Az István-nap sok egyéb mellett az „új kenyér ünnepe", a nemzeti szalaggal átkötött vekni pedig augusztus 20. szimbóluma. Az ünnep eredete ősi hagyományokig vezethető vissza, de története során egészen megdöbbentő epizódok is előfordulhattak.
A új kenyér ünnepe leegyszerűsítve nem más, mint az új gabonatermés „eredményhirdetése", és ennek azért volt különös jelentősége, mert a régmúlt embere számára már-már felért az elkövetkező egy év életminőségének prognózisával.
Mindez úgy függ össze augusztus huszadikával, hogy a hagyomány szerint az aratás után Szent István-napra sütötték meg az új búzából készült első kenyeret. Ezt a július közepétől kezdődő – el-eltérő napokon tartott – aratóünnepek előzték meg, illetve az új termésselk kapcsolatos hálaadások. A XVIII. század közepén indult az az ünnepi rendszer, mely szerint új búzából először augusztusban – amit az új kenyér havának is neveztek – sütöttek kenyeret, majd ezt kötötték össze az István-nappal, amikor is a mai napig kihagyhatatlan demonstratív jelleg került az előtérbe: a kenyér felszentelése, illetve átkötése a nemzeti színű szalaggal.
Kép: Balla Zoltán /Fortepan
De az ünnep hivatalossá válása jól kifejezi azt is, hogy egyáltalán nem volt evidens az aratóünnep és a Szent István-nap összekapcsolása. 1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter rendeletbe foglalta az akkoriban nem igazán kapacitált aratóünnep felújítását.
A miniszter ezt nem a magyar tradíciók iránt a feltétlen lelkesedésből tette, hanem politikai számításból: ezzel szerette volna lecsendesíteni az akkoriban forrongó agrármozgalmakat és helyreállítani az aratók és a földesurak közti jó viszonyt.
„Azonban kezdetben nem járt túl sok sikerrel, mert ez az ünnep sok településen nem szerepelt a hagyományok között, ezért két évvel később újra kiadta a rendeletet. Ekkor már több város és falu eleget tett a felhívásnak és kisebb nagyobb ünnepségekkel emlékeztek meg az aratásról országszerte. Egyre több ünnepi mozzanat kapott helyet a rendezvényeken, többek között a kenyéráldás is. 1922 körül már volt, ahol az aratóünnepet a Magyar Kenyér ünnepének nevezték. Az első nagyszabású, országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották. Ekkor még június 29-én, Péter-Pál napján rendezték meg a mulatságot. Országszerte hirdették a napilapok az eseményt, melyre végül százötvenezer ember érkezett Magyarország egész területéről" – írta dr. Kopácsy János agrármérnök tavalyi véleménycikkében, a Népszavában.
1945-ben az új országgyűlés – vélhetően az előző rendszer mindent elsöprő Szent István kultuszának ellentételezéseként – az „új kenyér ünnepeként" hagyta pirosbetűsnek augusztus huszadikát, amely négy évig volt hivatalos elnevezés. Ám 1949-ben az ország immár teljes mértékben kommunista vezetése az ekkor született sztálinista új alkotmány tiszteletére az alkotmány ünnepének nevezte át jeles napot. Amelyet rendszerváltásig így is jelöltek a naptárakban. Persze köz továbbra is csak Szent István napjaként és az új kenyér ünnepeként emlékezett meg augusztus huszadikáról. Ami százszor egészségesebb volt annál, ahogy az akkori pártvezetés állt az új kenyér tematikájához. Merthogy a hatalom sem bírt meglenni az új kenyér nélkül. Ennek bizonyítására álljon itt egy idézet a Szabad Nép 1950. augusztus 20-i számából. Kommentár nélkül.
Kép: Várkonyi Ádám/Fortepan
„Dolgozó parasztságunk lelkes versenyben teljesíti önként vállalt kötelezettségét: alkotmányunk napja egyben a terménybegyűjtés győzelmi ünnepe is. A terménybeadás fényes győzelmei világosan tükrözik dolgozó parasztságunk hűségét és odaadását országunk építésének, békénk védelmének ügye Pártunk és a munkásosztály iránt. Ezt az odaadó lelkesedést a minisztertanács – az egész ország dolgozói nevében kifejezett köszönete mellett – újabb nagyjelentőségű kedvezményekkel viszonozza. A négy élenjáró megyében duplájára emelt vámőrlési engedély a jó termelőmunka és a jó beadás jutalma azoknak a dolgozó parasztoknak a számára, akik feleslegeiket (...) eladják. A minisztertanács határozata Hajdú- Bihar, Békés, Szolnok és Heves megyében arra serkenti a dolgozó parasztokat hogy az eredmények további növelésével fejezzék ki hálájukat az újabb szerető gondoskodásért."
