A Locomotív GT ötvenéves, nagyszerű lemezének állítottak emléket a lelkes lokálpatrióták a Dob utcában, nem messze attól a háztól, ahol Presser Gábor élt. A Bummm! című album borítóját, Kemény György fantasztikus grafikáját örökítették meg a 21 méter magas tűzfalon, 200 négyzetméternyi felületen. Zsoldos Máriával, a Magyar Rádió egykori hangmérnökével idéztük fel, hogyan készült a Bummm!
A kezdeményezők – a VII. kerületi önkormányzat, a Színes Város csapata, és a Dob utca 38. lakói – talán nem is gondoltak arra, hogy a félévszázados ünneplés mellett az óriási borító egyúttal megkésett elégtétel. Hiába volt ugyanis a Bummm! az 1971-ben alakult LGT addigi legkiforrottabb lemeze, hiába vannak rajta olyan slágerek, mint a Kék asszony, a Gyere ki a hegyoldalba, a Ringasd el magad vagy a Miénk itt a tér, a lemezt 1974-ban, miután Barta Tamás gitáros emigrált, kivonták a forgalomból. Ahogy Presser Gábor könyvében olvasható:
Ami az üzletekben volt, azt visszavitették a raktárakba, aztán, Bummm!, bezúzták. (…) Amúgy a betiltásig iszonyatos mennyiséget adtak el a Bummm!-ból, de mi soha nem kaptunk semmilyen infót a hivatalos darabszámról. (…) A Múzeum körúti Központi Antikváriumban hosszú éveken át létezett egy előjegyzési lista az eredeti Bummm!-lemezre, én voltam a 627-es vagy a 672-es számú várakozó.
Ennek fényében e sorok írója igazán szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis a hetvenes évek végén – 14 évesen – egy olyan cserét bonyolított le, amiért páran bolondnak nézték, mások meg irigyelték: az Omega vadonatúj, Gammapolis című lemezét cserélte egy meglehetősen viharvert Bummm!-ra, amit ráadásul – és ez volt a lényeg – a zenekar összes tagja, Barta Tamás, Laux József, Presser Gábor és Somló Tamás is aláírt. Közülük ma már csak Presser Gábor él.
Aki a már idézett könyvében ezt írja a Bummm!-ról:
Jók voltak a próbák. Jók voltak a dalok is, megtaláltunk valamit.
Mi pedig megtaláltuk a Magyar Rádió egykori munkatársát, Zsoldos Máriát, aki az ugyancsak külföldre távozott Sárossy Tamás mellett a lemez hangmérnöke volt.
– Azt nem mondhatnám, hogy a Bummm!-nak nem volt előzménye – vette fel a fonalat Zsoldos Mária –, mert minden nagy változás, ami a zenekart érintette az Omega feloszlásától kezdve, az gyakorlatilag a Magyar Rádió 8-as stúdiójában történt. De ennél sokkal fontosabb, hogy a stúdió igazi zenei műhelyként működött, Presser Gábor a felvételek idején szinte ott lakott. Azt ne kívánja, hogy nagyon pontosan visszaemlékezzem, mert én akkoriban szimultán dolgoztam Szörényi Leventéékkel is, de az talán érdekes lehet, hogy a Bummm!-ot megelőzően a Non Stop együttest vettük fel, amelynek Victor Máté volt a vezetője, az énekese pedig az a Somló Tamás volt, aki utána került az LGT-be. Somló a Szép Margit című számot úgy énekelte fel, hogy közben a versszakok közti klarinét szólamot is feljátszotta hibátlanul. Vagyis egy sávra fel tudtuk venni az éneket és a klarinétot is.
– Az LGT-ben ő lett a basszusgitáros.
