A Fővárosi Közgyűlés ezúttal is szórakoztató szájkaratéval kezdődött: a Fidesz frakcióvezetője arról beszélt, hogy a rendszerváltozás idején, 18 évesen nem gondolta volna, hogy a demokratikus Magyarországon külföldi választási támogatás előfordulhat. Karácsony Gergely szerint viszont ő 14 évesen nem gondolta volna, hogy Orbán Viktor az oroszokat hazaküldő beszéde után néhány évtizeddel a saját kormányát a nindzsákhoz hasonlítja, akik bérgyilkosok voltak.
A közgyűlést napirend előtti felszólalással ezúttal is Wintermantel Zsolt, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője kezdte. Wintermantal két témában szólalt fel, mint fogalmazott, sosem gondolta volna, hogy a demokratikus Magyarországon előfordulhatnak, hogy 30 évvel a rendszerváltozás után ilyen ügyekkel találkozhatunk. 1990-ben Wintermantel 18 éves volt, derült ki, és ifjú felnőttként megélhette azt, hogy a külföldről érkező befolyás, a külföldi érdekek kiszolgálása alól felszabadulhattunk. „Úgy érezhettük, hogy eljött az idő, amikor a sorsunkról mi magunk dönthetünk.” Ehhez képest most kiderült, hogy - mint mondta - amerikai forrásokból kampányolt a baloldal, Karácsony Gergely pedig szerinte adós egy fontos válasszal a nyilvánosságnak: mit ígértek a pénzért cserébe.
A másik ügy pedig, folytatta frakcióvezető, hogy a fővárosi fenntartású Katona József Színház a Demokratikus Koalíció párttagjainak kezdeményes színházjegy-vásárlási lehetőséget biztosított. Elítéli-e ezt, tette fel a kérdést Wintermantel a főpolgármesternek. Ha elítéli, meddig maradhat pozíciójában Máté Gábor színházigazgató?
Az utóbbira reagálva Karácsony elmondta, hogy a Katona József Színházban éppen fegyelmi eljárást folytatnak, aminek az eredményéről az intézet fenntartója nyilván tájékoztatni fogja a nyilvánosságot. Az igazsághoz hozzátartozik, folytatta a főpolgármester, hogy ilyen típusú kedvezményt, azaz, hogy a még meglévő színházjegyeket értékesítsék, más intézményes partnerek számára is felajánlottak.
Ami a múltidézést jelenti, Karácsony azzal folytatta, hogy ő 14 éves volt a rendszerváltáskor, de élénken emlékszik arra is, milyen felszabadító érzés élmény volt például hallgatni Orbán Viktort a Hősök terén –
amikor hazaküldte az oroszokat.
„És ehhez képest, valóban, én sem gondoltam volna, hogy néhány évtizeddel később előfordul az, hogy az ott látott fiatalember a saját kormányát a nindzsákhoz hasonlítja.” Azokhoz a nindzsákhoz, akik bérgyilkosok voltak, és a lesből támadás eszközével dolgoztak. Ennél pontosabban én se tudnám leírni azt a kormányt – folytatta Karácsony –, amelynek érdekeit képviselik itt, a képviselői esküjüket megszegve, a város érdekeivel szemben.
Karácsony nem először mondta ezt el, mert, mint magyarázta, ez neki mindig csalódást okoz. Emlékszik az esküszövegre, amiben Budapest fejlődésének előremozdítása szerepel, és nem a kormány politikájának támogatása tűzön-vízen keresztül.
Lesből támadás
Szerinte a "nindzsakormány" csak az elmúlt néhány hétben több lesből támadó eszközökkel próbálta a várost lehetetlen helyzetbe hozni: az Államkincstár például, bírósági döntés ellenére, levett a főváros számlájáról 5,4 milliárd forintot. Ennek a részleteiről ebben a cikkünkben írtunk. A bíróság egyébként tegnap, azaz november 28-án, kedden tárgyalta a döntést, és ugyan elnapolta a határozathozatalt, de Karácsony elmondása szerint nem azért, mert kétséges lett volna a Fővárosi Önkormányzat igaza, hanem „azzal kapcsolatosan merült fel kétely, hogy az egyébként nyilvánvalóan
súlyos jogszerűségi problémákat
felvető helyzetet az Alkotmánybíróságnak vagy a bíróságnak kell-e orvosolnia”.
