25 év után új vezetője van a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak (FSZEK), Kovácsné Koreny Ágnes vezeti a 48 telephelyből álló könyvtárhálózatot. Mit olvasnak a budapestiek? Lehet-e enni egy könyvtárban? Lopnak-e a még a könyvtárból? Hogyan lehet e-könyvet kölcsönözni? Erről is beszélgettünk.
– Utoljára Jennifer Lawrence-ről beszélgettünk, most főigazgatói pozíciódról kérdezünk, amit 2024. február 29. óta töltesz be. Úgy, hogy már tíz éve itt vagy főigazgató-helyettesként. Számodra mi volt mostanában a legnagyobb változás?
– Egyfajta folyamatnak élem meg az elmúlt heteket, hiszen az a tíz év, amit itt töltöttem a könyvtárban, nagyon jó felkészítő volt a mostani pozícióra, s úgyszólván más munkakörben, de folytatom az elkezdett munkát. Másrészt egyfajta mélyvíz élményem is van, hiszen rengeteg feladat van, s mostantól mindenben az én szavam a döntő. Ezt emberileg is érdekes és izgalmas megélni. Voltak például olyan helyzetek is, amikor huszonéves kolléganők megkérdezték, hogy ezentúl is szabad-e még engem tegezni...
– És szabad?
– Persze, hogy szabad. De nyilvánvalóan vannak helyzetek, amikor főigazgatóként kell megszólítani és nekem is ebben a hivatalos minőségemben kell beszélnem a kollégákkal, bármilyen jók is egyébként az elmúlt években kialakult emberi kapcsolataim. Az első nap reggelén tartottam egy vezetői értekezletet, ahova a könyvtár összes vezetőjét is elhívtam. Több mint nyolcvanan voltunk. Ezen a találkozón bemutatkoztam főigazgatóként, s bemutatkoztam emberként is. Ez utóbbit is fontosnak tartottam, hiszen a FSZEK akkora nagy szervezet létszámunkat és földrajzi elhelyezkedésüket is tekintve, hogy 10 év ide vagy oda,bizony nem biztos, hogy mindenki ismer és én sem feltétlenül ismerek mindenkit személyesen.
– Hogyan kezdesz neki a munkának, mit érzel a legsürgetőbb feladatodnak?
– A helyzetfelmérést.
Ebben az évben azt a célt tűztem ki, hogy önértékelést végezzünk, másrészről pedig kérdezzük meg a könyvtárhasználókat, ők hogyan vélekednek rólunk, mivel elégedettek, s milyen igényeik és szükségleteik vannak, amelyekre esetleg most a könyvtár nem tud válaszolni. Hiszen számunkra elsősorban az a fontos, hogy a budapestiek mit, milyen könyvtárat szeretnének.
– Egy cikkben úgy jellemeztek téged, hogy „tudós nő, akinek szíve az internetért és az elektronikus szolgáltatásokért dobog". Mennyire tudsz azonosulni ezzel?
– Azt nem állítanám, hogy tudós nő lennék, de tényleg egy egész életen át tanuló ember vagyok. Fontosnak tartom és nagyon szeretek folyamatosan tájékozódni arról, hogy mi az újdonság a szakmámban, hogy merrefelé halad a világ és azon belül a könyvtári világ, illetve szeretem megosztani azt, amit olvastam, tanultam, ami jó gyakorlatot láttam. Ezért is írom a már hét éve a blogomat, amire azonban, sajnos, egyre kevesebb időm jut.
A mondat másik felére válaszolva: azt látjuk, hogy a hagyományos könyvtárhasználat mellett egyre többen vannak, akik igénylik a digitális eszközöket és a tartalmakat, ezért a könyvtárnak muszáj ezzel foglalkoznia, mi pedig igyekszünk is ezeket az igényeket adatbázis-előfizetésekkel, új e-szolgáltatásokkal kielégíteni. Ugyanakkor – s ezt a mindennapokban is tapasztaljuk -, a könyvtár lelke továbbra is a könyv, a hagyományos, nyomtatott, kézzel fogható dokumentum. Nagyon sokan ezért járnak továbbra is könyvtárba, s mi e mellé teszünk minden más szolgáltatást.
