40. születésnapját ünnepli a gazdagréti lakótelep, aminek 1984. március 21-én adták át az első lakását, a közlekedése viszont csak május elsejével indult el. Ez az egyik legjobban öregedő lakótelep, annak ellenére, hogy azért megvannak problémái, amikkel ráadásul már a kezdetektől fogva tisztában voltak.
A gazdagréti hazánk egyik legismertebb lakótelepe, ugyanis ott forgatták a 1987-től 1999-ig az első magyar teleregényt, a Szomszédokat. A sorozatra sokan klasszikusként tekintenek, de nem mindenkinek borult könnybe a szeme a nosztalgiától.
Ahogy a Népszava emlékeztet, Gábriel Dóra szociológus egy 2012-es tanulmányában például azt írta,
a sorozat aláaknázta a szabadpiac és a civil érdekérvényesítés eszméit is. A vállalkozók erkölcsi tartását gyakorta megkérdőjelező jelenetek, a kizsákmányolói szerepben feltüntetett üzletemberek felsorakoztatása és a szocialista embertípus idealizálása propagandisztikusan egy irányba torzította a valóságot”.
A sorozat néhány évvel ezelőtt akár folytathatódott volna is, az MTVA elnökének tetszett az ötlet, azonban – derült ki 2024 januárjában megjelent interjúban – ehhez kellett volna kormány beleegyezése is.
A lakótelep viszont továbbra is itt van velünk, sőt azóta csak fejlődött és akár az is megkockáztatható, hogy szépült is. Ahogy szinte minden, Gazdagréttel foglalkozó szövegben megjegyzik, a területen már az őskortól kezdve éltek emberek, a lakótelep építését megelőző ásatások során pedig egy római kori temetőt találtak. Az Aquincumi Múzeum egykori vezetője, dr. Zsidi Paula régész elmondása szerint összesen 115 sírból álló temetőt sikerült feltárniuk.
A temetőelemzés során arra jutottak, hogy valahol Gazdagrét közelében, egy faluszerű településen, a 4. század utolsó harmadában telepedhetett le egy kisebb, római kultúrával rendelkező népcsoport, akik ugyan később továbbálltak, de a környék továbbra is lakott maradt.
Egy 15. század eleji, szőlővel és borokkal kapcsolatos per miatt viszont azt is tudjuk, hogy az előbb említett falu a bortermelés miatt időközben elnéptelenedett. Ahogy Farkas Zsolt az Újbudai Kulturális Intézet munkatársa a lakótelepről szóló tanulmányban írja, a vita arról szólt, vajon az itteni szőlők Sasadhoz tartoznak-e, vagy a régi tulajdonosokhoz.
Főként a budai és a pesti polgárok, kisnemesek szőlői voltak ezen a vidéken, és a budai szőlők nagyon nagy mennyiségben adták a bort a kereskedelemnek, csakhogy ezek, a gyakori tévhittel ellentétben, korántsem voltak minőségi borok. Szó sem volt arról, hogy itt budai területek adták volna a középkor tokaji borát.
A terület egészen a panelok felbukkanásáig annak ellenére is beépítetlen maradt, hogy már az 1940-es években is voltak tervek a hasznosítására. Ahogy a Pestbuda írja, az akkori rendezési elképzelések családi házakat, társasházakat, illetve földszintes sorházakat képzeltek ide, amelyek a domboldalon futottak volna fel.
A mostani lakótelepre az első tervezési pályázatot végül 1970 januárjában írták ki. „Megkezdődött a negyedik ötéves terv budapesti lakásépítkezéseinek előkészítése. Ennek részéként csaknem húszezer lakosú új városrész helyét jelölték ki a XI. kerületi Gazdagréten” – írta a Magyar Nemzet.
Egy érdekes mellékszál, hogy a terület közlekedése kezdettől fogva problémásnak mutatkozott. A Magyar Nemzet nem sokkal később arról írt, idézi szintén a Pestbuda, hogy azért terveztek csak ötezer lakás a területre, mert a lakótelepet csak buszokkal lehet a tömegközlekedésbe bekapcsolni, és a buszos kapcsolat csak ennyi lakást bír ellátni.
A beruházás végül csak 1983-ban indult meg, mert a különféle programokat és tervek módosítani kellett. A Fővárosi Tanács Beruházási Főosztálya például a lakóépületek egy részét 10 szintesről 11 szintesre növelte vélhetően azért, hogy fajlagosan, egy lakásra vetítve minél olcsóbban épüljenek fel a házak.
A jelenlegi beépítés alapját képező rendezési tervet 1980-ban, a beruházási programot pedig 1981. március 11-én fogadta el a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A beruházás költsége több mint 4 milliárd forint, a befejezés határideje pedig 1987 lett.
