Kriptovaluta, NFT, techno – hogyan kapcsolja össze a legmenőbb kortárs jelenségeket egy budapesti kollektíva?

Nem állítom, hogy ne tennék meg mindent annak érdekében, hogy képben legyek a világ aktuális dolgaival. Azzal sem vagyok vádolható, hogy korom miatt nem értem a web3 legforróbb témáit, hiszen idén leszek 37 éves. És mégis: talán ezek azok, amik először éreztetik velem az idő előrehaladtát. Szerencsére kíváncsiságom lakadhatatlan, így laikus szemmel jártam utána annak, mi is pontosan az a blockchain, az NFT és általában a web3.

S hogy mindez ne egy unalmas ismertető legyen megfoghatatlannak tűnő fogalmakról, olyasvalakit kérdeztem meg minderről, aki nemcsak érti, de a gyakorlatban is alkalmazza a legújabb innovációkat. Sőt, többedmagával konkrétan erre épített egy kollektívát.

 

Biljaszki Maxim ugyanis egy RaveFaces nevű csapat tagjaként alkot, mint vizuális dizájner, és mint zenész. Hogy mi is a RaveFaces, ez a web3-as környezetben tevékenykedő, ám a való világba is techno bulikat, kiállításokat és egyéb digitális művészeti projekteket szervező brigád, arról később pontosan szó lesz. Először azonban Julie Andrews intelmeit megfogadva: kezdjük az elején mindjárt, az elején kezdeni jó.

Maximot arra kértem, próbálja meg konyhanyelven elmagyarázni  a teljesen új, a többség számára még mindig érthetetlennek tűnő dologokat mint az NFT, a blockchain, a web3 és a kriptovaluta.

 

Felfelé a lépcsőn

- Érdemes a témát web3 irányból megközelíteni – kezdte. A web3 az internet következő lépcsőfordulója, amin az immáron digitalizált énünk kaptat felfelé egy felhőkarcolóba. Az épület földszintjén (ez a web1) lehetett újságot olvasni és a portást is megkérhetted, hogy adjon át egy üzenetet valakinek a házban, akinek tudod a nevét és a pontos adatait. Ha elkezdünk lépcsőzni, akkor a 10. emeleten találsz egy postaládát is, amire elég az illető keresztnevét ráírnod. Plusz előny, hogy a leveled ebben az esetben pillanatok alatt célba ér.

A 20. emeleten már csodaszép a kilátás (ez a web2). Itt már rálátsz a felhőkarcoló tulajdonosának a birodalmára. Megszámolni se tudod, hogy hány munkás dolgozik a termőföldön alattad, és hány gyári munkás lehet a körülötted lévő épületekben. De ez nem is érdekel, hiszen épp landol a hipszter avokádósaláta az asztalodon, és az eddig csak szöveget tartalmazó újságod felváltja a színes képek és a videók halmaza.

 

Ahogy haladunk tovább, a videóktól és egyéb megszámlálhatatlan digitális tartalmaktól lassan kifolyik a szemed, de mivel városnézés tulajdonképpen ingyen van, nem panaszkodsz. Persze közben a felhőkarcoló tulajdonosa, aki egy jóindulatú diktátor, kedvenc színe pedig a kék, a nyakkendője pedig kék-piros-sárga-zöld színben pompázik, röhög a markába, mert miközben téged kézenfogva kalauzol az épület hatalmas termeiben, minden rezzenésedet figyeli és mindent feljegyez rólad.

Mindebben a legnagyobb bökkenő a következő: a munkásnak nincs beleszólása abba, hogy mennyiért adja az avokádósalátát Mr. Felhőkarcolónak. Filmművészünknek, akinek a videóit nézzük, épphogy zoknira futja, pedig az ő alkotásait nézi mindenki a felhőkarcoló mozijában. A zenész pedig, akinek a műveit halljuk folyosón, örüljön, hogy felléphet az épületben és hallják a zenéjét. A digitális festőművész pedig eleve miért ezt a pályát választotta? Na, de szálljunk be a liftbe, ami a web3!

 

Lift me up

Ekkor feltettem a kérdést: hogyan működik a lift? Eddig ugyanis csak caplattunk felfelé a lépcsőn.

Maxim nagyon világos választ ad: A web3 az internet világának legújabb generációja, amit a felhőkarcolóban élő és dolgozó reformerek alkottak meg, ami a web2 és a web1 alapjaira épül. Az első generációs internet (web1) csak az olvasásra és a tartalmak megtekintésére korlátozódott, míg a web2 a közösségi média és a multimédiás tartalmakat vezette be. Azonban a web3 sokkal többet kínál ennél és a blokklánc (vagyis blockchain) technológiára épül.

