Hogyan fordult meg a gőzmozdony a Corvinus földszintjén? Rakparti séta 2.

Városnéző túra minden nyári hétvégén a Rakparton! 2. rész – Zubreczki Dávid írása

A pesti rakpart tele van izgalmas várostörténeti emlékekkel. Vannak, amelyeket mindenki ismer, hiszen a város panorámájának meghatározó épületei, és vannak, amelyeket csak akkor veszünk észre, ha végigsétálunk a Duna-parton. Ez utóbbiakat vesszük sorra ebben a cikksorozatban. Már csak azért is, mert minden nyári hétvégén a kerékpárral és gyalogosan közlekedőké az egész a pesti rakpart, a Bálnától a Jászai Mari térig. Akinek kedve van, most nekivághat és bejárhatja valamennyit.

A sétát a Vásárcsarnok alagútjának, aranybetűkkel díszített bejáratánál kezdtük, és most néhány lépéssel odébb folytatjuk. A rakpart falát ugyanis három boltív díszíti ezen a helyen, melyek nem sokkal később, a Szabadság híd előtt megismétlődnek. De vajon mik ezek a minták? Talán ezek is a Vásárcsarnok alagútjai lehettek egykor?

Nem. Ezek a kapunyílások öregebbek a Vásárcsarnoknál, sőt a hídnál is. Klösz György 1894-es felvételén már ott vannak:

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.131

Ezek a kapuk a mai Corvinus Egyetem, 1874-ben átadott épületéhez tartoztak. Az Ybl Miklós tervezte ház eredetileg Fővámpalota volt. Egy olyan kereskedelmi központ, amelyben hivatalok és igazgatóságok mellett árukat is tároltak. Egyszerre volt reprezentatív irodaház és raktár.

Közúti, folyami, sőt vasúti kapcsolata is volt: a földszintjén végig sínek futottak, amelyeken megrakott tehervonatok érkezhettek a vámház raktárába. Még egy fordítókorong is működött az épületben, amin a gőzmozdonyokat irányba lehetett kanyarítani. Ybl zsenialitását tükrözi, hogy ezt az alapvetően ipari környezetet tökéletes harmóniába tudta hozni a reprezentatív funkcióval, és az épület kívülről elegáns palotaként jelenik meg.

Ízlésesen helyezte el azt a négy alagútbejáratot is, melyek a rakpartra nyíltak, és ahonnan a kikötő teherhajókból lehetett behordani az árut. Két-két kapu került az épület két végéhez, közöttük kis vakablakkal. Megjelenésüket pilaszterek hangsúlyozták a rakpart falában, melyek egykor díszes lámpaoszlopokban végződtek. (Ezek azok a kőből rakott minták, amelyek, mint valami „befalazott oszlopok”, kicsit kiugranak parti támfal síkjából a boltívek mellett.)

Egészen 1941-ig megvoltak ezek a kapuk, ám akkor elfalazták azokat. Szerencsére nem nyomtalanul. A lámpák ugyan már nincsenek meg, de az ívek most is szépen mutatják, hol lehetett begyalogolni egykor „Pest titkos teherpályaudvarára”.

Ha valamelyik hétvégén arra sétáltok, nézzétek meg!

Fotók: Zubreczki Dávid