Kategória: Fókuszban

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig

Zubreczki Dávid megmutatja, mi mindenért érdemes egy, vagy akár több sétára is Soroksárra utazni. Igen, a főváros szívéből is. Sőt, egy komoly rejtélyt is kiderít a cikkben, olvasd el!

Erre is sétáljatok! Itt aztán tényleg nincs! – kommentelte valaki viccesen a Nincs itt semmi látnivaló című sétám alá. Persze megkérdeztem, honnan ír, s mikor megtudtam, hogy Soroksárról, egyből válaszoltam, hogy „de hisz ott is vannak csodadolgok”. Ezt annyira komolyan gondoltam, hogy pár héttel később meg is írtam ezt a cikket, amit most olvastok. Merthogy igenis, érdemes egy, vagy akár több sétára is Soroksárra utazni. Igen, a főváros szívéből is.

Zubreczki Dávid írása.

A legtöbb látnivaló persze a kerület központjában van. Ám az elszántabbaknak érdemes útba ejteni egy olyan helyet is odafele menet, amelyről valószínűleg kevesen gondolnák, hogy ott egy többszáz éves műemléket találnak. Ez a Segítő Mária-kápolna, amelyet úgy lehet fotózni, mintha érintetlen természet közepén állna, egy zöld dombtetőn, távol a város zajától. Közben pedig ott dübörög el mellette a Helsinki út forgalma öt autós sávon, plusz a HÉV két vágányon, a Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalról nem is beszélve. Szóval erről a nagyforgalmú közlekedési csatornáról kell lekanyarodni a Meddőhányó utcára, és egyből ott találjuk a kicsiny copf épületet.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Mintha egy erdei tisztáson állna a Segítő Mária-kápolna. Fotó: Zubreczki Dávid

Az 1700-as években épült, később jelentősen átalakították, de a tömegformálása ma is a régi kápolnaformákét őrzi apró, fából készült huszártornyával. Egykor egy Mária-forrás fakadt ezen a helyen, ezért került ide a kápolna is. Na meg állítólag erre vezetett az egyik átkelőhely a Dunán (az ártéri erdő nagyrésze akkoriban külön szigetet alkotott).

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Ezen a képen azért felsejlik az ipari környezet. Fotó: Zubreczki Dávid

Ha nem kalandos felfedezésekre, hanem kényelmesen besétálható látnivalókra vágyunk, akkor érdemes felkeresni annak az egykori falunak a központját, amelynek a szélén valamikor a kápolna állt. Ez pedig Soroksár, mely ma Budapest 23. kerültét alkotja.

Sváb múlt

A török háborúk után itt is telepesek élesztették újra az elnéptelenedett falut, akárcsak Cinkotát. Grassalkovich Antal azonban nem evangélikus szlovákokat, hanem német ajkú katolikusokat csábított a birtokára. Az egykori Soroksár-pusztából hamarosan virágzó falu, majd népes mezőváros nőtt ki. Sajnos a helyi sváb kultúrának ma már csak nyomait találjuk: a háború után a német származású lakók jelentős részét elhurcolták, és soha nem térhettek vissza szülőföldjükre.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotó: Zubreczki Dávid

Ennek a tragikus eseménynek állít emléket a Hősök terén, a templom mögött található emlékmű, ahonnan érdemes a sétánkat elkezdeni. A soroksári Hősök tere tulajdonképpen nem tér, hanem egy széles utca, amely a vasútállomástól vezet majdnem a Duna-partig. A templomnál orsószerűen kiszélesedik, mint azt oly sok falunál láthatjuk. Itt alakították ki a kerület szépen rendezett főterét is, ahol olyan eseményeket rendeznek, mint a soroksári búcsú.

Igaz, itt már csak a településszerkezet és a beépítés magassága emlékeztet a régi mezővárosra. Ha azonban a térre merőleges Templom utcában kószálunk egy kicsit akkor még láthatunk pár hagyományos sváb portát is. A Haraszti út 31-es szám alatt pedig egy valódi gyöngyszemet találunk.

