NEWSLETTER

2023. február 4-én, szombaton 10 órakor indul <a href="https://www.facebook.com/events/5908871992493559" target="_blank" rel="noopener">a könyvvásár</a> és 17 óráig vagy a készlet erejéig tart. Az Alexandra Kiadócsoport mintegy 15 ezer kötetet hoz a Rákóczi téri Vásárcsarnokba, egyes darabokat 200 forintért is el lehet majd vinni. A könyvek apró szépséghibával rendelkeznek, sérült a borítójuk vagy akciós sorozatokból maradtak vissza – ezért most extra kedvező áron lesznek megvásárolhatók.
A könyvekért kártyával is lehet majd fizetni, és érdemes lesz majd nagy tételben vásárolni, hiszen a vásár csak egy napig tart.
(Képünk illusztráció: Unsplash)

Több mint 15 ezer könyvből lehet majd válogatni, akár 200 forinttól, de a legtöbb darabnak lesz egy apró szépséghibája.


KULTÚRA

Több mint 15000 könyvből lehet majd válogatni, akár 200 forinttól, de a legtöbb darabnak lesz egy apró szépséghibája.


Hatalmas könyvvásár kezdődik a Rákóczi téri Vásárcsarnokban

Hatalmas, akciós könyvvásár lesz a Rákóczi téri Vásárcsarnokban

Az elektronikus zenéhez és a tudományhoz fűződő viszonyom valószínűleg a kisszobából indult a nagyanyámnál, amikor a nagyapám átkapcsolt az MTV 2-ről az MTV 1-re, mert <a href="https://youtu.be/jtlNdIA5SZA">kezdődött a Delta</a>. Tisztán előttem van, ahogy fogom az asztal peremét, nézem a kissé ijesztő embereket, akik menetelnek a hóban előre, aztán fura gépekről meg űrhajókról váltakoznak a képek, és közben szól egy egészen furcsa, jövőszerű zene, ami ott és abban a percben zsigerig égett belém.
<figure class="image"><img src="/api/file/image/dick-raaijmakers-l-tom-dissevelt-r-natlab-1958header.jpeg" alt="" width="800" height="534" />
<figcaption>
<div class="mastimageTitle">Dick Raaijmakers (Kid Baltan) és Tom Dissevelt 1958-ban / Fotó: theartsdesk.com</div>
</figcaption>
</figure>
<blockquote>
Ez a dal pedig nem volt más, mint a Song of the Second Moon, Tom Dissevelt és Kid Baltan közös szerzeménye 1957-ből, ami az egyik legelső (ha nem a legelső) tisztán elektronikus zene (vagy más néven „konkrét zene”) volt a történelemben.
</blockquote>
Fiatalabb olvasóink kedvéért tisztázandó: a nagyapám nem az egyik zenecsatornáról kapcsolt át a másik zenecsatornára, hiszen akkoriban, 1990 környékén még csak két csatorna volt Magyarországon, az említett MTV 1 és MTV 2, amiket ma már M1-nek és M2-nek neveznek.
<iframe src="https://www.youtube.com/embed/bVl2_MSwmSA" width="560" height="460" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
Szóval 1964. január 31-én adták le az első számát annak a műsornak, amely „a Holdra szállás előtt indult, és a Mars-kutatás korában is tájékoztatja a nézőket”. A Delta tudományos híradó volt, a Magyar Televízió egyik legrégebbi ismeretterjesztő műsora, amely 1964 és 1996, illetve 2001 és 2012 között futott. Sokáig azon kevés hírforrások egyike volt a szocialista Magyarországon, amely a „nyugati világ” tudományos eredményeit és újdonságait ismertette.
1967-től 1994-ig Várhelyi Tamás főszerkesztő nevéhez fűződött a műsor arculatának, tematikájának kialakítása (aki egy ideig a Delta újság főszerkesztője is volt), az alapkoncepció pedig végig megmaradt: a legfrissebb tudományos eredményekről, az új technikai vívmányokról tájékoztatni a nézőket. A Delta a Magyar Televízió negyedik tudományos műsora volt – elnevezése pedig megegyezik a görög ábécé negyedik betűjével. Úttörő jellege pedig nem csak a fentiekben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy az első olyan műsorok között volt, amelyek 1976-tól színes technikára váltottak.
<blockquote>
És ha a Song of the Second Moon Magyarországon összeforrt a Deltával, akkor a Delta ugyanennyire elengedhetetlenül összeforrt Kudlik Júlia nevével is, aki 1965-től egészen 1996-ig vezette a műsort.
</blockquote>
<figure class="image"><img src="/api/file/image/fortepan-szalay-zoltan.jpeg" alt="" width="1200" height="841" />
<figcaption>Kudlik Júlia 1971-ben / Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán</figcaption>
</figure>
Visszakanyarodva azonban a gyerekkori kisszobába: eleinte természetesen azért függtem rá a Deltára, hogy a főcímet végig nézzem, mivelhogy 5-6 évesen többnyire egy büdös szót nem értettem abból, amit utána Kudlik Júlia mondott. Idővel azonban egyfajta tudományos csodálat kezdett maga köré keríteni, amikor az iskolában elkezdtem megismerkedni ezzel a világgal.
És bár nem állítom, hogy azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik jobban várták a Deltát, mint a Dragon Ballt, utólag mégis azt érzem, hogy a Delta bizarr-markáns főcíme volt az, ami részben megértette velem, hogy miért nem érdemes tartani az új dolgoktól – például attól a fura zenétől, ami 30 évvel később az egész életemre meghatározó hatást gyakorolt.
Az azóta médiatörténeti jelenséggé vált képsorokat egyébként Szuhay-Havas Ervin az akkori tudományos kisfilmekből (pontosabban egy másik műsorának, a Nagy pillanatok – nagy felfedezések snittjeiből) válogatta ki.
A főcím pedig
<ul>
<li>a Vezúv kitöréséről,</li>
<li>egy deltaszárnyú Avro Vulcan (a pontos típusa Avro 698 Vulcan VX777, ami az 1957-es Farnborough International Air Show-n volt látható) bombázóról,</li>
<li>egy alacsonyan elhúzó MiG–19-es gépről (amely 1955-ben a szovjetunióbeli tusinói légiparádén volt látható),</li>
<li>a Himalájáról készített légifelvételekről (amelyek forrása a Conquest of Everest című Hillaryról és Tenzig Norgayről szóló 1953-as dokumentumfilm),</li>
<li>a csillagos égről (a Rozetta és Helix nebula),</li>
<li>Scottról és három társáról, vagyis a hóban gázoló szánhúzó emberekről (akik az 1948-as Scott of the Antarctic című játékfilmben voltak láthatók),</li>
<li>az antarktiszi expedíció lánctalpasáról (amely egy 1955-ös gyártású Tucker 743 Double-drive Sno-cat),</li>
<li>Edmund Hillaryról és Vivian Fuchsról és az 1955-1958-as Nemzetközösségi Transzantarktiszi Expedícióról  szólt.</li>
</ul>
<iframe src="https://www.youtube.com/embed/jtlNdIA5SZA" width="560" height="460" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
<blockquote>
A sokat emlegetett főcímdalra pedig, erre az akkor ritkaságnak számító elektronikus zenére Belohorszky Károly, a Rádió technikai rendezője bukkant rá egy 1957-es lemezen, amit Csehszlovákából hozott, és egész egyszerűen anélkül, hogy erről bárki érintettet is megkérdezett volna, betette a képsorok alá.
</blockquote>
Mindez, mármint a Delta főcíme pedig olyan ikonikus jelenséggé vált, hogy még egy városi legenda is szárnyra kelt, amely szerint a műsorvezető, Kudlik Júlia egyszer betért egy budapesti vendéglőbe, ahol egy cigányzenekar eljátszotta neki a Song of the Second Moon-t brácsán, cimbalmon és hegedűn. Hogy az eset valóban megtörtént-e, valószínűleg sosem derül ki, mindenesetre tény, hogy a zenét többen is feldolgozták, így például <a href="https://youtu.be/QVg8JamoAzM?t=184">„Delta friss” címen</a> Berki László és cigányzenekara is, ami nagyjából megfelel a városi legenda leírásának.
(Kiemelt kép: Kudlik Júlia műsorvezető az MTV Delta című műsorának stúdiójában 1970-ben / Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)

Ha azt mondom, hogy Song of the Second Moon, nem biztos, hogy sokan tudják, miről beszélek. De ha azt mondom, hogy a Delta zenéje, akkor már mindenki tudja.

