Vajon a Lánchíd felújítása után maradjon a jelenlegi közlekedési rend, vagyis a tömegközlekedésé, a bicikliseké, a gyalogosoké, a taxiké legyen a híd, vagy térhessenek vissza rá az autósok is? Véleményrovatunkban szakértőknek adunk teret, hogy Budapest fontos, sokakat érintő ügyeiről gondolkodjanak, vitázzanak. Aktuális szerzőnk Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke.
A főváros közlekedését érintő minden intézkedésnél elengedhetetlen (kellene, hogy legyen) a klímaválság következményeinek enyhítése, továbbá az, hogy arányosan hozzá járuljunk az éghajlatváltozást okozó kibocsátások csökkentéséhez. Ennek egyik lépéseként a megújult Lánchídon kizárólag a gyalogosok, két- és háromkerekűek, buszok, taxik, valamint a megkülönböztető jelzést használó járművek közlekedését szabad engedélyezni.
A Fővárosi Közgyűlés által egyhangúan elfogadott Budapesti Klímastratégia és Fenntartható Energia- és Klíma Akcióterv szerint fővárosunk széndioxid-kibocsátása 2030-ig – a 2015. évi szinthez képest – 40 százalékkal csökken. Budapesten az épületek a felelősek a szén-dioxid-kibocsátás 58%-áért, a közlekedés pedig a 28%-áért. Mivel az épületállomány nagymértékű korszerűsítése nem tűnik kivitelezhetőnek az elkövetkező hét évben, ezért a közlekedés terén még a 40%-osnál is nagyobb kibocsátáscsökkenést kell elérni.
A széndioxid-kibocsátás csökkentése erkölcsi és jogi kötelességünk, ugyanakkor elengedhetetlen a gyors alkalmazkodás az immár elkerülhetetlen éghajlatváltozáshoz, hiszen ennek elmulasztása iszonyatos emberi veszteségekkel és gazdasági károkkal jár. Ennek egyik példája, hogy 2022-ben rendkívüli aszály sújtotta Magyarországot, amely közel 1000 milliárd forint kárt okozott a mezőgazdaságnak. Ennek kapcsán Ürge-Vorsatz Diana, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének egyik alelnöke kijelentette: „Ezt most még szélsőséges időjárásnak gondoljuk, de nemsokára ez lesz itt a hűvös vagy átlagos nyár.” Ez további élelmiszerár-robbanást vetít előre, ami azzal a következménnyel is jár, hogy a lakosságnak egyre kevesebb szabad forrása lesz az autók fenntartására, üzemeltetésére. Az aszályok pedig nem olyan átmeneti gazdasági nehézségeket okoznak, mint amit a 2008-as pénzügyi válság során megtapasztaltunk, hanem tartósnak ígérkeznek.
Az elkövetkező években előre láthatóan még gyakoribbak lesznek a hőségnapok, ami egyre elviselhetetlenebbé teszi az életet, különösen a város sűrűn beépített részein, ahol nagy a gépjárműforgalom, sok a parkoló autó és kevés a zöldfelület. Számos terület nappal annyira felmelegszik, hogy éjszaka sem tud lehűlni. Mindennek az ártalmait a statisztika is alátámasztja: a kánikulai napok idején Budapesten 15-30 százalékkal többen halnak meg, mint hűvösebb időkben. Azonban nemcsak a halálesetek száma emelkedik: a hőség mindenkit megvisel.
Márpedig a kánikulai napokon sokat segíthet a növényzet. A tűző nyári napon az aszfalt 60 Celsius fokra, egy autó fémborítása akár 70 fokra is felmelegedhet, miközben egy árnyékos, növényzettel borított talajfelszín hőmérséklete még kánikulában is ritkán haladja meg a 25 fokot. Jelenleg viszont a közterületek jelentős részét, a sűrűn lakott városrészekben szinte teljes egészét aszfalt, beton borítja, amelyek nagy többségén gépjárművek állnak vagy közlekednek. Van olyan belső kerület, amelyben a közcélú zöldterület kevesebb mint egy négyzetméter lakosonként. A nyári hőség tompításához minél több területet növényzet kellene, hogy borítson aszfalt helyett.
Forrás: Levegő Munkacsoport
Az már megkérdőjelezhetetlen, hogy alkalmazkodnunk kell az éghajlatváltozás hatásaihoz, azonban fontos azt is tudnunk, mennyi idő áll ehhez rendelkezésünkre. Már a fent leírtakból is kiderülhet, hogy semmilyen halogatást nem engedhetünk meg magunknak, azonban minden jel arra mutat, hogy az éghajlatváltozás már „megszaladt”, azaz a folyamat visszafordíthatatlanná vált: több tekintetben átléptük vagy megközelítettük az ún. billenőpontot, vagyis azt az állapotot, amikor már képtelenség visszaállítani az eredeti állapotot. Erre itt csak két példát említek.
