresniük az eredeti művet. Aki megtalálta, az állvánnyal, lámpákkal felvételeket készíthetett a múzeumban - baromi boldogan rohangáltak a kábelekkel. Az Iparművészeti Főiskolán vizuális, később audiovizuális kísérleti kurzusokat vezettem, amelyek nem dumából, hanem csinálásból álltak. A képzőművészetin a festőosztályom vezetését interdiszciplinárisan fogtam fel, és amíg tanítottam még az iparon, átvittem oda a festődiákokat. Bakos Gábor, Szegedy-Maszák Zoltán, Csörgő Attila vagy Kapitány András ott találkozott olyan technikai lehetőségekkel, amikhez azelőtt nem jutott hozzá”.</figure>
</div>
(Eleven és fesztült a szimmetria – Beszélgetés Dékei Krisztával; Magyar Narancs, 2008. december 16.)
A hatvanas évek végétől figyelme egyre inkább a mozgás, az eltolódás, az ismétlés és a rendszerek vizsgálata felé fordult, <a href="https://web.archive.org/web/20110218061415/http://artportal.hu/lexikon/muveszek/maurer_dora" target="_blank" rel="noopener">az Artportal életmű-összefoglalója</a> ezt írja erről az időszakról: „A minimális mozgások folyamatainak megtervezett rögzítése igazán már az újabb eszköz, a film segítségével történt. Művészetében a helyváltoztatás, mint központi fogalom és gondolat folyamatosan jelen van, fotón és filmen egyaránt, s azt a hatást vizsgálja, amit két vagy több tárgy egymással kapcsolatba lépő, egymásra rétegződő mozgásrendszere kivált (Displacement-sorozat, 1972-83; Relatív lengések, 1973). A 70-es évek derekán indult a Kvázi-képek sorozata, melynek teremtő elve a továbbiakban folyamatosan jelen van művészetében. Egy geometrikus raszterrendszer valamely részletét véletlen kiválasztással kiemeli, felnagyítja, s elhelyezi a síkban, majd később a térben is”.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/t14287-sluices-3-a-b.jpg" alt="Maurer" width="544" height="640">
<figcaption>Kép: Maurer Dóra/Tate.org.</figcaption>
</figure>
</div>
Maurer Dóra az alkotói attitűdjéről, gondolkodásmódjáról, 1976-ban, egy Beke Lászlóval folytatott beszélgetés során - amelynek szerkesztett változata a "régi" Mozgó Világ 1977/3. számban jelent meg - árult el részleteket:
<blockquote>
Foglalkozni akarok valamivel – nem pedig egy valamit létrehozni. Ha ma csinálnám a régi fajta elrejtést, akkor azt szisztematikusan csinálnám. Összefüggéseket kell tudatosítani, azok nyelvtanát megteremteni.
</blockquote>
Nem lehet kétségünk afelől, hogy e „nyelvtan-teremtésnek” Maurer Dóra az egyik legjelentősebb alakja volt. Ahogy ő mondta, „Ma nem a nagy fordulatok időszakát éljük – sok mindent újra kell kezdenünk, így a legegyszerűbbnek látszó jelenségek vizsgálatát is, azt azonban módszeresen. Ilyen „egyszerű” jelenség a grafika is, melyről már elfelejtettük, hogy nem más, mint nyomhagyás.”
Noha az ötven évvel ezelőttiekkel szemben ma egyértelműen a nagy fordulatok időszakát éljük, de Maurer Dóra akkori, ellenkező előjelű állítása ugyanúgy igaz. Sőt a legegyszerűbbnek látszó jelenségek módszeres vizsgálatát nemhogy sürgősen el kellene kezdeni, de a jelen állás szerint vesztésre álló világban egyéb dolgunk sem volna, már csak azért is, mert most megint eggyel kevesebben lettek azok, akik számára e módszeres vizsgálat magától értetődő volt. Lesújtva, egyúttal büszkén olvassuk e szomorú hírt, hiszen Maurer Dóra művei a világ legjelentősebb közgyűjteményeibe kerültek, és számos rangos intézmény rendezett számára kiállítást, és hogy „ennek szimbolikus csúcspontja volt a londoni Tate Modern nagyszabású retrospektív bemutatója 2019–2020-ban”.

2026. február 14-én hajnalban, életének 89. évében elhunyt Maurer Dóra – közölte  szombaton a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, amelynek az elnöke volt.

A rajzot nem szeretem. Ha csak rajz --  Maurer Dóra (1937-2026)

A rajzot nem szeretem. Ha csak rajz -- Maurer Dóra (1937-2026)

<blockquote>
Az iskolaterek esetén a bejáratok környezetében alakulnak ki védett gyalogos teresedések,
</blockquote>
és a bejáratot megközelítő útvonalakon javul az útkeresztezési lehetőségek biztonsága.
A Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium előtt egy olyan biztonságos, tágas érkezési és gyülekezési teret szeretnének kialakítani, amely akár 3–4 osztály számára is kényelmesen használható. Az iskolatér kialakításához felszabadítanának az iskola előtti ferde parkolósávban 10 parkolóhelyet, a gyalogos-átkelőhelyek biztonságát szerelt középszigetekkel növelnénk, valamint a haladási irányokat egyértelműen jelző táblákat helyeznénk ki.
A Budapest School előtti fejlesztés részeként 7 parkolóhely átalakításával terveznek tágasabb gyalogosfelület és több kerékpártámaszt létesíteni, ösztönözve az aktív, egészséges közlekedést. A Budapest School előtti forgalomtechnikai kialakítás már figyelembe veszi a 2025. évi Józsefvárosi Részvételi Költségvetésen nyertes, Kenyérmező utca és a II. János Pál Pápa tér kereszteződésébe tervezett zebrát is.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/osszesitoabraiskolautcapapa-2-2560x1773.png" alt="Iskolatér" width="2560" height="1773">
<figcaption>Kép: Iskolatér kialakítása a 8. kerületi II. János Pál pápa téren/RÉV8</figcaption>
</figure>
</div>
 
Ahhoz pedig, hogy a környék általában véve is biztonságosabb legyen, 
<blockquote>
tavasszal 30 km/órás sebességkorlátozást vezetnek be a Csarnok negyedben és a Népszínház negyedben,
</blockquote>
ezzel párhuzamosan ráadásul számos egyirányú utcát megnyitnak a kétirányú kerékpáros közlekedés számára.
Az iskolaterek kialakítását és az aszfaltburkolatra kerülő mintákat ezúttal is a diákok bevonásával szeretnék megtervezni, hogy a gyerekek saját ötletei és igényei is megjelenjenek, és valóban magukénak érezhessék az új közteret, és virágládákkal, ülőfelületekkel és játékos elemekkel is szeretnék barátságosabbá tenni.
Ahogy a kerület városfejlesztéssel foglalkozó szervezete, <a href="https://rev8.hu/iskolautcak/" target="_blank" rel="noopener">a Rév8 Zrt. írja</a>,
<blockquote>
a tervezés során fontos az itt élők, a szülők, a diákok és a környéken közlekedők véleménye is,
</blockquote>
ezért 2026 február 25. 18 órára lakossági fórumot szerveznek a Budapest Schoolba, azaz a II. János Pál pápa tér 25. szám alatti épületbe, és kérdőíven is várják a véleményeket. A kérdőívet <a href="jozsefvaros.hu/go/iskolaterek" target="_blank" rel="noopener">ide kattintva</a> lehet kitölteni.
Ahogy az Énbudapestem több cikkben is <a href="https://enbudapestem.hu/2025/09/05/a-trefort-utcai-iskolautca-csak-a-kezdet" target="_blank" rel="noopener">beszámoltunk róla</a>, a VIII. kerületi Trefort utcában 2025 augusztus végén alakították ki Budapest első iskolautcáját az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium előtt.
Az iskolautca mára egy olyan közoktatási intézményhez kapcsolódó utcát jelent, amiben az iskolák előtt a helyszíntől függő változó méretű autómentes tér jön létre. 
Az önkormányzat bútorokat és növényekkel beültetett planténereket telepített, hogy lezárja az utcát az autóforgalom elől, valamint zászlókat is kihelyezett, amelyek mintáihoz az iskola diákjainak munkáit használták fel. Az iskolautca helyét és határait aszfaltfestéssel is kijelölték, aminek elkészítésében a környékbeli érdeklődők segítségét is igénybe vették. A Trefort utcai iskolautcát aztán újabb átadások is követték.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/keipernyoifotoi-2025-10-06-16.png" alt="Iskolautca" width="2096" height="1394">
<figcaption>Kép: BKK/BKK</figcaption>
</figure>
</div>
A fenti két esetben, a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Budapest School esetében erről még nincs szó.
Hogy miért jó egy iskolautca, arról egyébként <a href="https://enbudapestem.hu/2025/05/24/most-mar-tenyleg-keszul-az-iskolautca-jozsefvarosban" target="_blank" rel="noopener">itt írtunk bővebben</a>.
<blockquote>
Többek között tisztább lesz a levegő, mert az autók csak távolabb tudnak megállni a bejárattól,
</blockquote>
az iskolák közelében megszűnik a balesetveszélyes manőverezés, és a helyi közösség, a gimnázium tanulói és az ott lakók szabadon használhatják az intézmény előtti városi teret.

A Józsefvárosi Iskolautcák Program következő lépéseként a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Budapest School környezetét szeretnék biztonságosabbá tenni az ott tanuló diákok számára.

Iskolaterek kialakítását tervezi a Józsefvárosi Önkormányzat

A Fővárosi Közgyűlés, <a href="https://www.facebook.com/valyovalyo/posts/pfbid02NtBwjaJzETdCD9ZimPp2jXWwa6jFpW4x7LxAL3z8vjoRozi6q5bQnCCxUAGViCm4l" target="_blank" rel="noopener">mint emlékeztetnek</a>, 2024 decemberében megszavazta, hogy megvalósíthatósági tanulmány készüljön egy budapesti Dunafürdő (fauszoda) létrehozásáról.
A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) felkérésére ők is részt vettek a megvalósíthatósági tanulmány írásában, aminek során feltárták a dunai fürdőzés történetét, nemzetközi, sikeres példákat elemeztek, és megvizsgáltak 49 potenciális budapesti helyszínt.
Mint írják, a munka egyik tanulsága az volt, hogy
<blockquote>
a vártnál több budapesti Duna-szakasz alkalmas valamilyen formában Dunafürdő vagy strand létesítésére.
</blockquote>
A szervezet posztsorozatot indít, amiben bemutatják a lehetséges budapesti Dunafürdő-helyszíneket. „Az egyes fürdőhely-típusokhoz példaterületeket dolgoztunk ki, melyek jól szemléltetik az adott megoldási forma előnyeit és kihívásait.”
A fürdőhelyek szerintük akkor tudnak egyébként igazán beépülni a városlakók mindennapjaiba, ha népszerű szabadidős helyszínekhez közel helyezkednek el, és azokkal kombinálva használhatók – például parkok, sétányok szomszédságában.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20240718mm2030.jpg" alt="2024." width="4000" height="2667">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
 