59 éve került először adásba a Delta – az ikonikus főcím és zene története

Düh. Ez az érzés kavarog bennem, még akkor is, amikor a Túl közel című dokumentumfilm már a felénél tart, és ez a düh csak az utolsó 15 percben enyhül egy kicsit, és veszi át a helyét a szomorúsággal vegyes, keserédes öröm. Ha ennyiből nem lett volna egyértelmű, le is írom: a készítők maximálisan elérték a várt hatást, a képi és a nyelvi világgal is, nincs olyan pillanata a filmnek, amikor ne éreznék valamit.
A Túl közelt, Püsök Botond és Bacskai Brigitta filmjét a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítették, a premierje azonban még tavaly, a Szarajevó Filmfesztivál versenyprogramjában volt, aztán az Astra Dokumentumfilm Fesztiválon elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját.
Nem véletlen, hiszen eddig talán soha nem készült ilyen intim dokumentumfilm olyan családon belüli bántalmazásról, amelyben a kiskorú áldozat és az anya sorsát is közvetlen közelről, túl közelről követhetjük végig. Szinte azt érezzük, mindig ott vagyunk, amikor fontos döntéseket hoznak meg, és akkor is, amikor újabb fájdalom, keserűség éri őket.
<img src="/api/media/image/138af49e45d6a27c7a6c861c7d820a7a" alt="" width="3000" height="1688" />
Andrea színészként dolgozik, és egy apró, erdélyi faluban él két gyermekével: lányával, Pirkóval, és fiával, Bogyóval. A táj, amiben házuk áll, gyönyörű, maga az épület viszont 3 embernek kicsi, és amúgy is felújításra szorul. A családnak mégsem ez jelent gondot: hanem a körülöttük lakó helybéliek.
Az első kockáknál Andrea hazafele tart a nagyvárosból, és ahogy falujába ér, kíváncsi, mégis undorral teli tekintetek követik. A filmben hallhatók a falu lakosainak hangjai. Bár a hangok tulajdonosait nem látjuk egyszer sem a film során, a néző (itt éppen hallgató) számára mégis egyértelmű, hogy idősek, akik a szokásos, áldozathibáztató mondatokat ismételgetik.
<blockquote>
„Pika, a lelkész fia mindenkinek mindig segített, nagyon jó ember" – mondja például egy arctalan helybéli hang. Aztán egy másik: „Andrea színésznő, nem is várható tőle más viselkedés."
</blockquote>
A foglalkozása, a munkája, amiből él mint valami mocskos bűn, szavahihetetlenné predesztinálja Andreát a falu lakóinak szemében. A tények azonban nem hazudnak. Pika, a lelkész fia maga vallotta be bestiális tettét: molesztálta Pirkót, Andrea kiskorú, előző kapcsolatából született lányát akkor, amikor Andrea várandós volt közös gyermekükkel, Bogyóval. Pirkó – mint megtudjuk – édesanyjával való jó viszonyának köszönhetően, ám így is sok idő múltán, el tudta mondani, mit tett vele nevelőapja.
Andrea akkor azonnal a román rendőrséghez fordult, ahol azonban kevés segítséget kapott. Azt mondták neki, vegye fel egy telefonbeszélgetés során a férfi részletes vallomását. Andrea pedig – elképzelhetetlen lelkierővel – ezt végül sikeresen meg is tette. A bizonyíték tehát megvolt. Ettől függetlenül mégis halljuk a filmben a falu hangjait:
<blockquote>
„Ha tíz tanú állítja a Pikáról, akkor sem hiszem el. Andrea alázza meg a falut a viselkedésével. Miért nem kérdezte Istent az igazságról? Miért nem hozzá fordult?"
</blockquote>
<h3>Apa bántott minket</h3>
A tényekre válaszul érkező, az áldozathibáztatás alternatív valóságából kihallatszó mondatok után nehéz a székben ülve maradni, csak annyit éreztem, hogy a körmeim a tenyeremet vágják, mert ökölbe szorult a kezem.
Andrea és Pirkó ilyen körülmények között is gyógyulni szeretnének, azonban még el sem kezdődhetett a folyamat, máris megakad: mint kiderül, a bántalmazót, aki 5 év letöltendő börtönbüntetést kapott, idő előtt szabadon engedték jó magaviseletért. Pika így szabadon, sőt emelt fővel mászkálhat ugyanabban a faluban, ahol Andrea és gyermekei nem szívesen mennek ki az utcára sem.
A film nagy erőssége, hogy Andreán, a felnőttön keresztül mutatja be a történetet, Pirkó is beszél ugyan, de a készítők csak a rajzain keresztül mutatják be a vele történt eseményeket és azok következményeit.
<img src="/api/media/image/d62008ec63cad9185ef9ddf60d29f72c" alt="" />
Mindeközben Andreának egy perc nyugalma nincs. Ajkait harapdálja, mély árkok ülnek a szemei alatt, és csak pillanatokra mosolyog, amikor gyerekei valami olyasmit tesznek, ami már az ő mélységes fájdalmán is át tud hatolni. Az anya esendő oldalát is látjuk, megesik, hogy elveszíti egy pillanatra a türelmét lányával szemben, vagy hogy a dohányzásra szánt 2 percei jelentik az énideje maximumát, és látjuk azt is, amikor már nem bírja tovább, és a szociális munkás előtt sírógörcsben tör ki. 
Hogy megpróbálkozzunk a lehetetlennel, és egy kis pozitívumot is vigyünk a történetbe: Andreának végül sikerül elköltöznie egykor szeretett házból és faluból, és új életet kezd a két gyerekkel a nagyvárosban. Magára is időt szakít, sportolni kezd, az idő pedig telik, lányából, Pirkóból gyönyörű, fiatal nő lesz, de ez az idő is kevés, hogy megszabaduljanak a múlttól, sőt: Andrea kénytelen élete végéig valamilyen kapcsolatban maradni lánya bántalmazójával: ugyanis sem ő, sem az igazságszolgáltatás nem akarja teljesen megfosztani Pikát a fiától, akinek Andrea a szakemberek tanácsát követve csupán annyit mondott a történtekről:
<blockquote>
Apa megszegte a szabályokat, bántott minket, ezért nem élhet velünk.
</blockquote>
Andrea és Pika közös fia, Bogyó egyelőre felügyelet mellett, de időnként láthatásra megy az apjával. Szigorúan Andrea feltételei szerint.
<iframe title="YouTube video player" src="https://www.youtube.com/embed/w7pYYd7u3TU" width="560" height="460" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
A készítők nagyon szépen ívelik a történetet, a képi és az alatta futó hang világát. Nincsenek felesleges csendek, képek. Az sem véletlen, hogy Pirkó csak a film legvégén, körülbelül 15 évesen mond egyetlen mondatot az édesanyjával beszélgetve az erkélyen arról, hogyan érintette őt az abúzus. A Túl közelnek egyáltalán nem célja a szenzációhajhászás vagy az érzelmek erőltetése. Látva a filmet, jönnek azok maguktól.
Andrea a kezdetektől fogva példaképként jön át a vásznon, de egyáltalán nem szájba rágós módon, hanem a lehető legtermészetesebben: minden dolog pozitív, annak minden negatív tulajdonságával együtt. A károgó hangok, amik a film során folyton feltűnnek, a végére sem hallgatnak el, de a hamvaiból felemelkedő családot látva talán az ökölbe szorított kezem is egy kicsit engedni kezd.
(Képek: Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál)

Püsök Botond és Bacskai Brigitta filmjét a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk. Egy anya és gyermekei szívbe markoló története a feldolgozhatatlan túléléséről.

