Az első pesti autóbusz 110 évvel ezelőtt, 1915. március elsején indult, de az üzemeltetők inkább a jövő reménységét látták benne, és nem a meghatározó közösségi közlekedési eszközt.
Volt egyszer egy vállalat, pontosabban részvénytársaság a 19. század végén, úgy hívták, Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. (SZKV), aminek a főváros volt a tulajdonosa. Ennek a társaságnak az üzletmenete az omnibusz-forgalomtól függött, nem voltak monopolhelyzetben, de elboldogultak valahogy. Ám az 1910-es évekre az omnibuszozást világszerte háttérbe szorította a nagyméretű automobil, vagyis az autóbusz (nem véletlenül hívták motoros omnibusznak is), a lovaknak egyre kevesebb lapot osztottak, azt is inkább a teherszállításban.
A budapesti buszközlekedés megindításának voltak előzményei: 1909-ben, a Phőnix Automobil Rt. indított járatot a fogaskerekű menetrendjéhez igazodva a Svábhegy és a János-hegy között, bár ezeket a járműveket csak némi jóindulattal lehetne busznak nevezni, mai szemmel még a mikrobusz is túlzásnak tűnik. Mások is szerencsét próbáltak az új közlekedési eszközzel, amikor egy-egy kirándulóhelyhez, vagy szállodához indítottak buszokat, de ez meglehetősen rapszodikus volt, vagyis az 1900-as évek végén, a buszozás kizárólag a vállalkozó kedvű magánszemélyektől függött, pedig Párizsban 1907-ben százötven, Berlinben, 1910-ben több mint százhatvan busz járt, nem beszélve Londonról, ahol kétszáznál is több busz volt. Szerény vigasz, hogy Bécsben is csak 1912-ben döntöttek arról, hogy az omnibuszokat elkezdik buszokra cserélni.
Addig az SZKV-nál nem nagyon törődtek a technikai vívmányokkal, viszont a bécsi premier után egyre többen kérték számon rajtuk az omnibuszok modernizációját. Eleinte le lehetett hűteni a kedélyeket azzal, hogy a főváros nem rendelkezik akkora tőkével, hogy a motorizációt levezényelje, ám 1913-ban újabb kifogást kellett találni, az aradi Magyar Automobilgyár Rt. ugyanis azzal jelentkezett be, hogy megvásárolná az SZKV-t, és buszokat állítanának csatasorba, mindjárt tíz darabot.
Úgy tervezték, hogy buszjárataik a Budai Várba, illetve Rózsadombra közlekednének a belvárosból az Erzsébet hídon át.
Az ajánlat a Fővárosi Közgyűlés elé került, ám a városatyák kevesellték a buszok számát, és 1914 márciusában nemzetközi pályázatot írtak ki nyolcvan járműre, mondván, hogy Magyarországon még soha nem gyártottak buszt. Egyet sem, nemhogy nyolcvanat. Ám a teljességhez tartozik, hogy a főváros ekkor már egy angol gyártóval folytatott komoly tárgyalásokat, amely 1914 elején egy járművet is küldött Budapestre kipróbálásra.
A pályázat ellen a hazai járműgyártók tiltakoztak – Harkányi János kereskedelmi miniszter támogatásával. A közgyűlés ugyan nem vonta vissza a nemzetközi pályázatot, amit vélhetően az angolokra írtak ki, de megígérte, hogy napirendre tűzi a hazai gyártás lehetőségeit. 1914. május 30-án a Ganz gyár be is mutatta autóbusz-prototípusát – amelyet a német Büssing szabadalmak birtokában készített – a budapesti városháza közelében, de a folytatás elmaradt. Amikor pedig 1914. július 28-án kitört az első világháború, a nemzetközi pályázat is okafogyottá vált.
Ilyen előzmények után hatalmas visszalépésnek tűnik, hogy amikor 1915. március elsején mégis megindult a fővárosi buszközlekedés, az SZKV vagyis a főváros lett az első üzemeltető, ráadásul önerőből. Mindössze két autóbuszt indítottak, azokat is Andrássy úton, ahol a földalatti közlekedett. De a sajtó e szerény körülmények ellenére is ünnepelte az új közlekedési eszközt. „Hétfőn reggel hét órakor indult először útjára az a két autóbusz, amellyel a főváros az autóbusz-forgalmat megkezdeni akarja. (...)
Megállapítható, hogy a közönség valósággal megrohanta az új közlekedési eszközt; mindkét autóbusz állandóan zsúfoltan tette meg az Aréna úttól a Vilmos császár körútig és vissza vezető utat. Szakaszjegy nincsen, egy-egy menet díja 14 fillér
– írta 1914. március 2-án a Pesti Napló, de egyúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy e buszokat még nem szabad nagyon komolyan venni. Illetékes helyen nyomatékkal hangsúlyozták – és ezt jó lesz leszögezni –, hogy a próbakocsik beállításával a város nem akar praejudikálni sem az üzemvitel, sem a típus tekintetében a háború után létesítendő, végleges autóbuszüzem berendezésének. A próbajáratoknak csak az a céljuk, hogy a város tapasztalatokat szerezzen – írta a lap.
A vonalon egy sárgára festett, elektromos Daimler emeletes busz közlekedett, illetve egy szürke színű, benzines szimpla kocsi, amely a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban készült. A Pesti Napló nemcsak az első nap tapasztalatairól számolt be, hanem egy hét után szóra bírták a közlekedési ügyosztály illetékeseit is. Ebből kiderül, hogy a kistarcsai buszt ki kellett vonni a forgalomból, és javítása hosszabb időt vesz igénybe. A másik félóránként közlekedett, de háromóránként el kellett vinni a Damjanich utcai járműtelepre feltölteni az akkumulátorát. „Látható tehát, hogy tulajdonképpen autóbusz-forgalomról nem lehet még beszélni. Egy hét tapasztalata különben sem mértékadó. Bizonyos, hogy a közönség nagy rokonszenvvel fogadta az autóbuszt és még nagyobb lesz az új közlekedési eszköz népszerűsége, amikor a közönségnek nem kell félóráig várakoznia, hanem ötpercenként fognak közlekedni a kocsik” – nyilatkozta az egyik szakelem, aki arról is beszélt, hogy
a villamos autóbusz nagyon simán, kellemesen jár, a hátránya csak az, hogy csupán teljesen sík területen lehet használni, a legkisebb emelkedést sem állja, még a hídon át sem lehet vele menni.
A kistarcsai buszt nem sikerült megjavítani, de augusztusban két másik jármű érkezett, majd 1916 elején újabb négyet vásárolt az SZKV, s ennek örömére a vonalat is meghosszabbították a mai József Attila utcán, és a Petőfi Sándor utcán át a Kígyó utcáig. De az év végén, az abroncshiány miatt már le kellett állítani a forgalmat. 1917 januárjában ismét érkezett négy új busz, ám azok nem bírták a hideget, tavaszra pedig az üzemanyag fogyott el. Ekkor döntött úgy a főváros, hogy határozatlan időre leállítja a járműveket. A legközelebbi budapesti buszos kaland csak 1921-ben indult el, de az sem volt sokkal egyszerűbb.
Borítókép: A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban gyártott busz 1915. március 1-jén; Kép: BKV Archívum