Ahogy az Énbudapestem is <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/12/uj-szabadstrand-nyilt-budapesten-lehet-menni-husolni" target="_blank" rel="noopener">beszámoltunk róla</a>,
<blockquote>
2025 nyarán a 2021-ben újranyitott Római-parti Plázs után új szabadstranddal gazdagodott a főváros. 
</blockquote>
Az új szabadstrand előtt <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/19/hany-napi-hivatali-munka-kell-ahhoz-hogy-lubickolhassunk-a-dunaban" target="_blank" rel="noopener">látszólag nem volt akadály</a>, hiszen a Rómain évek óta működik egy, és a vízügyi szakemberek és az elmúlt évek mérései szerint a Duna javuló vízminősége ezt lehetővé teszi.
A főváros megbízása alapján a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) is 2025 tavasza óta rendszeresen mérte a vízminőséget a Duna kiválasztott pontjain, és az akkreditált vízminőségvizsgálatok eredményei szintén biztatóak voltak.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20250812rr7090.jpg" alt="Árasztó-part" width="4240" height="2832">
<figcaption>Kép: Ruzsa Rania/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
 
A lehetséges helyszínek számát végül hamar négyre szűkítették, és 2025 áprilisában a BGYH ezekre a helyekre el is indította a létesítéshez szükséges engedélyezési eljárást. A listából végül <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/12/uj-szabadstrand-nyilt-budapesten-lehet-menni-husolni" target="_blank" rel="noopener">az Árasztó-part kapott engedélyt</a>, hogy kijelölt természetes fürdőhely legyen.
Ahogy <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/12/uj-szabadstrand-nyilt-budapesten-lehet-menni-husolni" target="_blank" rel="noopener">ebben a cikkünkben</a> írtuk,
<blockquote>
egy strandként korábban soha nem használt területről van szó ezért vadregényesebb volt, mint a Római.
</blockquote>
Itt nem voltak büfék, nem volt kiépítve part, a strandra gyökerek és kövek között lépkedve lehetett eljutni, és a vízben mászkáláshoz is ajánlott volt erre alkalmas cipőt hozni.
A próbaidő úgy tűnik, bevált, nemcsak azért, mert <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/29/bucsuastrandszezontol" target="_blank" rel="noopener">a Valyo kérdőívet indított</a>, hogy idén még jobb körülmények fogadják az érdeklődőket, hanem azért is, mert <a href="https://www.facebook.com/valyovalyo/posts/pfbid02NtBwjaJzETdCD9ZimPp2jXWwa6jFpW4x7LxAL3z8vjoRozi6q5bQnCCxUAGViCm4l" target="_blank" rel="noopener">a friss térképükön</a> már meglévő szabadstrandként tüntetik fel.

A Valyo méret és megvalósíthatóság szerint kategóriákba sorolta, és térképre tette a 49 potenciális budapesti fürdőhelyszínt. A közeljövőben pedig posztsorozatot indítanak, amiben bemutatják a lehetséges budapesti Dunafürdő-helyszíneket.

Bemutatják a lehetséges Duna-parti fürdőhelyeket

Az önkormányzat <a href="https://www.budapest13.hu/beruhazasok/megujul-a-hollan-erno-utcai-szokokut/" target="_blank" rel="noopener">bejelentése szerint</a> a beruházás előkészítéseként a kivitelezéshez szükséges kiviteli tervezés jelenleg folyamatban van. A tervek elkészülését követően,
<blockquote>
az ütemezés szerint 2026 nyarán el is készülhet a szökőkút.
</blockquote>
„Az új létesítmény nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem a közösségi terek használatát is élénkíti, különösen a nyári időszakban” – tették hozzá.
Ahogy az Énbudapestemen <a href="https://enbudapestem.hu/2025/07/18/egyszerre-legyen-esztetikus-fenntarthato-es-biztonsagosan-hasznalhato" target="_blank" rel="noopener">megírtuk</a>, a XIII. kerületi önkormányzat 2025 július 16-án jelentette be, hogy megújítják a Hollán Ernő utcai szökőkutat. A cél az, fogalmaztak, hogy a szökőkút egyszerre legyen esztétikus,
<blockquote>
ugyanakkor fenntartható és biztonságosan használható,
</blockquote>
szépítse is tehát a környezetet, és meg is feleljen a helyiek igényeinek.
Az önkormányzat munkatársai két tervet is készítettek, és a lakók pedig szavazhatták meg, melyiket szeretnék az utcában látni. Mint akkor fogalmaztak, mindkét verzió esetében fontos volt az is, hogy megelőzze „a diszfunkcionális használatot”.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/13kerszakakaotopciak.png" alt="XIII." width="700" height="696">
<figcaption>A két terv közül az első szerették jobban; Kép: Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat /Facebook</figcaption>
</figure>
</div>
 
Az egyik terv egy intelligens vezérlésű szökőkútról szólt, ami kameraérzékeléssel reagál az emberi jelenlétre. Ha valaki belép a biztonsági zónába, a víz automatikusan leáll, amint pedig kilépnek a biztonsági zónából, a szökőkút visszakapcsol. A másik terv egy gömbkompozíciójú szökőkutat mutatott be, ami a négy évszakot lett volna hivatott szimbolizálni.
A lakossági visszajelzések és vélemények alapján a talajba süllyesztett, intelligens vezérlésű szökőkutat, azaz
<blockquote>
az első számú tervet fogják megvalósítani.
</blockquote>
Ahogy a korábbi cikkben is <a href="https://enbudapestem.hu/2025/07/18/egyszerre-legyen-esztetikus-fenntarthato-es-biztonsagosan-hasznalhato" target="_blank" rel="noopener">összefoglaltuk</a>, a Hollán Ernő utca elejét 2009-ben alakították sétálóutcává. Ahogy egy korabeli, egyébként Bardóczi Sándor, jelenlegi főtájépítész által jegyzett cikkből <a href="https://epiteszforum.hu/harom-vonal-harom-ev" target="_blank" rel="noopener">kiderül</a>, az eredeti szökőkút kialakításával már eleve rengeteg probléma volt.
A szökőkút tervezett helyén egy sehol nem szereplő gázvezetéket, és egy olyan, BKV-hoz tartozó elektromos kábelköteget találtak, amelyről BKV se tudta megmondani mi célt szolgált, emiatt aztán kiiktatni se merte.

Az XIII. kerületi önkormányzat tájékoztatása szerint új létesítmény nemcsak esztétikai értéket fog képviselni, hanem a közösségi terek használatát is élénkíti , különösen a nyári időszakban.

