Aláírta a Rákosrendező 85 hektáros területének ingatlan-adásvételi szerződését a magyar állam és az arab befektető. A főváros javaslatait figyelmen kívül hagyva.
2023 novemberében arról értesülhettek a budapestiek, hogy a főváros egyik legnagyobb „barnamezejét”, az egykori vasúti rendezőpályaudvar területét, Rákosrendezőt egy Egyesült Arab Emirátusokból származó üzletember szeretné megvásárolni. Annyit lehetett csak tudni, Mohamed Alabbar olyan irodaházakkal és luxus-lakóépületekkel teli negyedet képzel a vasúti területre, amit egy minimum 220-240 méter magas felhőkarcoló tenne emlékezetessé. Az is kiderült, hogy az innentől csak mini-Dubajnak nevezett projektről már korábban is tárgyaltak Orbán Viktor kabinetülésén. A kormány eleinte ködösíteni próbált, amikor pedig már nem lehetett mellébeszélni, Lázár János állt ki az újságírók elé, és nem is „mini”-, hanem mindjárt „maxi-Dubajt” vizionált Zugló és Angyalföld határán, miközben a meghosszabbított kisföldalattitól a reptéri vonatokig mindent megígért.
Mivel addig a fővárosnak nem volt tudomása a nagy ívű elképzelésről, lényegében az újsághírek alapján tudta megfogalmazni a maga elképzeléseit, amit a Fővárosi Közgyűlés szentesített. „Az ingatlanfejlesztést a főváros azzal a feltétellel támogatja, hogy annak részeként legalább tízezer, a magyarok számára megfizethető lakásnak is kell épülnie” – állt a közgyűlés decemberi határozatában, amelyben arról is szó esett, hogy Rákosrendezőn ne épüljön 90 méternél magasabb épület. A közgyűlés arra kérte a kormányzatot, biztosítsa a forrásokat a kisföldalatti meghosszabbításához és a járművek cseréjéhez, a 3-as villamos korszerűsítéséhez, a Kacsóh Pongrác úti felüljáró felújításához, illetve egyéb, a környező kerületeket is érintő fejlesztésekhez.
A kormányt azonban teljesen hidegen hagyta a közgyűlési határozat. Tavaly januárban látott napvilágot az az államközi megállapodás-tervezet, amely szerint
a magyar állam nemzetközi szerződésben vállalja, hogy infrastruktúrafejlesztési projektet valósít meg, míg az Egyesült Arab Emirátusok vállalja, hogy egy általa megjelölt gazdasági társaságon keresztül az ingatlanokon beruházást hajt végre,
majd március közepén Szijjártó Péter alá is írta a hasonló tartalmú a szerződést. Amelyből nemcsak a fővárost hagyták ki, de a hatásvizsgálat, a közbeszerzés és versenyeztetés is hiányzik belőle. Csak annyi derült ki, hogy a november óta ismerős Mohamed Alabbar Eagle Hills nevű ingatlanfejlesztő cége valósítja meg a beruházást ötmilliárd euróból, nagyjából 2000 milliárd forintból.
Ami semmi jót nem ígért. Alabbar a belgrádi Száva-parton 2015 óta épülő felhőkarcoló-negyeddel, a Belgrade Waterfronttal ugyanis bebizonyította, hogyan lehet falanszterré változtatni egy értékes belterületet. „Ezek a hatalmas, sűrűn álló épületek falként magasodva fogják fel a folyó felőli szelet, míg a leaszfaltozott és térkövezett területek hőcsapdaként működnek nyaranta – átalakítva a város belső területeinek teljes klímáját, ahol az építkezések indulása óta nyaranta akár 2-3 fokkal magasabb hőmérsékletet is mérnek a fenti tényezők miatt” – írtuk tavaly március 27-i helyszíni tudósításunkban, hozzátéve azt is, hogy az épületek alatti hatalmas mélygarázsok és parkolók miatt nagyon korlátozott helyeken lehet csak a talajba gyökeres fákat ültetni, nem beszélve arról, hogy a szerb kormány a Belgrade Waterfront területén megszüntette a kötelező 50 százalékos közterületarányt is.
