1961. augusztus 19-én Jurij Gagarin érkezett a magyar fővárosba, nyitott autóból órákon át integetett az utcákon összegyűlt tömegeknek az Üllői úttól a Déli pályaudvarig.
1961. április 12-én, helyi idő szerint reggel 9.07 órakor a Vosztok–1 űrhajó elstartolt a Bajkonur űrközpontból, majd röviddel később föld körüli pályára állt utasával, Jurij Gagarinnal. Az űrhajósnak annyi teendője volt, hogy rádión végig jelentette a saját állapotát, valamint az űrhajója működésének paramétereit – az űrhajó irányítása automatikusan zajlott, emberi beavatkozásra nem volt szükség. A Vosztok-1 108 perces keringése során egyetlen föld körüli fordulatot tett (a szovjet titkolózás miatt csak később derült ki, hogy 400 km híján nem volt meg a teljes fordulat), majd épségben leszállt a Volga folyó mellett, a szántásban. Elsőként az amerikai hírszerzés szerzett tudomást a repülésről. Egy alaszkai elektronikai felderítő állomás húsz perccel a start után fogta először a Vosztok–1 rádiójeleit. Később sikerült megerősíteniük azt is, hogy ember ül a rádióforrást jelentő objektumban: egy szívverés szinuszritmusát tudták azonosítani, mivel a rádiójelek egyik csatornáján a telemetria orvosi sávját sikerült befogniuk.
A TASZSZ szovjet hírügynökség a sikeres startot követően nyilvánosságra hozta: a világ első embert szállító űrhajója, Jurij Gagarinnal a fedélzetén föld körüli pályára állt a világűrben. Mindez az emberi űrutazás kezdetét jelentette; Gagarin végrehajtotta történelmi űrrepülését és sikerült is őt élve visszahozni. Ezzel az amerikai-szovjet űrversenyben – átmenetileg – egyértelmű előnyre tett szert a szovjet űrprogram. A sikeres űrrepülés után Gagarin, az addig ismeretlen szovjet pilóta nemzetközi szupersztár és a világ legismertebb embere lett. Neve és fényképe az újságok címoldalára került, tettéről beszéltek a televízióban és rádióban, róla beszéltek az emberek.
Népszerűségét nem csak Moszkvában használták ki propagandacélokra, az űrhajós a sikeres landolás után világ körüli „turnéra" indult, melynek során Magyarországra is ellátogatott. Az Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága Gagarin meghívását Budapestre azért is fontosnak tartotta, hogy látogatásából tőkét kovácsoljanak az 1956-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek. A terv szerint a repülőtéren 20 ezer főnyi tömegnek kellett fogadnia Gagarint. A városba és a városon belül vezető, előre kijelölt úton rendőri biztosítással, nyitott autóban szállítva tervezték őt megmutatni az embereknek. Minderről a sajtónak már napokkal korábban cikkeznie kellett.
1961. augusztus 19-én, szombaton már reggel hét órakor megkezdődött a „népvándorlás”. A Politikai Bizottság határozata értelmében teherautók, autóbuszok, gépkocsik indultak Ferihegyre. Kilenc óra előtt már több mint huszonötezer ember várta türelmetlenül Gagarin érkezését, a kivezényelt budapestiek mellé spontán érdeklődők ezrei is csatlakoztak. A fogadáson tiszteletét tette az MSZMP vezérkarának jelentős része.
A repülőtér főépületének homlokzatán hatalmas transzparensen orosz és magyar nyelvű felirat köszöntötte a vendéget, aki 9 óra 40 perckor szállt le a Ferihegyi repülőtéren különgépével. A repülőgép ajtajában megjelenő, integető fiatalembert óriási lelkesedéssel fogadták a budapestiek. Először a politikai bizottság két tagja, Marosán György és Kállai Gyula csókolta meg – a kommunista világban elterjedt szokás szerint – a magyar földre lépő Gagarint, majd mellé ültek a nyitott gépkocsiba. Nem sokban különbözött ez attól, ahogy ma politikusok Arnold Schwarzeneggerrel pózolnak a Parlamentben vagy szelfiznek egy olimpikonnal vagy focistával – Gagarinnal később Kádár János felesége még táncolt is.
A fogadtatása a szervezett tömegek ellenére nem volt művi. Az országot a sajtón keresztül valóban előre felkészítették, az érkezés előtti napon a lapok vezércikkben tudósítottak az űrhajós érkezéséről, interjúkat közöltek vele, de amikor a nyitott kocsiban, Budát és Pestet is bejárta, százezrek dobáltak elé virágokat, lengették fotóját, éljeneztek. A menet lépésben haladt a Parlament felé, így mindenkinek jutott a világhíressé lett, végtelenül szimpatikus és szerény hős megnyerő mosolyából. Gagarint délben hivatalos fogadásban részesítették az Országházban, aznap délután pedig a Hősök terén rendeztek tömeggyűlést, ahol százezrek hallgathatták meg az űrhajós beszédét.
Gagarin népszerű volt a nyugati világban is, Angliában ugyanolyan nagy szeretettel fogadták, mint a kelet-európai blokkban, együtt ebédelhetett II. Erzsébettel is a Buckingham palotában. Járt Párizsban, Kanadában, de ellátogatott másik 27 országba is. Amerikai útját Kennedy elnök nem hagyta jóvá, az amerikaiak egyfajta politikai árulásként értelmezték volna látogatását a hidegháború és az űrverseny közepén. Később a NASA felülbírálta ezt az álláspontot, tisztelgésül a világ első űrhajósa előtt, 1969-ben Neil Armstrong és Buzz Aldrin Gagarin egyik kitüntetését is magukkal vitték az Apollo–11 útjára, és a Hold felszínén hagyták azt a holdsétájuk alkalmával.
(Kiemelt kép: Cziboly Józsefné/Fortepan)