Budapest Főváros Levéltára a hétvégén tartotta meg – immár nyolcadik alkalommal – a Levéltári Piknik nevű rendezvényét. Egyebek mellett legendás haszonjárművekkel.
„Úgy vélem, komolyan kell vennünk azt, hogy egy közgyűjtemény a köznek a gyűjteménye. S mivel én és kollégáim szeretjük, hogyha használják a dolgainkat, igyekszünk rugalmas módon, nyitott intézményként a budapestiek rendelkezésére állni. Kollégáimmal együtt örömmel segítjük a civil kezdeményezéseket – mint a Budapest100 – és szívesen veszünk részt a múzeumok majálisán, illetve a Kutatók Éjszakáján is. Idén először önálló rendezvényt is megvalósítottunk: több levéltár részvételével levéltári pikniket rendeztünk, megnyitva épületünk udvarát is” – nyilatkozta 2017-ben Kenyeres István Budapest Főváros Levéltárának (BFL) főigazgatója.
Azóta a Levéltári Piknik a nyárelő unikális fővárosi rendezvényévé vált, amelyen az érdeklődők egészen más élményekkel gazdagodhatnak, mint a hagyományos kirakodóvásárokon.
Ahogy az elmúlt években megszokhattuk, az idei pikniket is egy új levéltári időszaki kiállítás megnyitója vezette fel. Az idei kiállítás Nagy-Budapest születésének hetvenötödik évfordulójának kapcsán ismertet meg a városegyesítési folyamat előzményeivel és következményeivel, így a VIII. Levéltári Piknik fókuszába is ez került. Az ezzel kapcsolatos látványosságok közül két korszakos jármű volt a legfeltűnőbb, ám nemcsak a méreteik miatt.
A Csepel D 344 típusú teherautó azért különös szerzet, mert külsőségeiben még az ötvenes éveket idézi, elsősorban D 352 típusú elődöt, amelyet 1955-ben mutattak be. Vélhetően e hasonlóság az oka, hogy az 1956-os megemlékezéseken is gyakran megjelenik egy-egy D 344-es, mint a forradalom jelképe. Való igaz, hogy „csőrös” Csepel teherautók légiója közlekedett 1956-ban, olykor megszólalásig hasonlítottak is a D 344-re, ám azt a típust a Csepel Autógyár 1961-ben kezdte gyártani és 1975-ig abba sem hagyta. A Levéltári Pikniken egy olyan D 344-es tűnt fel, amelyet műhelykocsinak használt a honvédség. Most mini-kiállítást rendeztek a teherkocsi „dobozában” Csepel legjellegzetesebb ipari termékeiből. A kerékpár és a robogó mellett volt varrógép, jégszekrény, szecskavágó és sparhelt. A teherkocsira egy rendkívül szellemes képregényt is tettek, amely Csepel történetét dolgozza fel.
A piknik másik díszvendége maga is egy kiállítás volt. Az „ős-Ikarusnak” tekinthető, trambusznak is nevezett Tr 5 típus az első saját tervezésű autóbusz volt a 2. világháború után, amelyet kifejezetten a fővárosi közlekedés számára fejlesztettek ki 1947-ben. A buszok sorozatgyártása 1948 elején kezdődött, az első öt kocsit 1948. január 30-án adták át ünnepélyesen a Kossuth téren. Júliusban már 65 Tr 5-ös közlekedett a BSZKRT vonalain, a következő évben pedig további 98 busszal gyarapodott az állomány. 1950-től már a leendő Ikarus gyárban készültek az új buszok, 1956-ig mindösszesen 224 ilyen jármű közlekedett Budapest utcáin. Amúgy trambusznak azokat a buszokat nevezték, amelyeknél a motort már nem a busz megnyújtott orr-részében helyezték el, hanem a karosszériában, jellemzően a vezetőülés mellett. A Tr 5-ösök 1963-ig közlekedtek Budapest utcáin.