Megújul a Hollán Ernő utcai szökőkút

Keresztkérdésekkel zaklattuk Feri bácsit, és miközben megpróbáltuk őt rajtakapni valami szigorú teknősbékaságon, a mesekönyv íróját, Czakó Zsófit is kikérdeztük gyerekekről és írásról, de még arra is jutott idő, hogy elmesélje nekünk, hogy hogyan viszonyul a civilek világához és Budapesthez. És persze végig próbáltuk megfejteni, hogy milyen is egy jó parkőr.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0373-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Besétáltunk a pár éve újjáépített, többszintes és multifunkciós Bástya parkba, ahol Feri bácsi már várt minket, kicsit lelkesen, kicsit zavarban, de teknőspáncél nélkül. Azonnal lerohantuk egy kifejtős kérdéssel.
Milyen egy jó parkőr, szigorú vagy barátságos? Határozott vagy kedves?
Barátságos! – vágja rá Feri bácsi – de volt már olyan, hogy rászóltam valakinek a gyerekére, de arra a szülő azt mondta, hogy miért szól maga rá az én gyerekemre, és akkor erre az a válaszom, hogy akkor miért nem maga szól rá? Mert itt a felelősség amúgy a szülőké, ki van téve a tábla. Kijön a család délután, az egyik gyerek balra, másik jobbra megy, harmadik amott játszik, negyedik meg felmegy a gyilokjáróra, ahova nem is mehetne 14 éven aluli. Az anyukája telefonozik, a gyerek meg csak sír fönt, mert elesett, és vérzik a lába. Szólok neki, hogy sír a gyerek, ő meg forgatja a fejét, azt se tudja, hol van.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0365-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Mennyi az átfedés az igazi Feri bácsival? A könyvbéli Feri bácsi elég sokáig egy szigorú valakinek tűnik. 
Az a lényeg, hogy a gyerekeket szeresse az ember, anélkül nem lehet csinálni. Például tíz és dél között a Bástya ovisok jöhetnek csak ide. Előtte már integetnek az ablakból, és amikor megérkeznek, jönnek ide hozzám, hogy Feri bácsi! Feri bácsi!, körbe is ülnek, az óvó nénik meg nem győznek nekik szólni, hogy hagyjanak már békén. Egyébként nekem is két unokám van már, 8 és 11 évesek, és nekik is megvan a könyv. A picinek én olvastam el, még az iskolába is bevitte, és megmutatta, hogy ő itt a papám.
Régen is voltak csőszök, meg parkőrök, most meg térgondokok vannak, de a feladat mindig is ugyanaz volt: van a városban egy szeletke, ahol rendet kell tartani, figyelni arra, hogy ne tegyenek kárt semmiben és senkiben, mindezt kedvesen vagy legalábbis udvariasan.
Ez így is van. Volt egy új kolléga nyáron, ő a labdázókra, a krétázókra, mindenkire rászólt, pedig azt sem szabad, mert furcsa, amikor egy őr úgy viselkedik, mint egy katonatiszt, aki azt hiszi, hogy az övé az egész park. Az ember csak úgy szép nyugodtan elmondja, hogy mit lehet, mit nem lehet, meg hogyha már olyan a helyzet, akkor tessék kimenni. Néha úgy is van, hogy a kameráról látjuk azt, hogy egy 15 éves gyerek rajta áll a forgókapun és körözget. Ha meg jön valaki véletlenül egy babakocsival, az pont nekimegy. Az ember olyankor picikét azért mérges lesz – rögtön felmegyek és rájuk szólok, de abba is hagyják, hallgatnak az őrökre.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0371-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
A felnőttekkel is gond van, vagy csak a gyerekekkel? 
Felnőttekkel is, nyáron vannak beugrások, bejönnek a játszótérre, meg amikor meleg van, akkor a Károly kerti kolléga szerint a szökőkútból kell kiszedni az embereket. 
Feri bácsi visszament dolgozni, Zsófi pedig leült a helyére, a legkevésbé sem titokzatos földalatti teremben, ahova a mínuszok elől menekültünk.
Nem nagyon van másik olyan könyv, amiben egy parkőr a főhős. 
Lehet, hogy ha nem költöztem volna vidékre, akkor nem vettem volna észre, de amikor visszajöttünk három és fél év után egy ezer fős faluból, rögtön ide a belvárosba csöppentünk. Itt nem messze laktunk két évig, a Bástya park eleve lenyűgözött, és feltűnt a parkőrök jelenléte. A Károly-kertben is van egy ilyen nagyon szép kis őrbódé. Nagyon sokszor jönnek elő, mert igazából sok feladatuk van, és ez nekem nagyon figyelemfelkeltő volt, meglepő, hogy mit csinálnak ők ott. A parkőröknél van a kis bódénak a kulcsa, ahol a játékok vannak, a homokozó vödör, a kismotor, a dömper, és akkor bemegyünk a parkba és rögtön mondja az összes gyerek, hogy menjünk hátra a parkőrhöz és kérjük el. És ugye, ha úgy adod vissza, hogy mondjuk eltörted, akkor ott van felelősségre vonás is, és szerintem ez egy tök nehéz feladat az ő részükről. Szoktam velük beszélgetni, és tényleg, ha rászólnak valakire, aki mondjuk éppen égeti a leveleket, akkor azt nagyon nehéz úgy kezelnie, hogy végül ne úgy távozzon a szülő is, meg a gyerek is, hogy a parkőrre mérgesek.
Itthon annyira feszült most mindenki, hogy egyébként is nagy kihívás lehet úgy kommunikálni, hogy senki se robbanjon rá a másikra.
A parkőr személyiségétől függ, hogy mennyire robban, Feri bácsit még soha nem láttam robbanni. Van olyan parkőr, aki azt mondta, hogy ő helikoptervezető volt, és ő például nagyon szokott kiabálni, kicsit megkeseredett, meg minden baja van. Szóval nem azt mondom, hogy mindig a parkőrnek van igaza, de az biztos, hogy baromi nehéz ezeket a napi konfliktusokat kezelni. És ugye nem is csak a gyerekre kell figyelni, hanem sokszor a szülőre is, aki kiakadt, hogy a parkőr rászólt a gyerekre.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0368-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
A főváros nemrég indított egy <a href="https://enbudapestem.hu/2026/01/22/mar-6-budapesti-helyszinen-vigyazzak-a-rendet-es-tisztasagot-a-tergondnokok" target="_blank" rel="noopener">térgondnok program</a>ot, és érdekes belegondolni, hogy az a bácsi vagy néni mit is csinálnak valójában. Ahogy így olvasod a könyvet, vagy beszélsz velük, látni, hogy ez egy változatos és felelősségteljes dolog. Ezért is mondta Feri bácsi is, hogy itt muszáj szeretni az embereket, a növényeket, muszáj magadénak érezni ezt az egészet.
Van az a budapesti, aki leviszi a kutyáját és odakakil a kutyája és nem szedi fel, meg van az a budapesti, aki meg tényleg az egész környéket a magáénak érzi, és még a más kutyájának a kakiját is felszedi. Szóval igazából mindannyian valamennyire a saját környezetünk őrei vagyunk, fontos, hogy, mennyire vagyunk rá igényesek. Itt a Bástya parkban Feri bácsin éreztem, Laci bácsin is érzem a Károly kertben, meg Jenő bácsin a Honvédban, hogy ők úgy mennek ki, hogy az az ő birodalmuk. Jenő bácsi karácsonyfadíszeket is tett fel a Honvéd Parkban, hogy egy kicsit úgy érezzék az emberek, mintha hozzá mennének.
Szerinted ez a parkőr-világ ugyanolyan misztikus egy gyerek számára, mint a tűzoltó-kukás kocsi-buszvezető vonal?
Igen, a gyerekek szűrőjén keresztül ez nyilván tök érdekes, hogy persze, parkőrnek van ott a bácsi, de mit csinál egész nap? De most tényleg, hova megy? Mi az ott a kezében? Szóval nekem misztikus volt, és mivel nekem misztikus volt, szóltam a gyerekemnek, és ő is elkezdett figyelni a parkőrökre.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0358-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Az rögtön megvolt, hogy óvodások szemszögből írod meg a könyvet?
Igen, itt rohangáltak a parkban és én hallgatom őket. Azon kívül, hogy azt kiabálják egymásnak, hogy kaki és pisi, mert ezt most imádják, van itt egy ilyen elzárt rész, ami meg dinóföldnek számít, és hogyha valakinek oda bemegy a labdája, akkor fél bemenni. Sok külföldi jár ide játszani, és nagyon tetszett, hogy az egyik parkőr egyszer mondta, hogy hé, légy szíves sztop! Vannak oroszok, ukránok, spanyolok, és akkor még az is a szegény parkőr dolga, hogy elmagyarázza nekik, hogy nem szabad focizni, mert múltkor valaki kirúgta az üveget és betört az egész. Szóval olyan komikusnak tűnt ez az egész. A Pagony Kiadó pedig már többször szólt, hogy ha van ötletem, akkor keressem őket, és egy csomót elküldtem a nagyon türelmes szerkesztőmnek, Grancsa Gergelynek, és ezzel az ötlettel felhívott, hogy ez neki nagyon tetszik, hogy ez kedves. És aztán kiderült, hogy a kiadó főszerkesztőjének, Kovács Eszternek a gyerekei ide jártak a Bástya oviba, és ő is ismeri Feri bácsit. Feri bácsit mindenki ismeri.
Nem elvéve az írói érdemeidet, de úgy tűnik, hogy ez a könyv nemcsak hogy megírta magát, de meg is akart jelenni. Idáig nem ilyen típusú könyveket írtál, az előző kettő (Távoli rokonok, 2025 és Szívhang, 2023) témája kicsit sem könnyed. A Bástya park titka tekinthető egy tervezett kirándulásnak ezek után vagy az anyaság volt az egyértelmű ihlető erő?
Én szeretek felelősségteljes dolgozó anyukának lenni, de tök jó néha rácsodálkozni a gyermekvilágra is, és ezt élhetem ki ebben, meg a humoromat. A regényeimben kockázatot és konfliktusokat is vállalok a karakterépítésekkel, itt nem. Szóval igen, benne van az, hogy ez egy fellélegzés. A kiadó is mondta, hogy ha valaki ír és gyereke lesz, akkor előbb-utóbb óhatatlanul átkacsint a mesekönyvek felé, és ez így is lett. Benne volt az is, hogy azt gondoltam, hogy egy mesekönyvet sokkal könnyebb lesz megírni, de ez egyáltalán nem igaz. Például én nagyon szeretek hosszú, féloldalas mondatokat írni egy regényben vagy kisregényben, de ebben nem lehetett.
Ha a gyerekek száján keresztül beszélsz, akkor nem lehet.
Nem lehet, sokkal rövidebb terjedelemben kell egyszerre szellemesnek, érdekesnek lenni, és kell, hogy legyen valami csattanó a végén. Szóval tök nehéz, nem is sikerült az a terjedelem, amit terveztem, merthogy ez inkább egy kétestés könyv. Nehéz jó mesekönyvet írni.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0359-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Annyira nehéz, hogy nem is lesz folytatás?
Nem tudom, én elkezdtem dolgozni rajta, például a többi parkőrről, Jenő bácsiról és Laci bácsiról kiderült, hogy ők is dunabogdányiak, meg a Károlyi kerti Laci bácsi is dunabogdányi, és ez megihletett, hogy minden parkőr Dunabogdányból jár. Szóval valami titok mégiscsak van az őrök körül.
Van abban bármennyi arrogancia, hogy amikor írónő anyukák olvasnak mesekönyveket, és amikor azt érzik a nyolcadiknál is, hogy rossz irányba megy a történet vagy mást kellene mondania a karakternek, akkor eszükbe jut, hogy na, majd akkor én megmutatom?
Biztos egy csomóan vagyunk úgy, mikor mesekönyvet olvasunk, hogy az X-edik oldalnál valami eszedbe jut, és hozzámeséled, vagy valamit átugrasz, mert túl hosszúnak érzed – tehát máshogy csinálnád. Ilyen szinten ez nevezhető akár arroganciának is, igen, hogy én lehet, hogy tudok szellemesebbet. Vagy valami nagyon jónak és könnyednek tűnik, és az meg arra inspirál, hogy te is elengedheted ennyire a fantáziádat, és lehetsz te is ennyire gyerek. 
Más téma. Az <a href="https://www.utcajogasz.hu/">Utcajogász Egyesület</a>nek voltál a nagykövete, a civil lét, a civilség személyesen fontos neked? 
Az egy felkérés volt, aminek nagyon örültem, ilyenekre nem is igazán tudok nemet mondani. Az Utcajogász fantasztikus, igen, szívesen veszek részt ilyenben. Borsodban én egy nagyon összetartó faluban laktam, ott például nem volt hontalan az utcán, mert mindenkinek van valakije, akivel együtt járt iskolába és segít rajta, senkit nem hagynak az utcán. Abból jöttem vissza Budapestre, egy hétig volt furcsa a Ferenciek tere. Mindig zavarban vagyok, hogy hogy beszéljek arról a gyerekemnek, hogy szegény emberek az utcán fekszenek, és hogy én mit tehetek ez ellen. Hogy meg tudok-e állni mindenkinél, hogy kihívjam a mentőt, amikor -9 fok van. Ez nagy felelősség szerintem anyaként is, hogy erről hogy kommunikálsz a gyerekednek. És mivel általában sietünk valahonnan valahova, ezért én mondjuk szívesebben csatlakozom inkább egy civil szervezethez. Az, hogy az utcán tudjak jót tenni, az nekem eggyel nehezebb.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260123mm0355-m.jpg" alt="2026." width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Merész Márton/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Vezetsz városi sétákat is, elmondod, hogy milyen kapcsolódásod van Budapesthez? 
Rengeteg. Azt érzem, hogy ezek a séták mikrovilágok, a nagyvároson belüli kicsi falvak. Nagyon érdekes műfaj, azt szeretem benne, hogy összejövünk 25-en, és mind a 25 ember valahogy átkapcsol egy másfajta lelkiállapotba, és a végén tök jó csapat jön ki belőle. Olyan emberek, akik lehet, hogy utálnák egymást sorban állás közben, egész jó hangulatban tudnak sétálni. Én azért szeretem ezt a műfajt, merthogy állandóan történik valami, nagyon kell igazodni a városhoz. A Duna-parton van például a királylány, meg az a kutyás szobor. Művészileg nem tudom, hogy milyen színvonalon vannak, de a gyerekem imádja, a múltkor is csak ezért le kellett szállnunk a 2-es villamosról a Vigadónál, hogy a kutyát megsimogassa.
Amelyiknek a labda van a szájában?
Igen, és ott ült 20 percet az ölében, és 10 olasz nyugdíjas nézte, hogy mikor megyünk már el onnan. Amikor odébb mentünk, ők is odaálltak, mintha ők dobnák a labdát. Nagyon vicces volt. Szóval én a városon belül azokat a sztorikat szeretem, ami emberhez kapcsolódik, az, hogy utána odaáll a 70 éves olasz turista, és ő is dobni akarja a kutyának a labdát. Ezek az interakciók nagyon szórakoztatnak.
A beszélgetéseket szándékosan oda szerveztük, ahol a könyv szerint Feri bácsi a dinókat rejtegeti, de mire odaértünk, már nem láttunk semmi gyanúsat – nyilván volt ideje elrejteni őket. Mégis, azt javasoljuk mindenkinek, hogy fogadjon szót a parkőröknek meg a térgondnokoknak, mert sosem lehet tudni, hogy miben sántikálnak.
Czakó Zsófia: A Bástya park titka című könyv a <a href="https://www.pagony.hu/termekek/a-bastya-park-titka">Pagony kiadónál</a> jelent meg, 2025-ben.
(Kimelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)

Nemrég jelent meg egy hiánypótló könyv az irodájában dinoszauruszokat dugdosó parkőrről. Érdekessége, hogy egy valódi park létező gondnokáról, a Bástya park Feri bácsijáról szól. A könyvben az őrt a gyerekek egy mérges teknősbékának látják, akinek az élete tele van titkokkal, de a történet végére kiderül, hogy a valóság, a felnőttek világa kicsit sem misztikus. Vagy talán mégis? 

Tényleg élnek dinók a parkőrök szobájában? Vagy mi a Bástya park igazi titka?

