Már előrendelhető a Budapest Nagyregény, mutatjuk a könyv utószavát!

November 17-én megjelenik a Budapest Nagyregény, a könyv már előrendelhető a kereskedelmi hálózatokban – közölte a Budapest Brand. Mint írják, a könyv mottójául a következő Esterházy Péter-idézetet választották:

„Budapest formáját az adja meg, hogy milyen hangulatban van, aki nézi. Gyere, gyere, bárki vagy is, csinálj egy Budapestet."

Hozzátették: a választott mottó kulcs a város megértéséhez, játékszabály a könyv megírásához és útmutató az olvasásához. A közlemény szerint ugyanis a város története elbeszélhetetlen, folyamatosan alakul, formálódik, miként a város szövete Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése óta, és vég nélkül hömpölyög, ahogy az eredeti részeket hol elválasztó, hol összekötő nagy folyó. „Ahány korszak, ahány kerület, ahány család, annyi nézőpont, annyi kapcsolódás és annyi élmény. ”

Kiemelik: a regény fejezeteit ugyan 23 szerző írta, a Budapest Nagyregény mégis igazi közösségi alkotás. A kötet megszületését hónapokon át tartó kutatómunka és civil legendárium-gyűjtés előzte meg. Az így előkerült történetek fontos támpontot és inspirációt is jelentettek a könyv megírásához, megidézésük tisztelgés mindazok előtt, akik valaha budapestinek tartották magukat.

 

 

„A városegyesítés 150. évfordulója alkalmából készült alkotás egyszerre pillanatkép és szellemi emlékmű. Ebben a városregényben a szövegek térképek: az olvasó Budapest különböző kerületeit, korszakait, utcáit, épületeit járhatja be, és közben mindenhol emberekkel, sorsokkal találkozik. S bár bőven merít az elmúlt másfél század élményeiből, a jelen hangulatáról, világképéről, kihívásairól és álmairól is mesél”

– írták a közleményben. A könyv Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából a Könyvfőváros program keretében, a Budapest Brand gondozásában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral együttműködésben, a Fővárosi Önkormányzat és a Kreatív Európa Alap támogatásával valósul meg. Közreműködő partner: Kultúrkombinát Kft.

Szerzők: Bartók Imre, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Dunajcsik Mátyás, Fehér Renátó, Grecsó Krisztián, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Mán-Várhegyi Réka, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Tompa Andrea, Tóth Krisztina, Vámos Miklós és Závada Péter.

Szerkesztők: Péczely Dóra, Szeder Kata, Tasnádi István, Valuska László.

A könyvterv kreatív koncepciója: Salát Zalán Péter, Bényi Lilla, Huber Júlia Kíra, Szabó Eszter Sára.

Borítóterv: Salát Zalán Péter, Molnár-Barabás Örs.

A kötet ára: 4990 forint.

És akkor íme, a könyv utószava:

A Budapest Nagyregényt nem most kezdték el írni, születtek már belőle bekezdések húsz, harminc vagy éppen száz évvel ezelőtt is. Amikor Krúdy Gyula öreg Szindbádként bolyongva írta le a Krisztinavárost, vagy amikor Molnár Ferenc kultikus irodalmi térré emelte a Pál utcát és a Füvész-kertet, Ottlik Géza a Lukács fürdőt, Déry Tibor a Külső-Lipót várost, Fejes Endre a Bérkocsis utcát vagy a Lenke úti barakklakótelepet.

Örkény István A sofőr című novellájában egy hadifogságból hazatérő katona szemével látjuk a lebombázott Keleti pályaudvart, a törmelékkel borított utcákat, a felrobbantott Lánchidat. A taxisofőr, amikor megtudja, hogy a férfi majdnem öt évig volt távol, elviszi egy bizarr körtúrára a városban, melynek során megmutat neki a romos Kálvin téren egy leszakadt falú bérházat is, aminek sajátos attrakciója, hogy a második emeleten, a tűzfalhoz tapadva megmaradt egy fürdőkád. Ott lebeg a fürdőkád az elpusztított város felett – és a hadifogoly boldog, hogy végre hazaért. A Budapestről szóló művekben folyamatosan ott munkál ez a kettősség, a régi és az új, a rombolás és az épülés, a romlás és a megújulás kettőssége, mint ahogyan a városon átfolyó Duna, amíg nem szorították kőgátak közé, bontotta az egyik partot és építette a másikat.

