A tavalyi siker után idén hat héten keresztül lesz látogatható a World Press Photo 2023 a Magyar Nemzeti Múzeumban. A sajtómegnyitón jártunk.
A pesti vicc szerint kétféle ember létezik: aki fotós, és aki még nem az (egyéb személyes gyűjtésből származó verziókban: DJ, tetováló vagy mindegyik egyszerre). Azt is állítják (ráadásul többen is), hogy minden viccnek a fele igaz. Jelen esetben pedig ez valóban így is van, hiszen csak a szerkesztőségünk főállású fotósa mellett többünk legalábbis szeret fotózni. Arról meg már nem is beszélve, hogy e sorok írója egyébiránt DJ.
Hogy a fotózás önmagában mennyire vonzó művészeti forma, aligha szorul magyarázatra (vö.: a tisztelt olvasó kezében lévő telefon). Ha nem DJ-ként szabotálnám a közrendet, jó eséllyel magam is megpróbálkoztam volna a fotóművészettel. A jövő generációinak egyik szerencséje azonban, hogy a képességeim mellett leginkább a képességeim hiányával vagyok tisztában, így ez az ötlet, azt hiszem, minden alternatív univerzumban zsákutcában végezte, vagy végzi éppen.
Megörökített valóság
Mindig úgy voltam vele, hogy iszonyatosan bátornak, vagy elképesztően gátlástalannak kell lenni ahhoz, hogy valaki fotósnak, pláne fotóművésznek nevezze magát. Mert bár szinte egyáltalán nem jelent ma már megugorhatatlan erőfeszítést megvenni egy jobb fényképezőgépet, majd megnézni pár YouTube-videót a fotózás alapjairól, s három nappal később nekiállni úgy nyomkodni az exponáló gombot, mintha nem lenne holnap – ha bárkibe is szorult némi rálátás és érzék, pontosan tudja, hogy a téves elképzelések ellenére a fotóművészetet baromi nehéz blöffölni. Éspedig azért baromi nehéz, mert a kattintások végeredménye egész konkrétan a szemünk elé kerül.
Persze, mint minden művészetnél, a fotókba is bármit bele lehet magyarázni. Lehet művészieskedni, lehet forradalminak és magaskultúrának hazudni egy teljesen középszerű képet. Csak hát az a helyzet, hogy ha az ember ránéz egy képre, amelyből dől az életszag, akkor rögtön egyértelművé válik minden. Mert lássuk be: elég nehéz hazudni azt a pillanatot, amikor a mianmari hadsereg egyik harcosa a hátán cipeli a bajtársa holttestét egy tarló közepén. Legfeljebb manipulálni lehet. De a World Press Photo garancia arra, hogy elkerüljön minket az ilyesmi.
Bemutatott valóság
A World Press Photót 1955-ben alapították globális platformként, amely a megbízható vizuális újságírás és a történetmesélés útján kívánta összekapcsolni a sajtófotó műfaját a közönséggel. Az évtizedek során a WPP a világ legrangosabb fotópályázatává nőtte ki magát. Hogy mindezt számokban is érzékeltessem: 2022-ben 4 ezernél is többre rúgott a pályázók száma, és összesen 130 országból érkeztek alkotások, a tárlatot pedig 100 városban állították ki, és több mint 4 millió vendéget vonzott – tavaly éppen a budapesti tárlat volt a második leglátogatottabb. A kiállítás pedig idén is mellbevágó és felemelő, bár személyes benyomásom szerint főleg mellbevágó. Méghozzá nagyon.
A sajtómegnyitón nem ment el emellett Marika Cukrowksi, a WPP Budapestre delegált képviselője sem, aki az idei fődíjas fotó kapcsán úgy fogalmazott, hogy erős emlékeztetőt láthatunk általa mindannyian, hiszen tudniillik nem messze Budapesttől most is éppen háború dúl. A tárlat közben jól mutatja azt is, hogy a gazdasági nehézségek mellett a klímaválsággal is meg kell küzdenie a világnak.
Az előttünk álló valóság
És valóban, a 2023-as World Press konkrétan pofán vágja a látogatót. Elképesztően erős képek szembesítenek minket a zsizsegő jövővel (amelyeket látva képtelen vagyok nem a Szárnyas fejvadászra vagy a Cyberpunk 2077-re asszociálni), a zsigerig ható jelen nehézségeiről, melyekről halvány gőzünk sem lehet a múzeum klimatizált termeiben, és persze azzal, hogy baljósan táncol a világ. Ennek a táncnak a kellős közepén pedig mi állunk, emberek.
Robert Capa legendás elszólása szerint, „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Nos, ha a világ egyes jeleneteinek válogatott pillanatai által keltett gondolatokon kívül volt még egy tanulsága ennek a kiállításnak számomra, az az, hogy jól mértem fel a fotózáshoz szükséges képességeimet. Mert nem biztos, hogy képes lennék ennyire közel menni a valósághoz. Nem hogy arról még olyan képeket készítsek, mint amiket most láthatunk a Magyar Nemzeti Múzeumban.
(A World Press Photo 2023 szeptember 22. és november 5. között látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban.)