Kihasználtuk, hogy BKK-bérlettel májustól ingyen lehet hajózni, és az élményeinket olvasva ti is eldönthetitek, hogy egy iszonyú menő–semmi extra tengelyen mi mennyire éreztük jól magunkat, és nektek mennyire tetszene.
Az első benyomás alapján ez nem is egy közlekedési eszköz – bár sok család váltott jegyet azért, hogy gyermekét kevésbé hagyományos módon juttassa el a Margitszigetre –, hanem ez az egyik legjobb módja annak, hogy a gyerekeket bevezessük a hajózás, illetve a vízen való közlekedés világába. Emellett ez mégis inkább szórakoztatás vagy családi, urbanista játszótér.
Ha esetleg felmerül a kérdés, hogy mitől szórakozás ez, mi más a vízről nézve, arra egyszerű a válasz: minden. Ez egy olyan szemszög, ami mással fel nem cserélhető, ki nem váltható. Ingyen (minimum havi BKK bérlettel rendelkezőknek keddtől-péntekig) pedig botor dolog nem kipróbálni.
Ez egy körjárat. 75 perc alatt teszi meg a Vigadó - Akadémia - Margitsziget - Batthyány tér - Vigadó utat,
és egyáltalán nem rossz ötlet megszakítás nélkül megtenni a teljes kört, még akkor sem, ha a végén ugyanott találjuk magunkat, ahonnan elindultunk.
A mi hajónk a Vigadó elől, pontosan 11:00-kor indult (részletes menetrend itt látható).
11:00 után már vízről csodálható a Várkert bazár és a Budai Vár. Átzümmögtünk a Lánchíd alatt is (a hajóról nézve egyértelmű, hogy nem fér be az Alagútba), és az is szépen látszik, hogy már majdnem kész, lassan gyalogosan is átsétálhatunk rajta, nem csak bringával és busszal vagy taxival használhatjuk. Mire ezt végig gondoljuk, már lassítani is kezdtünk, hogy újabb utasokat szedjünk össze.
11:10-kor álltunk meg az Akadémia előtt,
a kapitány vicces kommentjei közben az izgatott gyerekek a Dunán ringó kacsákat számolták, mi pedig kinyitottuk a hajó gyomrában vásárolt italainkat.
Rövid várakozás után újra a folyó közepén találtuk magunkat: a Szilágyi Dezső templom narancspiros Zsolnay tetőszerkezetét új szögből vizsgálni is érdekes élmény volt, de a pesti oldalon a Parlament az igazi ínyencség. A város talán legszebb épülete a Kossuth téren sétálgatva egy másik oldaláról mutatkozik be, de az „igazi arca”, a front rész vagy a rakpartról (nyaktörés terhe mellett) vagy Budáról látható csak egészben – onnan meg túl messziről. Tökéletes fotókat csak a vízről lehet készíteni róla, ezt mi meg is tettük. Íme.
Ezután a Dunát átszeltük keresztben, hogy benézzünk a Margit híd szoknyája alá, a Margitszigetet pedig a budai oldaláról közelíthessük meg, és ki is köthessünk. A családok nagy része itt elhagyta a hajót, a gyerekek figyelmét egyszerre kötötte le a leszállás egy ringó alkalmatosságról és a kapitány által bedobott vattacukrozás lehetősége. Körbehajózó felnőttek maradtak többségével, akik viszont nem kacsákat számoltak, hanem a Hajós Alfréd uszoda közelében kacsázó futókat.
11:35-kor indultunk el a folyón lefelé, a folyásirány miatt érezhetően sokkal gyorsabban. A Batthyány térre visszaforogva érkeztünk, ez is kötelező hajós élmény. Kapitányunk ezúttal a közeli palacsintázóra hívta fel a figyelmünket, amitől az az érzése támad az embernek, hogy minden vízen történő utazásnak kötelező kelléke kellene legyen egy interaktív kapitány is.
11:45-kor gyakorlatilag egy helyben megfordulva indultunk el tovább, dél felé, a barokk templomtornyok most már ismerősként üdvözöltek minket, 10 percen belül viszont „ismeretlen vizeken” hajóztunk – hiszen most először átmentünk az Erzsébet híd alatt is. Fakultatív programként megszámolhatjuk, hogy hányan ülnek piros fürdőnadrágban a Rudas jacuzzijában, de gyorsnak kell lenni, mert pillanatok alatt átúszunk a Szabadság híd pillérjei alatt. Becsillantak a Bálna pikkelyei, és amíg azon agonizáltunk, hogy a bálna emlős, vagyis nem hal, tehát nem lehetnek pikkelyei,
már el is értünk a Petőfi hídhoz, ami után nem sokkal a hajó csöndes driftelésbe kezdett, hogy a tempóból visszavéve újra a Vigadót vegye célba.
12:00-kor fordultunk vissza, hogy újra megcsodáljuk az egyetemi épületek színes cserepeit és erőt sugárzó szimmetriáját. 15 perces lassú csorgás után értünk célba, boldogságos arcpírral, sok fotóval, és azzal az érzéssel, hogy a város csodás, a hajók csodásak, és az élet is elmegy.
Tipp: érdemes a Vigadónál felszállni, ha fent, a nyitott részén akarunk ülni. Fázni a menetszélben csak ott lehet, az pedig szintén kötelező hajós élmény.