Az ötödik kerületi Kamermayer téren álló szilfa pótlásával kapcsolatban üzent az V. kerületi polgármester Bardóczi Sándornak.
Az Énbudapestem egyik posztja alatt, kommentben reagált az ötödik kerület polgármestere Bardóczi Sándor főtájépítész több posztjára, és ezt most örömmel osztjuk meg az oldalon is.
Az Énbudapestem ezúton is szeretné megerősíteni, hogy
szívesen ad teret vitáknak, ha az érveket kulturáltan fogalmazzák meg.
Szentgyörgyvölgyi is olyan problémára hívja fel a figyelmet, amivel kapcsolatban sokat lehet olvasni, csak nem feltétlenül ebben a kontextusban. Ha a közművek, a szegély- és egyéb építések nem jelentenének elég nagy gondot, a belvárosi fáinknak egy másik, nagyon komoly problémával is meg kell küzdeniük.
Ahogy Énbudapestemen is beszámoltunk róla, február 12-én, szerdán kivágták az ötödik kerületi Kamermayer téren álló szilfát.
A fakivágás nem kerülte el Bardóczi Sándor, főtájépítész figyelmét sem. Mint írta, a Gerlóczy kávéház teraszának árnyat adó, párizsias hangulatot varázsoló hatalmas fa története
jól példázza, mi történik rendre a városi fákkal, és hol van itt hiba.
A terület egyébként kerületi tulajdon, mint fogalmazott, sem a főváros, sem a Főkert nem lát el rajta közfeladatot. A posztja elején megjegyezte, hogy a bejegyzéssel nem célja a kerület tetemre hívása, sőt egyetért azzal, hogy a fát már nem lehetett tovább megtartani, indokolt volt a kivágása.
A főtájépítész megjegyezte továbbá, hogy az V. kerület egyre több költségesebb, de jobb eredményre vezető faültetési megoldást alkalmaz; a jó példák között sorolja fel az Arany János utcai vagy az Egyetem téri falültetéseket, kevésbé jó példa viszont a Szomory Dezső téri ültetés.
Bardóczi ezenkívül reményét fejezte ki, hogy a pótlását kellően kisméretű fával végzik, mert „azoknak nagyobb az esélye itt a belvárosban túlélni és nagyra nőni. The bigger is not better”! Ez vezetett a vita kialakulásához.
Ahogy az adott szilfával kapcsolatban nem mellesleg összefoglalta, a töve úgy szét volt korhadva, hogy
őszintén hálás, hogy nem vezetett eddig komoly tragédiához.
A szépen szintbe lerakott térkő, a mívesen ívelt fa körüli szegély mind-mind megsértették, elvágták a tartógyökerek jelentős részét, befertőzték a fa gyökérnyakát, azaz „kevés életteret hagytunk annak a fának, aminek az árnyékában annyira szeretünk lenni”.
A gyökér sérült, felborult az egyensúly, nem tudta eltartani a lombot, az is száradni kezdett, mindez a fa lassú halálához vezetett.
Az ötödik kerület hamar munkába kezdett, hogy pótolják a kiemelt szilfát.
A főtájépítész mintaszerűnek nevezte a fahely, élettér kialakítását, azonban
nehezményezte, hogy szerinte túl nagy fát ültettek a helyére.
„Hatalmas gratula a kerületnek, hogy [a megfelelő gyökérteret] iszonyatos anyagi áldozattal biztosította, legyenek legközelebb «bátorak» kisebb fát, s lehetőleg hazait (hazai klímához szoktatottat) ültetni.”
Egy kisebb fa ugyanis szerinte hamarabb ocsúdna, hamarabb érne el abba az állapotba, hogy árnyékot ad.
Szentgyörgyvölgyi azzal kezdte a válaszát, hogy nagyra értékeli, hogy a Bardóczi munkahelyének is otthont adó V. kerület zöldfejlesztési programjának alakulását nyomon követi, és úgy érzi, „szavai túlnyomórészt szakmai elismerést tükröznek, ami nekünk, akik a kerület élhetőbbé tételén dolgozunk évek óta, nyilvánvalóan jól esnek”.
Ugyanakkor, folytatta Szentgyörgyvölgyi, „van néhány visszatérő fordulat a megnyilvánulásaiban, amelyeket V. kerületi példán keresztül igyekszik alátámasztani. Az egyik ilyen
a fák ültetéskori mérete és az azzal kapcsolatos kockázat”.
A polgármester a válaszában elismerte, hogy a nagyobb méret alkalmazásával a kerület valóban magasabb kockázatot vállal, de a kerületi eredmények alapvetően kedvezőek. Ilyen nagyméretű fákat ültettek többek között a Bástya parkba, a Hild térre, vagy legutóbb az Egyetem térre is, és Szentgyörgyvölgyi elmondása szerint ezek a fák egytől egyig jól érzik magukat.
„Az alkalmazott eszközök vagy a megvalósítás nem megfelelősége miatt az általunk telepített új fák közül egy sem akadt, amelyiket újra kellett volna ültetni.”
A Bardóczi által kritizált Szomory Dezső téri ültetést sem azért kellett megismételni, mert hiába döntést hoztak volna, vagy mert kifogásolható lett volna a megvalósítás, hanem mert
a kutyák vizelete „rövid időn belül olyan súlyosan károsította [a fák törzsét],
hogy az az egyik 10 méter magas, előnevelt, 25 éves új fánk – a tökéletes eredés után – gyors és látványos elhalásához vezetett”.
A kerület éppen ezért kidolgozott egy új fakéregvédő-rácsot is, amelyet az ilyen esetek megelőzése érdekében, ahol szükséges, alkalmazni is fognak.
Szentgyörgyvölgyi is kiemelte, hogy az elmúlt években közel 700 új fát ültettek, a gyökércellás rendszert 101 esetben, míg a Stockholm Faültetési Rendszert 133 esetben alkalmazták, és „nem félünk úttörők lenni a fák városi környezethez való alkalmazkodását segítő legmodernebb technikák alkalmazásában”.
Ahogy az Énbudapestemen is összefoglaltuk, a kutyapiszok a legtöbb kerületben nagyon komoly problémákat okoz. Az önkormányzatok jelentős része kísérletezik különböző kutyavécékkel, hiszen a felmérések szerint mostanra minden második háztartásra jut egy állat.
A VI. kerület 2025 február 15-én jelentette be, hogy
átfogó kampányt indítunk a renitens kutyatartókkal szemben,
és súlyos bírsággal sújtják azt, akinél nincs mondjuk póráz vagy ürülékgyűjtő. A kerületben az egyik legnagyobb közterületi probléma ugyanis, hogy a gazdák nem szedik fel kutyájuk után az ürüléket.
Szentgyörgyvölgyi azzal zárta egyébként, hogy felajánlotta, hogy megosztják a tapasztalataikat a fővárossal is, ahogyan azt már megteszik a VI., VIII. és I. kerülettel.
(A kiemelt kép illusztráció, a téli faültetés alkalmával készült a Rozgonyi Piroska utcában. Fotó: Budapest Városháza/Gallov Adrienne)