– Ma reggel itt várakoztunk a könyvtár előtt, amelynek az ajtaja tíz órakor tárult fel, és özönlöttek a fiatalok az olvasótermekbe. Pontosan mit csinálnak itt? Olvasnak, kölcsönöznek, dolgoznak, találkoznak?
– Ezt messzebbről kell indítanom. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyilvános települési könyvtár, közkönyvtár, illetve a szociológia területén országos szakkönyvtár. A közkönyvtári funkciónkhoz kapcsolódóan vannak helyismereti, helytörténeti feladataink is, amelyeket elsősorban az unikális gyűjteménnyel rendelkező Budapest Gyűjtemény lát el, ahol muzeális értékű védett dokumentumok is elérhetők.
A közkönyvtárak elsődleges funkciója az, hogy hozzáférést adjanak a dokumentumokhoz és az információhoz, mégpedig azokhoz, amelyekre a könyvtár által szolgált helyi közösségnek – esetünkben a budapestieknek – szüksége van.
Vagyis egy közkönyvtár kapcsán általában nem a kulturális örökség megőrzése az elsődleges feladat (ez leginkább a helyismeretre, helytörténetre koncentrálódik), hanem az, hogy a könyvtárhasználók által keresett dokumentumokat, sikerkönyveket, a legfrissebb irodalmat elérhetővé tegyük az emberek számára. A FSZEK 48 tagkönyvtárában a teljes gyűjtemény 3,1 millió dokumentumot jelent – beleértve a könyveket, folyóiratokat, térképeket, diafilmeket, kottákat, kisnyomtatványokat, CD-ket stb. S ahogy említettem, közkönyvtárként van egy nagyon erős helytörténeti feladatunk: Budapest külső kerületei lényegében önálló városrészként működnek, ahol a FSZEK tagkönyvtárai szinte városi könyvtáraként működnek, egyik-másik több vidéki megyei könyvtár nagyságával, forgalmával vetekedve.
A FSZEK könyvtári hálózata egyszerre jelenti az egységet és a sokszínűséget. A Központi Könyvtár és a 47 tagkönyvtár egy intézmény, amely egységes minőségi szolgáltatást nyújt, ugyanakkor pontosan azért, mert olyan sokrétű az a fővárosi olvasói kör, amelyet az egyes könyvtáraink kiszolgálnak, a helyi igényekre is válaszolnunk kell. S ez adja a sokszínségünket.
A mindennapi könyvtárhasználat kapcsán pedig azt tapasztaljuk, hogy Központi Könyvtár kvázi egyetemi könyvtárként is működik, noha ez nekünk nem funkciónk. Az épület 2001-es megnyitása óta azt látjuk, hogy a környékbeli egyetemisták nálunk szeretnek tanulni, annak ellenére is, hogy a környéken 0-24-ben nyitva tartó kari könyvtárak is vannak. Mégis a „Szabóervinnek” olyan különleges varázsa van, ami miatt a tanulóhely funkción túl igazi találkozóhely is tud lenni az egyetemisták számára. Akik pár év múlva visszajönnek, hogy szeretnék itt tartani az esküvőjüket, merthogy itt találkoztak először...
– Erről szól a Bíborfolyók című film is... A könyvtárban létrejövő vérvonalakról.
– Nagy találkozások helyszíne a könyvtár, az biztos! Ugyanakkor a tanulás helye is, s itt a legkisebbektől a nyugdíjasokig bármelyik korosztályra lehet ennek kapcsán gondolni, hiszen a baba-mama foglalkozásoktól a robotikán át a klasszikus író-olvasó találkozóig, vagy éppen a koncertekig minden korosztálynak kínálunk valamit. Kiemelten figyelünk az idősebbekre, akik számosságukban is az egyik legnagyobb könyvtárhasználói csoportot jelentik a közkönyvtárakban, s akik a kölcsönzés mellett délutánonként a könyvtárban kártyáznak, mandalát festenek, – vagy éppen a kötő-horgoló klubban találkoznak egy jó beszélgetésre.
