Budapest 150 év múlva építészetileg az égbe és a mélybe tör, a történelmi városmag megmarad, a külvárosokra viszont rá sem lehet ismerni. A lakosság száma csökken, a város tele lesz parkokkal, zöldövezetekkel - állítja az éppen Dél-Amerikát járó Kömlődi Ferenc jövőkutató, aki szerint lehetetlen pontosat mondani a város jövőjéről, legfeljebb találgatni lehet a jelen folyamataiból.
– Sokan hajlamosak a jövőkutatókat egyfajta jósoknak tekinteni. Mindenesetre az biztos, hogy rengeteg nehézséggel fogunk szembenézni a jövőben: globális felmelegedés, bevándorlás, háborúk. Jövőkutatóként te mit prognosztizálsz mondjuk 150 év múlva?
– 150 évre előre nem lehet mondani semmit. Gondolj bele, ha 1873-ban megkérdezik az akkori jövőkutatókat, hogy mi lesz 2023-ban, vajon hány prognosztizált volna a mai valósághoz hasonlót? Valószínűleg egy sem, pedig az 1873-as világ közelebb állt a maihoz, mint a mai lesz a 2173-ashoz. Tegyük hozzá, ha lesz akkor még egyáltalán emberi civilizáció. Föld igen, de talán csak egy kiégett, lestrapált, talán újjászülető, elhagyott bolygó. A technológiai fejlődés elvileg exponenciális, viszont az emberi agy még mindig a szavannai ős agya, és ha tartani akarjuk a lépést, változtatni kell a biológiánkon, finomhangolni a szoftvert. Megvannak, és még inkább meglesznek a lehetőségeink rá. A problémát az emberiséget mozgató legalantasabb ösztönök, a birtoklás- és a belőle kifejlődött hatalomvágy jelentik. Sajnos elsősorban ezek, és nem humanista, altruista célok mozgatják az emberi társadalmakat. Egyébként nekünk rossz, de a bolygó szempontjából egyáltalán nem biztos, hogy nagy kár lenne, ha valamilyen – valószínűleg általunk okozott – katasztrófa következtében kipusztulna az emberiség.
Persze sok, egymással köszönőviszonyban sem lévő forgatókönyvet lehet felvázolni 2173-ra. Vegyük a legoptimistábbat: a mesterséges intelligencia hathatós közreműködésével és az atmoszféra átalakításával megállítjuk valahogy a klímaválságot, az exponenciális technológiák annyira zölddé válnak, és olyan szintű bőséget biztosítanak, hogy az embernek nem kell dolgoznia, kiélheti kreatív és minden más hajlamait.
A test átalakul, ember és gép egyre inkább integrálódik, az MI öntudatra ébred (a tudatosság nem egyenlő az intelligenciával), az űrben is vannak telepeink, földönkívüli civilizációkkal is tartjuk a kapcsolatot. Poszthumán társadalmakban élünk. A legnegatívabbat könnyű felvázolni: kipusztul az emberiség, vegetál a bolygó. De az sem sokkal jobb, hogy előbb tönkre tesszük a Földet, aztán meg kirajzunk a világűrbe, ahol korábban már terraformáltunk pár lakhatásra valamennyire alkalmas bolygót, égitestet.
– Szerinted hol fog tartani Budapest 150 év múlva? Milyen várossá válhat?
– Nagyon valószínű, hogy addigra tényleg nem lesznek országhatárok, megszűnnek a nemzetállamok, mert, ha nem, a nemzeti gondolat túlpörgetése soha nem látott gyilkos háborúkhoz vezethet.
Ha megússzuk kipusztulás nélkül, Budapest állni fog még, fontos szerepet játszhat Európa kulturális életében. Építészetileg az égbe és a mélybe tör, a történelmi városmag megmarad, a külvárosokra viszont rá sem lehet ismerni.
A lakosság száma csökken, a város tele lesz parkokkal, zöldövezetekkel, a környezetbe integrált, attól megkülönböztethetetlen technológiákkal, mert az ember-gép viszony nemcsak az ember, hanem a gép átalakulását is jelenti. Persze ott vannak a katasztrófa-szcenáriók is.
– Forró téma a mesterséges intelligencia, amitől többen inkább félnek, de jószerével akadnak, akik szerint túlzó az aggodalom. Te melyik tábort erősíted?
– Szerinted melyiket? Nem hinném, hogy az MI-től jobban kell tartani, mint bármelyik más exponenciális technológiától (kvantumszámítógép, robotika, AR és VR, biotechnológia, 3D nyomtatás stb). A félelmeket bizonyíthatatlan, leellenőrizhetetlen, túl általános, tehát semmitmondó, bizonyíthatatlan, számszerűsíthetetlen megérzések, előrevetítések generálják, meg az, hogy ebben és abban az 1990-es sci-fiben mekkora öldöklő angyaloknak mutatták be a gépi értelmet. Irracionális hittel támadják a racionalitást, és az ilyen támadásokat a legnehezebb kivédeni, mert elfogynak az észérvek, és csak az érzelem marad.
