Mi egy városi színház feladata Budapest kellős közepén? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a fővárosi színházak? Miként tudja egy színház agóraként szolgálni a közösséget? Milyen szerepe van ebben a közös tanulásnak, és mit értünk valójában a fenntartható színház fogalmán? Az Örkény Színház megválasztott menedzser-igazgatója az ELTE színházi kutatócsoportjának beszélt saját pályázatáról.
Az Örkény Színház jelenlegi vezetője, Mácsai Pál 2023 októberében jelentette be, hogy húsz év után nem kíván újraindulni a vezetői pályázaton, és utódjául Gáspár Mátét szemelte ki. Az igazgatói posztra kiírt pályázaton a kulturális menedzser – jelenleg a Budapest Brand művészeti vezetője, valamint a Budapest Nagyregény projektvezetője – egyedüli jelöltként indult, pályázatát a szakmai bizottság és a Fővárosi Közgyűlés is támogatta, az tehát már most tudható, hogy
Mácsai Pál 2025-ös távozása után 2030-ig Gáspár Máté vezeti az Örkényt menedzser-igazgatóként, Polgár Csaba művészeti vezető mellett.
Gáspár Máté dolgozott a Krétakör Színház ügyvezetőjeként, a Budapesti Fesztiválzenekar fejlesztési igazgatójaként, és tanított a Veszprémi Egyetemen, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is.
„Az ilyen erős képességű menedzserek általában nem a művészeti szférában helyezkednek el, hanem az üzleti életben, ahol a többszörösét keresik meg annak, amit itt elérhetnek. A mi munkánkhoz tehát kell némi mánia is. Ez mind megvan Mátéban” – indokolta döntését Mácsai Pál a Forbes magazinnak. A cikk szerint a felkéréssel kapcsolatban Gáspár Máté azt nyilatkozta, hogy akkor vállalja a feladatot, ha a művészeti kontinuitást biztosító Polgár Csaba és a társulat is úgy érzi, hogy a személye elfogadható számukra.
„Mert azért én tényleg kívülről jött ember vagyok, és bizonyos mértékig az is fogok maradni”
– tette hozzá Gáspár.
Innen vette fel a fonalat az ELTE Hiányzó (színház)történetek kutatócsoportja, amikor meginvitálta Gáspár Mátét: a Milyen lehet / legyen a holnap városi színháza? címmel szervezett beszélgetésen Imre Zoltán kérdezte elsősorban az Örkény Színház vezetésére benyújtott, sikeres pályázatáról. Gáspár rögtön az elején tisztázta: noha a Krétakörben komoly színházi tapasztalatot szerzett, a 2010-es években szándékosan távolodott el a mindennapos színházi gyakorlattól, és elsősorban tanári minőségében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatójaként, oktatásszervezőjeként foglalkozott a területtel. Az utóbbi években pedig a Budapesti Őszi Fesztivál és a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti vezetőjeként aktív résztvevője és alakítója volt a hazai színházi világnak is. Az Örkény igazgatói pályázata számára mégis visszatérésként értelmezhető a színházi szakma belső folyamatainak megismerésébe is.
„Rengeteg probléma van körülöttünk is és velünk is” – foglalta össze Gáspár a helyzetet, utalva arra, hogy noha az elmúlt években hatalmas ágazati átalakulás zajlott, és egyeduralkodó intézményrendszer alakult ki, ennek szakmai leírása és kritikai értelmezése elmaradt, miközben a kulturális adatszolgáltatás is válságba került, amelynek az eredménye például az olyan jól hivatkozható, de fals adat, amely szerint a 2019-es évben 8 millió színházjegyet adtak el Magyarországon.
„Mit nevezünk eladásnak? És elszámolható színházi előadásnak? Az a szándék, hogy minél bombasztikusabb számok legyenek, de hogy e mögött milyen teljesítmény és milyen színvonal van, azt elhallgatja mindenki. Nem látunk tisztán, nem látjuk át a működési környezetünket, mik a meghatározó teljesítmények és mik a valódi értékek, azok hova mutatnak.”
– mondta a kulturális menedzser.
2024-ből visszatekintve világosan látszik, hogy a Krétakörrel fémjelzett évtized milyen termékeny időszakot jelentett a függetlenek számára: az erős teljesítmények és hivatkozási alapok politikai nyitottsággal találkoztak, ezért a színházi szakma a demokratizálódás és az emancipálódás szakaszába tudott lépni. Az is látszik, hogy a kétezres évek végén új kezdetnek gondolt előadóművészeti törvény valójában egy csúcspont volt, hiszen nemcsak előírta a finanszírozás kereteit, de ezt a sokszínű szakmai terepet egységben írta le és egységes törvényi szabályozás alá vonta. Azóta ebben fejlődés nem, csak visszalépés történt: (új ablakban nyílik meg)a független színház nem kívánatos szereplővé minősült át, az utóbbi években megvonva tőle a korábban rendelkezésre álló, egyébként sem nagy volumenű forrásokat.
