A Lánchíd lánckamrájába csak nagyon ritkán lehet lejutni, és amikor valakinek sikerült, megdöbbentő élményről számolt be. A kamrában állni olyan érzés, mintha az Ötödik elem vagy az Emlékmás című filmbe csöppent volna az ember. Egy betonpiramis hatalmas belmagasságú termeibe, ahol egy idegen civilizáció rejtélyes szerkezeteit próbálják eldugni.
A Lánchíd pesti hídfőjének oldalában állunk a konténervárosban, ahol arról tartanak eligazítást, hogy ne féljünk szólni, ha tériszonyunk van, és ne féljünk segítséget kérni, ha útközben elbizonytalanodnánk, amikor majd egy keskeny létrán ereszkedünk lefelé a horgonykamrába.
A házigazdáink, az A-Híd munkatársai megkérnek mindenkit, hogy ami nem nélkülözhetetlen a munkához, a táskákat, a kameraállványokat, hagyjuk inkább fent, mert bár szívesen segítenek lejuttatni nekünk, előbb-utóbb úgyis csak fennakadnánk velük a szűk létrákon és a keskeny járatban.
Aztán megkérdezik, kesztyűt kérünk-e, azt mondják ugyanis, ha valakinek érzékeny a keze, annak jól jöhet.
Élmény lejutni
A Lánchíd horgonykamrába (másutt lánckamrának is nevezik, itt horgonyozzák le a hídról érkező láncokat - a szerk.) csak nagyon ritkán lehet lejutni, és amikor valakinek sikerült, megdöbbentő élményről számolt be.
A HVG újságírója például tíz évvel ezelőtt arról írt, beleborzongott, amikor megtudta, hogy a második világháború alatt innen robbantották fel a hidat, az Énbudapestem újságírója pedig, akinek két évvel ezelőtt szintén megadatott, hogy lemásszon a kamrába, úgy érezte,
a nyers erő szinte tapintható odalent.
A lehorgonyzó kamrák a Dunával egy szintben vannak, 14 méter mélyen. A beszámolók szerint állandóan szivárog be a víz. A felújítás előtt például, ha nem szivattyúzták volna, egy hónap alatt derékig érhetett volna a vízszint.
A kamrák nemcsak a fontosságuk, a bennük összpontosuló erők és a méretek miatt elképesztően, hanem mert a legendárium szerint a kulturális jelentőségük sem elhanyagolható.
Ahogy az Fazekas János, a Lánchíd hídmestere az Énbudapestemnek is elmesélte, a Lánchíd lánckamrájában próbáltak a szocializmus utolsó évtizedének lázadó művészei, zenészei: a Sexepil mellett az URH, az Európa Kiadó és a Bizottság is „egészen addig, amíg a rendőrségnek fel nem tűnt, hogy túl sok arrafelé a mozgás, és be nem tiltotta a zenélést a helyszínen”.
Fazekas ugyanis, emlékezett vissza korábban a HVG-nek, eleinte nem olyan nyugalmas pályára készült, amilyen a hídmesterség, hanem olyan zenekarokban gitározott, mint a Sikátor (ők a méltán híres Peronoszpóra című számmal robbantak be a köztudatba), a Sexepil, vagy a 2. Műsor.
„Hála az édesapjának, a lánckamra felső termében próbálhattak, aminek mély, földalatti üzenetéhez hozzátett, hogy a mostani körforgalom közepén díszelgő virágok akkoriban még egy vörös csillagot formáztak” – olvasható a cikkben.
Nagy kockázatot vállalt az apám”
– magyarázta lapunknak is. „Az ügynöki jelentésekben olvastam, hogy figyelték a koncertjeinket, éneklünk-e rendszerellenes, lázító szövegeket. De nem mi voltunk a fő célpont, inkább a punkok, a CPg együttes és a többiek.”