És innen már sokkal érthetőbbé is válik a dolog. Biljarszki úgy fogalmaz, hogy az új generációs internet a decentralizált alkalmazások (haverok között: DApps) otthona. Ezen alkalmazások célja, hogy egyszerűbbé és biztonságosabbá tegyék a tranzakciókat és a kommunikációt közvetlenül az emberek között, anélkül, hogy közvetítőre lenne szükség. A blokklánc-technológiának köszönhetően a felhasználók közvetlenül kommunikálhatnak egymással, és tranzakciókat hajthatnak végre anélkül, hogy bármilyen közvetítőt be kellene vonni. A web3 azonban nem csak a pénzügyi tranzakciókra összpontosít, hanem lehetővé teszi a személyes adatok biztonságos tárolását és felhasználását is a blokklánc technológiájának felhasználásával, ami lehetővé teszi digitális adatok biztonságos és transzparens áramlását.

 

Itt jönnek képbe a kriptovaluták, amelyek leegyszerűsítve digitális fizetőeszközök, melyek rendkívül biztonságosak és megbízhatóak, mivel a blokkláncon működnek. Ennek különlegessége más hálózatokhoz képest, hogy az adatok valódiságát több egymástól független számítógép ellenőrzi, így azt megváltoztatni, illetve hamisítani tulajdonképpen lehetetlen.

Nem maradt más hátra, mint a nagyon kapós NFT-k kérdésköre. „Az NFT (non-fungible token), azaz nem helyettesíthető zseton 2017 óta létezik, működése a Ethereum kriptovaluta blokklánc technológiáján alapul és egy olyan digitális fájl, amelybe bármilyen digitális tartalom belekerülhet. Például kép, zene, videó, dokumentum. Az NFT-k pedig lehetővé teszik a készítők számára, hogy véges számú „eredeti” darabot hozzanak létre és jogdíjakat programozzanak bele, így minden alkalommal pénzt kereshetek, amikor művészetüket eladják vagy újra eladják” – fejtegette Biljarszki.

 

A művészet sosem art?

Miközben helyeselve hallgattam Maximot és elégedetten konstatáltam, hogy remek döntést hoztam, amikor szűretlen búzasört kértem, szöget ütött a fejembe, hogy bár ez most már mind világos, elég absztraktnak tűnik, hogy azokat a művészeti ágakat, amelyek koncerteken, kiállításokon és filmekben manifesztálódnak, hogyan kapcsolhatók ehhez az egészhez?

„Az előbbi mesében igyekeztem egy metaforát felhozni a digitális tartalmak alkotóira, azaz a művészekre. Viszont ide kapcsolnám a tartalmak fogyasztóit is, vagyis a felhasználókat, hiszen tágabb értelemben véve egy magát antikreatívnak vélő, művészettől távol álló ember is rendkívül sok tartalmat állíthat elő Facebook-posztok, Instagram-szelfik, TikTok-videók formájában. A jelenlegi internetgazdaság pedig a tartalom előállítóit egész egyszerűen kisemmizi. Lehet nekem egymilliós követői bázisom az Instagramon, de Mr. Felhőkarcoló azon kívül, hogy egy szép kis szobát biztosít az éttermemnek, a profitból nem ad, pedig nagyon sokan kajálnak nálam, ami pedig neki hozza a nagy bevételeket. Nem is beszélve arról, hogy nem kérdez meg, hogy zavarna-e, ha átrendezné az épületet, ezzel együtt pedig az éttermemet is.”

És bár érteni vélem az analógiát, hiszen lecsupaszítva a Mona Lisa is egyfajta tartalom, de azért a művészet kapcsolódási pontja még nem annyira világos, ahogy az sem, hogy ezek szerint kitört-e a webforradalom.

 

Erre Maxim ezt mondja: „Persze, hogy más egy fitnesz influenszer, vagy egy streamelő gamer monetizációs modellje egy művészéhez képest. Azt is be kell látni, hogy a web3 nem változtatja szivárványossá az eget egyik napról a másikra. A web3 egy technológia, amit sokan sokféleképpen használnak és sokféle applikációt fejlesztenek rá: jót és rosszat, szépet és csúnyát. Ami ebben elképesztően pozitív lehetőséget, hogy a digitális fogyasztásomnak és az előállított tartalmaknak megadja azt a lehetőséget, hogy valamilyen módon ténylegesen birtokolhassam és ne Mr. Felhőkarcoló szedje le róla tulajdonképpen az összes valódi hasznot.”

