Augusztus végén először tartottak graffititábort kisgyerekeknek a Barabás Villában. Megismerkedhettek a különböző betűkkel, tervezhettek saját betűtípust, készíthettek vázlatlapokat, a tábor végén pedig kimehettek a Városmajor legálfalához, ahol felfújhatták a saját nevüket. Az Énbudapestem az utolsó napon csatlakozott a táborhoz, hogy megtudjuk, vajon miből áll egy ilyen tábor, és hogy mekkora érdeklődés van iránta.
Van, akinek a falfirka vandalizmust jelent, a fiatalok egy jelentős részének viszont az önkifejezés egyik eszköze a graffiti – áll a Hegylakó magazin kedvcsinálójában. Mint írják, nem szabad elfeledkezni arról, hogy függőleges felületekre már
az ősemberek is előszeretettel rajzoltak,
a graffitizés tehát, ha úgy tetszik, majdnem egyidős az emberrel.
A cikkben nem felejtenek emlékeztetni, hogy azért van különbség a fekete festékkel szándékosan elcsúfított közterületi falak és az igényesen megtervezett grafikai elemeket felsorakoztató, engedélyezett falfelületekre festett graffiti között. A gyerekek az utóbbiak elkészítéséhez kaptak a táborban segítséget.
Ahogy egyébként a felhívásban is megjegyzik, a graffiti szó, kissé meglepő módon, nem amerikai angol, hanem olasz eredetű szó: mégpedig a graffiare, vagyis a kapar, karmol, karcol szóból ered, és definíciója szerint bármilyen köz-, vagy magántulajdonra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajzot vagy írást jelölnek vele. Először New Yorkban, a főleg olasz bevándorlók és leszármazottaik által lakott Bronx környékén bukkantak fel a maiakhoz hasonló falfestések.
A festékszóróval készült graffiti lehet szöveges, illetve rajzos, és amíg szöveges formái a halandzsaszerű, sok esetben aforisztikus feliratok, amik lehetnek versszerűek is, a rajzok néhány esetben inkább egy festményre hasonlítanak.
Az ajánlóban később is külön kitérnek rá, hogy a graffitisek, akik főleg a fiatalabb generáció tagjaiból kerülnek ki, nem
az ott élők bosszantását tartják szem előtt,
hanem szeretnék az általuk sivárnak tekintett szürke városi falakat vidám színekkel és ábrákkal a maguk ízlésére alakítani, elviselhetőbbé tenni. Sok esetben a végeredmény absztrakt képzőművészeti alkotásokra hasonlít, üzenetet hordoz, mint Banksy esetében is.
Magyarországon az 1990-es években, azaz a rendszerváltás után élte a fénykorát a graffiti, de köszönhetően az egyre több legál falnak, mintha új erőre kapott volna. A közelmúltban már kiállítást is tartottak SSH-Graffiti.Streetart.Kortárssh. címen a GalleryMAX kortárs kiállítóterében.
A Villában Tóth Anna táborvezető várta a gyerekeket. Anna a Képzőművészeti Egyetemen végzett Radák Eszter osztályában. Ahogy az Énbudapestemnek mondja, ő abszolút a klasszikus művészeti oktatást kapta gyerek kora óta, de mindig is
irigyelte a szabad lázadó művészetet.
„Az egyetem óta érzem, hogy a tudás egyben béklyó is. Nehéz a gyerek korunk óta belénk nevelt normáktól megszabadulni” – magyarázza lapunknak.
Anna számára a festészet a leguniverzálisabb nyelv, amivel az üzeneteit akarja közölni. Úgy érzi, ez szól legtisztábban minden emberhez, és ezt az eszközt szerette volna átadni a fiataloknak. A táborban tehát a tudása egy részét szerette volna átadni a gyerekeknek, de úgy, hogy őszintén tudjanak vele azonosulni, és a saját nyelvükre át is tudják formálni.