Túl közel: sosem készült még ilyen intim dokumentumfilm a gyermekabúzusról

Nagyon nehéz valami olyanról írni, ami ennyire tetszik, amire kicsit irigykedünk is, hogy nem mi teremtettük (most mindegy is, hogy nem is éltünk akkor), de közben meg hálásak is vagyunk, hogy valaki létrehozta. Makovecz Benjamin az 1970-es és 80-as években Budapesten készült, és a <a href="https://fortepan.hu/" target="_blank" rel="noopener">Fortepannak</a> adományozott fotói ilyenek. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/b09937d38ef0a8bdd27617cc8578471a" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
<figure class="image"><img src="/api/media/image/7167e27a99b11c612d88e663fa914a81" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
 
<h3>Mikor és hogyan készültek a képek?</h3>
<blockquote>
Az a Budapest amiről az én képeim szólnak, már eltűnt. A nyolcvanas évek első felében készítettem őket, amikor a Képzőművészeti Egyetemre jártam, és egyik kitűnő barátommal, egy festőművésszel jártuk Budapestet éjjel-nappal. Akkor még minden házba be lehetett menni, nem voltak zárva a kapuk. A képeim nem emberekről szólnak, hanem az épületekről illetve arról az enyészetről, ami az akkori Budapestet jellemezte. Igyekeztem a csendet, a fényeket és az épületeket fényképezni - írja a kiállítás apropóján Makovecz Benjamin. 
</blockquote>
Ez a mára nagyrészt valóban letűnt Budapest mégis ismeretlenül is ismerős, mert szegleteiben, részleteiben, hangulatában, az emlékeinkben még ott van egy-egy képen - a lépcsőfordulókban, málló homlokzati díszekben, ecetfás belsőudvarokban - ráismerünk a mai városra. Ez a múltbeli Budapest nem egy vidám hely, mégis lenyűgöző, mert bármennyire is nem illik azt mondani, hogy éppen az enyészet tetszik benne és a nagyon is emberi elmúlás, mégis ez az, ami megfog minket a képekben. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/b9bc62174e506502d4317da9fc68e64d" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
<figure class="image"><img src="/api/media/image/ff4ec0553a5c1ab434449a3f1a4e999e" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
A fekete-fehér, szépítés és szépelgés nélküli, mégis végtelenül költői pillanatfelvételek megőrzik azt a várost, ami például Ráday Mihályt is munkára sarkallta. Nincs mit szépíteni, a fotók rémisztő képet festenek a 80-as évek budapesti történelmi örökségéről, de közben meg felbukkannak a szerethető emberi motívumok - a kedvencünk a lépcsőházi fiúszobor mögé rajzolt figura az elmaradhatatlan EDDA felirattal. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/a9ee0c95640e48cd513029a4fc4025fa" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
<figure class="image"><img src="/api/media/image/187be62b8151d5b15855cd5ad92a45bf" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
De itt van a képeken a csak pár éve felújított, szétrohadó Zugligeti végállomás, a sokáig málló homlokzatú Hungária fürdő, a belvárosi bérházak, téglakarcok és falfeliratok is. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/33630c24088aabb4032145d32bbaabb4" alt="" width="1600" height="1067" />
<figcaption>Fortepan/Makovecz Benjamin</figcaption>
</figure>
<h3>Hogyan lett most kiállítás ezekből a fotókból?</h3>
A fotók sorsa is érdekes és a történet, hogy hogyan is lett ezekből a közel 40 évvel ezelőtti képekből most kiállítás, erről így mesél Makovecz:
<blockquote>
Ezeket a papírképeket egyszer kölcsönkérték tőlem, es sosem kerültek vissza hozzám, bár a negatívjukat a mai napig megőriztem. Nemrég felkeresett Vincent Baumgartner a Mesélő Város Egyesület tagja, hogy a Bakancsos bolhapiacon megtalálta az elveszettnek hitt fényképek kis részét, amelyek hátoldalán ott volt a pecsétem rajta nevemmel, így tudta, hogy kit kell keresni. Nagyon tetszettek neki a képeim, így megkapott meg legalább ezret ugyanebből az időszakból.
</blockquote>
<figure class="image"><img src="/api/media/image/1125732f0518c416c2e85295582b9e13" alt="" width="1500" height="1000" />
<figcaption></figcaption>
</figure>
<figure class="image"><img src="/api/media/image/6ed1235f215b119c0b17c6875d5fe125" alt="" width="1500" height="1000" />
<figcaption></figcaption>
</figure>
A kiállítás érdekessége, hogy a kiválogatott képeken beazonosították - néha hosszas kutatómunka után - a helyszíneket, és fel is keresték őket. A friss fotó pedig a felkutatott épület vagy helyszín történetével ott van Makovecz 80-as évekbeli alkotásai alatt.  A kiállítás létrehozásában Makovecz Benjamin ugyan nem működött közre, de a megnyitón ott volt, és az ötletet támogatta. Az ötletgazda a már említett <a href="https://www.facebook.com/meselovaros" target="_blank" rel="noopener">Mesélő Város Egyesület</a> volt, akiknek elsődleges célja a városi élet múltbeli jeleinek (régi feliratok, régi graffitik, utcanevek, zománctáblák, stb.) illetve épített örökségének dokumentálása, megőrzése és megismertetése.

Új sorozatunkban a kedvenc budapesti – vagy a várost számtalan módon megörökítő – fotósaink fortepanos képeit böngésszük végig. Elsőként Makovecz Benjamin félszáznál is több műve nyűgözött le minket.

Omladozó gangvégek és a 80-as évek megkopott Budapestje – kiállítás Makovecz Benjamin megkapó fotóiból

A Budapesti Művelődési Központ Budapest Főváros Önkormányzatával és a Színházi Dramaturgok Céhével együttműködve hirdetett drámapályázatot, amire tavaly nyárig lehetett jelentkezni. Megkötés volt, hogy a magyar nyelvű prózai vagy zenés színpadi műveknek valamilyen formában Budapesthez kellett kötődniük. 
Az ötfős, színházi szakemberekből álló zsűri két második és két harmadik díjat osztott ki kedden az Örkény István Színházban rendezett eredményhirdetésen. A zsűri tagjai Csizmadia Tibor rendező, Gáspár Máté kulturális menedzser, a Budapest Brand programigazgatója, Orbán Eszter, a Színházi Dramaturgok Céhe társelnöke, Szikszai Rémusz színész, rendező, valamint Szokolai Brigitta, a Színházi Dramaturgok Céhe társelnöke voltak.
<blockquote>
A két második helyezett Pass Andrea és Trencsényi Katalin, a két harmadik helyezett Egressy Zoltánt és Kisari Szabolcs lett. 
</blockquote>
A díjazottak 2-2, illetve 1,5-1,5 millió forintos jutalmat is nyertek. Ezen felül a legjobbnak ítélt 8 mű kötetben is megjelenik majd a Budapest 150 kiadványai között. A cél az, hogy a kiemelt darabok felkeltsék színházak vagy alkotói csoportok figyelmét, és hogy a színházrajongó közönség már akár a következő színházi évadban láthasson előadásokat a most megszületett művekből.
<h3>Zenei pályázatot is hirdettek</h3>
<blockquote>
„1923-ban, Budapest 50. születésnapján felkérték Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt egy jubileumi mű komponálására. Ezt a hagyományt szeretnénk mi is folytatni most, száz évvel később, Budapest 150. születésnapján, ezért pályázatot írtunk ki zeneszerzőknek egy új, ünnepi mű megírására”
</blockquote>
– jelentette be ugyanezen az eseményen videoüzenetében Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója.
A pályázat nyílt, jeligés és egyfordulós, a pályaműveket a szervezők 2023. április 30-ig várják. 
Fontos feltételek: 
<ul>
<li>a beküldött zeneművek méltó módon kell, hogy megidézzék a 150 éves Budapestet, a három város egyesítését és a főváros összetett kulturális-történelmi-urbanisztikai identitását,</li>
<li>műfaja nagyzenekarra írott komolyzenei mű, ünnepi nyitány legyen, </li>
<li>időtartama minimum 5, maximum 10 perc lehet.</li>
</ul>
A szakmai zsűri 2023. május 30-ig bírálja el a beérkező pályaműveket. A győztes pályamű 2 millió forint díjazásban részesül, a művet pedig a Budapesti Fesztiválzenekar mutatja be Fischer Iván vezényletével egy nagyszabású szabadtéri koncerten, a Hősök terén. A pályázat további részleteiről <a href="https://bfz.hu/documents/156/BFZ_zeneszerz%C5%91i_p%C3%A1ly%C3%A1zati_ki%C3%ADr%C3%A1s_v%C3%A9gleges.pdf" target="_blank" rel="noopener">itt</a> lehet információhoz jutni.
A Budapest Drámapályázat díjátadójával és a zeneszerzői pályázat keddi kihirdetésével hivatalosan is kezdetét vette a Budapest 150 – a főváros egyesítésének évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat.
(Kiemelt képünk: Fortepan/Szepesfalvy Gábor / Illusztráció: Sturm Dániel)

A főváros egyesítésének 150. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozat a Budapest Drámapályázat díjátadójával és egy zeneszerzői pályázat kihirdetésével kezdődött.

