Első önálló kiállítását nyitotta meg a hazai street art egyik legfelkapottabb alakja. 0036 Mark – ahogy a kiállítás szövege írja róla – nem csak ismert mesebeli figurákat keresztez fiktív és valós személyekkel, de az így kapott kompozíciót aztán még további klasszikus, modern vagy kortárs popkulturális referenciákkal bíró jelentésrétegekkel egészíti ki. Hogy fest a Macskafogók Grabowskija a Die Hard John McClane-jeként?
0036 Mark azt nyilatkozta, hogy szuper érzés számára, amikor azt látja, hogy az emberek megállnak megnézni a képeit, mert ha megállnak, azt jelenti,
máris kibillentek a hétköznapok sodrásából.
Ugyanebben az interjúban mondta, hogy a legjobban azt szereti, amikor a street art passzol az utcaképbe. Mindezek után arra voltunk kíváncsiak, vajon fehér falakra akasztva is ugyanazt a hatást érik-e el 0036 Mark képei.
A városban itt-ott rendszeresen visszaköszöntek a képei, de isten igazából akkor kezdett érdekelni, miről is van szó, amikor elkezdtem bejárni a Városházára, és a Városház utcában onnantól kezdve rendszeresen, nap nap után találkoztam azzal a képével, amin
MZ/X djzik a Daft Punk tagjaival.
Többször eszembe jutott, hogy lefotózom, és felteszem, mi tudom én, Instagramra, aztán valahogy mégse. A 0036 Mark nevet mindenesetre megjegyeztem, és elkezdtem utánaolvasgatni.
Az interjúkból kiderült, hogy 0036 Mark 2018 decemberében kezdte a ragasztgatást. Az első képe egy pici, A/4-es méretű Die Hard-Macskafogók crossover volt, a képen az egyik macska egy „Ho-Ho-Ho, Now I have a machine gun” feliratú pólót viselt, Bruce Willis helyett pedig Grabowski szerepelt a képen egy gépfegyverrel.
Ahogy a Telexnek elmesélte, karácsony volt, és olyan hideg, hogy félt, hogy a ragasztó is megfagy. Amiatt is aggódott, hogyan fog hazajutni.
0036 Mark a kétezres évek elején egyébként graffitisként kezdte, de mint fogalmazott, szar volt benne, kénytelen volt rájönni, hogy nem ebben fog kiteljesedni.
A falragaszokat szaknyelven paste upoknak hívják, a saját stílusát egy 2020-as interjúban még pop street artnak nevezte, jellegzetessége, ahogy a 24.hu egy vele készült interjúban igyekezett összefoglalni, hogy: a nyolcvanas évek legendás magyar rajzfilmfiguráit ismert hollywoodi kultfilmekkel ötvözi.
Mint egy másik interjúban megfogalmazta, azt szerette volna, hogy a képei közérthetőek legyenek itthon, de külföldön is értsék, van benne humor és nosztalgia.
A Welovebudapestnek úgy folytatta, mindez annak is köszönhető, hogy a gyerekkora a VHS-korszak bűvöletében telt, és a 80-as, 90-es évek sikerfilmjeit rongyosra nézte.
„Kellemes emlék, hogy a tanítási szünetben, miután az őseim elmentek dolgozni, azt csináltam, amit akartam, és a legnehezebb döntés, amit meg kellett hoznom, mindössze annyi volt, hogy milyen videófilmet tegyek be és mit játsszak közben.”
Az aktuálpolitikát tudatosan kerüli,
mert nem akarja besározni a karaktereket, vagy esetleg az alkotókat megbántani. 0036 Mark hisz abban, hogy a régi rajzfilmek felidézésével egy pici értékmentést, kultúrmissziót is végez.
„Amit én csinálok, talán nem rosszabb, mint az Ingatlan eladó feliratú vagy a mesehajós gyerekelőadásokat hirdető plakátok – az a közös ezekben, hogy legtöbbször olyan felületre kerülnek,
ahová nem szabadna nekik.”
2021-ben azt mondta, bőven több mint száz képet ragasztott az évek során, és akkor szerinte körülbelül 60 képét lehetett látni.
És mindeközben meg kellett tanulni elfogadni, hogy a képei eltűnnek.
Az utca az nem állandó.
Ahogy a város alakul, senki sem várhatja el, hogy az a fal ugyanúgy öt év múlva is meglegyen. „Senkinek sem esik jól, ha látja, hogy kopik, vagy nem olyan, mint aznap, amikor kiraktam. Ez benne van a játékban.” Budapesten kívül egyébként Egerben és Szegeden lehet még találkozni a képeivel.