Budapestet tehát nemcsak építik és lakják, de írják is évszázadok óta. És most a klasszikusokhoz csatlakozott huszonhárom kortárs író, hogy megmutassák, milyennek látszik a város a mából nézve.

„Minden folyó látható idő” – írja Kemény István a huszonkettedik fejezetben, és a Duna folyton folyik, és vele párhuzamosan telik az idő, a mi időnk is, miközben ez a kötetnyi pillanatfelvétel megszületett. Képzeletben leteszünk egy kamerát valahol a rakparton egy 360 fokos objektívvel, hogy rögzítsük az utókor számára, a mából nézve milyennek látszik Budapest másfél száz éve. Hogyan növekedett, pusztult, szépült, romlott, hogyan alakult át egyre gyarapodó területekkel és lélekszámmal, hogyan vészelte át a török, osztrák, román, német és szovjet megszállást, hogyan rombolták le időről időre és épült újjá mindig, hogyan emelt hidakat és palotákat a folyó két partjára, lakóházakat, kórházakat, iskolákat az egykori szántóföldek helyén.

Az elmúlt 150 évben ezt a várost hét-nyolc generáció lakta, és aki itt született és élte le az életét, látta átváltozni, akár többször is, gyarapodni, növekedni, megújulni, de látta eltűnni gyerekkora kedves helyszíneit is, és ezt valószínűleg nem természetes folyamatként, hanem veszteségként élte meg. Budapestről könnyen beszélhetünk nosztalgiával, ahogyan fájdalommal vagy zaklatottan is. A múlt megidézésénél szerzőink rendszerint egy békebeli, derűsebb világot festenek, ám ahogy lépegetünk kifelé a legendák ködéből, ahogy közeledünk a mához, ahogy a szájhagyomány helyét átveszik a személyes emlékek, úgy lesznek egyre élesebbek a kontúrok és keményebbek a történetek. Ez a kötet nem akar újból felidézni és lajstromozni rendkívüli alakokat, eseményeket vagy épületeket, úgy szeretne ünnepi kiadvány lenni, hogy generációkon és kerületeken átívelőn mesél mindazokról, akik a saját sorsuk részeként élnek Budapesten, alakítva a történetét.

Megírni egy város regényét, teljes és átfogó történetét nyilvánvalóan lehetetlen feladat: többmilliónyi történet, családi legendák és magánmitológiák alkotják azt a képzeletbeli szövetet, amelyből a Budapest Nagyregény huszonhárom szálat húz ki és mutat meg. Ezek a szálak néhol összeérnek, kapcsolódnak vagy épp keresztezik egymást, és megmutatják, hogy bő kéttucatnyi úton elindulva mennyi szereplő lép színre, hány történet és sors bomlik ki egyetlen könyvben. A Budapest Nagyregény társasjáték, amely együttműködéseket hozott létre, közös gondolkodásra inspirált, és amelynek végeredménye most Önt, az olvasót hívja játékba, mert egy város pont olyan, mint egy irodalmi alkotás: magunkban és magunknak kell megteremtenünk.

A szerzők teljesen szabadon dolgozhattak az általuk választott kerületen, csak arra kellett figyelniük, hogy legalább két idősíkot használjanak a fejezetükben és jelenítsék meg az adott városrész három emblematikus helyszínét. Az első idősík általában az elbeszélés jelene, a második pedig egy múltbéli korszak az egyesítés utáni időkből. Formai és stiláris megkötések nem voltak, ehhez mérten változatosak a fejezetek, van mindentudó elbeszélő, személyes elbeszélő vagy éppen áradó hömpölygésű tudatfolyampróza. A kezdetektől soknyelvű, soknemzetiségű és így rendkívül sokszínű város megidézéséhez illeszkedik ez a polifonikus megszólalás.

A szövegek térképek Budapest megismeréséhez. Nincs egy nagy történet, egymást át- és felülíró elbeszélések vannak, amelyek hálózatszerűen borítják be a várost, csomópontokat hoznak létre, idézeteken és allúziókon keresztül bevonják a közös alkotásba a korábbi korok szerzőit és városlakóit is, akik ezt a várost már 150 éve írják szavakkal és az életükkel.

Jó barangolást a szövegvárosban!

A Budapest Nagyregény szerkesztői