Hivatalosan is elindult a Budapest 150 programsorozat

Még teljesebb történelmi sétát tehetünk a virtuális Budapesten: az Időgép nem egyszerűen történeti adatok lekérdezését teszi lehetővé, hanem a térben és időben történő barangolás lehetőségét kínálja interaktív térképeken keresztül, gyors és egyszerű átlépéssel a különböző időmetszetek között. Mindebben elképesztően sok adatgyűjtés van, amit összehangolt munkával sikerült megvalósítani.
Annál is inkább, mert <a href="https://www.hungaricana.hu/hu/budapest-idogep/">a Budapest Időgép</a> mögött többek között a Hungaricana hatalmas adatbázisa áll, amely a levéltári munkának köszönhetően több millió oldalnyi digitalizált forrásanyagot tartalmaz, a város lakóira és épületeire nézve pontosan helyhez és időhöz köthető adatok tömegét kínálva a felhasználók számára. Az oldalon négy különböző időmetszetben (1837-es, 1873-as, 1908-as, 1937-es) barangolhatunk, és az elérhető korabeli legrészletesebb, nagy felbontású térképek felhasználásával készült vektoros térkép segítségével böngészhető a város szerkezetének átalakulása, sőt akár a városlakók élete is. Ám nemcsak ezekben az idősíkokban nézhetjük meg Budapestet, ugyanis az Időgépen elérhetők légi felvételek 1944-ből, valamint egy térinformatikai adatbázis az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól. Ahogy a Fortepan adatbázisa is segíti a még teljesebb élményt.
Mindez pedig még mindig csak néhány részlet, így a legautentikusabb illetékeshez, dr. Kenyeres Istvánhoz, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatójához fordultunk, hogy mondja el, mi is pontosan a Budapest Időgép, illetve mutassa meg nekünk magát a felületet is.
<iframe style="border: none; overflow: hidden;" src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=314&amp;href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FEnbudapestem%2Fvideos%2F548152524043860%2F&amp;show_text=false&amp;width=560&amp;t=0" width="560" height="460" frameborder="0" scrolling="no" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
(Kiemelt kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György)

Budapest Főváros Levéltárának főigazgatójával néztük meg, miben lett más, mivel bővült az információs rendszer, és hogyan nézhetett ki a főváros akkor, amikor még nem volt Google Térkép. VIDEÓ!

3D-ben barangolni a város múltjában: megújult az Időgép

Három óra negyvenkét perc van és Marika még mindig nem hozta át a gurulóst. Azt mondta, hogy háromra itt lesz, azután, hogy megcsinálta a tejbegrízt Rozikának, és ha vége lett a Titkok és szerelmeknek. Annak már fél háromkor vége szokott lenni, nem értem.
Csöngessek be? Á, nem zavarom...vagy mégis? Nyugodj már le, hova rohansz? - ripakodok magamra, de hát nagyon izgulok.
Semmim nincs, ami divatos, utoljára 79-ben vettem a körúti butikban egy batikoltat, amúgy meg tele vagyok még a Vörös Októberből vett holmikkal. De most mit csináljak, ha egyszer nem volt azóta rá szükség, elnyűhetetlen darabjaim vannak. Csöngetnek, ez már biztos Marika lesz.
Igen, ő az, hozta a gurulóst. Kicsit ütött-kopott, jaj, csak szét ne essen! Ezek a repülők ráznak, vagy nem? - kérdem Marikát, de ő csak mosolyog és megnyugtat, hogy higgyem el, nem fogja kirázni a Picket belőle egy erősebb turbulencia. Mindennek utánaolvastam, tudom, hogy mire figyeljek. Hogy a sampon, a tusfürdő és egyebek vagy a nagy táskában legyenek, vagy csak 100 milliliter lehet nálam. Anikóm kérdezte, mi a fenének viszem? Nem érti a kislány, hogy nekem nem mindegy, mit kenek magamra. Amúgy is, majd kiabáljak ki neki a zuhany alól, hogy fordítsa le nekem, hogy mi van a sampú felirat alatt? Hogy nézne már az ki? Viszek mindent szépen, az a biztos. Ki van mérve, egy grammot sem tévedek soha.
Anikó is tudja ezt, együtt sütöttünk minden vasárnap, amikor kicsi volt. Akkor még arról beszélt, hogy Anya, nyitunk egy pékséget a Csengeriben. Ez volt minden álma, saját bolt, két utcával lejjebb. Hát, saját bolt nem lett. 
Örülnöm kellene, hogy karácsony után végre láthatom őket. Már öt óra van, holnap reggel hétkor megy a gép. Biztosan elég, ha hajnali kettőkor kelek? Tomika azt mondta, hogy "Ugyan Mama, ki ne menj hajnalban, elég két órával előtteˇ. De, hát Tomika gyors és fiatal, nem tudja, mit beszél. Szépen hívtak nekem taxit hajnali háromra. Az a biztos. Kihűlt az étel, elcsomagolom. Nagyon sok alufólia és zacskó kell, nehogy baj legyen. Azt mondták, kint is megfőzhetem, de ugyan már! Biztos, hogy nem kapok olyan oldalast, mint a Pirosnál a csarnokban. Szaga nem lesz, natúr.
Kéne egy keveset aludnom. Mi lesz, ha most látom őket utoljára? Mi lesz, ha mire legközelebb jönnek, már kórházban fekszem? Lacusom már rég vár rám, én már felkészültem, hogy megyek hozzá. Gyorsan elhessegetem a buta gondolatokat, mert Tomika rám szólna, hogy, Jaj Mama, ne rémisztgess, olyan fitt vagy.
Megeszem a kis pofáját a kis hazugnak!
Ez a gyerek is, hogy nő! Már lány is van az életében, azt mondja az anyja. Valami fura nevű faluból származik a kislány és grenninek hív neki Tomi. Vicces. Beírtam az internetre, de nem sok találat jött ki. Anikómnak meg nem akartam elmondani, hogy hát, lehet rosszul írtam. Ezek a keresők amúgy is olyan furcsák. Sosem az jön ki, amit keresek, hanem mindenféle marhaság. Nem is tudom, minek hívják keresőnek. Az Ica fia szokott jönni, mióta Tomi nincs itthon, hogy ránézzen a számítógépre.
Mindig azzal kezdi, Ne tessék minden marhaságot megnyitni! Hát, köszönöm, fiam, nem vagyok hülye, de akkor meg minek van ez az egész, ha tippelni kell, mit lehet megnyitni, nem?
Jó lesz egy kis kakaó, bekapcsolom a tévét, hátha van valami ismétlés. Még beteszek pár kombinét, hátha az eső miatt hideg lesz.
Lacusommal mindig a Kojaket néztük. Szerette, azt mondta, pofátlan és rendes egyszerre. Nem teljesen értettem a pofátlan részt, de Lacus szemtelenül vigyorgott meg kacsintgatott mikor ezt mondta.
Már csak VHS kazettán van Kojak, de a lejátszó nem működik. Akkor csak kapcsolgatok.
Lehet, hagynom kellett volna egy szelet húst a taxisnak is? Biztosan örült volna neki. Na, sebaj, sütök neki egy adag pogácsát.
Hajnali egy óra van, most már pikk-pakk eljön az idő. Nem akarok menni. Nem lehetne, hogy ők jönnek haza?
(Kiemelt kép: Unsplash)

Nem jössz haza?