A Dunán kívül itt, a Liszt Ferenc téren volt Budapest legnagyobb tömegsírja, ennek ellenére a Liszt Ferenc téri eseményekről alig lehetett tudni bármit is, sem térbeli emlékhely sem a történeti emlékezet nem őrizte meg, de még a holokauszttörténeti és a főváros ostromát érintő művekben nem lehet találkozni vele, írta <a href="https://merce.hu/2023/01/21/az-nem-lehet-hogy-a-liszt-ferenc-teren-tortentek-a-feledesbe-meruljenek/">a Mérce cikke </a>2023-ban. Ahogy <a href="https://enbudapestem.hu/2024/04/29/ahol-most-a-bulielet-folyik-ott-70-eve-meg-tomegsirok-voltak">az Énbudapestemen beszámoltunk róla</a>, a terézvárosi önkormányzat 2024 áprilisi közgyűlésén döntött arról, hogy emléket állítanak a Liszt Ferenc téri tömeggyilkosságok áldozatainak, a 2025-ben kiírt pályázaton az INDIVIDIN design studio Hasadás című munkája lett a nyertes. 
Az emlékmű megtervezése komoly kihívást jelentett, mert amennyire súlyos a hely múltja, olyan súlyosan beépített is; nemcsak teraszok, hanem már másik négy különböző emlékmű is található a téren. 
 „A történeti háttéranyag olvasása során gondoltam arra, hogy a rések által kellene egyfajta árnyékvilágba kerülnünk. Felrepedezik majd alattunk a föld – magyarázta Krauth Vera, a projekt alkotója –, és megmutatja magát a múlt. Keresztülszelik a hasadások a teret, megkerülhetetlenül nyomot hagyva maguk mögött, úgy, ahogy azt a holokauszt is tette.”
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/2025.jpg" alt="2025.12.15." width="2048" height="1366">
<figcaption>Kép: Terézváros/Terézváros</figcaption>
</figure>
</div>
A megvalósult emlékmű a botlatókövek vagy éppen a Kálvin téri reformációs emlékmű hagyományát követve a lábunk alatt hasítja fel a város szövetét és nyit ablakot az emlékezésre. Ugyanis a másfél-hat méteres hasadások a burkolatban szertefutó, villámszerű repedésekként hat helyen futnak végig a téren. Az emlékmű anyaga sírköveket idéző fekete gránit, hiszen az 1946-os exhumálások során több száz halottat találtak a környéken. A sötét elemeken grafikai mintázat utal a mélyből felbugyogó foszlányos és sötét történetekre, ha sokáig nézzük ezeket a formákat már már emberi kontúrokat. arcokat fedezünk fel benne. Az anyag és a forma egyszerre beszél az elhallgatott múltról, a mélyből csak a repedésekben feltoluló elbeszélhetetlen sötétségről és a városi tereket át meg átszövő súlyos múltról, ami fölött látszólag kedélyesen zajlik az élet tovább. 
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/liszt-ferenc-teiri-holokauszt-emleikmui-aitadaisa.jpg" alt="2025.12.15." width="2048" height="1366">
<figcaption>Kép: Terézváros/Terézváros</figcaption>
</figure>
</div>

A budapesti holokauszt egy szinte elfelejtett helyszínén hasítja fel az évtizedes hallgatást az új emlékmű. A II. világháborúban a nyilas terror alatt a téren több száz meggyilkolt zsidó és nem zsidó áldozatra emlékeztetve futnak szerte a talpunk alatt a súlyos gránit hasadások. Az emlékmű nem fizikai monumentalitásával, hanem súlyos csendjével és rejtett jeleivel szólítja meg a járókelőket. 

„Mélyből felbugyogó foszlányos és sötét történetek”– elkészült a Liszt Ferenc téri holokauszt-emlékhely

A szervezők közleménye szerint az egyhetes vetítéssorozaton közel 20 ezer érdeklődő csaknem 300 alkotást nézett meg, a fesztiválhoz kapcsolódva az Inga Kultúrkávézó pedig 20 szakmai beszélgetésnek adott otthont.
A Filmszemlére a 2024 januárjától elkészült filmeket nevezhettek az alkotók, de számos alkotás itt volt először látható. A Szemle hagyományosan filmes verseny is volt, az ünnepélyes díjátadót, február 8-án, a főváros fesztiválpalotájában, a Corvin moziban tartották. A díjakat a versenykategóriák zsűrijei ítélték oda, és adták át. A játékfilmek vonatkozásában emellett több szakmai szervezet is kiválasztotta a 2026-os Magyar Filmszemle legjobbjait.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/kende20260208ga0750.jpg" alt="45." width="5362" height="3575">
<figcaption>Karácsony Gergely adta át Kende János díját; Kép: Gallov Adrienne/ÉnBudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
Az életműdíjat az Kende János kapta. Az idén 85 éves Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr 25 éven át volt Jancsó Miklós egyik legközvetlenebb munkatársa,  de ezen túl is mintegy hatvan játékfilm fűződik a nevéhez. 1989-ben a világ száz legjobb operatőre közé választották. A kilencvenes évek közepétől tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri szakán, 2002-ben forgatta utolsó filmjét saját elhatározásából, de a tanítást nem hagyta abba. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen határozottan kiállt tanítványaiért, az egyetem elfoglalása idején súlyos betegsége ellenére is őrséget vállalt. Már 2021-ben figyelmeztetett a jelenlegi állami filmfinanszírozási rendszer tarthatatlanságáról, a Nemzeti Filmintézet inkompetenciájáról. "Kívülállóként azt látom, hogy a magyar művészfilmeket teljesen ki akarja szorítani, és helyette főleg tévésorozatokat és populáris filmeket akar. Szerintem ez hiba, és ez a hozzáállás nem tesz jót egy kis ország filmkészítésének; teljesen feleslegesnek tartom, hogy milliárdokat öljenek olyan kommersz produkciókba, amelyek nem versenyképesek. Azt pedig különösen szomorúnak tartom, hogy Nemzeti Filmintézet úgy osztogatja a pénzt barátóknak és ismerősöknek, mintha valami jutalom lenne a filmkészítés" - mondta öt évvel ezelőtt, s talán nem járunk messze az igazságtól, hogy e szavakkal a Filmszemle résztvevőinek többsége bizonyosan egyetértett. Akkor is, ha a produkciójukat támogatta a Nemzeti Filmintézet.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/enyedi-260208gordoneszter08965-1.jpg" alt="45." width="2946" height="1964">
<figcaption>A Csendes barát alkotói, középen Enyedi Ildikó; Kép: Gordon Eszter/45. Magyar Filmszemle</figcaption>
</figure>
</div>
Ha lehet ilyet mondani, a fődíj vonatkozásában a papírforma érvényesült, mivel a zsűri Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjét találta erre érdemesnek. De a Csendes barát okán lett a legjobb producer Mécs Mónika, a legjobb operatőr Pálos Gergely és a legjobb vágó Szalai Károly. A <a href="https://enbudapestem.hu/2026/01/28/a-csendes-barat-enyedi-ildiko-kritika-ginko-biloba" target="_blank" rel="noopener">Csendes barátról szóló írásunkat itt olvashatják</a>, az alábbiakben pedig 45. Magyar Filmszemlén díjazott alkotások címét, és alkotóik nevét közöljük.
Nagyjátékfilm
<ul>
<li>Legjobb játékfilm: Csendes barát – rendező: Enyedi Ildikó</li>
<li>Legjobb producer: Mécs Mónika (Csendes barát, Jimmy Jaguár)</li>
<li>Legjobb rendező: Sós Bálint Dániel (Minden rendben)</li>
<li>Legjobb forgatókönyv: Nemes Jeles László (Árva)</li>
<li>Legjobb férfi alakítás: Hajdu Szabolcs (Minden rendben)</li>
<li>Legjobb női alakítás: Waskovics Andrea (Árva, Minden csillag)</li>
<li>Legjobb első film (Simó Sándor-díj): Minden csillag – rendező: Olasz Renátó</li>
<li>Legjobb műfaji film: Itt érzem magam otthon – rendező: Holtai Gábor</li>
<li>Különdíj – látványtervezés: Ágh Márton (Árva)
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/hajdu260208gordoneszter08832-1.jpg" alt="45." width="3812" height="2541">
<figcaption>Hajdu Szabolcs a legjobb férfi alakítás díját kapta meg; Kép: Gordon Eszter/45. Magyar Filmszemle</figcaption>
</figure>
</div>
 
</li>
</ul>
Szakmai szervezetek díjai
<ul>
<li>Legjobb operatőr: Pálos Gergely (Csendes barát)</li>
<li>Legjobb hang: Zányi Tamás (Árva)</li>
<li>Legjobb vágó: Szalai Károly (Csendes barát)</li>
</ul>
Vallásközi zsűri díja
<ul>
<li>Legjobb játékfilm: Árva – rendező: Nemes Jeles László</li>
</ul>
Dokumentumfilm
<ul>
<li>Legjobb dokumentumfilm: Papa – rendező: Ponczok Attila</li>
<li>Legjobb dokumentumfilm rendező: Haragonics Sári (Szia Sári)</li>
<li>Különdíj: Belső tér – rendező: Vízkelety Márton</li>
</ul>
Tudományos ismeretterjesztő és portréfilm
<ul>
<li>Legjobb tudományos ismeretterjesztő film: Hegyizene – rendező: Szendőfi Balázs</li>
<li>Legjobb portréfilm: Kepes György – A tudós agyával és a festő szemével – rendező: Orosz Márton</li>
<li>Különdíj – operatőri munka: Pataki Ádám (Artery)</li>
<li>Portréfilm különdíj: Kurtág-töredékek – rendező: Nagy Dénes</li>
</ul>
Rövidfilm
<ul>
<li>Legjobb rövidfilm: Felesleges életek – rendező: Kenderes Csaba</li>
<li>Legjobb rendező: Ladányi Jancsó Jákob (Élő kövek)</li>
<li>Különdíj: Flódni – rendező: Kenéz Ágoston</li>
</ul>
Rövid dokumentumfilm
<ul>
<li>Legjobb rövid dokumentumfilm: Vajon mit mondana Anya – rendező: Tóth Olivér Márk</li>
<li>Legjobb rendező: Márton Dorottya (Üzenet a szerkesztőknek)</li>
<li>Különdíj: Dinasztia – rendező: Fuchs Máté és Bíró Bálint</li>
</ul>
Rövid animációs film
<ul>
<li>Legjobb animációs rövidfilm: Kutyafül – rendező: Vácz Péter</li>
<li>Legjobb rendező: Nagy Tünde (Ház a tengeren)</li>
<li>Különdíj: Tojásember – rendező: Csabai Anna</li>
</ul>
TV-sorozat
<ul>
<li>Legjobb TV-sorozat: Bróker Marcsi – rendezők: Fazekas Máté Bence, Herendi Gábor</li>
<li>Legjobb rendező: Miklauzic Bence (A renitens – 2. évad, 7. rész)</li>
<li>Legjobb női alakítás: Bacskó Tünde (Bróker Marcsi)</li>
<li>Legjobb férfi alakítás: Rudolf Péter (Gólkirályság – 3. évad, 4. epizód)</li>
</ul>
Animációs sorozat
<ul>
<li>Legjobb animációs sorozat: Floki – Az elveszett üvöltés nyomában – rendező: Weigert Miklós</li>
<li>Legjobb rendező: Cserebogarak – rendező: B. Nagy Ervin</li>
</ul>
Videóklip
<ul>
<li>Legjobb videóklip: Dzsúdló – Presso – rendező: Horváth Viktor</li>
<li>Legjobb rendező: Ladányi Jancsó Jákob (BETON.HOFI – TARR BÉLA)</li>
<li>Különdíj: Büki Balázs</li>
</ul>
Kísérleti film
<ul>
<li>Legjobb kísérleti film: Night Sky Elevator – rendező: Baksa-Soós Csanád</li>
<li>Legjobb rendező: Vincze-Bába Gabriella (Garden of Solomon, Life/Study, Ismétlés)</li>
<li>Különdíj: Hogy kell rizst főzni? – rendező: Vajdai Liza Vera</li>
</ul>

A február 8-án, vasárnap este a díjkiosztó ünnepséggel ért véget  45. Magyar Filmszemle, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az esemény minden napja a magyar film ünnepe volt. 

