Akár hiszik, akár nem, valaha nemcsak 4-es és 6-os villamosok közlekedtek a nagykörúton. A 66-os hosszú évtizedeken át volt a 6-os mellett a körúti villamos mintapéldánya.
– 66-os villamos a körúton? – tette fel a kérdést egy kommentelő, miután kitettem egy képet a Facebookra, ami a hetvenes évek elején készült a Blaha Lujza téren és egy Ikarus 180-as csuklós buszt, illetve egy UV-villamos szerelvényt ábrázol. Belenagyítva a képbe, jól kivehetők a járművek viszonylatjelző táblái is: a busz 12-es, a villamos pedig 66-os.
Mindez számomra evidens volt, gyerekkoromból is emlékeztem a 66-osra, meg ha nem is volt olyan érzésem, hogy „mintha tegnap lett volna”. Ám arra biztosan nem gondoltam, hogy a járat már 53 éve (!) nem közlekedik, utoljára 1971. március 7-én lehetett rajta utazni a Nagyszombat utca és a Lágymányosi lakótelep között. Vagyis nem kell ahhoz tinédzsernek lenni, hogy valaki ne emlékezzék a 66-osra.
A 6-os betétjárat
Ettől függetlenül a „66-os villamos a körúton?” kérdésre olyannyira „igen” a válasz, hogy a 6-os mellett ez volt a másik olyan körúti járat, amely működése során mindig a nagykörúton közlekedett – a 4-esről ez nem mondható el –, így megindítása is valamiféleképp a körúthoz köthető. Viszonylag kései járat, hiszen csak 1937. szeptember 12-én közlekedett először. Mi több, a 66-os volt az első – és akkor egyetlen – olyan járat, amely az újonnan átadott Horthy Miklós hídon (ma Petőfi híd) átment Pestről Budára. A Horthy Miklós körtér (Móricz Zsigmond körtér) volt a budai végállomása, végigment a Verpeléti úti (Karinthy Frigyes út) új villamospályán, majd az új hídon át érkezett meg a Boráros térre. Innen pedig Berlini térig (Nyugati pályaudvar) ment a körúton.
Annyi bizonyos, hogy a villamoskocsik számát szaporítani kell. A 66-osok tegnapi túlzsúfoltságát az ünnepi hangulattal, meg az újdonság varázsával indokolták. Ma azonban nem ünneplő vagy kíváncsi emberek szorongtak a villamoson. Több 66-os kell!
– írta a Magyarország című lap a megnyitó másnapján, arról viszont nem számoltak be a lapok, hogy a villamos viszonylatszáma miféle logika mentén született. A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. ugyanis a 66-os forgalomba állításakor nem módosított a 6-os villamos akkori útvonalán, így az történt, hogy a Boráros tér és a Nyugati pályaudvar között közlekedő 6-os voltaképpen a 66-os betétjárata lett. Nem lett volna egyszerűbb a 6-ost már akkor meghosszabbítani a körtérig?
A megmagyarázhatatlan számozás 1941. június 16-ig tartott, ekkor a 6-os útvonalát a Széll Kálmán térig hosszabbították meg. De a Boráros és a Nyugati között továbbra is átfedésben járt a 66-ossal 1944 szeptemberéig, vagyis a 6-os és a 66-os közösen „hozta össze” azt az útvonalat, amelyen ma csak a 6-os közlekedik.
Irány Óbuda, irány Újbuda
A második világháborút követően, elsősorban az elpusztított hidak miatt nem állhatott vissza a korábbi forgalmi rend; a 6-os 1948. augusztus 1-jétől közlekedett ismét a Széll Kálmán tér és a Boráros tér között. A 66-os ekkor (a régi 6-ost megidézve) a Nyugati pályaudvar és a Boráros tér között járt, de 1950 márciusában előbb a Margit híd budai hídfőjéig, majd júniustól az óbudai Nagyszombat utcáig hosszabbították meg. Érdekesség, hogy amikor 1952 november 22-én átadták a Petőfi hidat, a 66-os nem ment el a Móricz Zsigmond körtérig, a budai hídfőnél volt a végállomása. Noha 1954 decemberétől a 66-os ismét a körtérig ment, 1957. január 16-tól újra a Petőfi híd, budai hídfő lett a végállomása. Aztán 1958. április 21-étől ismét a körtér, 1959. április 30-ától pedig újra a budai hídfő.
Ezután már csak egyszer módosult az útvonala: 1967. augusztus 14-én új végállomása a Lágymányosi lakótelep lett, ahogy ma mondják: Újbuda, központ. Végül a 66-os négy évig közlekedett a Óbuda és Újbuda között, amikor pedig a Magyar Hírlap a megszüntetésről kérdezte a BKV vezérigazgatóját, Daczó József ezt mondta: „A metró építkezései miatt változtatni kellett az óbudai forgalomnál. A HÉV végállomását a Császárfürdőnél kellett kialakítanunk, mert itt nyílott erre lehetőség. Ezzel van összhangban a Császárfürdői villamos végállomás is. Az az előnye, hogy a HÉV-vonatok beérkezésekor a villamos szerelvények az erősen ingadozó utasforgalomnak megfelelően indíthatók. Rendkívül zavarná a forgalmat, ha az egyes szerelvényeket a volt 66-os végállomásáig közlekedtetnénk”. Kár, hogy az újságíró nem kérdezett vissza, ugyanis ebből a válaszból sajnálatos módon nem derül ki, hogy mi volt a baj a 66-os villamossal.
(Kiemelt kép: Fortepan/FŐFOTÓ)