Ez a történt még úgy is fordulatokkal teli, hogy kérdésünk tárgya az állandóságot testesítette meg évtizedeken át.
A Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) 1912. december 2-án indította el új villamosjáratát, ami a 46-os jelzést kapta,
és a Rókus kórház–Légszesz utca–Baross tér–Damjanich utca vonalon járt, és ezzel már meg is válaszoltuk cikkünk címének kérdését.
Azonban a 46-os villamos indulása után alig telt el fél év, és az illetékesek máris rájöttek, hogy a viszonylat ennél sokkal hasznosabb útvonalat is bejárhat. Ez pedig a Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar közötti, egyebek mellett a Felső Erdősoron és a Podmaniczky utcán átvezető útvonal volt, ami annak ellenére, hogy rövidebb (2,9 kilométeres) pálya volt a korábbinál, hatalmas segítséget jelentett mindazoknak a vidékről érkezőknek, akik Budapesten csak annyi ideig tartózkodtak, amíg átszálltak az egyik vonatról a másikra, a Keletibe érkezőről, a Nyugatiból indulóba, vagy fordítva.
Korábban nem volt közvetlen járat a két pályaudvar között, ami jócskán megnehezítette az utazók dolgát.
A 46-os azonban nemcsak emiatt volt hasznos. A BVVV bevételein is érződött, hogy ez a villamos a nyerők közé tartozik: 1914-ben már 5 millióan utaztak rajta, és ez akkoriban hatalmas szám volt. Ennek tükrében nem is meglepő, hogy a 46-os útvonala több mint harminc évig változatlan maradt, és még slágert is írtak róla: „A negyvenhatos sárga villamoson sietek a babámhoz...” kezdettel.
A járat normális üzemmenetét egyedül a 2. világháború tudta megakasztani: a 46-os 1944 októberétől 1945 nyaráig nem közlekedett;
1945. június 22-től állt ismét forgalomba az eredeti útvonalán, s leszámítva egy 1946. január 25-i repülőbalesetet, amelynél a romeltakarítás öt napot vett igénybe, a meneteket illetően sem volt fennakadás. Viszont két héttel később, 1946. február 13-án beállt némi változás a vonal történetében: meghosszabbították a Kossuth térig. Erre vélhetően a Kossuth hídi átkelési lehetőség miatt volt szükség (az ideiglenes Kossuth hídon nem közlekedhetett villamos), ugyanis 1948. augusztus 1-jétől, vagyis az újjáépített Margit híd átadásától kezdve, a 46-os ismét csak a Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar között járt.
Talán még most is ott járna, csakhogy az 1949 végén megkezdett trolibuszvonal-építési láz ezt a villamosvonalat sem kímélte; a járatot bő egy hónappal a 40. születésnapja előtt, 1952. október 26-án szüntették meg, amikor forgalomba állították az ekkor még ugyancsak a Keleti és a Nyugati között közlekedő és a villamoséval szinte azonos útvonalon haladó 73-as trolibuszt.
Irány a Nagykörút!
Noha volt már arra példa, hogy a troli kiváltotta villamos számjelzése ismét előkerült máshol (a 10-es villamos 1949-ig a Király utcában közlekedett, de a 70-es troli miatt feleslegessé vált; az új 10-es 1950-től Újpesten járt), de azt kevesen gondolták, hogy az „örök” 46-ossal is ez történik. Márpedig ez történt, és nem is akárhol.
„Budapest ismét egy újabb villamosjárattal gazdagodott. A közönség kérésére hétfő reggeltől a jó öreg 6-os és 4-es után a Nagykörúton egy újabb járat, a 46-os is közlekedik, hogy utasait az egész várost átszelve, a Petőfi hídtól a Déli pályaudvarig szállítsa. A sárga villamosokra már feltették az új, 46-os jelzést – írta a Népszava 1958. február 16-án, megfeledkezve az ugyancsak a Nagykörúton közlekedő 66-osról , ám azt sejtetve, hogy a 4-es és a 6-os nyomán nem véletlenül választották a 46-os számot…
Csakhogy ez a szám a nagykörúti viszonylaton nem bizonyult szerencsésnek.
A járatot üzemeltető Fővárosi Villamos Vasút 1962-es téli menetrendjében már a járat „szüneteltetését” jelezték, az 1963-as tavaszi menetrendben pedig már nem is került elő a 46-os.
Helyette D jelzéssel indítottak egy villamost a 46-oséval azonos útvonalon – csak a nyári hétvégéken. Így volt ez a következő két évben is, de 1966-ban a D sem közlekedett már sokáig…
„A Nagykörúton a 4, a 4/A, a 6, a 66, valamint a D jelzésű villamosokon vasárnap, június 12-én életbe lép a részleges kalauz nélküli közlekedés. Június 15-től, szerdától, számjelzéssel látják el az eddig betűjelzéssel közlekedő járatok egy részét. A D járat 45/i jelzéssel fog közlekedni”– írta a korabeli Magyar Nemzet. Azt még ki lehetett találni, hogy az „i” betűjel „ideigleneset” jelent, ám arra sem a lap, sem a Fővárosi Villamos Vasút nem adott magyarázatot sosem,
hogy miért 45-ös, és miért nem 46-os az új viszonylat számjelzése.
A 45/i 1966-ban és 1967-ben közlekedett, de miután 1968. május 1-jén létrejött az új fővárosi közlekedési vállalat, a BKV, ez a járat is megszűnt, és azóta nem is volt olyan nagykörúti villamos, ami Budán a Széll Kálmán téren túl is közlekedett.
(Kiemelt kép: Magyar Rendőr/Fortepan)