Véget ért a Filmszemle, Enyedi Ildikó kapta a fődíjat, Kende János életműdíjas

Nemcsak a magyar fényképezés történetének megkerülhetetlen alakja, egy kiváló művész és nagyszerű szakember távozott. Keleti Éva a legvégsőkig közösségi ember, a közösségért tenni akaró ember volt, aki 60 évesen elcsomagolta a fényképezőgépét, s hosszú évtizedeken át szinte kizárólag azon fáradozott – többek között a Magyar Fotóriporterek Társaságának elnökeként, a World Press Photo és az Interpress Photo zsűritagjaként, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökségi tagjaként, tiszteletbeli elnökeként, vagy épp lapszerkesztőként, és nem utolsósorban civilként –, hogy hidakat építsen, hogy párbeszédet folytasson és azokat erre is buzdítsa, akik épp az ellenkezőjére lennének hajlamosak, akik inkább felégetnék maguk mögött a hidakat. Noha tisztában volt azzal, hogy a Magyarországon az efféle nemes célok megvalósítása már-már lehetetlen küldetés, ő épp a saját életével bizonyította, hogy létezik örök optimizmus. [gallery ids=bd71413e-5e0c-4372-b9e7-4d2b6bb02501,889441c6-84d1-4deb-95d9-ea21f9c83804,6b13f0b9-6fc7-4cc3-853b-0ae5aa1cacd6,d9ebdffa-ab3e-42f4-b7e3-6fa372f61675,84e536fe-c6bd-41da-897f-fbbc16d2e590,ad97ef1a-f3ce-4ab3-94ea-654efafafe16,c08c87bb-2c50-40c9-93b0-703583e1d2a9,9c3117c7-df2c-4306-b730-9f0458897fda,70bc5034-0dde-4fea-917d-e8dad3b95551,713b8f6f-15c5-4914-aa02-62c3c0f29128,4a5994bc-e2f9-4081-ba25-cdd574f30420,14cf1db0-7c3a-4693-b8df-01b437ee33d8,b5c06853-dd30-4e3e-88d0-be791c421b5a,c93b1eb7-65ec-4bdb-b2f6-f692ebd69f93]<img src="/api/file/image/62947867917454420464461013278225528062815936n.jpg" alt="Győri" width="2048" height="1161">Kép: Keleti Éva
Keleti Éva 1931-ben született Budapesten. 1949-től az ELTE Természettudományi Karán fizika-kémia szakon tanult. 1951-ben otthagyta az egyetemet. A Magyar Fotónál dolgozott, elvégezte a riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként. 1955-től riporter volt a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál, 1976 és 1989 között az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere, 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában a Press Institute felkérésére, tanított a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában. A 2000-es évek elejétől az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt – foglalta össze az MTI a hatalmas ééletművet, hozzátéve azt is, hogy nem mellékesen színházi fényképezésben iskolát teremtett. Ezen fotóinak legtöbbje arról a színpadi eseményről szól, amelyen készült, de némelyik a magyar fotótörténet része is lett.
Keleti Évával 2 és fél éve készített az ÉnBudapestem interjút, amelyben az immár ikonikus elődásokról is szó esik. <a href="https://enbudapestem.hu/2023/02/23/keleti-eva-mindig-a-lelket-akartam-megmutatni" target="_blank" rel="noopener">A cikket itt olvashatják.</a>
Borítókép: Merész Márton/ÉnBudapestem

Február 6-án egy kivételesen hosszú és gazdag életmű zárult le, 95. életévében elhunyt Kelet Éva fotográfus.

Végig egyenesen egy nagyon hosszú úton

<blockquote>
 
</blockquote>
„Kezdetben szinte… észre sem vesszük, milyen rendkívüli események szemtanúi vagyunk. … A Nap ragyogó fénye … meleggel és… világossággal árasztja el a Föld… feléje forduló oldalát, mintha ő csupán a többiek médiuma lenne, amolyan kizárólagos tekintet”
Tisztelt gyászoló gyülekezet, hölgyeim és uram, kedves barátaim!
Kizárólagosságból semmit, inkább nyitottságot és kíváncsiságot láttam abban a tekintetben, amikor először belenéztem. Úgy 15 éve lehetett, én zöldfülű politikusként a kultúrpolitikába keveredtem, állt a bál a filmtámogatások körül, sokat elmond a velünk eltelt időről, hogy azóta is áll. „Bízunk és hiszünk abban, hogy egyszer eljön az a kor, amely respektálja és akceptálja a művészet szabadságát és politikától mentes függetlenségét”. Ez volt Tarr Béla alkotó műhelyének búcsúüzenete. Ennek 14 éve. Most talán újra bízunk, mert mi mást is tehetnénk: hiszünk még.
De ha film, ha magyar, ha súly, ha súlyosan magyar film, ha mélység, ha tágasság, ha forma, ha nívó, Tarr Bélához kellett akkor is fordulni. Lévén a többiek médiuma. Beszélgettünk párszor aztán, kultúráról, országról, nem mondhatnám, hogy vitatkoztunk, inkább konstatáltunk, rendszerint keserűen, de azért néha röhögve mégis. Ahogy mondta is egyszer:  „Volt pár év … amikor lehetett abban hinni, hogy olyan lesz az ország, amilyenre mi csináljuk. És ez így is történt, legalább ebben a hitünkben nem csalatkoztunk:  nem mondhatjuk, hogy ezt valaki más baszta el, ezt mi basztuk el”.
Készültem a novemberi találkozásra, úgy tűnt fontos neki, hogy Budapest díszpolgára lett. Pedig korábban azt mondta, baromira unja már a címeket, a kitüntetéseket, túl sok van belőlük – és nincs is hova tenni őket.
Mégis, mintha örült volna, én meg annak, hogy megkeresem majd újra azt a tekintetet és valami olyasmit mondok, hogy „ nemcsak a világ került általa közelebb hozzánk, hanem mi is a világhoz”. Talán tényleg ki is szólt volna: a kozmoszhoz, tudod, a kozmoszhoz.
{Dehogy tudom, hogyan is érhetném ezt fel, rendezgetem csupán, hogy ez a radikális és kérlelhetetlen humanizmus mi mindent tanított szabadságról és az emberi méltóság oszthatatlanságáról nekem. Nekem is. Ezt készültem megköszönni.}
De szabadkozott, hogy nem tud mégse eljönni, a rohadt porhüvely rakoncátlankodik, de majd összekapja magát.
<blockquote>
Na, mikor hozod már azt a kurva plecsnit?
</blockquote>
– ezt kérdezte, és persze így kérdezte nem is olyan rég. Megyek, mondtam, viszem, amikor szólsz, hogy vihetem.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260206-mm2667.jpg" alt="Tarr" width="3291" height="2198">
<figcaption>Kép: Meresz Marton/ÉnBudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
 
Nem szóltál, Béla, végül. Nem szóltál. Hát, hogy néz ki ez a végesnitt? Nem az ilyen rövidséghez szoktattál minket, a baktató időhöz szoktattál bennünket, az idő fenséges tágasságát mutattad  nekünk, most meg úgy vagyunk vele, hogy telik, de nem múlik, mióta nem szóltál.
De ne hidd, hogy megúszod, elhoztam neked ide ezt a plecsnit. Csak találsz valahol helyet abban a végtelen, lélegzetelállító, roppant kozmoszodban neki. És nekünk. Magad mondtad mostanában, hogy nem díjakat gyűjtesz, hanem tanítványokat. De azt is mondtad, hogy nem a filmezést kell megtanulni, hanem az életet, azt kell megtanulni előbb. Jelentkeznénk hát tanítványnak, Béla, most már örökké tart a felvétel az életiskoládba.
Mert ha már addig-addig filmeztél – ahogy Esterházy írta –, hogy majdnem megszüntetted a filmet, és világot teremtettél helyette nekünk.  Hát csak meg kellene akadályoznunk valahogy, hogy összeroppanjon velünk most, hogy nem szóltál. Kérdezted egyszer, azoktól, akik a fekete-fehér pesszimizmust kérték rajtad számon, hogy gyengébbnek, vagy erősebbnek érezzük-e magunkat a filmjeid után? Ha most kicsit úrrá is lett  rajtunk a gyöngeség, tudod - „torkunkban összegyűrt mozijegyek” -, de valahogy meg kell őrizni az erőt, amit kaptunk tőled, mert persze, hogy azt kaptunk, erőt. Tettél róla eleget, hogy ne hagyj bennünket, itt hagyott élőket, békében nyugodni.
Mit kezdünk magunkkal, ezt is Esterházy kérdezte a Sátántangó után.
<blockquote>
Tarr Bélának tanítványává válni, le kell ahhoz tudnunk mondani saját korlátozottságunkról. Aligha van, ami jobban ránk fér, mint ez.
</blockquote>
Hogy megértsük és tán fel is fogjuk végre: a szenvedés és az elnyomás nem természeti, vagy isteni törvényszerűség. Ugyan melyikünk ne érezné a csábítást, hogy elfordítsa fejét? De a szabadság nem önérvényesítés. Azért kell fölszabadulnom, hogy végig tudjam gondolni, a többiek miért nem szabadok. A szabadság visszanézés, azokra, akik lemaradva poroszkálnak a hamuszín ég alatt.
A társadalmi lelkiismeret abban áll, hogy a gyalázat láttán soha ne némuljon el, soha ne is mentegesse, ne magyarázza, hanem az emberi méltóságot képviselje mindazzal szemben, ami – és aki - azt veszendőbe küldené. Az emberi méltóság egyszerre kiindulópont és végső cél. A reménytelenség legmélyén „didergő zsigerekben” is ugyanazt jelenti. Az emberi méltóságban tehát mindenki osztozik, függetlenül attól, hogy mennyit és miért éppen annyit valósított meg az emberi lehetőségből.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/20260206-mm3438-1.jpg" alt="Tarr" width="6000" height="4000">
<figcaption>Kép: Meresz Marton/ÉnBudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
 
Ahogy Tarr Béla mondta: a sötét reménytelenség és a szeretet kiegyensúlyozza egymást, különben az egyik irányban giccs, a másik irányban „váteszi huhogás” lenne az eredmény. Az emberi méltóság tehát szeretettel teli.
<blockquote>
Tarr Béla életiskolájában azt lehet megtanulni, hogy a szabadság és az emberi méltóság sérthetetlensége nem más, mint cselekvés - küzdelem és teremtő aktus.
</blockquote>
Én nem ismertem Tarr Bélánál szabadabb embert. Senkit, aki az emberi méltóság mélységébe ily érzékkel berángatni lett volna képes. Senkit, aki az ítélkezéstől mentes radikális erkölcsi szenvedéllyel tudott volna formát adni a szeretetnek. A szabadság és az emberi méltóság ügyének makacs képviselete kötelessége a városnak, aminek Tarr Béla a díszpolgára. Azért is, mert Tarr Béla a díszpolgára.
Kellett a kíméletlen igényesség ahhoz, hogy Tarr Béla eljusson a filmművészet lényegéhez, amikor az nem elbeszélés immár, hanem teremtés. A teremtés emberivé akkor válhat, ha társak kapcsolódnak hozzá, mint Tarr Bélához Hranitzky Ágnes, Víg Mihály, vagy Medvigy Gábor, és persze Krasznahorkai László. „Megállíthatatlan, brutális, törhetetlen”, mondta a rendezőről az író.
<blockquote>
A Werckmeister harmóniák forgatásakor Tarr Béla kiszámoltatta egy csillagásszal, hogy mikor esik pont az út tengelyébe a napnyugta, akkor kell felvenni azt a snittet, ha meg a felhős idő miatt nem látszik jól, akkor majd jövőre.
</blockquote>
Tarr Bélától elbúcsúzni készülvén, kedves barátaim, arra döbbentem rá, hogy tegnap különös csillagászati jelenség szemtanúi lehettünk. A Vénusz a legmagasabban látszott az égbolton. A Vénusz, a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb égitest, fénye fehér és ragyogó. Légköre sűrű. Forgása különös, mert lassú, a Földhöz képest ellentétes irányba forog. A szépség istennőjének nevét viseli, az emberek számára pedig régóta igazodási pont,
Csak fel kell nézni az égboltra, ha van hozzá szemünk, észrevesszük a ragyogását. Csak fel kell nézni rá, ha eltévednénk a bennünket körülvevő sötétségben.
„És… csend lesz. És… elnémul minden élő. És… nekünk is percekig a torkunkra forr a szó… Megindulnak a hegyek? Ránk dől… az ég? A föld beomlik alattunk? Nem tudjuk. Bekövetkezett a teljes napfogyatkozás”
Köszönjük, hogy voltál.
Isten áldjon, Béla!

