100 évvel ezelőtt egy igazán különleges bűnügy tartotta izgalomban a hazai közvéleményt. Kalandfilmbe illő fordulatai voltak, a rendőrség csak futott a pénze után.
1923 tavaszán csak kevesen ismerték Kopinics Jenő nevét. A 27 éves ex-banktisztviselő, orvostanhallgató úgy szerzett nem csekély jövedelmet, hogy hivatásos besúgóként – ez akkoriban „rendes” foglalkozásnak számított – dolgozott az államrendőrségnek, kiváló hatékonysággal. A detektívek elsősorban deviza- és valutacsempészési ügyekben számíthattak a munkájára, és Kopinicsnek rövid idő alatt annyira eredményessé vált, hogy elnyerte felettesei feltétlen bizalmát. Ő viszont kapásból visszaélt e bizalommal, s 1923 júniusában sikerült úgy kevernie a kártyákat, hogy a rendőrség eleve megtépázott tekintélye sosem látott mélypontra zuhanjon.
Kopinics nem csak hülyére vette a rendőrséget, de az idők végezetéig fenn tudta tartani ezt az állapotot – legalábbis, ha az ő neve került elő.
Úgy kezdődött, hogy a fiatalember azzal kereste meg a rendőrség valutacsempészéssel foglalkozó csoportját, az ún. Kállay-csoportot, hogy megtudta, hamarosan Budapestre érkezik egy titokzatos alak, bőröndjében 500 ezer szokollal (a magyar sajtóban így nevezték a csehszlovák fizetőeszközt), amit 140 millió koronára akar váltani. Az ilyesmi ma már vélhetően nem érdekelné a rendőrséget – hacsak nem piszkos pénzről van szó – ám akkoriban egy ilyen tranzakció kapcsán okkal feltételezhették, hogy a beváltással az a célja az ellenségként kezelt cseheknek, hogy az amúgy is rogyadozó nemzeti valuta árfolyamát tovább rontsák; 140 millió korona 1923-ban kicsivel kevesebbet ért, mint a mai forint: 1 kiló liszt 1100 koronába került, egy pár cipő 100 ezerbe.
Kereket oldott
A Kállay-csoport Kopinics tippje nyomán azt a tervet eszelte ki, hogy a 140 millió koronát a rendőrök saját kezűleg váltják be, mert így könnyedén elfoghatják a valutaüzért. De az akcióból Kopinicset sem hagyhatták ki, aki meg tudta őket győzni arról, hogy adják neki a 140 millió koronát, hogy ő bonyolítsa le üzletet – miután a a Hitelbank József nádor téri épületében jelentkezik a Csehszlovákiából érkező idegen. Persze a biztonság kedvéért két detektív is elkísérte Kopinicset a Hitelbankba. „Amikor az első emeleti folyosóra érkeztek, az orvostanhallgató azt mondotta a detektíveknek, hogy maradjanak hátra, majd csak akkor jöjjenek be (…), ha már a pénz átváltása megkezdődik. A detektívek hittek Kopinicsnek, átadták neki a bőröndöt és az orvostanhallgató a levelezési osztály terméből a II. emeleten pár percnyi időzés után kereket oldott. Egy mellékfolyosón át az épület Dorottya utcai frontjára került és a Wurm utcai kapun át elmenekült” – írta Kopinics váratlan húzásáról a 8 Órai Ujság, hozzátéve, hogy
a detektívek pár perccel a szökés után a szélhámosságot természetesen felfedezték, és azonnal a főkapitányságra siettek, ahol jelentést tettek az esetről.
Azt nem tudni, hogy a pórul járt detektívek miért nem eredtek azonnal Kopinics nyomába.
A lapok beszámolói szerint a főkapitányságon, miután a szélhámosságáról értesültek, „az eset nagy konsternációt keltett”, és a legügyesebb embereiket mozgósították. A detektívek ugyan mindent megtettek annak érdekében, hogy a tettesnek ne sikerüljön elhagynia Budapest területét, felkutatták barátait, ismerőseit, bejárták mindazokat a vendéglőket, ahol étkezni szokott, de nem tudták előállítani. Ugyanekkor más detektívek a fővárosi garázsokat járták végig, hátha autót bérelt Kopinics, és azzal menekült.