Ahhoz is hozzá vannak szokva, mondta Karácsony, hogy a nindzsakormány, amikor éppen választási kampány van, házkutatásokat tart az ellenfeleinél. A kormány, magyarázta később Karácsony, inkább úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek, aki addig változtatja a játékszabályokat, amíg meg nem nyeri a játékot. „A hab a tortán, hogy a nindzsakormány olyan bátor, hogy amikor vízdíjat kell emelni, akkor azt mondják, azért tették meg, mert a főváros ezt követelte.” Amikor pedig föl akarják forgatni a választási rendszert, félévvel a választások előtt, akkor megkérik a szélsőjobboldali politikai szövetségeseiket, hogy nyújtsanak be erre egy javaslatot, amit szinte rögtön meg is tárgyal a parlament.
Ahogy a Telex összefoglalta, „Az igazságosabb és arányosabb önkormányzati választások érdekében” címmel benyújtott módosító szerint visszaállítanák a tisztán listás választási rendszert a fővárosban, amit a Fidesz 2014-ben – ugyancsak pár hónappal a választás előtt – szüntetett meg. Ha elfogadják a javaslatot, a Fővárosi Közgyűlést a jövő júniusi önkormányzati választás után már nem a kerületi polgármesterek alkotnák, hanem tagjait listás választási rendszer alapján választanák meg a budapestiek.
A demokrácia játékszabályai
„A demokráciában vannak játékszabályok, például az, hogy nem módosítgatjuk őket úton-útfélen, minden percben” – tette hozzá a főpolgármester, aki így fogalmazott: hogyan fogja Navracsics Tibor elmagyarázni az Európai Bizottságnak, hogy Magyarország egy jogállam, amikor egy szélsőjobboldali párt javaslata mögé gyáván felsorakozva, a választás előtt megváltoztatják a szabályokat. Navracsicsnak egyébként őszintén szurkolnak, mondta Karácsony, mert az európai uniós pénzekre komoly szükség lenne.
Karácsony azzal folytatta, hogy bár ő nem a harcot, hanem a közös építkezést szereti a politikában, de ha harcolni kell, akkor
ők inkább szamurájok szeretnének lenni,
és megvédik a budapestieket Wintermantelék kormányától is.
Az egyes napirendi pontot emiatt Karácsony kiegészítette egy főpolgármesteri módosító indítvánnyal, amiben arról szavazhattak a képviselők, hogy: „a Fővárosi Közgyűlés úgy dönt, hogy emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács Velencei Bizottságának következetes gyakorlata szerint az általános választások időpontját megelőző egy évben a választási rendszert nem szabad módosítani, ezért nem ért egyet azzal, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 24. évi általános választását megelőzően az önkormányzati választási rendszeren bármilyen átalakítás sor kerüljön”.
A közgyűlés végül 18 igen és 6 tartózkodás mellett nem értett egyet a Mi Hazánk tervezetével.
A Lánchíd kamerarendszere
Az ülés több mint 20 pontját ezek után szélsebesen megtárgyalta a közgyűlés. A képviselők vita nélkül elfogadták például, hogy bruttó 18,2 millió forintért kamerarendszert telepítsenek-e a Lánchídra.
Mint ebben a cikkünkben is írtuk, a főváros reményei szerint a térfigyelő-rendszer kiépítése jelentősen hozzájárulna a közterületi rend javításához, illetve az elkövetett bűncselekmények felderítéséhez. Az javaslattal kapcsolatban érdemes tudni, egy hónappal azután, hogy átadták a felújított Lánchidat, rögtön meg is rongálták. A híd déli gyalogos oldalán négy lámpatestet is betörtek, aminek javítása többszázezer forintjába került a fővárosnak.
A Lánchídhoz tartoznak az elmúlt évtizedek legrejtélyesebb eltűnései is, amik hónapokig foglalkoztatták a közvéleményt. 2008. december 4-én egy francia diáklány tűnt el Budapesten, akinek a holttestét 2009. február 12-én, a csepeli Mahart-kikötőraktár egyik öblében találták meg. Ugyanott veszett nyoma 2013. január elsején a budapesti orvosi egyetemre járó diáknak, a 24 éves Daniel Glikstennek is, akinek a holttestét szintén csak hónapokkal később, Dunaújváros külterületén találták meg.
