Kék fénnyel terelik a dunavirágokat a folyó felé, hogy ne az Árpád híd forgalmában vagy a HÉV szerelvényein próbálják petéiket lerakni.
A dunavirágzás a magyarországi Duna-szakasz - Budapesten is megcsodálható - egyik leglátványosabb természeti jelensége, amikor dunavirágok milliói lepik el a folyó feletti légteret. Bár a legtöbben a Tiszához kötik a kérészek násztáncát, a dunai rovarok élete és rajzása több szempontból is eltér a jól ismert tiszavirágétól. Ez a kistermetű, mindössze néhány centiméteres rovar fehéres színe miatt a fehér kérész nevet is viseli. A rajzás időzítése szorosan kötődik a nyári meleghez: általában július közepétől augusztus végéig zajlik. Míg a tiszavirágok nappal bújnak elő, a dunavirágok megvárják a sötétséget, így a tömeges násztánc az esti órákban, este 8 és 10 óra között ér el a csúcspontjára. A lárvák hónapokon át a folyó tiszta, homokos vagy agyagos medrében fejlődnek. Amikor elérkezik a pillanat, a felszínre úsznak, átalakulnak, és megkezdik repülésüket. A kifejlett kérész élete mindössze pár óráig tart. Mivel rágószerveik nincsenek, táplálkozni sem tudnak, egyetlen céljuk az utódok biztosítása.
A hímek a párzás után azonnal elpusztulnak, a nőstények pedig a folyó folyásával szemben repülnek, hogy petéiket a vízbe engedve megkezdhessék a következő generáció életét. A dunavirág jelenléte fontos ökológiai mutató: a faj rendkívül érzékeny a víz tisztaságára. A folyó korábbi szennyezettsége miatt a rovar évtizedekre teljesen eltűnt a Dunából, és csak a modern víztisztításnak köszönhetően tért vissza tömegesen 2012-ben. Ma már törvényi védelem alatt áll, egyetlen példány eszmei értéke 10 000 forint. A dunavirág urbánus területre érkező populációjának azonban másfajta veszéllyel is szembe kell néznie: ez a fényszennyezés. A hidak és part menti utak erős fényei megzavarják a kérészeket, ha a nőstények a vízfelszín helyett az aszfaltút vagy egy híd kivilágított sávját választják a peték lerakására, ami a peték pusztulásához vezet. Ezt megelőzendő, a kék fényű fénysorompókat helyeztek el a kritikus hidakon (például az Árpád hídon), amelyek a folyó felett tartják és védik a rajzó tömeget, biztosítva a faj fennmaradását.
Miért kék a lámpa?
A dunavirágok védelmére kifejlesztett fénysorompók azért világítanak kék színnel, mert a kérészek látórendszere a rövidebb hullámhosszú fényekre, vagyis a kékre és az ultraibolya-közeli árnyalatokra a legérzékenyebb. Az emberi szemnek kékes árnyalatúnak látszó fény számukra rendkívül erős és vonzó ingert jelent, ezt kísérletekkel is igazolták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE kutatói.
A hidak hagyományos, meleg sárga vagy fehér közvilágítása halálos csapda lenne a kérészeknek, mert a folyón érkező milliónyi kérészt a hídhoz érve a fénycsóvák felcsalják az úttest magasságába. A kék fényű LED-lámpák viszont olyan intenzív ingert jelentenek, amely képes felülírni a normál lámpák hatását. A közvetlenül a híd pilléreire, a vízfelszín közelébe szerelt kék reflektorok mágnesként vonzzák magukhoz a rajzó tömeget. A lámpák dőlésszöge úgy van beállítva, hogy a fény ne legyen zavaró a Dunán közlekedő hajósok számára, de a kérészek tájékozódását is segítsék. Így a rovarok nem emelkednek fel az aszfalthoz, hanem a folyó szintjén maradnak, és a nőstények nem a száraz és forró autóútra, hanem biztonságosan a Duna vizébe rakják le a petéiket, ami kulcsfontosságú a faj fennmaradásához.
A rajzás általában 10-14 napon keresztül minden este megtörténik, ha nem esik az eső. A fénysorompót csak a rajzás idején működteti a (új ablakban nyílik meg)Budapest Közút Zrt.