Végül mégis ez a kérdezősködés vezetett nyomra, kiderült ugyanis, hogy a Király utcai Király garázsban két nappal korábban egy olyan fiatalember bérelt autót – sofőrrel – a bűncselekmény napjára, szolnoki fuvarral, akire illett a személyleírás. A garázsban a Bp 20-115 rendszámú kocsit bocsátották a rendelkezésére, amelyet Pécs Kálmán 32 éves sofőr vezetett. Később a sofőr vallomásából kiderült, hogy Kopinics egyáltalán nem volt zavarban, épp ellenkezőleg. Az autóval előbb a Rózsa utcába hajtottak, ahol felszedték Kopinics nőismerősét, de menekülés helyett egy zuglói kisvendéglőbe mentek, és megebédeltek. A nőt később kitették az Amerikai úton, és Szolnok felé vették az irányt. Ekkor már a fél rendőrség Kopinicsot üldözte.
A letartóztatott főhadnagy
A sajtó elsősorban szélhámosként jellemezte Kopinics Jenőt, de az esetből látható, hogy az orvostanhallgató nem olyan „régi vágású” szélhámos volt, mint Arsène Lupin vagy Trebitsch Ignác, nem hordott álruhát, nem cserélgette neveit, és nem adta ki magát másnak, és „munkássága” sem volt annyira kifinomult, mint a „klasszikusoknak”. Kopinics Jenőnek valójában csak egy jó ötlete volt, de a többi már inkább gátlástalanságán, hidegvérén és ügyességén múlott. Amit tett, valójában jól kivitelezett lopás volt, nem mellesleg a rendőrség szegénységi bizonyítványának a kiállítása, hiszen azt mutatta, hogy a 2 fős detektív kíséretet leszámítva képesek voltak mindenféle óvintézkedések foganatosítása nélkül 140 millió koronát rábízni egy besúgóra.
Ráadásul a hatóság blamázs-vesszőfutása nem ért azzal véget, hogy Kopinicsnek végül sikerült kereket oldania – Romániába. Jobb híján az orvostanhallgató nővérét, Kopinics Irént, illetve az elszállított nőismerőst, Papp Mátyásnét tartóztatták le. Majd egy nappal később letartóztatták azt a katonatisztet, Darray László főhadnagyot is (a sajtó Darayként, Darvayként és Durayként is említi), aki önként jelentkezett, hogy elmondja, valójában ő bérelte azt az autót, amely Kopinicsot Szolnokra vitte, illetve ő volt az, akire a szélhámos több mint tízmillió koronát bízott abban a Rumbach Sebestyén utcai lakásban, ahová a rablás után menekült. „Hárommillió koronával játssz a tőzsdén, a nyereségen testvériesen meg fogunk osztozni. A hétmillió koronáért jelentkezni fog 10—11 nap múlva a húgom. Add át neki, mert ez az örökség része. A másfélmillió koronát pedig a költségekre hagyom itt neked” – idézte a 8 Órai Ujság az immár őrizetbe vett Darrayt, aki egyébként barátjaként nevezte meg Kopinicsot. Egy nappal később azonban kiderült, hogy főhadnagyot azért tartóztatták le, mert már hónapokkal korábban elfogató parancsot adtak ki ellene – négyrendbeli sikkasztásért.