Vakablakok, barokk ívek és neves trombitások

Na de ne szaladjunk előre, térjünk vissza az emlékműhöz. Mellette, a Szitás utca sarkán ugyanis egy különös épület áll. Szemmel láthatóan fel van újítva, szépen vakolt, mégis az összes ablaka vakablak. Ennek az az oka, hogy ez volt a település mozija hosszú időn keresztül. Eredetileg a Mária Kongregáció nyitotta meg 1925-ben, közadakozásból épült a plébánia területére. Szemben a folyton nevet változtató körúti mozikkal, ennek mindig is Otthon volt a neve – rendszerektől, korszakoktól, sőt funkcióktól függetlenül is. Még a bezárása után itt működő közösségi házat is így hívták egy darabig. Jelenleg a Fedák Sári Színház működik benne.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotó: Zubreczki Dávid

Azonban, aki itt áll, biztos, hogy nem a mozit veszi észre először, hanem a templomot. Lehet, hogy a földszintes házak még egy falura emlékeztetnek, de az 55 méter magas tornyú épület már nem egy falusi kistemplomot idéz. Egyes vélemények szerint az impozáns alkotást Mayerhoffer András, a magyar barokk egyik legfontosabb építésze tervezte, aki sokat dolgozott a Grassalkovichok szolgálatában.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotó: Zubreczki Dávid

Az 1761-re elkészült ház többször is leéget, 1956-ban pedig földrengés rázta meg. Ennek ellenére ma is eredeti pompájában áll, benne pedig több évszázad művészetét követhetjük végig. Ha épp be tudunk nézni. Általában a templom előtere látogatható, mostanában azonban dolgoznak rajta, így be van zárva. Igaz, a felállványozott épület nem mindennapi látványa kárpótol némileg bennünket. Ilyen fantasztikus építményt ugyanis egyedül az aszódi kastélynál láttam korábban: egy hatalmas, ideiglenes tetőt építettek a valódi tető fölé, hogy a munkák alatt ne ázzon be az épület. Úgy néz ki, mint egy fesztivál nagyszínpada. Már csak ezért is érdemes idejönnie az építészeti megoldások szerelmeseinek. A templom főhomlokzata ugyanakkor most eredeti szépségében tekinthető meg a fülkékben és az előtte álló szobrokkal együtt.

Hősök terén azonban sok más érdekes épület áll. Ott van mindjárt a kétszintes paplak, közvetlenül a templom mellett, a sarkán Madonna-szoborral. A két – valószínűleg egykorú – épület együtt már végképp nem egy falu, sokkal inkább egy magyar kisváros magját idézi. Továbbsétálva érdemes megnézni a református templom kicsiny tornyának 2000-ben festett zománckakasát, aztán megállni a HÉV-megállónál.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotó: Zubreczki Dávid

Ott ugyanis egy szép saroképület hívja fel magára a figyelmet, mely a tetődíszei alapján akár a Nagykörúton is állhatna – ha épp nem lenne földszintes. Ez volt egykor a községháza, míg a hivatal át nem költözött az út túloldalára, immár egy kétszintes épületbe. A finoman díszített, lekerekített sarkú házat Neuschloss Kornél tervezte, kinek leghíresebb alkotásait minden budapesti ismeri: ő volt az Állatkert főbejáratának és elefántházának építésze. A sarkán egy szép líra képét láthatjuk, a már említett kakast is készítő, Soroksáron alkotó Morvay László munkáját. A hangszer felett annyi olvasható: Galambos János. Az ő nevét viseli ugyanis az itt működő zeneiskola.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Mintha egy fesztivál nagyszínpada lenne. Fotó: Zubreczki Dávid

A híres trombitás a község szülötte volt, ő fújta például a Tenkes kapitánya sorozat főcímzenéjének népszerű szólóját. Gyermekei és unokái közt is több trombitás akad, közülük a legismertebb Galambos Lajos, vagyis Lagzi Lajcsi.