S bármilyen meglepőnek is hangzik, nemcsak a fiatalok, hanem az idősek kapcsán is meg kell említenem a digitális kompetencia-fejlesztést. Évek óta szervezünk számítógépes tanfolyamokat, internet-tanfolyamokat, legújabban pedig okoseszköz oktatást az időseknek. Ebbe hozott új lendületet a tavaly ősszel a Telekommal elindított Netrevalók elnevezésű programunk, amelynek keretében az iskolai közösségi szolgálaton diákok tanítják az időseket okoseszköz-használatra, vagy éppen arra, hogyan tudnak a Londonban élő unokával Skype-on beszélni. Az idei Internet Fiesta programsorozat keretében ezt a kezdeményezést országos programmá terjesztjük ki: a Telekom és az Informatikai és Könyvtári Szövetség a FSZEK-ben megrendezendő zárókonferencia keretében írja alá az erről szóló megállapodást.
Nagyon fontos feladatunk, hogy a gyerekekkel minél korábban megismertessük a könyvtárat, megszerettessük a meséket, a könyveket, az olvasást. Egyre több óvodást, kisiskolást fogadunk, s persze a foglalkozások idején nincs az a klasszikus csend a könyvtárban, hiszen a gyerekek énekelnek, hangoskodnak, esetleg még szaladgálnak is. De ez ma már természetes, elfogadott a közkönyvtárakban. Minden könyvtárnak megvan a maga napi életciklusa. A délelőtti, kisebbeknek szóló foglalkozások után délután például megjelennek a középiskolások, hogy egy újabb generációt említsek, akik visszatértek a könyvtárba, és nem biztos, hogy levesznek bármit is a polcról, de itt vannak, a könyvtárban tanulnak, leckét írnak, projektmunkán dolgoznak, találkoznak. Délután pedig jönnek az idősebbek és a felnőtt korosztály – folyamatosan zajlik az élet a könyvtárban.
– Az én időmben a könyvtárhasználat azt jelentette, hogy csendben kellett lenni, nem lehetett a könyvtárban enni, inni, nem lehetett táskát, kabátot behozni.
– Hát ez már szinte teljesen megváltozott. A könyvtáraknak ez a fajta közösségi találkozóhely funkciója már a 90-es években megjelent az Amerikai Egyesült Államok egyetemi könyvtáraiban. Akkoriban kezdtek el olyan új szolgáltatásokat biztosítani az egyetemistáknak, amelyek következtében az egész napjukat ott töltötték, és hát, tanulás közben, ettek és ittak is.
A kétezres évek elején kezdett ez átszivárogni a közkönyvtári világba is, tehát már jó húsz éve nincsen csend egy könyvtárban. De már elindult újra az ellentétes folyamat is: újra kezd igény lenni arra, hogy legyenek csendesebb részek, területek, emeletek.
Nyugat-Európában is, ha egy hasonló közkönyvtárban járunk, azt látjuk, hogy van egy nagyon zajos, forgalmas, shoppal, turista információval is kibővített, átriumszerű köztér. S ahogy elindulunk fölfelé, úgy csendesednek a terek; a legmagasabb szinteken vannak azok a tanuló terek, ahova már kabátot, táskát, ételt sem szabad bevinni. Ez a trend érvényesül idehaza is.
– Lopnak még a könyvtárból? Szokás ez még?
– Rendszeresen vannak állományi ellenőrzéseink, és bizony előfordul, hogy nem találunk egy-egy dokumentumot. Az RFID-technológia segít abban, hogy illetéktelenül, kölcsönzés nélkül ne vigyenek ki könyvet a könyvtár területéről, de ugyanez a technológia tette lehetővé azt a csomagautomatákhoz hasonló locker-rendszert is, amelynek segítségével 0-24 órában tud kölcsönözni vagy dokumentumot visszaadni az olvasó. A legújabb, soroksári könyvtárunkban például, aminek az utcafronti része korábban bankfiókként működött, az egykori bankautomata helyére telepítettük a lockert: az olvasó az olvasójegye vonalkódjával nyitja az ajtót, pont mint a bankban, s így lényegében bármikor tud hozni és vinni könyvet.