Egyre hatalmasabb területeken pusztítanak az erdőtüzek, óriási mennyiségű szén-dioxidot bocsátva ki a levegőbe, és egyúttal jelentősen csökkentve a növényzet szén-dioxid-elnyelő képességét. Az erdőtüzek (valamint a lakossági égetések, a dízeljárművek használata és egyéb emberi tevékenységek) miatt azonban nemcsak szén-dioxid, hanem rengeteg koromrészecske is a légkörbe jut. Ezek a részecskék rendkívüli mértékben melegítik a légkört (egységnyi tömegre vetítve, félmilliószor jobban, mint a szén-dioxid!), továbbá nagy részüket a szelek egy hét alatt eljuttatják a gleccserekre és az Északi-sarkvidékre, ahol a hóra, jégre leülepedve, jelentősen felgyorsítják az olvadást. Tovább rontja a helyzetet, hogy a víz sokkal inkább elnyeli a napsugárzás hőjét, mint a hó és a jég, amely még inkább gyorsítja a felmelegedési folyamatot. Ezek a folyamatok nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az Északi-sarkvidék négyszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ átlaga, és ez alapvetően befolyásolja Európa időjárását is.
Olyan területeken (például Szibéria nagy részén), ahol eddig örök fagy uralkodott, az egyre inkább megszűnik, hatalmas mennyiségű szén-dioxidot és metánt eresztve a légkörbe. Márpedig a metán sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.
A klímamodellek a legutóbbi időkig viszonylag jól bemutatták a várható változásokat, azonban ezeknek a változásoknak egyre inkább megmutatkozik a nem-lineáris jellege, vagyis egyre nehezebben modellezhetők. Ez látszik abból is, amit Ürge-Vorsatz Diana így fogalmazott meg: „Ami jelenleg van, az jóval rosszabb, mint amit eddig az összes tudományos előrejelzés mutatott.”
Budapest közlekedési rendszerének és közterülethasználatának környezetbarát átalakítása a klímakatasztrófa fenyegetése nélkül is már régóta megérett. Ennek okait részletesen kifejtettük a Budapesti Fejlesztési Központ megrendelésére készült tanulmányunkban, így itt csak két tényezőt említek röviden.
(100.000 gyermekre vetítve) (A Levegő Munkacsoport számításai a KSH adatai alapján)
A gépjárműforgalom jelentősen hozzájárul a légszennyezettséghez, ami Budapesten évente mintegy 2500 ember idő előtti halálát okozza. A szennyezett levegő az egyik fő oka annak is, hogy az elmúlt évtizedekben szinte évről évre rohamosan emelkedett az asztmás gyermekek száma (3. ábra).
A légszennyezéshez hasonló nagyságú egészségügyi kockázatot jelent a mozgásszegény életmód, ami a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és számos egyéb egészségkárosodás kialakulásáért felelős. A mozgáshiány nagyrészt annak a következménye, hogy közterületeink jelentős része alkalmatlanná vált a kellemes, egészséges, biztonságos fizikai aktivitásra. A közterületek újraelosztása a közúti gépjárműközlekedéstől és parkolástól a növényzetnek, a gyalogos és kerékpáros forgalomnak elősegítené, hogy a budapestiek több aktív mozgást végezzenek. Ez a hangulatukon is sokat javítana: a jelentős kerékpárforgalmú városok, mint például Amszterdam, Koppenhága vagy a hollandiai Groningen a világ legélhetőbb, legboldogabb városai közé tartoznak. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet több kiadványában (például itt, itt és itt) is városi közterületek átalakítását sürgeti a lakosság fizikai aktivitásának fokozása érdekében.
A tömeges autózás napjai meg vannak számlálva. A kérdés „csupán” az, hogy elébe megyünk-e az elkerülhetetlen változásnak, vagy pedig a fizika törvényei hirtelen fogják azt ránk kényszeríteni. Bár a Lánchíd közlekedésének környezetbarátabbá alakítása a gyakorlatban nem fog lényeges változást hozni Budapest közlekedésében (ahogy a Lánchíd 18 hónapig tartó teljes lezárása sem hozott), ugyanakkor óriási a szimbolikus jelentősége: egy újabb megnyilvánulása annak, hogy lakosai érdekében miként kell átalakítani a főváros közlekedését és közterülethasználatát, és bizonyítéka annak, hogy Budapest vezetése elkötelezett az átalakítás mellett és ezt a folyamatot fel fogja gyorsítani.
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke
(A cikk a Városi Közlekedés című folyóirat különszámában megjelent írás lerövidített változata.)
***
Szerzőnk 1975-ben szerzett diplomát geofizikus szakon a Moszkvai Földtani Kutatási Egyetemen. Az egyik legismertebb hazai környezetvédő civil szervezetének, a Levegő Munkacsoportnak 1988-ban történt megalakulása óta a vezetője. Több mint 60 tanulmány szerzője vagy társszerzője a zöld államháztartási reform, az uniós költségvetés, a környezetbarát közlekedés és az energiapolitika témakörében. Több mint tízezer alkalommal jelent meg a médiában. 2005-től 2010-ig a környezetbarát közlekedésért dolgozó egyik legismertebb nemzetközi civil szervezet, a New York-i székhelyű Közlekedés- és Fejlesztéspolitikai Intézet (Institute for Transportation and Development Policy, ITDP) Európai Tagozatának alelnöke. 2008 és 2018 között az Európai Zöld Költségvetés Szövetség (Green Budget Europe, GBE) elnökségi tagja. 2006 és 2011 között a környezet- és természetvédő társadalmi szervezetek választott képviselője a Gazdasági és Szociális Tanácsban, 2007 és 2009 között pedig a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal tagja.
Kép: Merész Márton/Énbudapestem