Február 6-án délután, a  Fiumei úti sírkertben kísérték utolsó útjára Tarr Bélát. A temetésen Iványi Gábor, Szinetár Miklós, Vermes Dorka és Karácsony Gergely búcsúztatta a filmrendezőt. A főpolgármester magával vitte a temetésre a Budapest díszpolgárának járó emlékérmet és oklevelet, amelyeket tavaly novemberben Tarr Béla nem tudott személyesen átvenni. Az alábbiakban Karácsony Gergely gyászbeszédét olvashatják.

A szabadság és az emberi méltóság ügyének makacs képviselete

A stockholmi QX-Galan ünnepélyes díjátadójának keretében a Karácsony Gergely főpolgármester tiszteletbeli díjat vehetett át, mert határozottan kiállt az Európai Unió alapvető értékei – mint a demokrácia, a szólásszabadság, valamint az LMBTQ emberek szabad és biztonságos élethez való joga – mellett.
Ahogy arról ő <a href="https://www.facebook.com/karacsonygergely/posts/pfbid032xR1zsaEzUDicGRUrNpTyh98kQR4JtPSofAKRcJxXQm2Ce1PmTeRezDXouHYd8eel" target="_blank" rel="noopener">maga is beszámolt</a>, az esemény Svédországban kiemelt kulturális és közösségi rendezvénynek számít, és hagyományosan nagy figyelmet kap. A gálán a svéd királyi család is rendszeresen képviselteti magát.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/kgergy.jpg" alt="Karácsony" width="7040" height="4688">
<figcaption>Kép: Jonas Ekströmer/TT/qx.se</figcaption>
</figure>
</div>
 
„Az elismerés azoknak a bátor civileknek jár, akik harminc éven keresztül megszervezték a Budapest Pride-ot. Sok kockázatot vállaltak. És jár az elismerés annak a több százezer magyar állampolgárnak, akik
<blockquote>
a kormányzati megfélemlítések, a kínai arcfelismerő rendszerek ellenére is részt vettek a Budapest Pride-on.
</blockquote>
És jár az elismerés a nemzetközi partnereinknek, akik végig mellettünk álltak, és akik közül nagyon sokan személyesen is velünk voltak a Budapest Pride-on” – mondta a köszönőbeszédében.
„A Budapest Pride megmutatta, hogy a szabadság és a szolidaritás eszméi milyen erősek Magyarországon. Erősebbek, mint az ezeket megkérdőjelező hatalom. Megosztom tehát ezt a díjat minden magyar honfitársammal, aki hisz a szabadságban és a szolidaritásban. Az ő nevükben is mondom: köszönöm!” – tette hozzá Karácsony.
<div class="text_image_wrapper"> </div>
A főpolgármestert a Budapest Pride melletti bátor kiállásáért, a magyarországi LMBTQ közösség támogatásáért és az emberi jogok védelméért ezzel egy időben az olasz GAYCS LGBT APS civil szervezet is <a href="https://www.facebook.com/karacsonygergely/posts/pfbid02sdiTjTt4dZXDiNimGPePdLy6GL8T2bpPGDMdcq2H6KJZYsjPWN6AkNTHwQRPQk43l" target="_blank" rel="noopener">kitüntette Rómában</a>. „Hétfő este a díjak estéje volt” – jegyezte meg Karácsony.
A kezdeményezést a civil szervezet 2022-ben indította el az alapításának 10. évfordulója alkalmából, és bár még mindig még mindig erősen kötődik az olasz LMBTQ-mozgalomhoz és civil támogatói bázishoz, egyre növekszik a nemzetközi ismertsége.
A Rainbow Awards díj célja, hogy elismerje azokat egyéneket és szervezeteket, akik/amik kimagasló módon járultak hozzá az LMBTQ közösség jogainak előmozdításához, védelméhez és láthatóságához.
A 2026. február 2-i eseményt Róma főváros önkormányzata és a Városi Tanács is támogatta. Roberto Gualtieri római főpolgármester 2024-ben és 2025-ben is a díjazottak között szerepelt a kisebbségi és emberi jogok melletti következetes kiállásáért. Karácsony Gergely videóüzenetben köszönte meg a díjat.
<div class="text_image_wrapper"> </div>
A cikk elején említett Geuzenpenning-díjat egyébként hivatalosan csak <a href="https://enbudapestem.hu/2026/01/14/egy-dij-azoknak-akik-nem-turik-hogy-a-tarsaikat-elarulja-a-sajat-hazajuk" target="_blank" rel="noopener">március 13-án adják át</a> a hollandiai Vlaardingenben, úgyhogy egy átadóünnepség még mindenképpen vár a főpolgármesterre.
A díjat azzal érdemelte ki, hogy „az egyre autoriterebb magyar politikai légkörben bátran kiáll a demokratikus értékek, a szólásszabadság és az egyenlő jogok védelméért”. A díjat odaítélők külön kiemelték Karácsony szerepét a tavaly júniusi budapesti Pride-felvonulásban, megjegyezve róla: „aktívan tesz a sajtószabadság és a polgári jogok védelméért, például amikor a Budapest Pride-ot önkormányzati rendezvénnyé tette, hogy megkerülje a kormányzati tilalmat”.
Karácsony a bejelentéskor is <a href="https://enbudapestem.hu/2026/01/14/egy-dij-azoknak-akik-nem-turik-hogy-a-tarsaikat-elarulja-a-sajat-hazajuk" target="_blank" rel="noopener">kiemelte</a>, hogy az „mindenkinek jár, aki kiállt a szabadságért ott és akkor, azon a feledhetetlen júniusi napon (...), akik
<blockquote>
akkor sem tűrték, és azóta sem tűrik, hogy boldogulni, élni, szeretni akaró embereket egyszerűen eláruljon a saját hazájuk”. 
</blockquote>
Ahogy az Énbudapestem <a href="https://enbudapestem.hu/2025/06/26/tedd-vagy-ne-tedd-fontos-tudnivalok-a-budapest-buszkesegre" target="_blank" rel="noopener">összefoglaltuk</a>, bár a rendőrség betiltotta az eseményt, a kormány tagjai pedig szabadságvesztéssel is fenyegetődztek, a Budapest Büszkeség valószínűleg minden idők legnagyobb Budapest Pride-ja lett. A tömeg méretéről a legtöbbet talán az mondja el, hogy amikor a menet eleje a Műegyetemnél felállított színpadhoz ért, a vége még mindig a gyülekezőnél, a Deák Ferenc téren volt.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/enbp202504.jpg" alt="Budapest" width="2400" height="1600">
<figcaption>Kép: Bartha Dorka/Énbudapestem</figcaption>
</figure>
</div>
 
A Készenléti Rendőrségi Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást folytatott a szervezők ellen, Karácsonyt 2025 augusztus elsején <a href="https://enbudapestem.hu/2025/08/01/mindig-itt-leszunk-amikor-valakit-bantanak-a-honfitarsaink-kozul" target="_blank" rel="noopener">ki is hallgatták</a> rendőrség a Nemzeti Nyomozó Iroda Labanc úti központjában. 2025 decemberében a gyülekezési törvény megsértése miatt vádemelést javasoltak az ügyben.
„A rendszer eljutott egy olyan töréspontra, hogy már nem bírják elviselni, hogy Magyarországon vannak még szabad emberek, és vannak még Magyarországon szabad önkormányzatok, ezért valójában büszke vagyok erre a vádemelésre. Büszke vagyok arra, hogy a városom szabadsága érdekében vállaltam minden politikai kockázatot, és büszkén állok ki a bíróság előtt, hogy megvédjem a saját magam és a városom szabadságát” – jelentette ki Karácsony.
A napokban, január 28-án, szerdán a Fővárosi Főügyészség <a href="https://ugyeszseg.hu/vademeles-tilto-hatarozat-ellenere-szervezett-gyules-miatt/" target="_blank" rel="noopener">közleményben tudatta</a>, hogy A Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség vádat emelt, és tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabását indítványozza Karácsony Gergely ellen, mert egy tiltó rendőrségi határozat ellenére szervezett meg, és vezetett egy nyilvános gyűlést.
„Nem akarnak tehát még tárgyalást se, mert nem akarnak szembesülni vele, nem bírják újra meghallgatni, mert felfogni sem képesek, hogy mi itt ebben a városban,
<blockquote>
egy önző, kicsinyes és aljas hatalommal szemben eddig is, és ezután is kiállunk a szabadságért, egymás szabadságáért,
</blockquote>
a másik ember szabadságáért” – <a href="https://www.facebook.com/karacsonygergely/posts/pfbid0ZwFXf3fcA6Eo5KdRnrvURWtgtY6tm3x3zge58XqrMDjrUwvUyawHcNDbmjMju2BQl?ref=embed_post" target="_blank" rel="noopener">írta ezzel kapcsolatban</a>.
A főpolgármester viszont ragaszkodik a bírósági eljáráshoz. Mint <a href="https://www.facebook.com/reel/2336521646759968/" target="_blank" rel="noopener">magyarázta</a>, az ügyészség trükközéssel meg akarja úszni a bírósági eljárást, de ő bíróság elé akar és bíróság elé is fog állni. „Nem másért, hanem hogy elmondjam és megvédjem a meggyőződésemet: a szerelmet és a szabadságot se betiltani, se megbüntetni nem lehet!”
A tárgyaláson ugyanis Karácsony újra elmondaná, amit Budapest Büszkeség meneten mondott: „az a dolgunk, hogy a szeretet erejével megmutassuk, van élet ezen a rendszeren kívül, van élet, ami szebb is, szabadabb is, boldogabb is, És akkor, meglátjátok, ennek az önző és fojtogató rendszernek a hazugságai halomra dőlnek”.

Az utóbbi napokban Karácsony Gergely több rangos díjat is kapott a Budapest Büszkeség 2025-ös megszervezése miatt. Miután 2026 január 12-én a Geuzenpenning Alapítvány bejelentette, hogy ő kapja 2026-ban az azonos nevű díjat, 2026 február másodikán újabb két díjjal tüntették ki a főpolgármestert.