– És a megbocsátás napján vannak ilyen legendás visszahozások? Amikor 50-60-100 évvel később kerül vissza egy könyv.
– Előfordul, de egyre kevésbé, mert próbáljuk, hadd mondjam így, kicsit „nevelni” is az olvasókat, egészen pontosan: segíteni őket abban, hogy ne feledkezzenek meg a kölcsönzött könyvekről. A lejárat előtt küldünk nekik egy e-mail értesítést arról, hogy közeledik a kölcsönzési idő lejárta. Ez nagyon kényelmes az olvasónak, hiszen még van ideje hosszabbítani vagy visszahozni a könyvet, a könyvtár ugyanakkor jelentős késedelmi díjbevételtől esik. A bevezetés évében, 2017-ben, ez 70 millió forint bevételi kiesést jelentett nekünk éves szinten, tehát nem kis összeget, ugyanakkor ez ma már egy minimálisan, jogosan elvárt kényelmi szolgáltatás.
.– A pályázatodban arról írsz, hogy az olvasójegyünk hamarosan telefonos alkalmazás formájában fog tovább élni.
– Az informatikai fejlesztéseink kiemelt célja a papír alapú olvasójegyek lecserélése, s a chip-kártyás olvasójegy bevezetése. Látjuk azonban, hogy a FSZEK közel 300 ezres olvasói létszámára csak maguknak a plasztik kártyáknak a beszerzése is sok milliós beszerzési forrást igényelne. A megoldás tehát várhatóan elektronikus olvasójegy bevezetése lesz, amely egyetlen alkalmazásban egyesíti a FSZEK különböző szolgáltatásait, a beléptetéstől az önkiszolgáló nyomtatásig, vagy éppen az olvasó azonosításáig e-könyv kölcsönző platformon.
– A pályázatodban említettél egy úgynevezett intézményi kihelyezést, ezt azt jelentené, hogy ilyen lockerek a Főváros komoly és kiterjedt intézményrendszerében is megjelenhetnének?
– A Központi Könyvtár mellett 47 tagkönyvtárunk van, Budapest minden kerületében.
De a város fejlődik, új lakónegyedek létesülnek, amelyekhez a legközelebbi FSZEK-tagkönyvtár is távol lehet. Ennek az évnek tehát az egyik fő feladata, hogy megnézzük, hogyan tudjuk a könyvtári hálózatot újragondolni, racionalizálni, közelebb vinni a szolgáltatásokat a budapestiekhez.
(Zárójelben jegyzem meg, nagyon jó lenne, ha az ingatlanfejlesztők is gondolkodnának abban, hogy egy-egy új lakóépület aljában nem csak üzlethelyiséget lehet, kell kialakítani, hanem közkönyvtárat is, ami aztán tevékenységével jelentősen hozzá tud járulni az ott élők életminőségének javulásához.)
S hogy hogyan tudjuk az emberekhez közelebb vinni a könyvtári szolgáltatásokat? Számos módon. A megoldás lehet például egy locker, amit kihelyezünk egy forgalmas közlekedési csomópontban: ez történik várhatóan hamarosan a Lövölde téren, de gondolkodunk egy könyvszekrény Kálvin téri kihelyezésében is, akár a metróaluljáróban, védett helyen. Ez egy nagyon kényelmes megoldást jelentene a városlakóknak.
– Jó, akkor rátérnék a következő nagy témánkra, ami az olvasás. Az elmúlt években drasztikusan elszálltak a könyvárak, hogyan érinti ez a könyvtárat?