Kopinics mindenhol
A magyar hatóságok Aradon vesztették nyomát Kopinicsnak, innentől a románok vették át a nyomozást, ami – tekintettel a két ország viszonyára – ha nem is egy csodálatos barátság kezdetét jelentette, de nem várt diplomáciai sikert és együttműködést hozott. Még úgy is, hogy ekkor a magyarok valójában lemondtak Kopinicsről: „A rendőrség a román előzékenység dacára is már alig reméli, hogy Kopinics Jenő a megszállott Erdélyben kézre kerülhessen. Valószínűnek tartják, hogy egérutat nyert. Aradról Temesvárra ment, onnan pedig jugoszláv megszállott területre szökött át, ahol aztán a nyomozás teljesen megszakadt” – közölték már 1923. június 22-én a lapokkal.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy a sajtó is lemondott volna a számukra aranytojást tojó szélhámosról. A következő napokban és hetekben is gyakran került elő Kopinics Jenő neve. Hol úgy, hogy „Kopaniczku álnéven Temesvár közelében átlépte a román-jugoszláv határt”, hol úgy, hogy egy amerikai detektív segítségével „a jugoszláv hatóságok Fehértemplomon, a nagynénjénél megtalálták és letartóztatták”. Felröppent az is, hogy Kopinics a „negyvenmillió koronával önkényes, erőszakos után azt a százhúszmilliót és még 20 millió ráadással vitte el, ami neki a besúgásaiból származott valuta kihágási ügyekben jutalékképpen járt volna”, de olyan hír is megjelent, hogy „Belgrád mellett állítólag meggyilkolták Kopinicsot”, ami persze tévesnek bizonyult. 1924 januárjában újabb szenzációs letartóztatás történt: Szeged mellett elfogták azt a férfit, aki átsegítette a szélhámost a határon.
Szökés, szökés, szökés
Azonban áprilisban valóban bekövetkezett a csoda: a román rendőrség Bukarestben elfogta Kopinics Jenőt. „Napokig tartó kutatás után a rendőrségnek sikerült Kopinicsot elfogni. A rendőrség jegyzőkönyvet vett fel vele, s aztán rábízta az egyik detektívre, hogy kísérje el a văcărești fogházba. Kopinics, a szökések nagymestere, nem törődött bele sorsába és sikerült neki a detektív éberségét kijátszani és útközben megugrott. Ismét megindult utána a hajsza. Egész Bukarest területén keresték. A sziguranca razziát rendelt el és ennek folytán sikerült Kopinicsot az egyik külvárosi tömegszálláson, ahol álnév alatt lakott, letartóztatni. Kopinics tehát megvan, a sikkasztott rengeteg millióból már semmi sincs meg” – írta a Temesvári Hírlap, hozzátéve, hogy a szélhámosnak előbb a bukaresti bíróság előtt kell felelnie a romániai bűncselekményei miatt, és csak utána adhatják ki Magyarországnak. „Feltéve, hogy addig nem sikerül ismét megszöknie” – zárta cikkét a Temesvári Hírlap, nem is sejtve, hogy ez jósteljesítménynek is beillett.
Kopinics 1925. június 5-én szabadulhatott a bukaresti börtönből, ahol sikkasztás miatt ült, de a börtön kapujában már a rendőrök várták, hogy Magyarországra kísérjék. A lökösházai határállomáson Gersi István, a Markó utcai fogház igazgatója várta számos börtönőr társaságában, hogy átvegyék a szélhámost, ám ahogy arról Az Est megemlékezett:
Kopinics helyett a határállomásra az az értesítés érkezett a román hatóságoktól, hogy Kopinics útközben az egyik erdélyi állomáson az őt kísérő román fogházőrök kezéből megszökött és most újra ismeretlen helyen tartózkodik.
A szökésről több változat is megjelent, egyes lapok szerint a robogó vonatból ugrott ki, mások szerint „a magyar-román határ közelében kiszakította magát kísérői közül és futásnak eredt”. Az eset a filmgyártókat is megihlette: már júliusban bemutatták a Dagesztáni Kopinics című filmet a népszerű komikus, Huszár Pufi főszereplésével. „Hajsza a milliókért végig a világon 2 részben, 12 felvonásban egyszerre” – hirdette a Diadal Örökmozgó, hozzátéve, hogy „ez a rendkívüli ötletességgel megkonstruált vidám kalandorfilm egy izgalmas üldözés során Páristól Konstantinápolyig viszi magával a néző fantáziáját”.
Az igazi Kopinics azonban nem került elő. Noha évről-évre felröppentek mindenféle hírek róla, többször tudósítottak mindenféle spiritiszta szeánszokról, ahol kiderítették tartózkodási helyét, az egykori orvostanhallgatónak bottal üthették a nyomát, és soha került rendőrkézre – pedig még 1932-ben is arról olvashattunk, hogy „Aradon felbukkant és újra csalt Kopinics.
(Kiemelt képünk illusztráció / Forrás: Fortepan)