Újabb elismerések azoknak, akik a kormányzati megfélemlítések ellenére is vállalnak kockázatot

1896-ban tizenegy megállója épült a földalattinak, ebből kettő volt a Városligetben, a felszínen, kilenc az alagútban. Az építtetők a addig páratlan közlekedési eszköz arculatára is kínosan ügyeltek; nemcsak határozottnak és egységesnek mondhatták, de elegánsnak, sőt művészinek – nemzetközi viszonylatban is. A megállóhelyeket Zsolnay-csempével burkolták, a megállóhelyek nevét is a csempékre írták, akkoriban ennyivel kipipálhatták az is utastájékoztatást
A kezdet kezdetén ez a nagyvonalúság nemcsak odalent volt megszemlélhető. Az Andrássy úton sétálók általában azonos méretű és alakú díszes lejárókat is megcsodálhattak. De a reprezentáció ebben az esetben csak másodlagos szempont volt. A korabeli építők egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy mindenféle „pucér lépcsők" csúfítsák el Budapest büszke sugárútját. És persze a kisföldalattit is féltették a csapadéktól, az utcai szemetelőktől, száraz őszi falevelektől. Az illetékesek mindössze egy olyan lehetőséget vizsgáltak meg, amely kiválthatta volna a lejáró pavilonokat, azt is csak azért, mert az első terveken a lejárók „a sietés nyomait” viselték, de a határidő végének közeledtével egyre jobb tervek születtek.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/kisfoldalattifovarosileveltar-4.jpg" alt="kisföldalatti," width="1575" height="1253">
<figcaption>Kép: /Budapest Főváros Levéltára</figcaption>
</figure>
</div>
Az alternatív megoldás az lett volna, hogy az állomáshoz legközelebbi ház lépcsőházából nyíltak volna a lejárók, ami meglehetősen naiv elképzelésnek tűnt már akkor is. Nem lett belőle semmi. De nem is a pályázati nyertesek munkái valósultak meg. A Közmunkatanács jóvoltából két tervező/tervezőiroda is lehetőséget kapott: Brüggemann Györgyöt bízta meg Deák téri, a Váci körúti (Bajcsy-Zsilinszky út), a Vörösmarty utcai, a Bajza utcai és az Aréna úti lejárók tervezésével. Az utóbbi öt megállóhelyen az Andrássy út mindkét oldalán azonos, mintegy 20 négyzetméter alapterületű csarnokot építettek, tetejük bádogból készült, oldalfalukat halvány színű majolikával burkolták. A Deák térre azonban sokkal látványosabb építményt húztak fel: a mindkét lejárót fedő több mint 100 négyzetméter alapterületű csarnok valóságos kupolát kapott, oldalfala pedig fémből készült ornamentikát. A Gizella (Vörösmarty) téri végállomás és az oktogoni állomás lejáróit a Schickedanz és Herzog cég tervezte. Ezek 24 négyzetméter alapterületűek voltak, vasszerkezetű falai pirogránit téglából épültek, díszítő elemei ugyancsak a Zsolnay gyárban készültek.
De lehettek akármilyen szépek is e lejárók, hamar kimentek a divatból. A nyilvános illemhelyekkel említették egy napon - nem minden ok nélkül, és a bontások elé sem a városháza, sem a közlekedési vállalat nem gördített akadályt. Igaz, nem is kapkodták el: a Gizella téren és az Oktogonon már az 1910-es évek elején eltűntek a csúfnak és ormótlannak minősített lejáróházak, de a többit csak 1924 végén kezdték bontani.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/fav.jpg" alt="Oktogon," width="1600" height="949">
<figcaption>Kép: Deutsche Fotothek - Brück und Son/Fortepan</figcaption>
</figure>
</div>
 
<div class="text_image_wrapper">
<figure> 
<figcaption></figcaption>
</figure>
</div>
 
„Ezek a bódék nem feleltek meg a modern kor követelményeinek, le is rongyolódtak, úgy hogy tatarozásuk sokba került volna. A Ferenc József földalatti villamos vasúti igazgatósága ez okból a főváros tanácsától és a kereskedelemügyi minisztériumtól engedélyt kért arra. hogy szépészeti szempontokból ezeket a bódékat lerombolhassa és helyettük modem lejárókat építhessen. A hatóságok az engedélyt megadták és a lejárók átalakítása már meg is kezdődött” – írta 1924. október 19-én, a Friss Ujság, utalva arra is, hogy nem kell könnyeket ejteni értük.
Ennek ellenére az utolsó – egyúttal legnagyobb – lejáró bontása előtt, 1926. március 9-én valóságos gyászbeszéd jelent meg a 8 Órai Ujságban. „Hát most már, hogy úgyis lebontják egymásután a földalatti villamos földfeletti majolika-házikóit, nyugodtan ráírhatjuk pusztulásra ítélt tégláira, hogy „ott jártunk" Magyarország legvirágzóbb korában és valamikor itt gyönyörködtünk e házikók artisztikumán, amelyet a rideg kor ma lebont, elsöpör, hogy helyette éktelen, iromba vasrácsok jelezzék csak az úttestek tátongó' nyílásait, amelyek a földalatti állomásokhoz vezetnek. Hogv szebb-e a rikító vaskerítés, mint a kis majolika-pagoda, arra kár szót vesztegetni. Elég ha megállapítjuk, hogy a külső részeken ezek a vasrácsok egyenesen undorítók. Vajjon a Deák térre is ilyen vasrács kerül? Mit lehet tudni ebben a rideg világban. Csak azt tudjuk, hogy lebontani készülnek azt a helyes kis meseszerű házikót is, mely egyike volt a legszebbeknek a földalatti vasút földfeletti állomásai között.”
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/kisfoldalattifovarosileveltar-2.jpg" alt="kisföldalatti" width="1200" height="770">
<figcaption>Kép: / Budapest Főváros Levéltára</figcaption>
</figure>
</div>
 
A Deák Ferenc téri földalatti lejáró bontása nemcsak azért nem volt annyira egyszerű, mert ez volt a legnagyobb. A BSzKRt épp a méretei miatt adta bérbe ahol egyúttal a Halcsarnok nevű élelmiszerüzlet működött, vélhetően nagy sikerrel. Legalábbis erre utal, hogy bérlője ragaszkodott érvényes szerződéséhez, és a bontást meg akarta akadályozni. Az illetékesek nem tehettek egyebet, mint hogy elhalasszák az építmény bontását, ráadásul a sajtó is elkezdte piszkálni a döntést. „Ez a kis épület kitünően beleillik a Deák-teret övező házak harmóniájába, igy tehát teljesen kitalált és helyt nem álló indokolás az, hogy ezt az épületet közlekedési, de főként szépészeti szempontból el kell tüntetni” – írta Az Ujság 1924 végén, nem törődve azzal, hogy a Deák téri lejáró bontására valóban meggyőző volt az az érv, hogy „a csarnok megépítése óta ezen a helyen nagyon megélénkült közúti közlekedést különösen veszélyezteti, mivel a kilátást nagyrészt elzárja”. Az illetékesek szerint ez a helyzet azután alakult ki, hogy megépült az Erzsébet térről a Károly körútra vezető villamospálya, „amely vágányok a földalatti vasút építésekor még tervbe véve sem voltak”.
Noha a Halcsarnokot bérlő Weinberger Vilmos szerződése 1927. július 31-én járt volna le, a lapok már 1926 februárjában arról írtak, hogy „a főváros tanácsa most a bérlőt a helyiség haladéktalan elhagyására utasította és a közeli napokban megtörténik ennek a bódénak a lebontása is”. Ám ez akkor még nem történt meg. A Halcsarnok bontását csak 1927 augusztusában kezdték el, Weinberger szerződésének lejárta után. „Kedden reggel csákányos emberek jelentek meg a Deák téri halcsarnok előtt és megkezdték a pavilIon lebontását – írta a Magyarság 1927. augusztus 11-én, hozzátéve, hogy „a pavillon helyét parkírozni fogják s egy kis szobrot is helyeznek el a pázsit közepén”.

A kisföldatti díszes lejárói a járat történetéhez képest  meglehetősen rövid ideig szolgálták a budapestieket. Hamar egyértelművé vált, hogy csak addig voltak fontosak, amíg el nem készültek.