Az új Pázmány-kampusz ügye
A közgyűlés 26. napirendi pontjaként felvették Pikó András, józsefvárosi polgármester javaslatát, amiben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Palotanegyedbe tervezett új kampuszával kapcsolatban
szeretne párbeszédet kezdeményezni.
A PPKE budapesti Palotanegyed egykor a Magyar Rádiónak otthont adó tömbjébe költözik, és annak átépítésével alakítja majd ki az új kampuszát. Ahogy a 24.hu írta, az állam a projektet kiemelt projekté tette, és 200–250 milliárd forintból tervezi megvalósítani, azonban a tervezet rengeteg vitát generált.
A józsefvárosi polgármester november 7-én ideiglenes helyi védettség alá helyezte a Magyar Rádió épületeit, hogy ne lehessen azokat elbontani, és szerinte a fejük fölött döntöttek a beruházásról. Lázár János építésügyi és közlekedési miniszter erre megint elragadtatta magát: szerinte Budapest liberális vezetése üldözi a katolikus egyetem projektjét, és a kerületben egyenesen uszítanak a beruházás ellen.
Pikó András ezzel kapcsolatban elmondta, az építkezés nemcsak Józsefváros ügye, hanem a fővárosé is, az itt élő emberek életét fogja az az emberkísérlet, amely most kialakult, lehetetlenné tenni, ám mielőtt a részletekre rátért volna, azt mondta, szeretne eloszlatni néhány félreértést, mert úgy látja, megpróbálják félrevezetni a közvéleményt.
Szerinte nem igaz például, hogy a kerület ne üdvözölné a fejlesztést, az egyetemet, hiszen Józsefváros egyetemváros, minden egyetemi projektnek nagyon örülnek, stratégiai partnereknek tekintik az egyetemeket. Nem igaz az sem, hogy keresztényüldözők lennének, ahogy arra a parlamentben utaltak. „Elég szomorú fejlemény az, hogy ilyen bokamagasságú érvekkel és rágalmakkal próbálnak meg eldönteni egy helyzetet” – fűzte hozzá Pikó.
A polgármester azt mondta, konszenzus volt abban, hogy a vitás kérdéseket a lakók bevonásával, társadalmi egyeztetés útján fogják majd tisztázni.
A társadalmi vita viszont nem indult meg,
ehelyett a napokban már azt láthattuk, folytatta Pikó, hogy a Magyar Rádió nyolc épületének a bontására a közbeszerzést és a bontási engedély is megszületett. Olyan gyorsan haladnak a folyamatok, hogy „egy lakónk úgy fogalmazott, ha Pázmány-projekthez kapcsolnák a svéd ratifikációt, akkor pillanatok alatt Svédország NATO tagállammá válhatna.”
Pikó azt mondta, tragikus helyzet kezd kialakulni. A bontási dokumentációban például semmilyen hatástanulmány nem található. A bontáshoz kapcsolódó közlekedési útvonalak esetében egyetlen útvonalat jelöltek meg, a Múzeum utcát. Hogy a bontáshoz szükséges gépek, illetve a sittet elszállító járművek hogyan fognak bejutni a sűrűn épített területre, azzal kapcsolatban semmit nem tudnak.
35 ezer köbméternyi sitt fog keletkezni, ehhez 24 ezer 3,5 tonnás autónak kell közlekednie a Múzeum utcán, máshol ugyanis nem tudnának. És ha csak nem építik át közben a fővárost, ezek a teherautók csak a Puskinon tudnak kijutni a Rákóczira. Ez pedig ellehetetleníti az egész főváros életét. Ezenkívül nincsen úgynevezett állékonysági, azaz statikai tanulmány sem, ami azt mutatná meg, ha leásnak több emelet mélyre, és oda felépítenek a jelenlegieknél tíz méterrel magasabb épületeket, az majd hatással lesz-e a környező épületekre.
Ez az építkezés, ebben a formában, magyarázta Pikó, súlyosan veszélyezteti az ott élők életét és biztonságát, a főváros működését is. Az épület ráadásul a város történelmi szövetének is fontos része, 1956 október 23-án a rádió jelenleg lebontásra ítélt épületénél dördültek el az első lövések is. Szerinte még mindig meg lehet állítani a folyamatot, még el lehet indítani egy normális párbeszédet arról, hogy az egyébként kívánt beruházás, hogyan és miképpen valósulhasson meg.