Vajon a Lánchíd felújítása után maradjon a jelenlegi közlekedési rend, vagyis a tömegközlekedésé, a bicikliseké, a gyalogosoké, a taxiké legyen a híd, vagy térhessenek vissza rá az autósok is? Véleményrovatunkban szakértőknek adunk teret, hogy Budapest fontos, sokakat érintő ügyeiről gondolkodjanak, vitázzanak. Aktuális szerzőnk Király Dávid, a Republikon Intézet Budapest Műhelyének vezetője.
A kétezres évek második felében Budapest különleges helyzetben volt. A fővárosba érkező európai uniós támogatások eredményeképpen Budapest rég nem látott léptékű fejlesztéseket tudott megvalósítani: egyebek mellett ekkor kezdődött a 4-es metró építése, ekkor valósult meg a Szabadság híd és a Margit híd rekonstrukciója és ebben az időben épült fel Csepelen a központi szennyvíztisztító, amely akkoriban Közép-Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházása volt és amelynek köszönhetően Budapest megszűnt a Duna legnagyobb szennyezőjének lenni.
A 4-es metró állomásainak építésekor gigantikus lyukak vették át a város tereinek, közlekedési csomópontjainak helyét többek közt a Baross téren, a Kálvin téren vagy a Móricz Zsigmond körtéren. Budapest akkori főpolgármestere a hatalmas lezárással járó munkálatok megkezdésekor port, zajt és dugókat ígért a budapestieknek, hiszen tudtuk, hogy a nagyberuházásoknak ára van – ilyen ára is van. A főváros akkori kommunikációs csapatának – amelyben akkoriban dolgoztam – öniróniáját mutatja, hogy a Margit híd részleges lezárásakor az autósoknak stresszlabdákat osztogattunk.
Készültünk a dugókra, a káoszra és az itt élők felháborodására. A nagyobb csomópontokban tévéstábok táboroztak le, várva Budapest közlekedésének összeomlását. Ez azonban elmaradt. A budapestiek megértették a helyzetet: sokan a közösségi közlekedésre vagy kerékpárra váltottak, mások alternatív útvonalakat találtak. Így, bár a nagy léptékű építkezések számos nehézséget okoztak, káoszról szó sem volt. Legkésőbb akkor mindenki megtanulhatta, hogy nincsenek szent tehenek, az autós közlekedés akadálymentes biztosítása nemcsak nem lehet a közlekedésfejlesztés fő szempontja, de nem is kell annak lennie.
Budapest jelenlegi vezetése hasonló helyzetben van a Lánchíddal, amelynek felújítása rövidesen a célegyenesbe fordul. Az elmúlt hónapokban szakemberek sora írta le, hogy a Lánchíd Budapest egyik legkisebb forgalmú dunai átkelője, a lezárás miatt nem nőtt érdemben a közeli hidak igénybevétele, viszont a közösségi közlekedés a korábbinál nagyobb kapacitással működhet – felesleges újra részletesen leírni. Az is tény, hogy a rekonstrukcióval a városvezetés történelmi lehetőséget kapott: ha most nem lépi meg az autós forgalom kitiltását, a következő lehetőség valószínűleg évtizedek múlva, a híd következő felújításakor jön majd el.
Nincs valódi érv a Lánchíd autósforgalmának újraindítása mellett, az erről szóló vita pusztán politikai. Ez azonban veszélyes terep. Az autósüldözést kiáltó kormányoldal felelőssége hatalmas, hiszen mindazok, akik fogékonyak a bonyolult kérdésekre adott egyszerű válaszokra, akár el is hihetik, hogy Budapestnek rossz, ha a közterületeinket autók helyett gyalogosok, kerékpárosok használják, ha tisztább lesz a levegő, szebb, zöldebb a környezet és kevesebb a baleset. Ha rég lezárt vitákat nyitunk ki újra, az évekkel, de akár évtizedekkel is visszavetheti a jó város kialakításáról való gondolkodást, gúzsba kötve ezzel Budapest fejlesztését.
Meg kell érteni, hogy az autósforgalom csökkentése, a közterületeink revitalizációja nem újdonság és nem is valamiféle baloldali hóbort. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a Vörösmarty tér legnagyobb részét parkoló autók foglalták el, a ma sétálóutcaként ismert Váci utcában pedig két irányban haladt a gépjárműforgalom. A fiatalabbaknak meg ott a Fortepan, érdemes rákeresni ezekre a közterületekre az 1960-as években készült képeken. De nem kell ilyen sokat visszamenni az időben: a Károly körút közúti kapacitásának csökkentését és zöldítését még a Demszky-féle városvezetés kezdte el, de a Tarlós vezette főváros fejezte be. Az erzsébetvárosi Madách tér parkolóját a kerület előző, fideszes vezetése számolta fel, hogy jól használható városi teret alakítson ki a helyén. Ki akarná, hogy ezeket a közterületeket ma ismét az autók uralják?
Több mint cinizmus, amikor a kormány a Lánchíd felújításához megígért 6 milliárd forintos állami támogatás visszatartásával igyekszik belekényszeríteni a nehéz pénzügyi helyzetben lévő fővárost egy rossz döntésbe, amelyet a városvezetés bölcsen nem kíván meghozni. Ha a Lánchíd autósforgalmának visszaállítása az ára az állami támogatásnak, akkor – bármilyen nehéz is – ezt a pénzt el kell engedni. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a megállapodás ellenére a megígért állami támogatás biztosítására valójában sosem volt valódi kormányzati szándék. Ha Magyarország kormánya úgy gondolja, hogy nincs szerepe az ország és a főváros elsőszámú jelképének számító Lánchíd felújításában, lelke rajta, a zsarolásnak viszont nem szabad engedni.
Király Dávid, a Republikon Intézet Budapest Műhelyének vezetője
***
Szerzőnk a kétezres évek eleje óta foglalkozik Budapesttel. Több médium fővárosi tudósítójaként a szakterülete a budapesti önkormányzati politika, illetve a város- és közlekedésfejlesztés volt. 2009-10-ben a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs csapatában a nagyberuházások kommunikációját segítette. A Pécsi Tudományegyetemen esztétikát és kommunikációt tanult, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen közigazgatásból diplomázott. Jelenleg a zuglói polgármesteri hivatal kommunikációs tanácsadója.
(Kiemelt kép: Subits-Tóth Gergő, Zugló Információs és Médiacsoport Kft.)