Ez viszont új helyzetbe hozta a kőszínházakat is, az olyan, kiemelt helyzetben lévő fővárosiakat is, mint az Örkény Színház, amelyet teljes egészében a Fővárosi Önkormányzat tart fenn. Gáspár a beszélgetésen emlékeztetett: a kötött ötéves egyezség le fog járni 2024. december 31-én, ami minden fővárosi színházat helyzetbe hoz, fenntartótól függetlenül. Ez és a független szcéna kivéreztetése miatt minden szereplő felelőssége átalakulóban van, mert fennáll a veszélye annak, hogy szűkül az intézményi mozgástér és a független területen csak mutatóba marad szervezet.
„Ezért is gondolkodtam el Mácsai felkérésén, és van kedvem a megváltozott körülmények közötti intézményi küldetést alakítani”
– indokolt Gáspár Máté.
Pályázata, amely teljes terjedelmében elérhető az Örkény Színház honlapján, három pillérre épül: a nyitott, a tanuló és fenntartható színházra. „Rengeteg színház van ebben a városban, ez egy fantasztikus örökség, egy aranytartalék, de ennek ellenére soha nem volt szakpolitikai gondolkodás arról, hogy ezeknek együtt és egymáshoz képest mi a szerepük. Az Örkényben látom az adottságot és lehetőséget, hogy meg tudja valósítani a 21. századi városi színház működésmódját. A jelenlegi és egyébként sikeres működés az én értelmezésemben nem az. De nem is ismerek a mai Budapesten ilyen színházat, ezért is hivatkoztam a pályázatomban külföldi példákat, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Ebben van szerepe annak is, hogy az elmúlt három évben a főváros cégénél, a Budapest Brandben dolgoztam, és volt alkalmam a főváros kulturális piacát megismerni, tevékenyen formálni.”
Mit tud ezért tenni egy színház, ha nyitott? „Szeretném a színház infrastruktúráját, az alkotóközösségét, a kapcsolatrendszerét olyan értelemben kinyitni, kulturális köztérré formálni, hogy a színház mint találkozási tér és mint agóra szolgálhassa a közönséget. Ezt le kell bontani az évadterv, műsorterv és próbarend szintjére is, és közben nagyon intenzíven azt kell sugározni, hogy szeretnénk kapcsolódásokat kialakítani.” Komoly vezetői feladat lesz ennek a működési kereteit kitalálni, hiszen az,
ha egy színház kulturális köztérként működik egy város közepén, praktikusan azt jelenti, hogy napközben is, és nem csak a színházba járóknak kínál ajánlatokat.
Gáspár Máté menedzser-igazgatója lesz a színháznak, aki teljes munkakapacitását a vezetésre és a program megvalósítására tudja fordítani. Polgár Csaba művészeti vezetővel olyan tandem-szerű működést szeretne megvalósítani, mint a Krétakörben Schilling Árpáddal, és ami más, mint az a kőszínházi rendszerben megszokott. „A színház alapvetően nem egy demokratikus intézmény, a hierarchikus struktúráknak társadalmi-kulturális hagyománya van. Én nem ebből jövök, nem ezt tanultam, nem ebben érzem jól magam, nem is tudnám hitelesen képviselni. Ezt nem hiányosságként élem meg, hanem egy másfajta adottságként.”
A tanuló színház koncepciója nagyban támaszkodik majd arra a szakmai munkára, amit az ÖrkényKöz végez Neudold Júlia vezetésével. „A közös tanulás, a felfedezés és ennek körülményeinek megteremtése most is ott van az Örkényben, de szeretném sokkal központibbá tenni, hogy ez az attitűd áthassa a színház egészének a működését.”
A fenntartható színház pedig a zöld szempontok érvényesítése mellett elsősorban az emberi -szervezeti viszonyok korszerűsítésére vonatkozik:
„Hogy öt-tíz év múlva még mindig jókedvűen és produktívan tudjunk működni, miközben nem zsigereljük ki magunkat, hanem töltődünk a feladatok közös megoldása révén.”
A pályázatban szereplő, előre megtervezett, tematikusan szerkesztett évadokkal a színház azt szeretné elérni, hogy a városlakók számára fontos igazodási pont legyen. „Érdemes letapogatni, mi foglalkoztatja a városlakókat, mindenki jobban motivált, ha olyan ügyön dolgozhat, ami amúgy is foglalkoztatja őt. Ez nem zárja ki az egyéni kreativitást, de gondolkodási keretet ad, amit közösen kijelölünk és bejárunk a következő években.”
Gáspár beszélt még arról is, hogy a játékrendet is felülvizsgálná, tömbösítené az előadott darabokat, így csökkentve az építések-bontások számát, ezzel a műszak leterheltségét és az amortizációt. „Ezt már önmagában forintosítani lehet, de az a tapasztalatom, hogy a több egymás utáni este az előadások színészi minőségére is jó hatással van. Meg kell vizsgálni, hogy ez mennyire ültethető át az Örkény gyakorlatába.”
(új ablakban nyílik meg)A teljes beszélgetés itt visszanézhető.
Gáspár Máté pályázata az Örkény élére pedig itt olvasható teljes terjedelmében.
(Kiemelt képünk forrása: Belicza L. Gábor)