100 éve bontották le az utolsó földalatti vasúti pavilont

„(...) nem is hallják
az élők kopogását. Azonnal elkezdődik
a minden érkezővel újból kezdődő játszma, amelynek címe:
Lehetséges Történelem.”
Petri György verse, a Bibó temetése, emlékeztet és figyelmeztet bennünket, hogy amikor Kenedi Jánostól búcsúzunk, gyászoljuk ezt is: a lehetséges történelmet. A mi lehetséges történelmünket. Bibó István és Göncz Árpád nyughelyének szomszédságában, Litván György, Vásárhelyi Miklós, Mécs Imre síremléke közelében, újra csak az a kérdés szorítja a torkot, amivel 47 éve Kenedi János kezdte itt a maga mondandóját, Bibó Istvántól búcsúzva, a kérdés, amit azóta is újra és újra föl kellett tennünk magunknak friss sírhantok mellett lehajtott fejjel: „sírba száll-e vele a demokratikus gondolkodó?”
Íme, most már Kenedi Jánosra is vonatkozik az ő nagy felütése: Jó lenne hinni abban a válaszban, ahogyan ő felelt erre: „Szórhatnak földet, göröngyöket, hengeríthetnek sziklát is annak hantjára, aki a legkövetkezetesebb képviselője volt, a demokratikus gondolkodást nem lehet föld alá kényszeríteni, mert éltetik mindazok az igények, amelyek az ő elhallgatása után is élnek".
<blockquote>
Ki ez a fiú? – ezt kérdezték a napsütés és a májusi eső váltakozása miatt párolgó kabátok alól az emberek Bibó temetésén.
</blockquote>
Ki ez a fiú, akit az ’56 utáni első nagy, spontán demonstráción több száz ember, köztük egy rakat titkosrendőr hallgatott, vagy hát hallgatott volna, ha lett volna hangosítás. Illyés Gyula mellett beszélt, és beszélt helyette is, merthogy az író valahogy elfelejtett Bibó István kapcsán ’56-ról szólni, Kenedi János bezzeg akkor sem, azután sem engedett '56-ból.
Ki ez a fiú?
„A pesti aszfalt apródja" – Kőszeg Ferenc emlékei szerint Perneczky Géza nevezte így, talán a Muskátli presszó asztalánál. Bence György említette, hogy „hihetetlen mennyiségű ismerőse és barátja van, pedig állandóan csak összevész”. Ott ült a legnagyobb szellemek között a pesti kávéházak piros kárpitos foteljeiben, próbálták folyton rajtakapni, hogy nem is olvasta mindazt, amiről olyan szenvedélyesen értekezik, de nem sikerült fülön csípni soha, mert hát olvasta mind, mindent, ami a magyar és külföldi irodalomban, zsurnalisztikában számottevő.
Ezt a tudást és érdeklődést kamatoztathatta is volna sok helyütt, de ő szalmaszálért a lelkiismeretről lemondani nem volt hajlandó. A pártállamba belesimult értelmiséggel folytatott örökös perlekedésében inkább szántszándékkal olyan cikkeket írt, amelyeket megjelentetni senkinek nem volt bátorsága. Írta is magáról: „számomra a kompromisszumnál hátborzongatóbb szó nem létezett. És csábosabb az ellentéténél, a meg nem alkuvásnál”.
Vas Istvánnal kérdezhetnénk: „naiv lett volna? Csak azért, mert komolyan vett néhány tételt, amit mi rég leírtunk… ő nyitott szemmel járta végig ezt a gyönyörű zsákutcát”. Még a szamizdat folyóirat készítését is ilyen zsákutcának hitte sokáig, az elvesztegetett években a politikai ambíciót hiányolta, és kérte számon mindenkin, mindazokon, akiket kivételes képességgel mozgatott ki saját körükből, hogy létrehozhassa azokat a találkozásokat, amelyek révén a formálódó demokratikus ellenzék tudatában méltó helyére kerülhetett 56 forradalmának tradíciója. Közvetítője, hírvivője volt annak, amiről Tamás Gáspár Miklós jegyzi meg egy helyütt:
<blockquote>
Minden, amit az ellenzéknek nevezett kellemetlen kis galeri bátorsága és altruizmusa föl tudott ajánlani a hosszú szenvedésen keresztülment kelet-európai társadalmaknak – az a föloldozás.
</blockquote>
Talán a föloldozás, igen, az lehetett neki Bibó István. Bibó, akit jelentős mértékben Kenedi Jánosnak köszönhet a magyar eszmetörténet, és egyáltalán: az ország, neki köszönhetem én is, hálám örök. Szóba hozta ebben a temetőben azt a legendás – és jelképes – írógépet, amin Bibó 1956. november 4-én parlamenti magányában pötyögött. Hozzám a töltőtolla jutott, éppen János által azzal írtam alá a főpolgármesteri eskümet. Miheztartás végett.
Bibó István nevét a későbbi demokratikus ellenzék tagjai körében Kenedi János mondta ki elsők között, rátalált ő már Bibóra évekkel előbb, amikor „huligán korában” a koalíciós idők folyóiratait olvasta. És bár a morális hajthatatlanság köti össze Kenedi Jánost Bibó Istvánnal a legszembetűnőbben, Jánost talán jobban izgatták Bibónak a „hamis helyzetben élő közösség” sorsával összefüggő gondolatai, azokban magára, magukra ismert. Ránk is talán.
<blockquote>
Az izgatta, hogy mi lesz velünk, ha gyenge ebben a hazában a demokratikus késztetés, beérjük-e bármi mással, mint a demokratikus forradalom hagyományával?
</blockquote>
Nos, barátaim! Beérjük? És ha eddig beértük, beérjük-e eztán is? Ha valamit, hát ezt a fullasztó kérdést biztosan ránk hagyta örökül Kenedi János. Bibóról mondta 47 éve, és mi róla mondjuk a sírjánál állva: „Életét arra tette fel, hogy a demokrácia alapelvei szerint közelítse a közösség és a szabadság ügyét.”
Idézzük fel hát újra, és egészítsük is ki a mester mellett a tanítvánnyal immár: „Nem folytatni a Bibó István által elkezdett – és tegyük hozzá, a Kenedi János által is bejárt – utat, megtorpanni a további demokratikus igények felkeltése és a létezők kielégítése előtt, hagyni, hogy a nemzet cselekvőkészsége elsikkadjon vagy tévutakra terelődjön, s mindez a politikai kultúra újabb torzulásaihoz vezessen, a demokratikus és szabad közösség jövője szempontjából éppoly halálos veszedelem, mint volt egykoron.
Vélt külső következményekre hivatkozva vagy eltagadva a valóságos demokratikus szükségleteket, úgy beállítani Bibó István – és megint tegyük hozzá, Kenedi János – törekvését, mintha az a társadalmi igények fölött járó naiv morálfilozófia volna, s nem eredendően reálpolitika, azzal a baljós eredménnyel jár, hogy a közösség tagjai elvesztik önbizalmukat, s reájuk a társadalom csak, mint meggyőződés nélküli alattvalókra számíthat.”
Kenedi Jánosnak volt meggyőződése, így aztán alattvalóvá se vált soha. Az volt a meggyőződése, hogy a politikai hatalom nem tőlünk független, hanem a mi beleegyezésünkön alapul, ezért az egyén szabadsága csak az önkormányzó közösségben érvényesülhet. Az volt a meggyőződése, hogy a politika középpontjában nem állhat más, mint az elvek, eszmények, értékek és hitek és azok erkölcsi megítélése.
Ennek jegyében perlekedett, vesződött és szervezkedett a zsarnokság szorításában, és ezt hiányolta a rendszerváltozás békés átmenetének üres, tehát hamisnak bizonyult pátoszából is. A vágyott rendszerváltás, ahogy ő mondta: 
<blockquote>
a legkülönfélébb homályosságok, öncsalások és képmutatások terepe lett, és ebben közrejátszott „az emberi méltóság egy alapvető felkelésének” elmaradása.
</blockquote>
Reményteli kísérletet tett az SZDSZ létrehozásában, de a Parlamentbe nem ment, nem neki való terep, gondolta, pedig akkor még más volt a színvonal ott. János inkább a Nyilvánosság Klub egyik vezetője lett, és ott volt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapításánál, az 1956-os Intézet létrehozásánál, szinte az összes olyan kezdeményezésnél, amely a rendszerváltást az erkölcsös politika terepének tekintette.
Így küzdött a pártállami rendszer elnyomó apparátusának kutatójaként is az információs önrendelkezési jogért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. A Kis Állambiztonsági Olvasókönyv az önkényuralom működésének talán legfontosabb kordokumentuma. Mint oly sok küzdelme, ez sem volt hiábavaló, de sikeres mégsem lett. Nem rajta múlott.
Kenedi János 78 éven át, minden pillanatban azt a bizonyos „igazságéletet” élte, amiről Václav Havel írt, mintha esszéjének címét is róla adta volna: A hatalom nélküliek hatalma. Van-e ékesebb bizonyítéka világunk felfordulásának, mint hogy erre, az igazságéletre hivatkozott a minap a kanadai miniszterelnök Davosban.
<blockquote>
Az igazságéletre, vagyis arra az igazi életre, amelyben az ember megleli önmagát, olyannak mutatja a valóságot, amilyen, és amelynek erkölcsi vetületét az adja, hogy példaértékű.
</blockquote>
Ha van a diktatúrák elleni lázadás sikerének esélye, az az igazságéletet élőknek köszönhető, nekik, akik „fenntartották a politikai véleményalkotás folytonosságát, és akik a később létrejött kezdeményezést vagy mozgalmat a legmegfelelőbb pillanatban gazdagították eme önkifejezés elemével.” Ettől retteg minden tekintélyuralom, ebből ered az igazságéletet élők valódi, megdönthetetlen hatalma. Kenedi János igazságélete hatalmas élet. Bibó halálának 25. évfordulóján, ebbe a temetőbe visszatérve azt mondta, az 50. évfordulón már nem lesz itt.
Nagy kár, hogy már megint igaza lett. Amikor mi itt leszünk helyette is, mert itt leszünk, remélem, átjövünk majd hozzád, János, lesz mit mesélnünk arról, mi lett ebből a skizofréniába forduló zűrzavaros világból, benne a cserbenhagyásaival is magasztalt hazából. Hogy mi lett a most épp sokakban újraéledő reménnyel? Lett-e fordulat, és az csak félfordulat lett-e, vagy egész? A hajthatatlanokból lett-e több, vagy a megalkuvókból? Európában a közös álmaink lesznek-e erősebbek, avagy a nemzeti keretben létező rémálmok? Hogy válságban van-e még a liberális demokrácia? Van-e még egyáltalán? És igény van-e rá? Visszakerül-e az erkölcsi jóérzék túlsúlya a politikába? És vajon nyilvánosak lesznek-e végre az ügynökakták?
Felelhetünk akkor Szabó Zoltánnak is, hogy a haza, amit mi otthagytunk, végül eljött-e értünk.
És ha már Esterházy Pétertől tudjuk, hogy magyarnak lenni az a szürkemarha, Albert Flórián csípőre tett keze és Bibó írógépe, vajon melyik domborodik majd akkor, a marha-e, a csípőre tett kéz, avagy az a legendás és jelképes írógép?
<blockquote>
Ki fog derülni, betartottuk-e, amit Bibó kapcsán kértél tőlünk, és ami nélküled megint csak nehezebb lesz most már: hogy akkor emlékezünk rá is, rád is méltóképpen, ha gondolkodunk.
</blockquote>
Ha gondolkodunk arról, ahogy írtad: a „szilárd erkölcsi erőről …, amely nélkül a demokratikus közösség és az emberi szabadság ügye eggyé nem válhat”. Ha gondolkodunk a lehetséges történelmünkről.
Drága János!
Isten áldjon, köszönjük, hogy voltál, megtetted, ami tőled tellett, a többi már rajtunk múlik. És ha netán összefutnátok, add át hódolatunkat Bibónak, Göncznek és a többieknek.
Nyugodj békében.

Kenedi János  publicista-szerkesztőt, a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék egyik vezető alakját,  Budapest díszpolgárát január 30-án, pénteken kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben. A temetésén Karácsony Gergely, főpolgármester is beszédet mondott, amit az alábbiakban itt, az Énbudapestemen is megosztunk. 

 „Kenedi János igazságélete hatalmas élet"

Már hosszabbodnak ugyan a nappalok, a medve is kikukkantott a barlangjából, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. és lengyel partnere mégis úgy döntöttek, hogy a mostani szezont egy héttel megtoldják, így március 1. helyett
<blockquote>
március 8-ig nyitva tart a Lumina Park.
</blockquote>
A Palatinus strandterületén negyedik éve működő fénypark 2025 október 22-én nyitotta meg kapuit, szokás szerint új attrakcióval, ami ezúttal <a href="https://enbudapestem.hu/2025/10/26/a-strand-ahol-a-latogatok-fenyarban-furdenek" target="_blank" rel="noopener">a Varázsvilág nevet kapta</a>, és ahol több mint százötven fényinstalláció csodálható meg.
Az út elvarázsolt tájakon és mesebeli világokon, a Jégvarázs birodalmán, Tarzan dzsungelén vagy Pocahontas varázslatos erdején vezet keresztül, ahol találkozhatunk időtlen történetek kedvelt szereplőivel is.
<blockquote>
A parkban fantáziavilág és valóság <a href="https://enbudapestem.hu/2025/10/21/holnaptol-nyitva-a-lumina-park-budapest-a-margitszigeten" target="_blank" rel="noopener">olvad egybe</a>,
</blockquote>
hiszen mesebeli világokon kívül megcsodálhatjuk világ leghíresebb impresszionista festőinek műveit, ülhetünk helikopterbe, versenyezhetünk egymással jégkorongcsapat tagjaként, de zenélhetünk a fúvósszekcióban egy jazz együttesben is.
A fénypark kiemelten impozáns eleme vitathatatlanul a több kultúrában is megjelenő szimbólum, az élet örök körforgását jelképező Élet fája, és persze az ország legnagyobb fényinstallációja, a Dancing Garden.
<div class="text_image_wrapper">
<figure><img src="/api/file/image/lumina2.png" alt="Lumina" width="837" height="462">
<figcaption>Kép: Luminapark.hu/BGYH</figcaption>
</figure>
</div>
 
A fürdő díszletei közé megálmodott attrakció kezdettől fogva a budapestiek kedvelt találkozóhelye,
<blockquote>
mely évente több tízezer látogatót varázsol el.
</blockquote>
A sötétedéstől 21 óráig üzemelő fénypark egy-másfél órás sétával bejárható.
 Információ és online jegyvásárlás: <a href="https://luminapark.hu/" target="_blank" rel="noopener">https://luminapark.hu</a>.

Egy héttel tovább várja látogatóit Budapest egyik legkedveltebb téli attrakciója, a Margitszigeten működő Lumina Park.