„Forradalom van a mi utcánkban! – A lakossági ellenállás lehetőségei a városvédelemben” címmel tartottak beszélgetést a Kortárs Építészeti Központban. A témánál most aligha lehet aktuálisabbat mondani, hiszen az ország számos pontján borzolják az idegeket az ilyen építkezések.
Ami Budapest szempontjából a legforróbb téma, az kétségtelenül a rákosdubaji beruházás, de az április 8-án rendezett eseményen szóba került a Palotanegyed, a Budai Vár és még több más is.
A beszélgetés résztvevői Perényi László építész, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnöke, Saly Noémi Budapest-történész, a Huszonkettesek Építészcsoport tagja, valamint Zsuppán András, a Válaszonline építészeti újságírója voltak, és arra keresték a választ: mit jelent az, hogy valamit a kormány kiemelt beruházássá tesz valamit, és lehet-e ellene tenni bármit?
„A kiemelt beruházás az az, hogy hoznak éjfélkor egy kormányhatározatot arról, hogy az adott építkezésre, ami nagyon sokmilliárdos általában, semmilyen hatályos jogszabály nem érvényes, mert a kormánynak nagyon fontos, aztán: szevasz” – magyarázta Saly Noémi.
A kiemelt beruházásokkal kapcsolatban szerinte külön cinikus, hogy a kapkodáson és türelmetlenségen kívül az égvilágon semmi nem indokolja, hogy kiemeljék őket. Ő korábban azt hallotta, hogy az országban háromezer ilyen kiemelt beruházás is van, ami azt jelenti, hogy háromezer nagy, jelentős, komoly építkezés folyik, amik tökéletesen törvénytelenek, mert ha nem lennének azok, akkor nem kéne kivonni őket mindennek a hatálya alól.
Saly szerint ezekben közös még, hogy mindenféle érveket felhoznak a kiemelt beruházások mellett, hogy miért lesznek azok jók az állampolgároknak, de ezek nem nekünk, kizárólag a befektetőknek, a beruházóknak kedveznek. „Most már annyira elpofátlanodott az állam, hogy kérdezés, gondolkodás nélkül bármire rányomják, hogy kiemelt beruházás” – tette hozzá.
Hogy a beszélgetés fő apropóját, illetve kérdését is azonnal megválaszolja, szerinte amíg ez a kormányunk van, nem lehet a kiemelt beruházások ellen csinálni semmit. „Egy teljesen törvénytelen építkezést legalizálnak” – foglalta össze röviden.
Zsuppán azzal folytatta, hogy a kiemelt beruházás nem mást, mint egy jogi anomália, mert a rendkívüli esetet tette általánossá. Az egész úgy kezdődött 8-10 évvel ezelőtt, merthogy nem létezik ez olyan régóta, hogy voltak olyan nagyléptékű, kiemelten közérdeket szolgáló dolgok, például a metróberuházás is, amiket az egyszerűsítés céljából ki kellett vonni a szokásos ügymenet alól, egy egyedi szabályokat kellett alkotni rájuk.
Csakhogy ez napjainkra odáig fajult, hogy minden létező, közérdek nélküli beruházást – az az igazán döbbenetes, hogy magánberuházásokat is, ahol aztán pláne nem látszik közérdek – kiemelt beruházásnak nyilvánítanak. Sőt, a kiemelés gyakran már inkább azt a célt szolgálja, hogy a közérdek ne érvényesülhessen.
Erre szerinte a legjobb példa, igaz, nem budapesti, Balatonaligának az ügye, amikor is elvették a Balaton-partot az emberektől. Mindez „jól mutatja, mennyire beteg szisztémává fejlődött”.
Ahogy Zsuppán a Válaszonline-on 2022-ben azt írta, "az aligai magaspart alatt rejtőző elvarázsolt, különleges hangulatú világot nagyrészt elsöpri a korábban Tiborcz István és Mészáros Lőrinc, most pedig az Indotekes Jellinek Dániel és Balázs Attila érdekkörébe tartozó fejlesztés." (A fejlesztésben jelenleg nincs tulajdonrésze Jellinek Dánielnek vagy az Indotek Groupnak - A szerk.)
Zsuppán is azt mondja, amíg létezik ez a fogalom, ez az anomália, addig a lakossági ellenállásnak a lehetőségi rendkívül korlátozottak.
Ami külön felháborító, emelte ki Saly, hogy a környezeti hatástanulmány is mellőzhető.