Az első házak építését a Győri Állami Építőipari Vállalat kezdte meg, a Törökugrató utcától felfelé viszont már a budapesti 43. sz. Állami Építőipari Vállalat folytatta az építkezést. Az első ütemben a Regős utca eleje készült el, emlékeztet megint csak Farkas, és 1984 tavaszán adták át az elkészült lakások kulcsait a beköltöző lakóknak.
Ahogy a Qubit írta, amikor 1959-ben megépült Dunaújvárosban az ország első panel társasháza, a kivitelezés 16 hónapot vett igénybe, ami alaposan kikezdte a lakásra váró családok türelmét. Az átadás után az egyik beköltöző ugyanis a tervezőknek és a kivitelező vállalatnak elküldött levelében azt kívánta, hogy a címzettek vágyai és tervei is ekkora késéssel valósuljanak meg.
A gazdagréti lakóteleppel kapcsolatban hasonlót nem találtam, viszont Farkas azt írja, hogy a lakótelep építése idején az új lakóknak sok kellemetlenséget kellett eltűrniük.
Nem voltak járdák, nem volt telefon (sokáig csak egyetlen nyilvános fülke üzemelt), a csatornázások miatt hatalmas gödrök tátongtak, amelyek fölött egy-egy pallón kellett átegyensúlyozni, és a tömegközlekedés is nehézkesen indult, hiszen az elején csak a telep közepéig jártak a buszok, és onnan már gyalogolni kellett.
Balla Regina építész, aki a BME Urbanisztika tanszékén szerzett doktori fokozatot, és a doktori disszertációját az 1954 után épült budapesti modern nagylakótelepekről, illetve azok megújításának lehetőségeiről írta, ezen a kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy a lakótelepeket nagyon tervezetten rakták össze.
„Akik ezzel foglalkoztak, ők elég mélyen kutatták, hogyan kell kialakítani az infrastruktúrát, jártak Nyugaton, jártak a Szovjetunióban”. Amikor viszont épültek a lakótelepek, a tervek, mint Balla fogalmazott, kevésbé realizálódtak. Nagyon sokszor csak évtizedekkel később épült meg egy kiszolgálóegység, egy abc vagy egy óvoda.
Mint az említett előadáson elhangzott, azt például már a 70-es évek közepén látták a tervezők, hogy a teljesen egyforma panelházokhoz nehezen tudnak kötődni lakóik, úgyhogy valamivel fel kellett dobni a lakótelepeket is. Hogy ebből a szemléletből Gazdagrétre mi jutott, azt lehetetlenség megmondani.
Mivel a terveket többször módosították, maradtak olyan hibák is, amik miatt a mai napig szívnak a gazdagrétiek.
Annak idején egy lakásra 0,5 gépjárművel számolva alakították ki a parkolási lehetőséget. Ha azzal nem is számolhattak a tervezők, hogy összeomlik a Szovjetunió, és piaci alapon lehet majd autókat vásárolni, azzal azért igen, ha 10 helyett 11 emeletes házakat húznak fel, adódhatnak problémák.
Gazdagrét esetében az élelmiszer-ellátást is először konténerből biztosították. A Kelenföldi KÖZÉRT vállalat ABC-áruháza ugyanis, magyarázza Farkas, csak 1986. augusztus 28-án nyitotta meg kapuit. Amikor viszont megnyitották, nem aprózták el, az 1146 négyzetméteres bolt a vállalat legnagyobb üzlete volt, az árukínálatát pedig részben a lakók javaslatai alapján alakították ki.
A Törökugrató utcai Általános Iskolában viszont már 1984. szeptember 4-én megkezdődhetett az első tanítási nap. A pedagógusok 1984 nyara folyamán többször is megtekintették a leendő munkahelyüket, ahol a pince helyén egy kisebb tavat találtak. A riasztó helyzet ellenére az iskola időben elkészült.
A városrész tömegközlekedése pedig, ahogy előre látták, bár gyakran módosult, ma sem lehet ideálisnak nevezni. Ahogy a Népszava is megjegyezte,
a 4-es metrónak a közeli Kelenföldi pályaudvarnál lévő végállomása valamit kétségtelenül javított a helyzeten, de a lakók és itt dolgozók igazán csak azzal lennének elégedettek, ha meghosszabbítanák a vonalat, amelynek a lakótelep alatt lehetne az egyik megállóhelye.
Ennek azonban ebben az évtizedben aligha van realitása.
Ahogy az Énbudapestem is megírta, a panelházak a kiszámítható fenntartási költségük miatt egyre kedveltebbek, és átlagosan két hónap alatt el lehet adni őket. A gazdagréti továbbra is a legkedveltebb lakótelepek közé tartozik, ahol 2023 elején 900 ezer forintra rúgtak a négyzetméterenkénti árak.