A város egyik legkülönlegesebb épülete

A tér egyik legizgalmasabb épülete a Táncsics Mihály utca felöli végén áll. Az izgalmas szó itt nem valami elcsépelt fordulat, ez a ház tényleg az. A kisvárosi miliőben egyszer csak ott találod magad egy nyolcszög alaprajzú, felfele szélesedő toronynál, ami betonlapokkal van feldíszítve, a tetejét pedig egy négybevágott cseréptető koronázza. Ez az orvosi rendelő (mai teljes nevén Dr. Nádor Ödön Egészségügyi Intézet) épülete, amely egyszerűen semmihez sem hasonlítható, de ha mégis kell valamihez, hát egy középkori lakótoronyra emlékeztet leginkább.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Cseppkőbarlang vagy beton orgonasípok? Fotó: Bartha Dorka

Már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltem rá, amikor pedig még nem is érdekelt annyira az építészet, csak énekes hattyúkat akartunk gyűrűzni a Ráckevei-Duna jegén, és a csepeli oldalról egyszer csak rácsodálkoztunk erre furcsaságra. Annyira egyedi alkotás a budapesti házak közt, hogy simán lehetne Soroksár emblematikus épülete, egyik építészeti szimbóluma.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Egész Budapesten nincsen ehhez hasonló épület. Fotó: Bartha Dorka

Meglepő, de sehol nem tüntetik fel, ki volt az építésze – eddig igazi rejtély volt, a szakma feketeövesei számára is, vajon ki tervezhette. Ám most ez is kiderült: a főépítész levele alapján az orvosi rendelő épületének tervezője a Budapesti Városi Tervező Vállalat volt, építész tervezője Ágoston Miklós (a tervezés éve a dokumentumok szerint: 1975-76)

A korabeli sajtó arról számolt be, hogy a helyi Vörös Október Tsz. építette, és jelentős késéssel, 1981-re készült el. Mondjuk mai szemmel nézve az is csoda, hogy abban az időben egy helyi termelőszövetkezet ilyen színvonalú épületet tudott kivitelezni. Az átadás után megjelent egyik újságcikk szerint a kerület lakói nem csak a csúszás miatt voltak rá mérgesek, hanem mert sok szolgáltatást hiányoltak belőle (gyermekgyógyászat, KKG, röntgen). Talán ezért sem dicsekedtek jobban a házzal – pedig tehették volna.

Ha van nálunk maszk, érdemes megnézni belülről is, utána pedig sétáljunk tovább. A Hősök tere itt véget ér és a falusi-városi környezet után egyszer csak egy „tóparti” nyaralóövezetben találjuk magunkat. Átkelve egy hídon a Molnár-szigetre jutunk.

A város titkos nyaraló szigete

Ez az egyetlen lakott sziget, amely teljes egészében Budapesten található – mégis, sok fővárosi még csak nem is hallott róla. Pedig egy sétát mindenképpen megér. Olyan klasszikus nyaralók mellett haladhatunk el a poros úton, amilyenekkel a Balatonnál szoktunk találkozni. A sziget déli és északi vége nincs beépítve. Az előbbin egy jókora rét van, az utóbbin pedig egy igazi romantikus, ücsörgős tisztás, ahonnan hattyúkat, kishajókat, kajakosokat, vagy csak egyszerűen a lemenő napot bámulhatja az ember.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotók: Zubreczki Dávid
Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Balatoni nyaraló Budapesten? Fotó: Zubreczki Dávid
Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Fotók: Zubreczki Dávid

A Molnár-szigetet egykor hajómalmok vették körbe – innen az elnevezése is –, ma már azonban szinte állóvíz a Soroksári-Duna, gyakorlatilag vízszintingadozás nélkül. Éppen ezért tökéletes nyaralóhely. Egy kellemes szigetkör után akár át is ruccanhatunk Csepelre, hogy ott folytassuk a kirándulást. Merthogy itt működik a soroksári rév, mely alighanem a BKK legkevésbé ismert járata. Hivatalosan D14 névre hallgat és napközben félóránként viszi át az utasokat a Királyerdőhöz.

Soroksári csodák, a barokktól a brutalizmusig
Az egyetlen BKK-járat, amire autóval is felszállhatunk

Persze ott már egy másik történet kezdődik.

Kapcsolódó tartalmak