Mini-Dubaj már ennek fényében is megalázó kormányzati lépésnek tűnt, azután pedig különösen, hogy nem sokkal szerződés aláírása után Mohamed Alabbar már arról beszélt,
hogy Rákosrendezőre nem is 220-240 méter magas felhőkarcolót szeretne építtetni, hanem Európa legmagasabb tornyát;
ezzel kifejezésre juttatta azt is, hogy Karácsony Gergely többszöri tiltakozása, illetve a Fővárosi Közgyűlés határozata nem egyéb pusztába kiáltott szónál.
Mostanáig legfeljebb különféle kisajátításos ingatlanügyekről, a Rákosrendezőn élők kipaterolásáról olvashattunk (tavaly nyáron, az Énbudapestem helyszíni riportjában többen is megszólaltak a tervezett építkezés területén élő 27 lakó közül) és arról, hogy az itt működő kis cégek perelnék a vasutat.
Illetve arról, hogy továbbra is keresik azokat a vállalkozókat, akik megtisztítanák a Rákosrendező területét a szennyeződésektől. „Ez a művelet 14 milliárd forintba kerül. A másik tender a felszín alatti szennyeződések feltárása, és egy stratégiai környezetvédelmi vizsgálat elvégzése, ez 5,9 milliárd forintért keres gazdát. Szijjártó Péter korábban azt mondta, a területet már idén szeptemberben fejlesztésre kész állapotban szeretnék átadni az arab vállalkozóknak, de ez aligha sikerül. A MÁV saját hatáskörben már áprilisban megkezdte a növényzet irtását, júliustól pedig a területen lévő 100 épület bontását is, mert a bontási hulladék elszállítása sok időt vesz igénybe, de egyelőre nem látni a végét” – írtuk augusztus végén, de Mini-Dubaj kapcsán az év végéig nem voltak különösebb fejlemények.
De ma már nyilvánvaló, hogy ez csak a „felszín” volt, ugyanakkor a „mélyben” jelentős mozgások zajlottak. A hétvégén pedig felgyorsultak az események. Olyannyira, hogy míg január 17-én, pénteken még csak arról tájékoztatott a MÁV, hogy az említett 14 milliárdos „romeltakarítást” lefújták, és „a terület várhatóan a jelenlegi állapotában kerül értékesítésre”, hétfőn már arról értesülhettünk a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből, hogy Rákosrendezőn mintegy 85 hektárnyi területet értékesített az állam, nettó 50,9 milliárd forintos vételáron. „A rozsdaövezet felszámolása érdekében az eladásra független szakértő által meghatározott értéken került sor, a fejlesztést az Eagle Hills csoport valósítja meg. Az új tulajdonos feladata lesz a terület beruházási tevékenységhez szükséges előkészítése, a hulladékok elszállítása és a környezeti kármentesítés elvégzése is” – olvasható a közleményben, melyből kiderül az is, hogy az Eagle Hills csoport a vételárat három ütemben fizeti meg, a teljesítés a nemzetközi megállapodásban foglalt állami vállalások teljesítéséhez igazodik. Úgy fogalmaznak, hogy
a szerződés lezárására legkésőbb 2039. március 13. napjáig kerül sor, melyet követően a fejlesztő köteles kifizetni a terület teljes (inflációval növelt) vételárát”,
De a Nemzetgazdasági Minisztérium nemcsak ezzel a kétes adásvétellel dicsekedik. A közleményben szereplő sokkoló állításokból egyértelműen kiviláglik, hogy Budapest városképe a belgrádi példa alapján fog megváltozni, a maxi-Dubaj nevet Grand Budapestre cserélve.
„A nemzetközi megállapodásban az Egyesült Arab Emírségek vállalta, hogy legalább 5 milliárd eurónyi beruházást hajt végre az érintett ingatlanokon, létrehozva ezzel egy új, modern városrészt. Az Eagle Hills által bemutatott elképzelések alapján a terület egyes részein 250 és 500 méter magasságú épületek is elhelyezhetők” – írja a Nemzetgazdasági Minisztérium, és ezután veszik a bátorságot, hogy így zárják közleményüket: „A megállapodás és a városrészfejlesztési projekt is rávilágít arra, hogy Magyarország iránt a bizalom továbbra is töretlen és hazánk egyre vonzóbb befektetési célpontot jelent a külföldi befektetők számára”.
A kormány ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy a külföldi befektetők fontosabbak a budapestieknél. Mi ez, ha nem Budapest kiárusítása?