A „Vagyunk lakói” című vitaszínházi előadás bemutatója december 2-án, illetve 3-án volt, amit azzal a céllal tűztek műsorra, hogy fórumot hozzanak létre a város lakói számára az Örkényben, ahol első körben Budapestről, annak az országban betöltött szerepéről, a fővárost érintő ügyekről beszélhettek a résztvevők. Merthogy (és itt szaladjunk egy kicsit előre) a „Vagyunk lakói” nem lesz teljesen egyedülálló produkció, ugyanis a színház még két vitaszínházi előadást fog létrehozni más társadalmi kérdések kapcsán. Hogy mást ne mondjunk: Ferdinand von Schirach Isten című vitaszínházi művének Mácsai Pál rendezte magyar nyelvű bemutatójára idén február 10-én kerül sor, ahol a nézők véleménye is teret fog kapni.
<img src="/api/media/image/4bf35df3d23b01b49de393b9b26a1294" alt="örkény viraszínház" width="1165" height="777" />
De miről is van tulajdonképpen szó? A vitaszínház műfaja nem annyira újkeletű, itthon már régóta alkalmazzák drámapedagógiai, illetve a részvételi színházi területein. A műfaj célja, hogy a néző-résztvevők közösen egy adott témát vitassanak meg és járjanak körül különböző nézőpontokon, vitakérdéseken keresztül.
A műfaj alapszerkezete hagyományosan a vitakérdésekből, az azokat árnyaló színházi jelenetekből, valamint a moderátorok által vezetett vitákból áll. A moderátorokon, színészeken és a résztvevőkön kívül hagyományosan egy vagy több szakértő is alkotója, résztvevője az előadásnak, aki szakmai tudással rendelkezik az adott témával kapcsolatban. A „Vagyunk lakói” esetében ezt a szerepet Kovács Laura töltötte be a Körtárs Építészeti Központ részéről.
A bemutatón a vitatéma Budapest volt, ahol a fővárosiakat leginkább érdeklő témákat feszegették. A kérdéseket persze nem csupán hasraütésszerűen találta ki a rendező és moderátor páros, ugyanis az előadás próbafolyamatát egy kérdőíves kutatás előzte meg, amelyben Milovits Hanna és Kabdebon Dominik azt kérdezték, hogy melyek a főváros lakói számára a legfontosabb problémák Budapesten. A vitatémák pedig ezek alapján álltak össze, amelyek Szandtner Anna, Kókai Tünde és Vajda Milán színészek által eljátszott jelenetekben elevenedtek meg.
<img src="/api/media/image/0ae3b88cefa940e7f27a1bbb604cafb6" alt="mácsai pál örkény" width="1078" height="719" />
Az előadás kezdetekor (amelyen egyébként Mácsai Pál is részt vett nézőként) a rendező-moderátorok két részre, két térfélre osztották a színháztermet, majd bedobták az első állítást: „Budapesti vagyok, vagy sem”. A feladat világos: aki úgy érezte, hogy budapesti (vagy tényleg az), az egyik oldalra állt, aki pedig nem, az a másik oldalra. Az elsőre tök egyszerűnek tűnő válaszról persze már itt nyilvánvalóvá vált, hogy nem is annyira az, hiszen rögtön volt, aki élete nagy részét Budapesten élte le, itt is dolgozott, ám egy ideje már elköltözött a városból, így elsőre nem tudta, hogy hova álljon. De volt olyan is, aki ugyan soha nem élt Budapesten, ám saját bevallása szerint „szinte csak aludni jár haza” egy Budapest melletti településre, amiből fakadóan az identitása teljes mértékben budapesti.
<iframe style="border: none; overflow: hidden;" src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=314&amp;href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FOrkenyIstvanSzinhaz%2Fvideos%2F1150545355592042%2F&amp;show_text=false&amp;width=560&amp;t=0" width="560" height="314" frameborder="0" scrolling="no" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
Az oldalfoglalás, vagy oldalválasztás alapkoncepció volt az előadás során, amely végig meghatározta a programot. A legfőbb szabály pedig az volt, hogy bárki bármilyen álláspontot is foglalt egy adott kérdésben, meg kellett győznie a másikat a saját igazáról. Mindez úgy épült fel, hogy az egyes jeleneteknél a színészek eljátszottak egy szituációt, amely például a Budapest kontra vidék kérdését feszegette egy vidékre visszatérő lány esetét bemutatva. Ezek után a közönség megint a terem közepére ment, ahonnan oldalt kellett választania, ebben az esetben aszerint álláspontot foglalva, hogy azért él-e az emberek nagy része Budapesten, mert nincs jobb választása.
De nem csak ebben a kérdésben zajlott a színészi játékokkal megtámogatott vita. Felmerült a bicikli kontra autó állandó (ma pedig különösen aktuális kérdésköre), felmerült, hogy ki látja jobban, hogy mire van szüksége a városnak: a képviselők, vagy az állampolgárok, illetve előkerült a lakóközösségek együttélésének kérdése is.
Érvek, ellenérvek, érzelmek és indulatok röpködtek egy nagyon is jó hangulatú, kulturált, ám mégis határozott környezetben, ami önmagában is elképesztően üdítő látvány volt, ugyanis rádöbbentette az embert a társadalmi párbeszéd, a valódi vita, a másik véleményének tiszteletben tartásának őrületes hiányára.
Fotó: Szakács Eszter, Örkény Színház

Budapest 150. születésnapja alkalmából az Örkény Színház egy egészen sajátos megközelítésű produkcióval állt elő: a főváros lakóinak bevonásával moderált vitafórumot hoztak létre saját színészeik szereplésével.

A párbeszéd ordító hiánya - vitaszínház Budapestről az Örkényben

Itt a remek alkalom, ha eddig motoszkált benned egy budapesti történet, de még nem tudtad papírra vetni.
A főváros 150. születésnapja alkalmából, a programsorozat szervezői szeretnék egy  regénnyel köszönteni Budapestet. Autentikus, mindnyájunkról szóló könyvet terveznek, ezért lenne jó, ha te is részt vennél benne, megírnád a saját történetedet, ami 23 írót inspirál majd, hogy egy nagyregény szülessen belőlük.
Az ötletről Gáspár Máté, a<a href="https://budapestbrand.hu/2023/01/budapest-nagyregeny-meghivot-kaptunk-egy-kozos-alkotasra/"> Budapest Brand </a>művészeti vezetője és Tasnádi István író beszélgetett a Budapest TE meg ÉN podcastban.
<blockquote>
„A Budapest Nagyregénynek az volt az alapgondolata, hogy próbáljunk meg egy szellemi emlékművet létrehozni. Azok, akik itt élnek most a városban, és azok, akik szakma-szerűen azzal foglalkoznak, hogy jó mondatokat írnak, mondják el, milyennek látják ezt a várost, mire emlékeznek belőle és mire szeretnék emlékeztetni azokat, akik egy ilyen művet a kezükbe fognak majd 150 év múlva”
</blockquote>
– mondta Gáspár Máté. Hozzátette: „Ez egy nagy közös játék, részint azoknak az íróknak, akiket felkérünk erre a munkára, de rajtuk kívül valamennyi fővárosinak is, akiknek próbálunk hozzáférést biztosítani, mindezt időben elnyújtva és műfajilag sokszínűen. Az első fázis az anyaggyűjtés időszaka: a könyvfőváros honlapján van egy felület (<a href="https://www.budapestkonyvfovaros.hu/page/nagyregeny">ide kattintva elérhető</a>), ahol január 31-ig várjuk az egyéni történeteket.“
Az ötlet összefogója, dramaturgja Tasnádi István lesz, aki, mivel filmsorozatokon is dolgozott, ismeri a történetösszefűzés fortélyait. 
A podcastből megtudhatjátok, milyen történeteket várnak a szervezők, ők miről írnának, ha részt vehetnének a pályázatban, és azt is, hogyan fésülik majd össze a beküldött munkákat.  
A műsor itt meghallgatható:
 
<iframe style="border-radius: 12px;" src="https://open.spotify.com/embed/episode/070w3Z0xjDJ0hmBVpjbZKZ?utm_source=generator" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen" loading="lazy"></iframe>
 
(Kiemelt kép: Fortepan/Kereki Sándor / Illusztráció: Sturm Dániel)

A 150 éves Budapest ünneplésére nem mindennapi ötlettel álltak elő a szervezők. És azt szeretnék, hogy te is részt vegyél benne!

Neked is van egy Budapest-történeted? Írd meg, hogy írók készítsenek belőle regényt!

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjában szerepel Erhardt Domonkos Szemem sarka című animációja. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Animáció szakán – a Filmintézet támogatásával – készült alkotás világpremierje a Berlinale Generation 14+ programjában lesz – írja a<a href="https://24.hu/kultura/2023/01/18/szemem-sarka-berlinale-erhardt-domonkos-animacio-rovidfilm-berlini-filmfesztival/"> 24.hu</a>.
<iframe title="YouTube video player" src="https://www.youtube.com/embed/Smae24gySOY" width="560" height="315" frameborder="0" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
A véletlen találkozás varázsát megmutató történet szerint egy éjszakai buszon hazafelé tartó fiú elképzeli, milyen lenne, ha a vele szemben ülő lánnyal lehetne, nem pedig a barátnőjével, akihez éppen igyekszik. A Berlinale hivatalos leírása szerint az animáció expresszionista fametszetekre emlékeztető stílusban, álmodozó színekben és szeretetteljes részletességgel mutatja be a budapesti utazást.
A filmfesztiválon 2019-ben is szerepelt MOME animációs alkotás, Buda Flóra Anna Entropia című diplomafilmje el is nyerte a Teddy Awardot.
(Kiemelt képünk: Youtube)

A Szemem sarka című animációs rövidfilm a MOME-s Erhardt Domonkos munkája.

Hazafelé az éjszakain: varázslatos budapesti találkozás megy a Berlinaléra

Tamás Gáspár Miklós hosszú betegség után, 74 éves korában január 15-én halt meg. Az erdélyi származású filozófus-közíró nyilvános temetését a gyászjelentés szerint január 31-én, kedden, délután fél 3-tól tartják a budapesti Farkasréti temetőben – <a href="https://transtelex.ro/kozelet/2023/01/18/tamas-gaspar-miklos-temetes">írja a Transtelex</a>.
Tamás Gáspár Miklós Kolozsvárott született 1948-ban. Itt szerzett filozófiai diplomát, majd 1978-ban költözött Magyarországra. 1989-tól az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, ahonnan ellenzéki megnyilvánulásai miatt távolították el. Volt a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, tanított amerikai, angol és francia egyetemeken, 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott.
Tamás Gáspár Miklóst 2009-ben Húszéves a Köztársaság-díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
(Kiemelt képünk: Merész Márton/Énbudapestem)

Budapest díszpolgárát a Fővárosi Önkormányzat saját halottjának tekinti. 