 

.com-ország rave-be ér

Budapestről tudjuk, hogy ontja magából és folyamatosan fogadja be azokat az arcokat, akik őrületes innovációkba tudnak belenyúlni. Szóval, ahogy a búzasöröm fogyott és nagyjából sikerült megértenem a web3 eddig tárgyalt alapvetéseit, egy hajtűkanyarral ráfordultam állandó vesszőparipámra: a technóra. Szerencsére a téma kapcsolódik Biljarszki Maxim munkásságához, mégpedig a RaveFace kollektíva által, engem pedig nagyon érdekelt, hogy mi volt a hajtóerő és a cél ennek a budapesti kollektívának a létrehozásában.

„Az elsődleges cél egy művészeti sorozat volt, ami a generatív 3D-animációkat köti össze a generatív techno zenével. Nekem ez a saját világom, ebben érzem otthon magam. Ezt hozzákapcsoltuk egy másik közös passziónkhoz, a kollaborációhoz. Idővel pedig kitisztult, hogy tulajdonképpen egy audiovizuális művészekből álló web3-mas kollektívát kezdtünk el építeni. Ennek a web3-as mikroökonómiának a középpontjában művészi oldalról az úgynevezett rave-kultúra, valamint a kollaboráció áll, technikai oldalról pedig a $R4V3 token, amit az Ethereum blokkláncon hoztunk létre. Az alkotáson túl pedig az a célunk, hogy olyan értékeket teremtsünk, amiben a kollektíva tagjai tudnak művészetileg érvényesülni és ebből profitálni is. Ez persze egy hatalmas feladat, amit lépésről lépésre teszünk meg.”

 

Hogyan kötitek össze a techno bulikat a metaverzummal? Egyáltalán hogyan kell ezt az egészet elképzelni? – tettem fel a kérdést.

„A rave zene alkotóként fontos számunkra. Szervezünk bulikat a fizikai valóságban és a metaverzumban egyaránt. Mind a kettőnél keressük a saját hangunkat. Utóbbiban főleg. Létezik több virtuális klub is, ahol, mint egy multiplayer videojátékban lehet az emberekkel táncolni és kommunikálni. Ez egy evidens formája egy metaverz-rave-eknek.” – fejtegette Maxim nagy lelkesedéssel. „Hosszútávon egy olyan virtuális élményen dolgozunk, ami immerzív hatást kelt: az emberek digitális eszközökkel interakcióba léphetnek egymással és így tranzakciókat hajthatnak végre. Bárki csatlakozhat a világ minden tájáról, potenciálisan lebontva a korlátokat és elősegítve az új formákat az együttműködés és közösségépítés terén. Mindazonáltal persze fontos aspektus a már említett szórakozás – a metaverzum pedig új platformokat kínálhat az immerzív és interaktív élmények számára, például virtuális koncertek vagy művészeti kiállítások számára. Mindezt az NFT-k adta monetizációs modellel vegyítve.”

 

Nyakunkon a rave-ulóció

Ahogy a búzasöröm végére értem, úgy ültem Biljarszki Maximmal szemben, hogy sokkal kevésbé éreztem magam öregnek. Pont olyan 36 évesnek éreztem magam, aki most már annyit tud a web3-ról, az NFT-kről és az ehhez kapcsolódó dolgokról, mint amennyit valószínűleg mindenkinek tudnia kell majd belátható időn belül.

Az azonban még mindig teljesen lenyűgöző számomra, hogy fiatal budapesti srácok ennyi kreativitással képesek ennyire up-to-date-ek lenni – és nem csak naprakészek, de előremutatóan aktívak is.

S, hogy mindez túl előrehaladott és ismeretlen? Nos, a helyzet az, hogy amikor megjelentek az első szintetizátorok, zenészek sokasága lázadt, hogy azok elveszik a munkájukat, hogy azok nem is valódi hangszerek. Az elektronikus zene azonban a szintetizátoroknak köszönhetően jött létre, amit mára ilyen-olyan formában, de biztosan hallgat – nem beszélve a szintetizátorok forradalmi hatásáról, amit az egyetemes zenére gyakoroltak.

Idén például 40 éves az ikonikus Roland TR-909 dobgép, ami a techno zene egyik alappillére, s amit én is előszeretettel használok– szoftver formában. És ahogy a Maximmal való beszélgetésemből összességében leszűrtem: valami ilyesmi most a web3 is.

 

Fotó: Bidani Photography