Különleges eseményen vehettünk részt az idei víz világnapjához kapcsolódóan – az éves takarítás miatt leengedett Gruber József víztároló medencéjében jártunk.
Ha van Budapesten épület, amiért gyerekkorunk óta töretlenül, sőt egyre jobban rajongunk, akkor az a Gellért hegyi víztározó. A külső, Vadász György tervezte, maja romokra emlékeztető szoft-brutalista beton támfalak, ahonnan a kilátás is gyönyörű, és bent a gigantikus, gótikus katedrálisokat idéző oszlopos csarnokok és víz kékes derengése egy olyan együttes, aminek alig akad párja. És akkor még az épület technikai zsenialitásáról nem is beszéltünk.
Miért kellenek víztárlók?
Víztárolókra azért van szükség, mert a vizet ugyan egyenletesen és folyamatosan termelik ki (csak így lehet gazdaságosan működtetni a berendezéseket), fogyasztása azonban napszakonként (és persze évszakonként is) változik. A medencékben és a víztornyokban a kisebb fogyasztású időszakokban a felesleges víz tartalékolható, de emellett a víztárolóknak köszönhető a hálózatban a kellő víznyomás és a tűzoltáshoz szükséges víz is. A tároló működése akkor megfelelő, ha nem romlik benne a víz minősége. Ennek feltétele a betáplált vízrészek közel azonos tartózkodási ideje: el kell kerülni a pangó zónák, örvények létrejöttét - magyarázza a Fővárosi Vízművek szakmai anyaga.
A medence, amiben 3 repülő is elférne
A Gellérthegyi Gruber József víztároló Budapest legnagyobb víztároló medencéje. A Hegyalja út, a Sánc utca és az Orom utca által határolt terület alatt fekszik. Egy medence felülete 5000 m2, kapacitása 40.000 köbméter, a födémszerkezetet 106 látványos pillér tartja - és ebből a medencéből van kettő. A medencék zongora alakúak, mert ebben a víz folyamatos áramoltatásával könnyebben biztosítható, hogy a víz minősége minél tovább megmaradjon, ne legyenek benne pangó részek, ahol a baktériumok elszaporodhatnak.
Ennek érdekében készültek az oszlopok is íves talpakkal, az eredmény pedig olyan látványos lett, hogy könnyen el tudjuk képzelni a Dűne című film egyik fremen vízgyűjtőjeként is. A medencének minimálisan ülepítő funkciója is van, ezért évente egyszer tisztítani is kell. Van, amikor a Vízművek akkorra időzíti a rendkívüli látogathatóságot, bár azt be kell látni, hogy egy víztároló - mint a képeken is látszik - vízzel is igen látványos.
Bármennyire is azt érzi az ember, hogy szívesen megmártózna a kristálytiszta vízben, ezt nem csak azért nem teszi meg, mert nem szabad, hanem mert nem is lehet, hiszen a medence majdnem teljesen zárt. Még azt a levegőt is szűrik, amivel szellőztetnek, a levegő hőmérséklete pedig megegyezik a vizével, hogy ne legyen páralecsapódás és a mikroorganizmusok ne szaporodhassanak el. Minden részletre figyelnek, nagyon vigyáznak rá - a vízművek dolgozói annyira szeretik a vizet, mint a mesebeli királylányok a sót.
Hogyan kell ekkora medencét építeni?
Ezek a medencék önmagukban is fantasztikusak, de a méretüknél talán még érdekesebb, ahogy elkészültek. Az építkezés 1974 és 1980 között zajlott, a földmunkák során 140 000 köbméter földet mozgattak meg. Az igazi izgalom azonban nem a számokban rejlik, hanem az építkezésben. Az egyik legnehezebb feladat a 6000 m2 alapterületű (kb. egy focipályányi), 30 cm vastagságú fenéklemez elkészítése volt. Ehhez megszakítás nélkül, három műszakban, 41 órán át huszonöt keverőkocsi szállította a betont; az óránként indított mixerkocsikat a forgalmasabb csomópontokon rendőrök segítették át.
A munkában résztvevő több mint kétszáz ember óránként mintegy 50 m3 (összesen kb. 2000 m3) betont dolgozott be. A sávok szélességét és a betonhoz adagolt kötéslassító mennyiségét úgy választották meg, hogy a szomszédos sávok még egymáshoz kössenek. A betonozást követően – három-négy óra múltán – az alaplemez elkészült részeit vízzel árasztották el.
A bejáráson mindenkinek teljesen be kellet öltöznie a fehér védelmi ruhába, hiszen semmilyen fizikai kontaktusa nem lehet senkinek a medencével. Éppen ezért – bár nagyon látványos – a nagyközönség előtti megnyitása sem opció. A látogatások alkalmával a betekintő ablakokon át is elképesztő látvány tárul elénk, és aki szeretne gigantikus, kicsit régebbi víztározó alján sétálni, az most írja fel a naptárába, hogy minden ősszel a kőbányaiban megteheti a Kulturális Örökség napjai alkalmával.