VÉLEMÉNY

Pion István: Ultragáz – gyenge csúcsfutball és durva vandalizmus


Életveszélyes tömegbunyó, tétlen járőrök, szarral összekent fák, letaposott virágok, vandál szurkolók, pályára rohanó nézők, rohamrendőrök, 13 sárgalap és egy alpári edző esete a budapesti Európa-liga-döntőn.

Pedig a szerda esti UEFA Európa-liga-döntő Budapest és Magyarország számára a futballkultúra örömünnepének indult.

Hurráoptimizmusra volt ok, hiszen a Puskás Aréna 2019-es átadása óta lement itt már néhány olyan nemzetközi meccs (UEFA-szuperkupa-döntő, Eb-csoportküzdelmek és Eb-nyolcaddöntő), ami nélkülözte a rendbontást, és ami után győzelemtől, döntetlentől és vereségtől függetlenül jó szájízzel mentek haza a csapatok és a turistákként is funkcionáló (értsd: rengeteg sört fogyasztó) szurkolóik, valamint jó szájízzel – vagy legalábbis semleges pH-értékkel, az pedig már biztosan nem rossz – tértek nyugovóra a magyarok, köztük azok is, akik egyébként megrögzött futballgyűlölők.

width=5568
Kép: Balogh Zoltán/MTI

 

Viszont utóbbiak most kaptak némi muníciót gyűlöletük kondiban tartásához. A magyar társadalom fennmaradó része kénytelen volt beérni egy kijózanító parasztlengővel, ami nyolc napon belül rendbe jön majd ugyan, de a kék-zöld folt egy darabig még vándorolni fog a nemzet testén.

Még sincs miért meglepődni, ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.

Aki azt gondolta, hogy az UEFA által Budapestre kiszervezett, világszinten is jelentős nemzetközi mérközésekkel csak a sportszeretők önzetlen öröme és önfeledt boldogsága érkezik meg a magyar fővárosba, az egyáltalán nem ért a focihoz, sőt egyszerűen naiv. Mindenesetre a meccsnap első fele nem tartogatott durva dolgokat, az átlagosnál egy kicsivel volt hangosabb a Belváros, a szurkolók városnézés közben kisebb csoportokban énekeltek, és mintha hajszálnyival több szirénázást lehetett volna hallani.

Még a szurkolói csoportok szervezett vonulása sem törte össze a magyarok álmait, egészen kulturált módon sikerült levezényelni például a Kincsem Parkba telepített szurkolói zónában bemelegítő (értsd: rengeteg sört fogyasztó) és ott gyülekező Sevilla-szurkolók átvonulását a stadionhoz, igaz, ehhez jelentős segítség állt rendelkezésre kíséret formájában. Munkatársunk elkapta a vonulás egy részletét bevásárlásból hazafelé menet:

Ezzel nagyjából egy időben azonban Budapest alatt megnyílt a föld, és elszabadult a pokol.

A fenti videón látható rendőri jelenlét kifejezetten dicséretes, bár a szurkolók ilyenkor saját csapatuk szurkolóival közösen, a másik csapat szurkolóitól elkülönülve vonulnak fel, ezért kifejezetten ritkán szokott kialakulni balhé, vagyis a rendőrség leginkább itt díszletelem csupán.

Ezzel ellentétben a Belvárosban fel-alá, jobbra-balra szaladgáló, csapatuk mezébe vagy színeibe öltözött szurkolók sokkal kevesebb figyelmet kaptak a rendőrségtől, még úgyis, hogy jól láthatóan megerősített utcai jelenléttel állt rendelkezésre a szerv. Ezt használták ki azok a lengyel ultrák, akikről előre tudni lehetett, hogy Budapestre fognak jönni, mert egy régi sérelmükért revansot akartak venni a Sevilla szurkolóin. Erről előzetes tájékoztatót is kiadott a rendőrség, a balhé mégis megtörtént, a lengyelek a Liszt Ferenc térnél találták meg az erre alkalmas spanyolokat.

Az alábbi videón az az őrület látható, ahogy a Sevilla-drukkerek az őket ért támadásra válaszolva poharakat, tálcákát, hamutartókat, székeket és egyéb tárgyakat dobálnak a nyílt utcán, miközben sehol egy rendőr – pedig kollégánk nem sokkal az eset előtt járt a Liszt Ferenc térnél, és nagyon sok járőr jelenlétét konstatálta –, vagy ha van is, közülük egy sem látható, ezért az sem, hogy azonnali közbeavatkozás foganatosítását eszközölték volna, :

A rendőrség a május 19-i diáktüntetés után közvetlenül, még éjszaka (!!!) összehívott sajtótájékoztatón mutatta be a diákok által dobált tárgyakat, és a legtöbb tárgy ártalmatlan, üres, műanyag üdítős palack volt, amire akkor könnygázzal válaszoltak a rendőrök.

Kíváncsian vártam a meccs utáni éjjel, hogy lesz-e most is külön rendőri sajtótájékoztató az előzővel ellentétben életveszélyesen repülő tárgyak bemutatására, de azóta is pont úgy, széttárt karral, tanácstalanul vezetem körbe  szemem a semmin, mint John Travolta (Vincent Vegaként), amikor meghallja, de nem látja Uma Thurmant (Mia Wallace-ként) a Ponyvaregényben.

Voltak még kisebb-nagyobb rendbontások, persze néhány szurkolót le is tartóztattak, viszont a Liszt Ferenc tér letaposott virágai, emberi szarral összekent fái – és egész Budapest sokáig fogja még emlegetni ezt a napot.

És hogy milyen volt a meccs? Rossz. Hangulatában pont olyan, mint a körülötte zajló rendbontások: a bíró kiosztott 13 sárgalapot, a pályára berohantak a nézők, a nézőkre rárohantak a rohamrendőrök, a vesztes római csapat edzője, José Mourinho pedig a találkozó után a stadion mélygarázsában ereszkedett hasonló mélységekbe, amikor is azt üvöltözte a mérkőzés játékvezetőjének, hogy

„Kibaszott szégyen vagy!”

Ez pedig tulajdonképpen lehetne a nehéz budapesti nap metaforája is, amivel végül mindenki helyett kimondta az ítéletet.

Aztán majd legközelebb biztosan lesz szó a sportról is.