Megrajzoltattuk a mesterséges intelligenciával, hogyan nézne ki Petőfi Sándor, ha ma lenne huszonéves fiatal és ott lenne a rakparton, utazna a metrón, járná a budapesti utcákat vagy tüntetne valamiért.
Az egyetlen hitelesnek tartott Petőfi-kép, a költő barátjának, Egressy Gábor színésznek a dagerrotípiája. Petőfi Sándor jobb karjával egy székre támaszkodik, zsinóros attilában néz bele a fényképezőbe. Különc volt, még abban sem lehetünk teljesen biztosak, hol született és abban sem, pontosan hogyan halt meg. Vékony volt, sokan fakónak írták le a hangját, de a tekintetét kortársai beszédesnek, hol mindig haragvónak, hol lángolónak tartották. (Orlay Petrics Soma szerint 1842 júliusi napfogyatkozást konokul végignézte és majdnem megvakult.)
Idealizált festmények, szobrok garmadája készült róla. Mégis, Sass Imre orvos 1879-ben azt írta A Hon című újságban: „alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai.”
Most a mesterséges intelligenciával rajzoltattuk meg, hogyan nézne ki Petőfi Sándor, ha mondjuk Budapesten és nem Pest-Budán sétálna el az egykori Zrínyi Vendégfogadó mellett (ma a Hotel Astoria áll a helyén), és tartana Landerer és Heckenast nyomdája felé.
Vajon mit szólna, ha mégis a piacos Széna tér (ma Kálvin) felé venné az irányt és a Múzeum körút valamint a Stáció utca (Baross utca) sarkán, a Két Pisztoly fogadó helyett egy üvegpalotát, irodaházat találna és nem a marhaárusok, átutazók és persze a saját törzshelyét?
Ráismerne-e a Stáció utcára, ahol az 5-ös számú házban a barátaival együtt lakott? Biztosan nem találná meg régi szerelmi fészkét a Tabakgasse 16-ban (ma Dohány utca), ahol Szendrey Júliával éltek házasságuk első napjaiban, a forradalmi időkben.
Petőfi ma így nézne ki a mesterséges intelligencia szerint. Ismerős? Akár láthattad is őt. Talán pont melletted ment el egy ilyen srác, kezében volt a telefonja, meredten nézte a képernyőt, valamit írt, SMS-t, vagy inkább verset, bulizott a rakparton vagy tüntetett valamiért, és végül felszállt a metróra.
Igen, most vele utazunk a 2024-es korai tavaszban.
(Hogy Petőfi min döbbenne meg, ha ma végigsétálna a pesti utcán, arról itt írtunk)