Olvastam, hogy James Cameron már melegít, jöhet majd az új Terminátor. De komolyan, mi közük ezeknek a marhaságoknak a tényleges fejlesztésekhez? Valami a kevés és a semmi között.
El is túlozzák az MI mostani potenciálját, mert egyelőre, a tudományág kezdete óta változatlanul csak az első evolúciós szinten, a részterületeken jó szűk/gyenge MI-nél tartunk. Elvileg utána jön majd a velünk azonos intelligencia-szint általános MI (AGI), aztán pedig a homo sapienset mindenben toronymagasan felülmúló szuperintelligencia. A vélemények megoszlanak, egyes szakemberek nagyon koránra, például 2028-ra, mások a ködös jövőbe, mondjuk, 2200-ra teszik az AGI megjelenését. Egy harmadik csoport szerint viszont soha nem lesz sem AGI, sem szuperintelligencia. Mivel a legfrissebb kutatások alapján a tudatosság nem kritérium az intelligens gépekhez, el kell dönteni, hogy egy nem tudatos entitás mikor tekinthető intelligensnek. Ezzel szemben az MI-apokalipszissel riogatók folyamatosan tudatos, gonosz ön- és éntudatra ébredt MI-kről, de legalábbis a lehetőségükről vizionálnak, és javasolják a kutatásfejlesztések korlátozását, szigorítását, esetleg a tiltását. A szabályozás a kreativitás, az innováció halála, a nyílt forrású törekvések kicsinálása. Hatalmas felelősség hozzá nem értő, de állandóan olcsó népszerűségre törő politikusok kezébe adni egy tudományos-technológiai terület jövőjét, mert fogalmuk sincs, miről, de mindenképpen szavazatmaximalizáló céllal hoznak – legyünk optimisták: hoznának – általános érvényű döntéseket.
Egyébként tényleg léteznek az MI-nek konkrét, nehezen kezelhető, komoly veszélyei, és ezek már nemcsak potenciális, hanem valóságos veszélyek: az elfogult tanulóadatokon gyakoroltatott modellek, az ember nélkül döntést hozó, autonóm működő „gyilkos robotok”, a személyes adatok megsértése, a mélytanuló algoritmusok fake news és kamuvideók generálásában játszott szerepe.
A döntéshozóknak elsősorban ezeket a problémákat kellene valahogy kezelniük, szabályozásban pedig a fejlesztőcégek önszabályozása az optimális. Az MI-ben lévő potenciál óriási, a Földet és az emberiséget mentheti meg, és ne hagyjuk, hogy kívülállók, MI-szakértőnek feltüntetett, egyébként a terület mélységeit nem értő etikusok, jogászok, lobbisták, rivális cégek képviselői, technológiai tálibok döntsenek a sorsáról. Kína, az EU és az USA ezirányú törekvéseit látva, jogosak a szabályozások miatti aggályok. Jellemző módon ott a legengedékenyebbek, ahol a legmagasabb szinten jár a kutatás: az USA-ban. Persze tudjuk, Amerika hanyatlik (egyébként igen, csak nem úgy), már most Kína a világelső (nem az).
– Lehetséges szerinted, hogy Budapestből egyszer egy olyan város legyen, mint mondjuk Koppenhága?
– Budapest földrajzilag és éghajlatilag is teljesen más, mint Koppenhága, ebből a szempontból biztos nem. Városképileg szintén, és más jellegűek a hagyományok is, bár nem tudom, 2173-ban mekkora jelentősége lesz annak, hogy 2023-ban mások voltak, valószínűleg nem sok. Ha pedig akkor esetleg olyan lesz, mint a mai dán főváros, az jó vagy rossz? Fogalmunk sincs a 2173-as világról, erre a kérdésre sem lehet a jósláson túlmutató választ adni. Elvileg persze lehetséges, bár a dán mentalitás, teljesen más mint a magyar. Még a kilencvenes években éltem egy évet Dániában, igaz, nem Koppenhágában, és már három évtizede, de nagyon különböző világ volt, egyébként Skandinávián belül is az. Amszterdamra emlékeztetett, hasonló szellemiség, lazaság, racionalitás. Budapest irracionálisabb, merevebb. A mentális különbséget jelzi az is, hogy itthon mindig büszkék vagyunk Budapestre, mert ellenzéki, nem kormánybarát. Hasamra ütök, most körülbelül 55-45 lehet ez az arány, vagy maximum 60-40. Ha Dániának (vagy Hollandiának, vagy az Egyesült Királyságnak stb.) széljobb, turbónacionalista, oroszbarát, a nyugati világot és értékeket eláruló kormánya lenne, a fővárosban körülbelül 80-20 vagy 90-10 lenne az arány. Igaz ezekben az országokban az ellenzék is komolyabb pár fokkal, mint Magyarországon. Ha viszont a jövőben nem változik ez a számtalan összetevőből kialakult mentális állapot, nemhogy közelebb, hanem távolabb kerülünk Koppenhágától.
(Kiemelt kép: Midjourney)