Aliga esetében például „nemcsak arról van szó, hogy használhatod-e a partot vagy sem, hanem hogy a környék népének az egészségét súlyosan veszélyeztető tervek is megvalósulhatnak csak azért, mert a kormány kiemelte a beruházást”. A dolog súlyossága, folytatta Saly, „nem áll meg ott, hogy packáznak velünk, hanem hogy az emberek életminőségének, sőt életének rovására mehetnek ezek az intézkedések”.
De akkor mégis, mit lehet tenni? Lehet-e tenni bármit? „Hát, kicselezni nem tudjuk a törvény erejénél fogva, de egy összefogással megpróbálunk minél nagyobb tömeget magunk mellé állítani, és párbeszédre bírni a másik oldalt” – mondta Perényi. Abban bízhatnak, hogyha a beruházó belátja, hogy ha erővel viszik végig a beruházást, akkor a fejlesztés ott nem fogja jól érezni magát.
Ahogy az Énbudapestem is megírta, a Józsefvárosi Önkormányzat április 10-én indított lakossági véleményezést a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusával kapcsolatban, amit a Magyar Rádió egykori területén képzelnének el, és máris kiemelt kormányzati beruházásként kezelik.
Mint írják, a Pázmány oktatási célú ingatlanjainak bővítését és fejlesztését célzó projekt nagy jelentőségű és léptékű, a teljes negyed életére kiható beruházás, ami nem csak a Palotanegyed építészeti környezetét, de társadalmi valóságát, az ott élők mindennapjait és életminőségét is döntően meghatározza majd.
A Civilek a Palotanegyedért Egyesület, magyarázta Perényi, megpróbál minél több fórumot, rendezvényt szervezni, hogy erre felhívják a figyelmet.
Amikor a moderátor megkérdezte, tudnak-e olyan esetről, hogy visszavonták volna a kiemeltséget, Zsuppán azonnal rávágta, hogy nem, nincs ilyen. Olyan viszont volt, hogy egy beruházás más okból zátonyra futott, ennek jó példája a Fertő-tavi beruházás, ahol elfogyott a pénz. „Még az a halvány remény is fennáll, hogy a pénzhiány miatt esetleg valami jó születik, és csinálnak egy strandot az embereknek. De ez véletlen.”
Budapesti példaként a Fudan Egyetemet hozta fel, de mint magyarázta, itt is azt történt a hírek szerint, hogy a kínaiaknak elment tőle a kedve.
Mindezzel nem azt akarja mondani, hogy minden lakossági ellenállás értelmetlen, de olyan, hogy az államot sikerült volna jobb belátásra bírni, olyat ő nem tudna mondani. A palotanegyedi civileknek reménysugarat jelenthet, hogy nem egészen a magyar állammal állnak szemben, hanem az egyetemmel.
Zsuppán szerint az igazán sikeres ellenállások ott tudtak szerveződni, ahol a túloldalon a politikának még a lakossági szinten volt valamiféle elérhető zónája, ahol még van valamiféle visszacsatolási lehetőség, illetve ahol olyan beruházó van, amelyik a saját imázsát elég fontosnak tartja, és nem akar annyira rossz fejnek látszani, mint amennyire a magyar állam megengedheti magának, hogy minden körülmények között rossz fej legyen.
A szegedi erdő esetében is visszavonulót fúj az egyházmegye, és nem irtotta ki a 6 hektáros erdőt, hogy iskolát és focipályát építsen.
Saly is azt erősítette meg, hogy egyházakat jobban el lehet írni, mint a nagy politikusokat.
A veszprémi székesegyház kimeszelésekor mondjuk, hozott gyorsan egy ellenpéldát Zsuppán, az érsek urat nem zavarta, hogy a hívek milyen hevesen tiltakoznak.
Szerinte egyébként a legszerencsésebb helyzet, amikor még az önkormányzatok is döntési helyzetben vannak, erre példaként hozta a tatai beruházást. Ahogy Zsuppán fogalmazott, a város vezetése a végsőkig elszánt volt, hogy tönkre tegye Tata európai szinten is páratlan értékét csak azért, hogy a Hell energiaital-gyártó csoport szállodát húzhasson a helyi tó partjára.
A Hell energiaital csoporthoz tartozó Avalon Park Kft. ugyanis a város egyik kiemelten szem előtt lévő pontját, a tó nyugati partján található egykori Esterházy lovarda telkét nézte ki magának egy 120 szobás, többemeletes luxusszálloda felépítésére.
