Romkocsma volt egykor, ma már zsidó kulturális tér az erzsébetvárosi Csányi 5, amelyben kulturális- és gasztroeseményeket tartanak, és az emeletén korhű, múlt századi polgári lakásokat alakítottak ki. Ottjártunkkor megtudtuk, mi az a mezüze, a bólesz és kik voltak anno a sádchenek. Pénteken kezdődött a zsidó újév.
- Jogos, hiszen a csirkecomb tejberizzsel hallatán felcsúszna az ember szemöldöke – poénkodik Janklovics Péter színész, humorista azon, hogy a zsidó hagyományok szerint más szekrényben kell tartani a húsos és a tejes edényeket.
A Csányi 5-ben, az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár korhűen berendezett nagypolgári zsidó konyhájában állunk. Pepita a kő, a sparhelten őzike formájú sütis tál, fadézsa, a cselédnek vaságy áll a sarokban. Ferdinand Thomas szociológust idézi a felirat: „a családi otthon tanulmányozása egyben a közösség tanulmányozása is”.
Hat éve működik a Csányi 5, mégis kevesen tudnak a létezéséről. Régen romkocsma volt az épületben, később a körfolyosós házat felújították, udvarát üvegtetővel fedték le, ahol gasztro-, és kulturális programokat tartanak. Az emeleti kiállítás pedig bemutatja,
hogyan élt egy polgári család az 1890-es években, milyen lehetett egy rabbi szobája, vagy egy varrónő műhelye az 1930-as években. Benézhetünk egy 1940-es években élt munkáscsalád otthonába is.
A kerületben telepedhettek le az első zsidó családok Pesten az 1870-es években. Kezdetben a mai Madách házak helyén álló Orczy-házban béreltek lakást, a földszinten nyitották meg első üzleteiket, rendezték be raktárhelyiségeiket. Később a közeli Király utca a zsidó kereskedelem főutcája lett.
Látogatásunk apropóját nemcsak a házat irányító kuratórium megújulása adja, hanem az is, hogy pénteken elkezdődött a zsidó újév, a Ros Hásána. A kétnapos ünnepen az ember teremtésének 5784-ik évfordulójára emlékezik a zsidóság.
– Ez itt egy kisózó edény - mutatja Keleti Éva (nem azonos a fotóművésszel), az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár egyik kurátora. Janklovics somolyog, az örök akadékoskodót játssza, nevet vele az alkalmi közönség:
– Olyan helyről hozták a húst, ahol ráütötték a pecsétet, hogy kóser, de biztos, ami zicher otthon alaposan megsózták. Ez olyan, mintha a patyolat előtt még gyorsan kimosnánk a ruhát.
Heisler András, a Mazsihisz volt elnöke, a Csányi 5 kuratóriumának vezetője pedig arról mesél, hogy az a céljuk, hogy a házat ismertebbé tegyék, jobban integrálják a zsidó közösség életébe és plusz forrásokat szerezzenek a működéséhez. Szücs Balázs alpolgármester azt mondja, hogy Erzsébetváros elsőként hozott létre kulturális koncepciót: a zsidó kultúra és az ipari örökség megőrzése és az esélyteremtés a céljuk: mások mellett sérülékeny csoportok, művésznők munkáit mutatják be.
Az ebédlőben porcelán tányérok sorakoznak az asztalon, színes tapéta borítja a falakat, a kis vitrinben tornyot formázó fűszertartó áll, meg egy Dávid-csillagos táncrend fekszik az üvegpolcon. Az Izraelita Nőegylet bálján, 1883-ban használták utoljára. Csak a sármos, kiszemelt jövendőbelinek járt a negyedik tánc, ezt Leóval járta a táncrend tulajdonosa.
A hálószobában íróasztal áll, meg egy kicsi ágy, szinte ülve aludtak benne, bajuszkötőt hagytak az éjjeliszekrényen, az ágy mellé egy kényelmes széket raktak, fedelét felhajtva az ülőalkalmatosság egy szobavécét rejt. De van itt gyerekszoba fémvázas biciklivel, játékokkal, palatáblával, mezüze az ajtófélfán, vagyis egy díszes tokba helyezett imádság. A külső ajtón is volt egy mezüze, hárman kalapálták fel nagy buzgalommal, mesélik, így egy perc és el is törött.
Saly Noémi irodalomtörténész, kurátor gyorsan megígéri, ha befejeztük a tárlatlátogatást kapunk bóleszt, ami átmenet a diós csiga és a darázsfészek között: ez egy vaníliás, diós, fahéjas, mazsolás csiga. Anno a Herzl kávéházban, a pesti zsidó házasságközvetítők, a sádchenek főhadiszállásán volt trendi, mellé hétdecis pohárban szervírozták a habos kávét.
- Az 1860-as években megjelent ott egy kiállhatatlan török nő, Grosszmanné, aki csókos cimboraságban volt Thaisz Elek rendőrkapitánnyal – meséli Saly Noémi. – Az idegen nő is kerítő volt, pimasz, mustrálgatta a tisztes polgári lánykákat, Törökországba exportálta őket. Herzl Zsófia „kivágta a nőt a hóra”, mire az bemószerolta a tulajt rosszhírű rendőr barátjánál, aki aztán vegzálni kezdte a helyet, kerítéssel kezdték vádolni a házasságközvetítő zsidó nőket. Herzl Zsófiának sem kellett több, szólt a főrabbinak, aki ráborította az asztalt a rendőrkapitányra. Grosszmannét ezután kitiltották a kerületből. Ám, idővel a Király utcai Herzl lassan megszűnt és a bólesz is feledésbe merült.
Saly Noémi az Arcanum adatbázisában kutatva, a Pesti Naplóban talált rá Magyar Elek bólesz receptjére. Jó lenne, mondják többen, ha egyszer a kürtöskalács mellett ismét elfoglalná a helyét a budapesti utcák gasztronómiai életében.
Anno a korabeli élclap, a Borsszem Jankó tréfás versben így korteskedett Jókai Mór képviselőjelölt mellett:
„Jó eledel az a sólet, A zsidó is választó lett! /De jobb eledel a bólesz, /Zsidó okos választó lesz./(…) Aki igaz keblű honfi/ Jókaj Mór mellett fog szólni.”
Megkóstoltuk, valóban finom süti a bólesz. Korteskedjünk mellette!