Hosszú betegség után, 74 éves korában január 15-én meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus-közíró, Budapest díszpolgára. 

A Farkasréti temetőben temetik el Tamás Gáspár Miklóst

Még mielőtt fellapoznánk, már mint tárgy is izgalmas a kötet. Nem csak súlyos és nagy, de különleges a megoldás, hogy a borítón se cím, se szerző, csupán egy kép. Esőáztatta macskaköves utca kanyarog a hegyoldalban, az apró házak teteje fénylik, a távolban ismerős templomtornyok és a régi Erzsébet híd homályos kontúrja. Felismerhetően a Tabánt látjuk, mégsem az elcsépelt arcát mutatja.
Kinyitva elsőként – izgalmas kísérlet gyanánt – a végéről indulva végig pörgettük az oldalakat. Így az általunk is ismerős zöld lejtőkből lassan kinőttek a romok, majd utcák szövevénye, kocsmák, kisboltok, feliratok, baktató emberek, ecetfás belsőudvarok, omladozó kapualjak…<img src="/api/media/image/3dab2ac929aa9e829ebbe11c038a22ce" alt="" />
Belicza Bea szerkesztésében a<a href="https://bellibro.hu/" target="_blank" rel="noopener"> Bellibrónál megjelent kötet</a> egy izgalma időutazásra és városi sétára hív minket. 335 oldalon és 9 fejezeten át, 150 képpel és idézettel vezet végig a városrészen, miközben negédes nosztalgia nélkül visz vissza a múltba. 
Kezdésként kapunk ugyan egy történelmi kitekintőt, hogy honnan kapta a nevét a Tabán, kik lakták, hány háza maradt meg és ezek hol állnak, de az igazán izgalmas történetek a korabeli forrásokban bontakoznak ki. 
<blockquote>
Ha hárman ülnek egy asztalnál, az egyik németül kezdi a mondanivalóját, a másik rácul folytatja a beszélgetést, a harmadik magyarul fejezi be, de mind a hárman tökéletesen megértik egymást, és mind a hárman értenek a borokhoz.
</blockquote>
Márai Sándor szerint a városnegyed legnagyobb vonzereje az volt, hogy a századforduló óta már mindenki tudta, egyszer el fogják bontani és romantikáját is annak köszönhette, hogy a nagyvárosi modernizáció nem vette be, egyszerűen nem fért be a szűk utcák girbe-gurba rendszerébe. A könyv egyik nagy erénye, hogy a Krúdy Gyula és a Zórád Ernő és Tibai Takács János féle zsánerekből kimozdulva megmutatja, mit is jelentett a modernizáció hiánya, hogy a pöcebűz, sár, nyomor és kiszolgáltatottság éppen úgy részei voltak a tabáni mindennapoknak. 
A kötetben sok érdekesség között szerepel az 1859-es legelső fotó a Tabánról, a fedetlen, házak között futó Ördögárok képe, a zöldellő Döbrentei tér, beleshetünk a belső udvarokba, ahol a száradó ruhák lógnak, a szobabelsőkbe az apró ablakokkal, családi eljegyzési fotóról néznek ránk vissza az egykori lakók, vagy épp gyerekek heverésznek a csenevész fűben. <img src="/api/media/image/37103b64dd228cdeccd6004bb7cbe099" alt="" />
Elmerültünk a tabáni kocsmák – a kadarkák és citerások és Poldi bácsik – világában, de a hatalmas Bethlen-udvarról is mesélnek az egykori lakók, ahogy a kriptában lakó, Paul Gauguinnél Tahitin is járt festő, Csinszka nagybátyja története is felbukkan az oldalakon, vagy a 200 éves gyertyaöntő és mézeskalácsos boltocskát üzemeltető családot is megismerhetjük. A tabáni lakosok, a vendéglátás és a mindennapi élet bemutatása mellett képet kapunk az évtizedeken át tartó hivatali vergődésről is, a kisajátítások és bontások körüli herce-hurcáról, és a fürdővárosi nagyratörő tervekről is, amiből a mai napig nem lett semmi…
És ami végképp kiemeli a könyvet a szép, lapozgatós albumok sorából, az a végén található, a kötetben felhasznált forrásoknak és képeknek a pontos jegyzéke, meg persze a szakmai lektor, Tomsics Emőke neve és a köszönet nyilvánításnál említett Saly Noémi segítsége is garancia a minőségi munkára. 
 ( Képek: Merész Márton / Énbudapestem )

Lehet még újat mondani a Tabánról? Hiszen a mára szinte nyomtalanul eltűnt városrészről sokan és sokat írtak, fotózták, megfestették, megírták regényekben és a mai napig városi legendák keringenek róla, miközben a legtöbb emberben egy álromantikus kép él. Ezzel a kötettel mégis sikerült egy olyan arcát bemutatni, ami túlmegy az érzelgős nosztalgián és változatos hangon szólaltatja meg a korabeli forrásokat. 

„Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság” – különleges atmoszférakönyv jelent meg a Tabánról