Amikor ugyanis kijöttek a rendőrök, elővették az apját, hogy hídmesterként miért engedi a fiatalok zajongását. Elvették tőle a kamra kulcsát, aztán visszaadták, egy ejnyebejnyével megúszta.
Nem mellesleg a villamos azért kanyarodott a híd alatt, és azért kanyarodik úgy, mert ki kell kerülnie az úgynevezett horgonykamrát.
Kevésbé nyirkos
Az eligazítást követően a Széchenyi téren állunk, mögöttünk a Gresham-palota, előttünk a Budai Vár, és egy szűk akna körül várakozunk.
Egy újabb rövid eligazítást kapunk arról, bármilyen jó ötletnek is tűnik, ebbe meg abba a rácsba ne kapaszkodjunk, és a kísérőink elmondják még, hogy egyikőjük megy elől, a másikuk a csoport közepén, hogy ha megszédülnénk, akkor legyen a közelben valaki, akihez szólhatunk.
A kamrákba korábban egy húsz méter hosszú, síkos, keskeny létra vitt le, amit most felváltott egy másik létra, és egy felújított hágcsó, ám, ahogy az eligazításokból kiderült, azért még okozhat kellemetlen meglepetéseket. Mint kiderült, volt, akin a hágcsó felénél eluralkodott a kétség.
A lánccsatornákat, a lejáró aknákat és a horgonykamrákat negatív víznyomás elleni szigeteléssel látták el a szakemberek. Ahol az előzetes vizsgálatok szerint különösen erős volt a vízbeszivárgás, injektálással töltötték ki a régi tégla- és betonszerkezetben lévő üregeket, illetve repedéseket.
Olyan, hogy itt ne szivárogna legalább egy picit a víz, valószínűleg soha nem lesz, de a hágcsó most legalább alig nyirkos.
Ahogy a BKK korábban megosztotta, a hatalmas lehorgonyzó öntvények már 2022 tavaszán elkészültek: először szemcseszórással megtisztították, majd több lépésben felvitték rá az alapozó, a közbenső, végül pedig – a Lánchíd végleges, kékesszürke színét adó – fedő festékréteget.
A szakemberek hónapokig dolgoztak a szűk lánccsatornában és a 14 méter mélyen lévő horgonykamrában, hogy felvigyék a szükséges korrózióvédelmi rétegeket az öntvényekre, amiket azóta leragasztva és bezacskózva óvnak a szennyeződésekről.
A kamrában állni aztán olyan érzés, mintha az Ötödik elem vagy az Emlékmás című filmbe csöppent volna az ember. Egy betonpiramis hatalmas belmagasságú termeibe, ahol egy idegen civilizáció rejtélyes szerkezeteit próbálják eldugni.
Ami a méreteket illeti: a láncok végét a híd 1914-1915-ös átépítésekor a pesti és a budai horgonykamrákban is az eredeti hídfőtömbhöz képest további mintegy ötezer köbméter betonnal súlyozták le.
@enbudapestem Hamarosan befejeződik a Lánchíd felújítása, ennek apropóján lemászhattunk a 14 méter mélységben található lehorgonyzó kamrába, ami megközelítőleg a Duna vonalával egy szinten helyezkedik el. Tovabbi részletek az enbudapestem.hu-n! #fy #fyp #foryou #foryoupage #enbudapestem #budapest #lanchid #chainbridgebudapest ♬ We Rise Against (Full) - Jonathan Paulsen
Felöltöztetik a hidat
A Lánchíd avatatlan szemek elől rejtett helyiségei mellett egyébként folyamatosan dolgoznak a híd felöltöztetésén is.
Szinte teljesen a helyükre kerültek a járdakorlát újragyártott elemei, és folyamatban van ezek gondos beállítása, új korlátok kerültek a pesti hídfőnél lévő háromszögszigetre, valamint a budai hídfő átépített, kétirányú kerékpárútból és elválasztott járdából álló aluljárójában a helyükre kerültek a falakat borító panelek.