– Valóban, sokkal több pénzt költünk dokumentumbeszerzésre és ennek ellenére sokkal kevesebb könyvet tudtunk az elmúlt évben vásárolni. 2023-ban több mint 213 millió forintot költöttünk dokumentum beszerzésre, ebben benne van a könyv, a diafilm, a térkép, a kotta és az online adatbázisok is. Ebből a hatalmas összegből 68 ezer darab dokumentumot tudtunk beszerezni, ami kevesebb, mint az előző években. Jelentősen megemeltük ugyanakkor az online adatbázisokra fordított összeget: tavaly majdnem 65 millió forintot költöttünk erre, mert megjelent a könyvtárunkban az az olvasói réteg – és itt nem csak a kutatókra, egyetemistákra gondolok –, akik igénylik az elektronikus dokumentumokat. Az előfizetett adatbázisok 99%-át úgy vásároljuk, hogy minden egyes beiratkozott olvasónk távolról, azaz otthonról vagy munkahelyéről is tudja ezeket használni az olvasói vonalkódjával való bejelentkezéssel. Ilyen a Laptapír szolgáltatás is, amelyen keresztül több mint százötven magyar nyelvű folyóiratot, magazint el lehet érni, akár a Story magazin legfrissebb lapszámát is. Nagyon odafigyelünk, hogy ezt a fajta új olvasói igényt is ki tudjuk elégíteni.
Ha a forgalmi adatokat nézzük, a 2022-es számokhoz képest, de az utolsó békeévnek tekinthető 2019-es év számaihoz képest is, minden forgalmi adatunk növekszik. Visszatértek az emberek a könyvtárba. Az elmúlt évben több mint ötmillió dokumentumot vettek kézbe az olvasóink, több mint 4000 rendezvényt szerveztünk, több mint 370 ezer résztvevőnek.
– Erre jönnek a turisták, akik a telefonjukon mutatják a könyvtárosnak, melyik sikerfilm jelenetét keresik.
– Hihetetlen sok turistát fogadunk a Központi Könyvtárban, a múlt évhez képes több mint 30%-kal nőtt a turista látogatók a száma. Ebben benne vannak csoportos látogatók: hoznak utazási irodák is csoportokat, de rengeteg az egyéni látogató is. Ez is egy fontos feladatunk lesz erre az évre, hogy ennek a másféle könyvtárhasználatnak a kiszolgálására fejlesztéseink legyenek, például különböző palota-termekről QR kódos, angol nyelvű tájékoztatókat szeretnénk a térben kihelyezni.
– Talán ti tudjátok a legjobban arra a választ, hogy mit olvasnak a budapestiek?
– A klasszikusok mellett a sikerkönyveket olvassák, s nagyon szeretik a kortárs magyar írókat: amikor – tényleg a teljesség igénye nélkül – Grecsó Krisztián, Krusovszky Dénes, Háy János vagy Kepes András új könyve megjelenik, azt azonnal keresik nálunk is. A megjelenéstől számítva 2-3 hét után minden egyes könyvtárunkban ott lehet az a könyv, ami éppen az embereket érdekli.
– Tapasztaljátok, hogy többet kölcsönöznek, mivel nagyon megdrágult a könyv és emiatt az emberek kevesebbet vásárolnak?
– Azt látjuk, hogy amikor itt a Központi Könyvtárban használt könyv-vásárt hirdetünk, az nagyon nagy forgalmat bonyolít, szívesen veszik ezeket a könyvtári kölcsönzésre már nem alkalmas, de otthon még használható állapotú könyveket. Egyfajta értékmentés ez.
De van olyan látogatónk is, aki egyébként saját házikönyvtárral rendelkezik, de mivel drága a könyv, először szeretné elolvasni, és majd ez alapján eldönteni, hogy megvásárolja-e. A Központi Könyvtárban, a „legdrágább” könyvtárunkban is két könyv áráért egy éven keresztül lehet kölcsönözni, sőt kínálunk bérletes olvasójegyet is, ami egy évre tízezer forint és az összes könyvtárunk használatára jogosít.
– Nemrégiben csináltatok egy e-könyves felmérést, mert hamarosan elektronikus könyveket is lehet majd nálatok kölcsönözni.