– Somló olyan figura volt, akinek ha egy hangszert a kezébe adtak, ő egyből tudott játszani rajta. De emlékeim szerint a Bummm! basszus szólamát a gitáros, Barta Tamás játszotta fel. Azt még tudni kell, hogy a lemezfelvételt megelőzően már készítettünk felvételt az új felállásban (Somló Tamás 1973-ban, Frenreisz Károly távozása után került a Locomotiv GT-be – L.T.), amit aztán kislemezen adtak ki. Ez azért érdekes, mert azt a fajta munkamódszert, ami az LGT-t jellemezte, és a Bummm!-on teljesedett ki, itt alkalmazták először. És talán ez volt a legelső felvétel a rádióban, ami már kimondottan nagylemeznek készült. A korábbiakat a Hanglemezgyártó Vállalat legfeljebb kislemezeken adta ki. A lényeg az volt, hogy a zenekar beköltözött a 8-as stúdióba, ami úgy működött, hogy munkaidőben a Magyar Rádió zenekara, a Stúdió 11 használta, mások délután négytől jöhettek, és éjszaka sem zavarta el őket senki. A Locomotiv GT tehát éjjel-nappal a stúdióban volt, amíg el nem készült a lemez. Nagyon ki volt találva az egész, és tanúsíthatom, hogy a Bummm!-on egyetlen hang sincs véletlenül. Presser addig vacakolt egy hangszínnel, amíg az nem úgy szólt, ahogy elképzelte. Ha öt órán keresztül tartott, akkor öt órát ültünk vele a stúdióban. De az nagyon érdekes, hogy most újra feltettem az albumot és pont az zavart benne, hogy minden annyira ki van találva rajta. Talán egyedül az volt csak spontán, hogy a Ringasd el magad elején Presser bemondja, hogy „ha nem bírod már elviselni”. Azt felvettük, és a végén, a keverésnél is rajta hagytuk.
– Nem volt probléma, hogy közben ketyegett az óra, fogyott a stúdióidő?
– Nem. Mindent megkaptak a Magyar Rádiótól, amit csak kértek. Mert ez is jellemző volt az akkori korra, és persze nem csak a Locomotiv GT, Szörényiék és a többi zenekar is megkapott mindent. Ha velük dolgoztam, a szeretteim hiába vártak haza. Persze kellett ehhez az is, hogy nagyon nagy örömmel csináljam ezeket a felvételeket. A legabszurdabb ötleteket is.
– Mondana egy ilyet?
– Például Laux József kitalálta, hogy a Yamaha motor hangja legyen a Gyere ki a hegyoldalba című számban, az nem volt jó, amit a stúdióban hoztunk létre. Ám ez azt jelentette, hogy be kellett vinni egy Yamaha motort a stúdióba, és ehhez nekem kellett engedélyt kérnem a Magyar Rádió elnöki titkárságáról. Megkaptuk. Éjszaka hozták be a motort a Múzeum utcai kocsibejáró felől, persze nem fért be a rendes liftbe, akkor hátra kellett vinni a teherlifthez, de abba is csak úgy fért be, hogy felállítottuk, mint egy szobrot. Így tudtuk felvinni a harmadikra, aztán beállítottuk a stúdióba, és Laux berúgta a motort azért a pár másodpercért. Nagyon sokat nevettünk ezen, még utána is, annyira szürreális helyzet volt. Ahogy toltuk a folyosón… Még arra emlékszem, hogy amikor a Bummm!-ot készítettük, annak híre ment házon belül. Sőt, amikor kész voltunk, a fél rádió ott tolongott a 8-as stúdió technikai helyiségének ajtajában, hogy hallja az új számokat. Úgy emlékszem, a legnagyobb sikere a Kék asszonynak és a Ringasd el magadnak volt. Az egyik éjszaka a Ringasd el magadat nagyon sokszor meghallgattuk. Akkor csak a zenekar volt ott, meg Sárossy Tomi. Leoltottuk az összes lámpát, a legnagyobb hangerőre állítottuk a JBL hangszórót, és amolyan éjszakai repülésben hallgattuk a számot. Százszor meg tudtuk hallgatni.
Kiemelt kép: Presser Gábor és Zsoldos Mária / Forrás: Zsoldos Mária archívuma)