Voltál ott, ahol más is, vitted magaddal azt, amit más nem. És Budapest hagyta, hogy vidd, nem csak a várost, az utcát, a teret, a mozdulatot: valami mást is. Ez a #fotósokbudapestje!
Szürke dzseki a pesti villamosmegállóban, a nyak szabad, a test éppen mozdulni készül. A villamoson barna szövetkabát, a nyakat sárga sál védi, a test mozdulatlan. Az egyik tavasznak érzi az időt, a másik fogvacogtató télnek. A tekintetek nem találkoznak, a két férfit csak egy pillanatra rendezte ennyire közel egymáshoz az élet. Nem látják egymást. Talán csak annyit érzékelnek a reggelből, hogy nyirkosan jött, keserű feketével, köpni, futni kellett miatta, vagy éppen megállni, tudván, maga alá temet úgyis. Kintről és bentről is ugyanaz a kép. Mindketten azt figyelik, hogyan iramlik el ez a nap is. Mint az esőcsepp a villamos üvegén.
Merész Márton Escher Károly-díjas, többszörös Magyar Sajtófotó díjas fotográfus, jelenleg az Énbudapestem képszerkesztője.
(Kiemelt kép: Fortepan/Urbán Tamás – Merész Márton)