0036 Mark szerint megvannak a szabályai a ragasztásnak. Frissen festett falra például bunkóság ragasztani. Emellett fontos, hogy a kép valamennyire illeszkedjen a városképbe, és semmiképp ne rondítsa a környezetet, sőt inkább adjon hozzá valamit a látványhoz.
„És azért az sem árt, ha a kép viszonylag frekventált helyre kerül.” A ragasztás miatt összvissz egyszer tűnt úgy, hogy rázósabb helyzetbe került, Antwerpenben pont belebotlottak a rendőrök, de jó fejek voltak vele.
A street art
2010 óta rongálásnak minősül,
akit elkapnak, akár szabadságvesztéssel is sújtható. János-Gaál Anna, a Fővárosi Önkormányzat Várostervezési Osztályának csoportvezetője ennek ellenére lapunknak korábban azt mondta, szerinte „nem kérdés, hogy a graffiti hozzátartozik a városképhez”.
Ám azt is hozzátette, hogy fontos, hogy kialakított és legális alkotóhelyekre kerüljenek, hogy ne keltsenek visszatetszést a városlakókban és a városba látogatókban.
A graffiti például, ami azzal kezdte a 20. századi karrierjét, hogy New Yorknam, azon belül is a 183. utcában egy Taki nevű fickó a környék falaira szignózta fel a nevét, olyannyira kinőtte magát, hogy nemrég Budapesten már
graffitábort is szerveztek gyerekeknek.
Mint Tóth Anna táborvezető az Énbudapestemnek akkor elmondta, már nem csak egy vékony szubkultúráé, hatással van az alkalmazott grafikára, a dekoratőr, díszletes szakmára, a festészetre.
Ez 0036 Mark első önálló kiállítása, néhány képe most tehát beköltözött az utcáról a négy fal közé. „Én általában kinyomtatok egy papírdarabot, körbevágom, kiragasztom, és kész. Ezért is volt a kiállítás egy baromi nagy kihívás. A galériába már ennél többet kellett gondolkodni, hogy ne vesszen el ez az egyszerűség, de közben adjak is hozzá” – nyilatkozta a Telexnek.
A kérdés, hogyan működnek, működnek-e egyáltalán benne a környezetben?
Nem ez az első alkalom ugyanakkor, hogy 0036 Mark munkáival egy kiállításon lehet találkozni a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában már kapott egy falat, ahova felkerült
a Batman-jelmezes Maxipotzac,
a Macskafogó vámpírfőnöke, a graffitiző Aladár a Mézga családból és az ő személyes kedvence: az AntallTales, amin Dagobert bácsiék ácsorognak Antall József mellett.
„Annak az egész korosztálynak a sokkját egy képen vissza tudtam adni úgy, hogy nagyon sokan rápislognak, hogy igen, emlékeznek” – magyarázta a Telexnek.
0036 Mark a külvárosban nőtt fel, de ahogy a Welovebudapestnek is mondta, a belváros nyüzsgését szereti.
Budapestet a hibái ellenére is imádja.
„Odáig vagyok az épületeiért, szóval az olyan kezdeményezések, mint például a Budapest100, kihagyhatatlan program számomra. De a jelen helyzetben a zöldterületek hiánya jóval szembetűnőbb, hogy csak egy hibát kiemeljek” – magyarázta a lapnak. A Telexnek pedig arról beszélt, most, hogy lefölözik a budapesti pénzeket az önkormányzatoktól, sokkal szemetesebb lett Budapest.
Na de, ami a kiállítást illeti: lehet, azért, mert így szoktam meg őket, nekem az volt a benyomásom, hogy ezeknek a képeknek jól áll a szakadt, lepukkant környezet, az utca zaja és hangulata. A viccek, a nosztalgia a vakítóan fehér falakra függesztett képek esetében is működik, azonban valahogy mégis
hiányzott a játékosság belőle.
Nem hiába 0036 Mark is – mint fentebb írtuk – kihívásnak éli meg a dolgot.
Ha viszont valaki
szeretne otthonra valamit 0036 Marktól,
most itt az alkalom, hogy bevásároljon, egy-két kép mellett matricákat, pólókat és A4-es printeket is lehet kapni.
A legnagyobb izgalmat mindezek miatt az jelentette, aminek nem is gondoltam, hogy lehet jelentősége. Azt ugyanis továbbra sem lehet tudni, ki 0036 Mark. ahogy az interjúkban elmondta, fél évig a hozzá legközelebb állók sem tudták, hogy grafikákkal és ragasztással szórakoztatja magát. A kiállítással kapcsolatban is okozott neki fejtörést a dolog: „hogyan legyek a kiállításon úgy, hogy nem vagyok ott?”
Az eladó előtt piszmogva bevillant, hogy
akár ő is lehet 0036 Mark,
ami némi csibészséget mégis csak adott a kiállításnak.