– Ez egy nagyon régóta várt szolgáltatás nemcsak az olvasók részéről, hanem a könyvtárak részéről is, hogy legyen végre olyan platform, amelyen keresztül jogszerűen tudnak a könyvtárak elektronikus dokumentumokat kölcsönadni. Előfizettünk egy platformra, ahol van egy keretünk, amelynek fejében tudni fogunk az olvasói igények alapján e-könyveket ideiglenesen vagy tartósan megvásárolni, és aztán kölcsönözni az olvasók számára. Ez azért nem lesz rögtön a kánaán időszaka, hiszen nem olcsó ezeknek a könyveknek a könyvtári kölcsönzési célra történő megvásárlása. Első körben inkább a nyomtatott példányok mellé szeretnénk ezzel az új szolgáltatással , maximum 2 elektronikus példányt hozzátenni, amit egyszerre egy olvasó tud majd kölcsönözni, mégis, bővül a művek elérhetősége. Az általad említett felmérésből egyébként az derült ki, hogy kb. két hét alatt olvasnak ki az emberek egy e-könyvet, így várhatóan két hétre lehet majd tőlünk is az e-könyveket kölcsönöznie a FSZEK beiratkozott olvasóinak.
– Volt egy megdöbbentő adat a pályázatodban, hogy a 14 éven aluliak mennyire aktív könyv használók és hogy 550 ezer dokumentumot használnak évente. Ez hogy lehet?
– Nagy köszönet illeti a pedagógusokat, akik együttműködnek a könyvtárosokkal és hozzák a gyerekeket a könyvtárba. Nyilván nem azzal kezdünk egy-egy könyvtári foglalkozást, hogy mi az a katalógus, vagy mi az az enciklopédia, hanem elkezdünk a gyerekekkel játszani. S ha jól sikerül az első látogatás, utána a gyerek már a szülővel tér vissza, és szép lassan kiépül a rendszeres könyvtárhasználat. Van robotika foglalkozásunk is: játék közben nem is veszik észre feltétlenül a gyerekek, hogy egyébként ők most olvasni tanulnak, vagy éppen feldolgoznak egy esetleg kevésbé szeretett kötelező olvasmányt.
– A János vitézt?
– Vagy A Pál utcai fiúkat, A kis herceget. De persze nem mindig csak egy konkrét műhöz kötődik a robotika foglalkozás. Azt látjuk, hogy körülbelül a felső tagozat végéig maradnak a gyerekek, aztán elmaradoznak a könyvtárból. Ez is egy feladat: hogy megpróbálunk a kamaszoknak olyan tereket kialakítani a könyvtárban, ahol otthon érezhetik magukat. Nagyon izgalmas volt a rezsiválság idején megtapasztalni, amikor a Fővárosi Önkormányzat úgy döntött, hogy nem zárja be a könyvtárakat Budapesten, azt láttuk, hogy olyanok is felkerestek bennünket, akik előtte nem voltak könyvtárhasználók. De melegben voltak, világosban voltak, emberek között voltak, itt töltötték a napjaikat, s aztán belőlük sokan maradtak és könyvtárhasználók lettek a rezsiválság elmúltával is. Nagyon sokféle társadalmi csoport van a könyvtárban. Nyilván ez nem mindig egyszerű helyzet, vannak szituációk, amelyeket kezelnie kell a könyvtárosoknak, vagy akár az olvasóknak egymással. De hát ez hozzátartozik ahhoz, hogy ez egy nyilvános közösségi hely, ami állampolgári jogon mindenki számára elérhető.
– Idén 120 éves a könyvtár, mire készültök?
– Ősszel ünnepi hetet tervezünk, október 15-én az összes tagkönyvtárunkban családi napot tartunk. Szeretnénk ennek apropóján egy arculatváltást is, mert a mostani arculatban a palota sziluettje a hangsúlyos, mi pedig szeretnénk jobban láttatni egyrészt azt, hogy hogy sokan vagyunk, hogy negyvennyolcan vagyunk, hogy mások is vagyunk, hogy egyformák is vagyunk és sokszínűek is vagyunk. A Szabó Ervin Könyvtár egy nagyon fontos brand százhúsz éves hagyománnyal, ami mindig kereste a megújulást. Most is erre törekszünk.
Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem