A polgármester is ember címmel szerveztek a Pótkulcsban beszélgetést, amin Baranyi Krisztina ferencvárosi, Őrsi Gergely második kerületi, Pikó András józsefvárosi és Soproni Tamás terézvárosi polgármester vettek részt. Mivel szólítják meg őket az utcán? És miben tartják magukat másnak az elődeiknél?
„Arról viszonylag sokat tudunk, hogy mi egy polgármester hivatalos munkaköre, milyen ügyekben kell döntéseket hoznia, és milyen kihívásokkal szembesülhet a saját településén vagy kerületében. Arról viszont jóval kevesebbet, hogyan élik meg személyesen ma a polgármesterséget azok, akik első ciklusukat töltik? Milyen, a politikai döntéseken túlmutató, dilemmákkal szembesülnek?”
– írták az esemény meghívójában.
Milyen érzés volt, amikor megválasztották őket, hogyan alakultak át emiatt a kapcsolataik? – tette fel az első kérdést a moderátor. A válaszadást Pikó András kezdte azzal, tett egy fogadalmat, miszerint amennyire csak lehet, tartja magát a civil értékeihez, életmódjához.
Van például két olyan aranyszabály, amihez tartja magát: az egyik, hogy nem lop, a másik pedig, hogy nem hazudik. Az utóbbit azzal viccelte el, politikusként nem olyan könnyű ezt megtartania, de nem áll rosszul vele.
Azzal, hogy nem változtatott az életmódján, folytatta Pikó, ki is tette magát annak, hogy a józsefvárosiak mindennap kinyilváníthatják a szeretetüket vagy az utálatukat a polgármesterük iránt. „Ez szerintem prémiumkategóriás szolgáltatás Józsefvárosban.” Pikó ugyanis, mint magyarázta, vagy biciklivel, vagy 99-es busszal, vagy gyalog közlekedik. A közös buszozások fogadóóraszerűek, ott nagyon sok mindent meg lehet vele beszélni. „Ez a fajta odafordulás, hogy mindannyian megtalálhatóak, mindannyian kérdezhetőek vagyunk, (...) egy polgármesternél alapkövetelmény” – magyarázta a beszélgetés későbbi pontján.
Mindez, mint fogalmazott, arról szól, hogyan lesz a rendszerhibából adottság. Mindehhez tudni érdemes, hogy Pikó meggyőződése, hogy az ő 2019-es győzelmük a Fidesz szempontjából rendszerhiba volt.
Ahogy a Telexnek adott friss interjújában is elmondta, óriási meglepetés volt a győzelmük, sokan csodának tartják, mert nem volt benne az erőviszonyokban. Pikó szerint Józsefváros a Fidesz hatalmi laboratóriuma, nem mellesleg Kocsis Máté hátországa volt, és sokkolta őket, hogy elvesztették. „Úgy is szoktuk mondani, hogy itt őrzik a kerületben a Fidesz Kába kövét, ezért szeretnék visszakapni, és mindent be is vetnek” – magyarázta az interjúban. „Azt tapasztaltuk 2019-ben is, hogy nem egy önkormányzatot, hanem a helyi Fidesz újraválasztását szolgáló központot vettünk át.”
A beszélgetésen aztán úgy folytatta, a nyolcadik kerület egy nagyon "speckó hely", mert Józsefvárosban tényleg minden azonnal kijön az emberekből.
Volt olyan napja, amikor az egyik sarkon még biztatták, hogy tartson ki, a következő sarkon pedig már megkapta valakitől, hogy „elkezdhetnél már végre dolgozni, te vérgeci”.
Ezt meg kell tudni szokni. De a végén, ha jól csinálja az ember, azért sokkal több pozitív visszajelzést kap. Neki mostanában már elmondása szerint ebben van része.
Soproni Tamás azzal kezdte, hogy az első intézkedése, ígéretéhez híven, az volt, hogy az elődje által használt szolgálati luxusautót visszaadta. A kerület 2,38 négyzetkilométer, és szerinte, ha ott él a polgármester, és még jó egészségnek is örvend, akkor tud sétálni. A sétálás, a boltba, piacra menés közben őt is nagyon sokan szólítják meg.
Neki az a tapasztalata, hogy az emberek általában kedvesek, a konfliktusokat kevésbé vállalják fel, de azért jutott ki neki kellemetlenebb élményből is. Egy kávézóban nagyon nézte egy nő. Ő ezért aztán odalépett hozzá, és bemutatkozott neki, hogy Soproni Tamás. Az ilyen megbámulós helyzeteket általában így próbálja kezelni.
„Maga a polgármester?" – kérdezte a nő. „Igen, igen” – felelte Soproni. „Akkor menjen a picsába.” Mint kiderült, a nő azért volt kiborulva, mert a szomszéd utcában megszüntették a parkolóhelyeket, és bezöldítették a helyét.
A Csengeri utcai rendelőben pedig rá hivatkozva próbált valaki jobb ellátást kierőszakolni. Amikor legutóbb ott járt mondták neki, hogy „polgármester úr, itt volt a testőre”, aki azt kérte, hogy ezért őt jobban lássák el. Aztán kiderült, hogy egy bolti biztonsági őr volt az, akivel tényleg sokat beszélgetnek.
Baranyi Krisztina először Őrsi Gergellyel viccelődött, akinek nem sokkal korábban Soproni is külön megköszönte, hogy leereszkedett közéjük Budáról, mondván, a második kerületi polgármester példaként szolgál számára, ha úgynevezett megtekintésekről van szó. Ebben egyébként, fűzte hozzá a beszélgetés egy későbbi pontján Pikó, Soproni sem rossz. Pikó annyi lángosos képet, mint amennyit Soproni posztolt, még soha nem látott, úgyhogy ők a nyolcadik kerületben egymáson azzal szoktak viccelődni, hogy „korunk Őrsi Gergője a Soproni Tamás”.
Aztán Baranyi elmondta, ők egyébként jóban vannak, annak ellenére is, hogy különböző háttérrel rendelkeznek, és szerinte az sem véletlen, hogy sokat hívják őket együtt szereplésekre, amilyen a mostani is.
A tapasztalatai neki is hasonlók, bár volt olyan esete, amikor is a rendőrkapitány jött hozzá, mert elfogtak valakit a Haller és Mester utca sarkán, aki az ő nevében gyűjtött pénzt.
Neki azért időnként terhes, hogy mindenhol felismerik, nagyon meg kell például néznie, mikor és hol gyújt rá, mert hát, a dohányzás káros, azzal pedig nem lehet példát mutatni. Baranyi gyerekei is megkapják időnként, hogy az ő anyjuk polgármester, és „ez nem mindig pozitív értelemben hangzik el”. A köztéri fogadóórákat mindettől függetlenül is nagyon szereti. „Szerintem ez jelentősen megkülönböztet minket az elődjeinktől.”
„Minek az embernek ellenség vagy ellenfél, ha ilyen barátai vannak” – tette fel a kérdést Őrsi. Ők pusztán a Duna elhelyezkedéséből adódó különbségek miatt Budán soha nem címkéznék az embert, tette hozzá, mire sokan felnevettek a közönségből. Őrsi azzal folytatta, „komolyra fordítva a szót”, hogy számára jól esik, amikor Budát a második kerülettel azonosítják, annak ellenére, hogy 33 kisebb kerületrészből áll. Őrsi nagyon szereti, ha őt megszólítják az utcán, mindig elmondja, hogy neki a hivatása a hobbija is egyben, úgyhogy a munkaidő nem ér véget délután. A szelfikért azért ő sem rajong annyira.
A legkellemetlenebb élménye az volt, amikor két könyvbemutatón is dedikálnia kellett, holott ő csak az előszókat írta. Hogy egy kicsit a többi polgármesternek is odaszúrjon, elmesélte még, hogy egyik alkalommal egy terézvárosi kocsmában nem Sopronit, hanem őt ismerték fel. Soproni szerint viszont az egy erzsébetvárosi kocsma volt, amire Őrsi úgy javított, hogy mindegy is, a lényeg, hogy Pesten.
Abban aztán mindannyian egyetértettek, hogy nem csak hétvége, de éjszaka is csak alig jár egy polgármesternek. Baranyi felidézte, hogy nem egy esetben a Katasztrófavédelem és a helyi közbiztonsági felelős ébresztették tűzeset, baleset miatt.
Baranyi elmesélte továbbá, hogy négy gyereke van, akik ahhoz voltak szokva, hogy mindig főzött nekik, de ennek a megválasztása óta vége. A polgármesterség mellett már legfeljebb csak hétvégén tud főzni, süteménnyel,
olyasmivel, amihez tésztát kell keleszteni, már meg sem próbálkozik. A férjének pedig ezalatt meg kellett tanulnia mosni, teregetni, takarítani. „Lehet, hogy most nem örül, hogy elmondom önöknek.”
Őrsi ehhez azt tette hozzá, hogy ő a közösségi szemétszedésekben és virágültetésekben nagyon jól ki tud kapcsolódni. „A másik mániám a maratoni helytörténeti séták.” Ezeket, mint magyarázta, másfél órásra tervezik, de a megszabott időre még soha nem érték el a végcélt.
Soproni edzéssel, takarítással, podcasttal, társasjátékkal kapcsolódik ki. A barátok és az otthoni, nagyon támogató közeg szerinte kell ehhez a munkához, mert akiknek ez nincs meg vagy belebetegszenek, vagy olyanokká válnák, akiknek csak ez számít. És az nem jó.
Pikó azzal folytatta, hogy közülük valószínűleg ő van a legrosszabb állapotban: majdnem meghalt a koronavírus-járvány alatt, cukorbetegséggel küzd és imposztor-szindrómás. Mint mondta, ők kvázi
az utcáról kerültek be 30-40 milliárdos költségvetésű nagyüzemekbe, amire nem lehet felkészülni. Ő nem is tudja kikapcsolni a munkát, amit egyébként komoly hibának tart.
Ha valamivel mégis, akkor komolyzene és dzsessz hallgatással el tudja vonni a figyelmét. „Ez egy olyan életmód, ami fel tudja falni az embert, és én azt hiszem, hogy föl vagyok falva.”
Az imposztor-szindrómához kapcsolódóan Soproni elmondta, szerinte nagyon fontos lenne, hogy olyan politikusok vezessék az országot, akik megkérdőjelezik magukat. Ő azért is kedveli például Karácsony Gergelyt, mert mindig egy tépelődő figurának látja.
Aki mindig úgy csinál, mint akinek igaza van, az hazudik, és egy politikai állat. Ő mindenkit arra biztat, ne higgyen azoknak a politikusoknak, akik mindig tudják, mi a király, és mindig erőseket állítanak.
A beszélgetésből kiderült továbbá, hogy az önkormányzatoknál annyira megszokták a hivatali nyelvezetet, hogy alig lehet kiirtani, a jogi nyelvet lehetetlenség feltörni, márpedig amint kap egy ügy egy iktatószámot, elkerülhetetlen annak használta. A polgármesterek viszont fontosnak tartják, hogyan beszélnek.
Mint kiderült, vita van köztük, hogy egy polgármesternek mennyire kell belefolynia az országos politikába. Őrsi Gergely szerint például egy önkormányzati politikus teljesen másképpen gondolkodik a politikáról, sokkal gyakorlatiasabbnak kell lennie, a mikromenedzseléshez kell ugyanis leginkább értenie.
Abban Baranyi is egyetértett vele, hogy pártpolitikát önkormányzati működésbe vinni, öngyilkosság. „Az a politikus gúzsba kötve táncol, aki pártérdekek mentén próbál vezetni egy kerületet.” Ő ugyanakkor azt mondja,
miután 14 éve élünk Orbán rendszerében, és nincsenek potens ellenzéki pártok és politikusok, ha szembejönnek szimbolikus ügyek, akkor meg kell szólalniuk.
Soproni velük szemben azt mondta, hogy a pártok arra jók, hogy segítsenek a választóknak a gondolkodásban, az eligazodásban, hogy adott politikusok mit gondol a világról: jobb- vagy baloldali például. Soproni szerint ők polgármesterekként azért meg tudják mutatni, hogy tudnak kormányozni. Sokkal rosszabb ugyanis a finanszírozás, mint korábban volt, átéltek egy koronavírus-járványt, egy energiaválságot, meg kellett küzdeni a brutális inflációval, és csődbe ment bármelyik kerület is? Nem, nem hogy nem mentek csődbe, mindezek ellenére még fejlődni is tudtak.
A pártok szerinte mutogathatnának többet is a polgármestereikre. „Miért lesz jobb, ha minket választanak? Azért, mert a Baranyi Kriszta, vagy a Pikó András vagy az Őrsi Gergely milyen jól csinálja!”
Őrsi viszont azt mondja, hogy a pártok változnak, kiváló példa erre a Fidesz, amit ugyan nem nevezett meg, ő ezért úgy látja, ha egy szóban kéne összefoglalni azt, hogy mi különbözteti meg őket a kormánypártoktól, és mi köti össze őket, hogy: humanisták.
Pikó mindezt azzal toldotta meg, hogy amit ők csinálnak, az pont az Orbán-kormány alternatíva, egyrészt azért, mert sokkal lelkiismeretesebbek, másrészt azért, mert van értékrendjük. Miközben Orbánék azt mondják, hogy reménytelen helyzetben lévő kétségbeesett emberekkel nem foglalkoznak, számukra minden egyes ember minden egyes jelzése fontos.
Kiemelt kép: Soproni Tamás/Facebook