A civileknek aztán sikerült népszavazást kiharcolniuk, ahol többen szavaztak a terv ellen, mint ahány a polgármestert megválasztották, az önkormányzat tehát meghátrált.
A tatai sikernek viszont fontos eleme volt, szemben például a józsefvárosi építkezésekkel ellentétben, hogy a beruházónak még nem voltak meg a szükséges jogai. A népszavazás is arra irányult, hogy az önkormányzat ne módosítsa azt a helyi építési szabályzatot, ami nem tette lehetővé eredeti formájában a szálloda felhúzását.
A lovarda azóta is rohad, és arra már nem lehet rávenni a beruházót, hogy valamit csináljon vele. „Most ugyanis eldobta, mint a forró krumplit, és azt mondta, jó, akkor dőljön rátok.”
A másik, ahol még jobb a végkifejlett az újbudai Saroktelek ügye, amiről itt írtunk korábban.
Mint két esetben közös, hogy olyan szereplő van a túloldalon, aki fél a következő választástól. Ezért jó a szubszidiaritás, mert van visszacsatolási lehetőség, és „ezért nem tudunk hatni az államra, mert túl messze vagyunk tőle, mert akkor fölháborodást szinte semmi nem vált ki, ami az államot megijeszthetné”.
Budapesten azért is nehezebb minden, mert a város nagy, és a városban kevés olyan dolog van, amit mindenki magáénak érez. Zsuppán szerint utolsó igazán jelentős lakossági civil mozgalom, az a ligetvédőknek a mozgalma volt.
Rákosrendezővel kapcsolatban hatalmas probléma, hogy magát a területet alig ismerik, aki ismeri is, az sem szereti, mert jelen állapotában nincs is mit szeretni rajta. „Nem fogja senki odakötni magát Rákosrendezőhöz.”
Sokkal nehezebb elmagyarázni azt, hogy ha valami történik, az miért lesz rosszabb annál, mint ami jó esetben történhetne. A Rákosrendezővel kapcsolatos pletykákat egy jó városfejlesztés fikciójához kell hasonlítani, és elmagyarázni, hogy ahhoz képest rossz, amit a kormány meg akar valósítani.
A főváros most a Lakógyűléssel megpróbálja bevonni a lakosságot, ami a Lánchíd esetében ugyan sikeres volt, de ahhoz az is kellett, hogy a főváros olyasvalamiben kérte az emberek véleményét, amiben a saját hatáskörben meghozhatta a döntést.
A beszélgetés végén kitértek a Várral is, amivel kapcsolatban ismét elhangzott, hogy olyan az egyik legfájóbb pusztítás olyan épületeket ért, például Jánossy György- és Laczkovics László-féle egykori diplomataház, aminek az értékelése még nem jutott abba a fázisba, hogy a lakosság egy szinten kezelje a historizáló épületekkel.
Ahogy Erő Zoltán, Budapest főépítésze is lapunknak adott interjújában korábban elmondta,
sajnos van egyfajta elutasítás a budapesti modern építészettel szemben, és erre a politika is rátesz egy lapáttal. A beszélgetés résztvevői is arra jutottak, hogy ezzel kapcsolatban el kéne végezni egy csomó munkát, és fel kellene hívni az emberek figyelmét, hogy ebben a korszakban igenis született értékes építészet.
Az egyik ilyen egyébként, tesszük hozzá mi, Énbudapestem, az Eklektikától a brutalizmusig című kiállítás és ilyen a 2024-es Budapest100 program is, aminek a középpontjában az 1970-es években épült házak állnak.
A főváros a Várban tapasztalt kormányzati dúlás hatására el is kezdte összeállítani a helyi védettségű építészeti örökségének jegyzékét.
A rákosdubaji projekttel kapcsolatban Zsuppán megjegyezte még, hogy azért is tisztességtelen eljárás, amit az állam alkalmaz, mert nem adják ki a fontos információkat, emiatt aztán, ha a főváros előáll egy látványtervvel, ahogy tették is, akkor nyugodtan mondhatják azt, ahogy tették is, hogy a saját terveiktől rémülnek meg. Csakhogy ugyanez volt a helyzet a MOL-toronnyal kapcsolatban is, és abban azóta viszonylag teljes az egyetértés, hogy egyik legrosszabb dolog lett, ami Budapesttel történhetett.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)