Rákosrendező bejárása Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével, aki beszélt nem csak a jó nemzetközi példákról, de arról is, hogy az ide tervezett Parkvárosban mi lesz a “park” és milyen állapotban van most a terület.
A hatalmas barnamezős terület – amiből most 85 hektárnyi kerülhet napokon belül a Főváros tulajdonába – már a legtöbb budapesti mentális térképén ott van, ahogy a a Városliget mögött indulva nyújtózik Angyalföld és Zugló között a Vasúttörténeti parkig.
A rendező pályaudvar és a környék történetével egy cikksorozat keretében foglalkozunk külön is, a kialakulása körüli évektől a két világháború közötti időszakon át az őrült sztahanovista munkaversenyekig már bemutattuk, mi minden történt ezen a közel 130 hektáron, amit a város lassan körbenőtt.
Jelenkori történelme – ahol Bardóczi Sándorral is beléptünk a történetbe – a rendszerváltás után kezdődött. Ekkorra elvesztette rendező pályaudvari jelentőségét, a környező ipari területek leépültek, megszűntek, ekkora és ilyen szállító kapacitása itt már nem volt szükség, mondta el a főtájépítész.
A használaton kívüli vágányok mellett sétálva is érződik, hogy a terület borzasztóan elhanyagolt, a vasúti sínek helyét átvette a növényzet, ami még télen is látványosan benő mindent, nyáron pedig helyenként járhatatlan dzsungellé téve a területet. Ehhez kapcsolódva Bardóczi elmondja, hogy
a műholdas változásfigyelő felvételek alapján itt történt meg a legnagyobb zöldfelületi intenzitás növekedés Budapesten belül, szemben az innen hat percnyire lévő valóban park Városligettel, ahol a zöldfelületi intenzitás csökkent.
És hogy mi fog itt történni, ha a terület a Főváros birtokába került? Erről már sok szó esett nem csak a Közgyűlésen, de különböző kapcsolódó szakmai konferenciákon, és 2019-ben elkészült Rákosrendező térségének fejlesztési tanulmányterve is. Rákosrendező állomásának személyvonat forgalma ma is jelentős, és innen csak 8 percnyi útra van a Nyugati pályaudvar, de a közelben ér véget, a Mexikói útnál a kisföldalatti is, vagy éppen a 3-as villamos – mindet meg lehetne hosszabbítani, hogy még jobb közlekedési kapcsolatai lehessenek a területnek. Mivel ez egy nagyon fontos csomópont, így az első házak ezen a területen tudnak felépülni – mondja el Bardóczi. Persze azonnal hozzáteszi, hogy az ilyen projektek 25-30 éves periódust ölelnek fel, ahogy azt a nemzetközi példák is mutatják, de ezekre majd még visszatérünk a séta során.
Rákosdubaj-felsőn megtekintettük a földet, pontosabban azt, ami alatt van.
Soha senki nem találná ki, minek a tetején állok
– mondta a főtájépítész egy viszonylag jellegtelen ponton állva, némi szemeteszacskókkal körülvéve.
Pedig éppen a befedett Rákos patak csörgedezik a talpa alatt. A patak, aminek az új Parkváros fejlesztésekor is fontos szerepet szánnak. A vízfolyás egy zárt csatornába lett kényszerítve vagy 100 éve, és a Főváros terve az, hogy rehabilitálni kell azokat a részeit, ahol nem mennek sínek. Ez nem csak a kibontását jelenti, de azt is, hogy egy része záportározóként fel lenne duzzasztva, ezzel egyrészt a felesleges esővíz nem a csatornarendszert terhelné, másrészt a klímaváltozás közepette egyre nagyobb szükség van a víz helyben megtartására az aszályos időszakokra.
Rákosrendezőnek a felső része a legerdősebb, de sajnos ez tele van invazív fafajokkal, mint a bálványfa, gyalogakác, de őshonos fák is megtelepedtek spontán módon. Ha itt majd városi parkot akarunk létrehozni, nagyon tüzetesen fel kell mérni, mik azok a fák, amik itt megtarthatók, mondta el a főtájépítész.
A felduzzasztott tó és központi 25 hektáros park mellett a vasúti sínek mentén kialakítható egy zöldfolyosó, hiszen
egy új városrész semmit nem ér zöldfelületek nélkül.
Ezzel a telekvásárlással – ami remélhetőleg sikeres – Budapest belépett azoknak a városoknak a klubjába, amiknek egy olyan hatalmas rozsadaterület van a birtokában, ahol effektive hozzá tud nyúlni az egyik legnagyobb problémához, a lakhatáshoz, hiszen a tervek szerint 15 000 lakást lehet felépíteni itt.
Bármelyik nyugat-európai nagyvárost nézzük meg akár Hamburg, Oslo, Stockholm vagy a szomszédos Bécs – amik nálunk felkészültebb és tőkeerősebb városok, és ahol a kormány együtt akar működni a városokkal – minden hasonló beruházás több évtizedes projekt.
Mégis ebben a csatában, ami szól a lakhatási válságról és az ökológiai válságról is – teljesen más fegyverekkel tudunk részt venni, ha egy ilyen terület Budapest tulajdonába kerül
- zárta a sétát Bardóczi.
Aki hosszabban hallgatna meg a témában egy podcast beszélgetést Bardóczi Sándorral Rákosrendező kapcsán, a Civil Rádió Demokrácia MOST! című műsorában egy órán keresztül járják körbe a témát.