A graffiti az első találkozásokkor elvarázsolta Annát. Az egyébként püspökladányi születésű képzőművész Pestre utazva mindig figyelte ezeket a merész alkotásokat. Szerette mögötte a szubkultúrát is, mert nagyon életszagú volt, a lázadást, a veszélyt, az izgalmat, ami szerinte megragadhatja a fiatalok képzeletét is. Ugyanakkor, mint mondja, ő is tudja, hogy mindennek megvan az árnyoldala is.
A graffiti azóta viszont kinőtte magát,
mint Anna mondja, már nem csak egy vékony szubkultúráé, hatással van az alkalmazott grafikára, a dekoratőr, díszletes szakmára, a festészetre.
Ahogy Anna is megerősíti, a tábor egy kis betűismerettel, tipográfiával kezdődött, a gyerekekkel megtervezték a saját betűtípusukat, készítettek vázlatlapokat. „Itt is az igényességre hívtam fel a figyelmet, hogy akármilyen munkát adnak ki a kezükből, tiszteljék azt meg.” Ezután fújtak sablonnal plakáttervet. „Itt a mixed technikának köszönhetően nagyon színvonalas, izgalmas kompozíciók születtek.”
Az utolsó napon pedig, ahogy említettük is már, kimentek a városmajori legálfalhoz. Anna egyébként tizenkét éves kortól hirdette meg a korosztályt, de nagyon örült, hogy egy-két kérésre engedményt tett. „Így jutott be két 11 éves, akik a legelszántabban csinálták végig a feladatokat. Mint kiderült, őket a szüleik rendszeresen kiviszik legál falakhoz, jó volt velük dolgozni.”
Anna azt mondja, ő kisebb tananyaggal szeretett volna kezdeni, kötött feladatokon keresztül szeretett volna eljutni a legizgalmasabb részig, a fújásig, de a gyerek elképzelése más volt. „Így meg kellett vívnunk a magunk kis csatáját, de nagyon büszke vagyok az eredményre” – mondja az Énbudapestemnek. „Úgy érzem, a végére megértették,
miért olyan fontos nekem a tisztelet,
még egy ilyen lázadó műfajban is.”
A legalfalnál szerencséjük is volt, mert a parkban találkoztak egy helyi graffitissel, aki nagyon szívesen mesélt nekik a magyarországi graffitis világról, így a srácok első kézből hallhatták a 90-es évek nagy öregjeitől a mai fiatal generációig húzódó hazai graffiti történetét.
Érdekes volt látni és hallani, hogyan csüngtek a kisgyerekek a graffitis srácon: izgatottan kérdezgették, egyik vagy másik csapatba nehéz-e bekerülni, mire a srác elmagyarázta nekik, hogy ezek valójában baráti társaságok, és nem arról van szó, hogy felvételiztetnek. Aztán szóba került az is, hogy vannak kedvesebb, meg kevésbé kedves graffitisek, és sorban érkeztek a kérdések, hogy ez vagy az a graffitis melyik csoportba tartozik.
Én már el is felejtettem, hogy amikor ennyi idősek voltunk, mi is kívülről fújtuk, milyen bmxesek vannak az országban, ki melyik trükknél tart, min dolgozik, és hol lehet látni. A kisgyerekek is így sorolták a különböző graffitiseket.
Anna azt mondja, a kisgyerekek, bár sokszor zárkózottabbak, ha a bizalmukba fogadnak, nagyon izgalmas együttműködések jöhetnek létre, amiből mindkét oldal tanulhat. Ő nagyon szívesen dolgozik velük, mert ő friss és
szabad gondolkodásuk őt is inspirálja.
Az ő lelkesedésüket nézve, bármilyen bárgyún is hangzik, én például azon kezdtem gondolkodni hazafelé, tényleg mennyivel színesebbnek tűnt a világ gyerekként, és lehet, hogy a környék bohóca leszek, de valamikor csak elő kéne venni a bmxet, hátha most sikerül beadni a peg wheelie spint/ megaspint, és bár, amíg ezzel vagyok elfoglalva, lehet, közelebb leszek a könyöktöréshez, viszont mérföldekkel távolabb kerülök az agyvérzéstől.