Sorozatunkban Budapest polgárait kérdeztük arról, mi az, ami elsőre eszükbe jut a fővárosról, mi a legfontosabb, legszebb emlékük, ami hozzáköti őket. Röviden arról, mi az ő Budapestjük.
„43 éves, kétgyermekes családapa vagyok, budapesti evangélikus lelkész” – kezdte Kovács Áron, akit – mint korábbi interjúalanyaimat – arra kértem, hogy egy számára fontos, autentikus helyszínen találkozzunk, ami a fővároshoz köti. Áron választása egy belvárosi kávézóra esett, így adta magát a kérdés, miért pont ez?
„Jó, ha van egy úgynevezett harmadik helye az embernek. Van egy hely, ahol dolgozik, egy, ahol lakik és jó, ha van egy vagy két olyan hely, ahol az ember otthon érzi magát, ki tud kapcsolni, de akár tevékenykedni is tud. Nekem ez az a hely”
– válaszolta a lelkész, hozzátéve, hogy heti egy-két alkalommal be szokott térni a kávézóba, hol családjával kikapcsolódni, hol lelki gondozás céljából, de járt már itt jegyesoktatás miatt is.
Áron szerint kulcsfontosságú a közösségi lét és a közvetlen kapcsolat megteremtése a hívekkel, ám ez nem minden esetben oldható meg hivatali keretek között, így van, hogy a kötetlenebb beszélgetéseket is ide, a kedvenc kávézójába szervezi.
„Lehet, hogy az emberek azt gondolják, hogy ez távoli dolog egy lelkésztől, de szerintem pont ez lenne a normális, az élet kellős közepén kell jelen lenni” – fogalmazott Áron, aki bár tudja, hogy általános előítélet lehet az egyházi elöljárókkal szemben, hogy elefántcsonttoronyból ülve prédikálnak, evangélikus lelkészként többek között erre is próbál rácáfolni azzal, hogy egy jó, személyes kapcsolat kialakítására törekszik, annak ellenére, hogy vannak olyan helyzetek, témák vagy életesemények, amelyek megkövetelik a hivatali kereteket.
Szólj be a papodnak! Vagy hívd meg egy sörre
Áron, már egész fiatalon a lelkészi pálya irányába sodródott, 18 évesen pedig tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni felnőttként. Ekkorra nem volt kérdés számára, hogy teológiát tanul a középiskola után és mások megsegítésének szenteli az életét. Ez a küldetéstudat azóta is rendületlen és folyamatosan azon dolgozik, hogy egyre szélesebb körben, minél több emberhez tudja eljuttatni az evangélium üzenetét. A hétvégi miséken, a hittan órákon, a különböző táborokon, koncerteken és egyházi eseményeken túl két érdekes akciót említett a lelkész.
Az első egy alapvetően katolikus kezdeményezés, a „Hívd meg a papodat egy sörre”, melyben Áron evangélikus lelkészként is már többedik éve vesz részt azáltal, hogy az esemény hivatalos napján, szeptember 9-én meghívja kedvenc papját egy korsó sörre. Az akciónak evangélikus körökben is sikere volt, Áront is évek óta meglepik hívei egy-egy üveggel a neves napon.
A második a „Szólj be a papodnak” kezdeményezés, amit azért tart fontosnak, mert szerinte meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy kötetlen formában, bárki feltehesse a kérdést, amit korábban nem mert, vagy elmondhassa a véleményét, visszajelzést adhasson.
.
Szerinte az ilyen, és hasonló programokkal a közvetlen kapcsolat kialakításán túl arra is rá tudnak világítani, hogy a sztereotípiákkal ellentétben az egyház és a kereszténység nem valami élettől távoli dolog, sőt - fogalmazott.
„A nyitottság az nem megalkuvást jelent” – véli a lelkész a lazaságról.
Nagyon fontos, hogy kellő rugalmassággal tudjuk alkalmazni a Krisztusi értékrendet a XXI. század nyújtotta kihívásokkal szemben.
Fotó: Merész Márton/Énbudapestem