Zámbó legendásan nagy ivó volt. Erről Tóth Krisztián, Jimmy testőre Zámbó Jimmy testőre voltam (hét év története) című könyvében úgy fogalmazott: soha nem látott olyat, hogy valaki ennyire bírta volna az italt és a cigarettát, mindig mindenki kidőlt mellőle. Ráadásul úgy volt vele, hogy senki nem állhat fel az asztal mellől, amíg ő bírta. Ha ő megtiszteli a társaságot azzal, szerette mondogatni, hogy közéjük telepedik, vendégül látja őket, akkor senki ne akarjon asztalt bontani.
Hiúsági kérdést csinált belőle
Ha valami reménye volt ilyenkor a társaságának, az az, hogy amilyen hirtelen kezdett inni, emlékezett vissza Tóth, olyan hirtelen abba is tudta hagyni.
Amikor bementek egy drinkbárba, Zámbót mindig olyan helyre kellett ültetnie, ahol tudta, hogy falnak háttal van, se ajtó se ablak, nincs mögötte, és nehezen megközelíthető. Utána odament az üzletvezetőhöz, ha nem volt bent, a felszolgálókhoz, és tájékoztatta őket: elképzelhető, hogy Zámbó poharakat fog összetörni. Megkérte őket, ha lehet, ne szóljanak rá, ne figyelmeztessék, csak csendben söpörjék össze az üvegszilánkokat, írjanak mindent a számlához, és ő a végén rendezi a kárt. 
„Mindig arra törekedtem – magyarázza Tóth –, hogy tiszta helyzetet teremtsek, kiküszöböljem a félreértésekből eredő konfliktusokat. Odáig ne jussunk, valaki odajön az asztalhoz, és felbosszantja őt azzal, hogy ráförmed, mert az még soha nem javított a helyzeten.”
<blockquote>
Zámbó szokását, folytatja Tóth, nem mindenhol szerették, de a legtöbb helyen elfogadták.
</blockquote>
A sorozattal ellentétben Zámbó Tihamér nevű bátyja egyébként nem a Casanovában volt főpincér, hanem a Nyugatinál található Tavasz bárban. Tihamér a saját könyvében <a href="https://almavarybabary.tumblr.com/post/119122890876/zambo-jimmy-es-bandaja-a-tavasz-barban-1970-es">így emlékezett</a> az egyik látogatására: „Egy szabadnapomon a menyasszonyommal ugrottunk be, hogy a bátyámat meglátogassuk – nem azért mondom, nagyon jól néztünk ki, hosszú haj, fehér cucc stb. – jó hangulatunk volt, kellemesen éreztük magunkat. Na, bemegyünk. Egy nyolctagú társaságból az egyik „kedves vendég” abban a pillanatban megtalált minket magának. Nem akarom szó szerint idézni, pedig szép szabolcsi ékesszólással ecsetelte, mi mindent fog tenni a nejemmel. Mit tehettem erre? A lehető legilledelmesebben, az etikett szabályainak megfelelően egy kézzel, szalvétával megfogtam a haját, odahúztam a fülét a számhoz, és belesuttogtam az én verzióm, kivel, mit és hol.”
Ahhoz viszont, hogy idáig eljussunk, hosszú út vezetett. 
A legendaépítés kezdete
Két épület található ma is a Batthyány téren, amelyek a tér eredeti szintjén állnak, az egyik, a csarnokhoz közelebbi az egykori Fehér Kereszt fogadó épülete, a másik pedig az egykori Négy évszak ház. A teret egyébként 1872-ben, a Duna szabályozása idején az árvízveszély miatt töltötték fel.
A Fehér Kereszt fogadó épülete, ahogy <a href="https://pestbuda.hu/cikk/20181218_batthyany_ter">a PestBuda is írja</a>, valamikor két épületből állt, azonban – miután Franz Josef Falk 1766-ban mindkettőt megszerezte, egységes rokokó stílusban átépítette őket. Az 1730 körül épült házban lévő fogadó azonban nemcsak fogadóként, hanem a pletykák szerint kuplerájként is működött. A forgalomnak nem ártott az sem, hogy mellette volt a Bécsbe induló postakocsik állomása (innen kapta a nevét a Gyorskocsi utca). 
<blockquote>
Arról, hogy Casanova hogyan keveredett a környékre, több legenda is él.
</blockquote>
Az egyik legenda szerint az olasz nőcsábász kapásból a Fehér Keresztben szállt meg, amikor Budán járt, hogy a város gyógyfürdőiben a köszvényét kúráltassa.
<figure class="image"><img src="/api/media/image/ff4ea17c518bb88621cbeab2b3d1157e" alt="A mulató épülete 1970-ben a Batthyány téren / Fotó: Fortepan - UVATERV" width="886" height="800" />
<figcaption>A mulató épülete 1970-ben a Batthyány téren / Fotó: Fortepan - UVATERV</figcaption>
</figure>
Egy másik történet szerint a Hadnagy utca 14-ben bérelt szobát, miután 1759-ben szabadult a velencei börtönből, és Budára jött, hogy – és ebben mindkét történet megegyezik – a köszvényét gyógyíttassa. 
Az első történet szerint az itt megszálló Casanova szerencsétlenségére egy dunai szerb hajós egyetlen lányát szemelte ki magának, a viharedzett hajós pedig nagyon nem örült a dolognak: a matrózaival elintézte a gavallért, aki már másnap visszasietett Velencébe. 
A második legenda pedig úgy folytatódik, hogy a vére nem hagyta nyugodni Casanovát, és elcsábított a mulatóban egy lányt, akit a barátaival meg is szöktetett. A lány vőlegénye nem hagyta annyiban, utánuk eredt, utolérte őket, egy késsel pedig meg is sebesítette Casanovát, aki ezután elmenekült Magyarországról. 
Valószínűleg mind hamis
Jelenlegi tudásunk szerint egyik verzió sem igaz, a történeteket egy Held Albert nevű hírlapíró és egy Kárpáti Aurél nevű novellista terjesztette, előbbi Casanova Magyarországon címmel írt cikket 1913-ban, utóbbi Jacopo meséje címmel írt ugyanabban az évben novellát. Held cikkében a helyet vezető szerb kocsmáros, Kosztjics Péter lánya, Száva körül folynak a bonyodalmak, Kárpáti novellájában pedig egy szép budai molnárnét csábít el Casanova. A hatvanas években az is kiderült, hogy a Held által forrásként megjelent szöveg magyar fordítója valószínűleg nem is létezett, az egész történet Held találmánya volt. 
A fővárosiak viszont nem hagyták, hogy a bizonyítékok, illetve azok hiánya megzavarja őket, a következő évtizedekben már kész tényként kezelték a Casanovával kapcsolatos történeteket. <a href="https://24.hu/kultura/2017/08/08/budan-is-jart-a-nok-tomeget-elcsavaro-casanova/">Ahogy a 24.hu írta</a>, a Pesti Naplóban publikáló Bevilaqua Borsodi Béla 1934 februárjában már jól szórakozott azon a Még egyszer Casanova és a budai mende-monda című cikkében, hogy bár Casanova valószínűleg soha nem járt Budán, mégis – mint fogalmazott – bele fog kerülni Budapest város költészeti bibliográfiájába, doktori disszertációkat írnak majd a tabáni Casanova mende-mondáról.
A történet – <a href="https://24.hu/kultura/2017/08/08/budan-is-jart-a-nok-tomeget-elcsavaro-casanova/">emlékeztet a 24.hu</a> – a hatvanas évek hajnalán kelt újra szárnyra: 1962-ben, a Nők Lapja hasábjain bukkant fel a legenda, amelyet Kosztjics távoli leszármazottja, Sztankő Juszti néni dédanyjától származó hiteles emlékként tálalt. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/e4f827ce89b081e9d9cb842d139dd4fc" alt="Klösz György 1890 után készült fényképe a Batthyány térről Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára" width="1279" height="800" />
<figcaption>Klösz György 1890 után készült fényképe a Batthyány térről Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára</figcaption>
</figure>
Tragédiák sora következett
Ahogy a <a href="https://budapest100.hu/house/batthyany-ter-4/">budapest100.hu</a> írja, az épület nagy pincéit az addig eltelt időben, a XX. század elején áruraktározásra használták. Akkor – mint írják – közel 80, többnyire mindenfajta komfortot nélkülöző egyszobás lakás volt itt található, amelyek lakói szörnyűséges körülmények között tengették mindennapjaikat. Talán ezért is lehetett olyan sok tragédia a házban: 1910-ben Nánási Zsófia cselédlány megmérgezte magát.
1925-ben Bakos Jánosné napszámos levetette magát az emeletről, 1934-ben pedig Csádi Jenőné varrónő ivott heresóoldatot, mert öngyilkos akart lenni. 1935-ben Ábrahám Jenő pincér el akarta hagyni élettársát, egy Tóth Áronné nevű mosónőt, aki ezt nem bírta elviselni: amikor a férfi összecsomagolta holmiját, a nő maró hatású lúgkőoldatot öntött az arcába. 1937-ben pedig Kerepesky János festőművész egy – az elvált feleségével való – vitát követően a függőfolyosón felvágta az ereit egy borotvával. 
A bár születése
Bár a Király című sorozat úgy mutatja be, mintha a Városmajor mellett álló Körszállóban lett volna a Casanova bár, valójában az 1965-ös újabb felújítást követően az egykori Fehér Kereszt helyén nyitotta meg a Pannónia Szálloda és a Vendéglátóipari Vállalat az épület Batthyány tér felé eső részének alsó szintjén. A mulató 1967. január 25-én indult, és mint azt a Képes Újság korabeli cikke írja, már a névválasztásával felkavarta az állóvizet. 
A cikkben azon bosszankodnak, hogy a „rokokó városi építészet ritka hírmondójának” számító épület a kalandor „keresztszülőnek” és a vendéglátóiparnak köszönhetően lett újra közismert. 
<figure class="image"><img src="/api/media/image/832cb2b0e8389205502acec2f9c52f19" alt="A Casanova bár belső tere a '70-es években / Fotó: Fortepan - Bauer Sándor" width="1200" height="800" />
<figcaption>A Casanova bár belső tere a '70-es években / Fotó: Fortepan - Bauer Sándor</figcaption>
</figure>
A bárban – teszi hozzá megint csak a <a href="https://budapest100.hu/house/batthyany-ter-4/">budapest100.hu</a> – egy márványtábla hirdette, hogy „korabeli feljegyzések és szájhagyományok szerint a vendégfogadót neves személyek is látogatták, többek közt II. József császár, József nádor, valamint a roccoco kor legendás alakja, Giovanni Jacopo Casanova”. 
Az első időkben ráadásul a vendég kérésére pecséttel ellátott igazolást adtak arról, hogy a történelmi múlttal rendelkező kétszáz éves Fehér Kereszt fogadó helyén létesített mulatóhelyen szórakozott. Az ötlet bejött, a Hétfői hírek című újság szerint a bár vonzotta a hírességeket, és vonzotta a balhét is. 1968 szilveszterét például már itt ünnepelte Albert Flórián és Szűcs Lajos, a Fradi két válogatott játékosa is.
A Király születése
Zámbó Imre 1958. január 20-án született Erzsébetvárosban, ötgyerekes családban. Az előadóművészi engedélyét 17 évesen szerezte meg az Országos Rendező Irodánál (ORI). Zámbó saját elmondása szerint a Duna-parti Fórum Szálló (ma Intercontinental) bárjában lépett fel először bárzenészként, aztán megfordult a Tavasz bárban, a sashalmi Állomás presszóban, a Silouette étteremben, a Regina bárban és a Casanova bárban.
<blockquote>
A bár még húsz évvel a megnyitása után, a nyolcvanas évek végén is kultikus szórakozóhelynek számított. 1987-ben például azzal fokozták a tempót, hogy az addigi kettő helyett immár négy zenekar váltogatta egymást. 
</blockquote>
Ahogy a Blikk írja, 1987 volt az az év is, egészen pontosan 1987. november 11., amikor első alkalommal felkerült a Casanova <a href="https://arcanum.blog.hu/2022/01/20/az_imadott_es_megvetett_kiraly">plakátjaira Zámbó Jimmy neve</a>, az előadóé, „aki 4 oktávot énekel”, és aki az „év sztárja”. A Képes 7 magazin szerkesztősége a Belkereskedelmi Minisztériummal közösen még ugyanabban az évben a Casanovát választotta <a href="https://www.blikk.hu/eletmod/gasztro/zambo-jimmy-casanova-bar-mulato-legenda-koncz-gabor-meszoly-kalman/yvjvx9h">az év éjszakai szórakozóhelyének</a>. 
Az éppen akkor alakuló Magneoton kiadó igazgatója 1989-ben itt hallgatta meg háromszor titokban Jimmyt, amivel egyébként a sorozat is kezdődik, hogy aztán később gyakorlatilag élethosszig tartó lemezszerződést ajánljon neki. „Mindig más volt a közönség, egy dologban azonban azonosak: amikor Jimmy énekelni kezdett, elhalkult a zsivajgás, a pohárcsörgés, minden szem és fül rá szegeződött. Én is a hatása alá kerültem” – <a href="https://www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/zambo-jimmy-koronaztak-kirallya-enekes-karrier-csepel/21jk1c7">emlékezett vissza</a> a Blikknek az igazgató.
A hirdetésben Zámbó Jimmy neve alatt szereplő Háfra Mari a korszak híres fotómodellje volt, az ekkoriban a második házassága elején járó Zámbó élettársa. Az énekes mindig csak hajnali fél kettőkor lépett a közönség elé, Háfra pedig táncosnőként szórakoztatta a közönséget, miközben Zámbó zenélt. Zámbó aztán nem sokkal később házigazdaként és műsorszerkesztőként már az egész estéért felelt.
A hely királya a Casanova 1990-es csődjéig kitartott a hely mellett. Az akkori hírek szerint a mulatónak azért kellett bezárnia, mert a vetélytársai állandóan ráhívták a rendőröket, „a sorozatos razziák elszoktatták innen a széplányokat, akik addig valóságos aranybányává varázsolták a lokált”.

A Zámbó Jimmyről szóló, Király című sorozat kiváló lehetőséget teremt arra, hogy Budapest egyik legendás szórakozóhelyével, a Batthyány téren egykor megtalálható, híres-hírhedt Casanovával foglalkozzunk.

A Zámbó Jimmyről szóló, Király című sorozat arra is kiváló lehetőséget teremt, hogy Budapest egyik legendás szórakozóhelyével, a Batthyány téren egykor megtalálható, híres-hírhedt Casanovával foglalkozzunk.

Amikor Zámbó Jimmy neve összeforrt Casanovával 

A Rózsavölgyi Szalonban Molnár Ferenc-estet rendeztek pénteken, a rendezvény apropóját az is adhatta volna, hogy az író a napokban született 145 évvel ezelőtt. Az igazi főszereplők azonban Jordán Tamás és Bálint András voltak, 80. szültésnapjukat ünnepelték (Jordán Tamás január 15-én töltötte, Bálint András április 26-án fogja).
<blockquote>
Jordán Tamás és Bálint András egykori szomszédként és régi osztálytársként 72 éve ápolnak barátságot.
</blockquote>
Sokszorosan díjazott színészóriások mindketten, tele pokolian jó történetekkel magukról, egymásról, színházról. Ezek képezték a gerincét a Bálint + Jordán = 160 című előadásnak, amit Molnár Ferenc-idézetekkel tűzdelve Bálint András rendezésében élvezhettek a nézők.
Az est népszerűségét mutatja egyébként, hogy a januári és februári előadásokra is minden jegy elkelt, elővételben.
Az ünneplés itt nem ért véget, vasárnap délután a Katona József Színházban tartottak születésnapi meglepetés bulit, ahol talán maga a meglepetés volt a legkisebb, hiszen Jordán Tamásnak sem először szerveztek ebben a formában színházi köszöntést.
Mindkét eseményen meghívott vendégként részt vett Karácsony Gergely főpolgármester.

A hétvége Jordán Tamás és Bálint András ünneplésének jegyében telt. Mindketten 80 évesek.

A 80 éves Jordán Tamást és Bálint Andrást köszöntötték

Hosszú betegség után, 74 éves korában vasárnap meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus-közíró, Budapest díszpolgára – erősítette meg <a href="https://www.facebook.com/Litera.irodalom/posts/pfbid071gZJxrz5auBjTvpkGMZRwwdNG79mD8TDQuAi19cvYTE7rdPbLnaVJHsM9vFAvYMl" target="_blank" rel="noopener">a Litera</a> információját <a href="https://transtelex.ro/belfold/2023/01/15/meghalt-tamas-gaspar-miklos" target="_blank" rel="noopener">a Transtelexnek</a> TGM családja.
Tamás Gáspár Miklós Kolozsvárott született 1948-ban. Itt szerzett filozófiai diplomát, majd 1978-ban költözött Magyarországra. 1989-tól az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, ahonnan ellenzéki megnyilvánulásai miatt távolították el. Volt a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, tanított amerikai, angol és francia egyetemeken, 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott.
A politikai életben a rendszerváltás előtt is aktív volt, a Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, aztán a Szabad Demokraták Szövetségében politizált, az első szabadon választott országgyűlésben képviselő is volt 1994-ig, a pártból 2000-ben lépett ki.
2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje; 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját.
Tamás Gáspár Miklóst 2009-ben Húszéves a Köztársaság-díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Budapest főpolgármestere <a href="https://www.facebook.com/photo/?fbid=752899786198695&amp;set=a.447302586758418">Facebook-oldalán búcsúzott TGM-től</a>. Karácsony Gergely azt írta, hogy a filozófus „halálával a főváros és az egész ország egy szellemi óriást veszített”. 
(Kiemelt kép: Tamás Gáspár Miklós / Fotó: <a href="https://www.flickr.com/photos/europapont/8032258464" target="_blank" rel="noopener">Flickr/Európai Bizottság/Dudás Szabolcs</a>)

A filozófus-közíró, egykori rendszerváltó politikus, Budapest díszpolgára 74 éves volt.

Meghalt Tamás Gáspár Miklós

Amint arról korábban <a href="https://enbudapestem.hu/2023/01/11/januar-23-tol-ujra-a-deak-ferenc-terig-jar-az-m3-as-metro-kobanya-kispest-iranyabol">mi is beszámoltunk</a>, hamarosan újabb szakaszához érkezik az M3-as metró felújítása: január 23-tól Kőbánya-Kispesttől már a Deák Ferenc térig lehet utazni a metróval, ezzel pedig két teljesen felújított állomást is birtokba vehetünk.
Az átadást megelőzően azonban a Deák téri állomás egy különleges koncertteremmé változott, ahol a Budapesti MediCantare Vegyeskar és a Vox Insana Kamarakórus közös előadásában adtak elő közismert komoly- és könnyűzenei darabokat hangszerekkel és szólóénekesekkel kísérve.
„A Deák tér a metró legnagyobb állomása, amelyen rengetegen dolgoztak, a koncerttel pedig nekik szerettek volna köszönetet mondani” – mondta el kérdésünkre Gurdon Balázs, aki nem csupán az állomás dizájnere, de a koncert szervezője is volt, és aki egyébként maga is beállt énekelni a kórusba.
De nem csak ő volt az, aki különleges szereplőként ugrott be énekelni, ugyanis Erő Zoltán, Budapest főépítésze is ideiglenes kórustaggá vált.
A MediCantare Vegyeskart és a Vox Insana Kamarakórust egyébként Orosz Dóra, Tőri Csaba és Behany András vezényelte.
<iframe style="border: none; overflow: hidden;" src="https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=314&amp;href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FEnbudapestem%2Fvideos%2F3035424786760997%2F&amp;show_text=false&amp;width=560&amp;t=0" width="560" height="450" frameborder="0" scrolling="no" allowfullscreen="allowfullscreen"></iframe>
(Képek: Merész Márton / Énbudapestem)

Három évvel a felújítás megkezdése után hamarosan átadják a fővárosi közlekedőknek az M3-as Deák tér, valamint a Ferenciek tere állomásokat. Mielőtt azonban a nagyközönség is birtokba veheti a felújított szakaszokat, a metró vezetése egy zártkörű állomásavató koncerttel szerette volna megköszönni a munkáját mindazoknak, akik részesei voltak a megújulásnak. A koncertre pedig az Énbudapestem kameráit is beengedték.

A metró vezetése egy zártkörű állomásavató koncerttel szerette volna megköszönni a munkáját mindazoknak, akik részesei voltak a megújulásnak. A koncertre pedig az Énbudapestem kameráit is beengedték.