A több mint 30 éves Animal Cannibals kapta az egyik legtöbb szavazatot a margitszigeti szökőkút műsorának összeállításakor, pedig nevezték már magukat félig kihalt fajtának is. Qka MC-t és Ricsipít kérdeztük arról, minek köszönhető a siker, mennyit változott szerintük a 90-es évek óta a város, és mennyit változott a világ?
– Mikor voltatok utoljára a Margitszigeten?
Qka MC: – Utoljára fellépni voltunk kábé 2 éve egy céges bulin. Családdal nehezebb ezt kivitelezni, mert a hétvégéink munkával telnek szóval, nem vagyunk azok a tipikus törzs látogatók.
– Hogyan fogadtátok, hogy felkerültetek a listára?
Ricsipí: – Nagyon örültünk neki. Az külön megtisztelő volt, hogy a listán szinte csak nívós előadók dalai szerepeltek. Férfiasan bevallom, hogy eddig kimaradt nekem a zenélő szökőkút, pedig nyáron bringóztunk a családdal arra. Az eredménytől függetlenül tervbe vettem, hogy idén megnézem ezt a látványosságot.
– Mit szóltatok, hogy megnyertétek a szavazást?
Qka MC: – Pontosítanék: nem nyertük meg, hanem bekerültünk a legtöbb szavazatot kapottak közé. Nem szoktunk kimagasló eredményeket elérni internetes szavazásokon, ezért most jól esett, hogy ennyien gondolták úgy, hogy szívesen hallanák ezt a dalt a szökőkútból.
Hatalmas köszönet a támogatásért!
– Szerintetek minek köszönhető a siker?
Ricsipí: – Kár lenne szerénykedni, ez tényleg egy jó dal. Köszönhető a társszerzőknek és a vendég előadóknak is. Bár kétszer megosztottuk a Facebookon, hogy szavazzon, akinek van kedve, az minket is meglepett, hogy a hozzánk képest óriási rajongótáborral rendelkező Ákos- vagy Byealex-dal kevesebb szavazatot kapott, mint mi.
– Hogyan született meg az eredeti, 2008-as dal?
Qka MC: – A szemünk előtt jöttek létre az első szabadtéri szórakozóhelyek a városban. Láthatóan az emberek is imádták, hogy nem egy zárt helyen (akkor még dohányfüstben) is lehet szórakozni. Ráadásul a város nevezetes részleteit lehetett oda-vissza látni kivilágítva, amitől a kötődés a saját fővárosunkhoz még erősebbé vált. Majdnem tíz évig érlelődött ez a téma, mire megszületett a végleges elképzelés. Olyan hiteles előadókat hívtunk meg közreműködőnek, akik más-más szemszögből látva élik meg a környék adta lehetőségeket. A nyár pedig erre pluszban rásegít. Akkor töltik az emberek a szabadságukat és szabadabban is gondolkodnak. Nem egy imázs-dal megírása volt a cél turistáknak, csak egy hiteles életkép, de több helyről hallottuk, hogy
egy tökéletes zenés képeslap lett a végeredmény.
Ráadásul a videoklipje technikailag is érdekes, hiszen az első fényképezőgéppel forgatott HD klip Magyarországon.
– Hogyan született meg a remix?
Ricsipí: – Szegedi barátaink kerestek meg azzal, hogy szívesen feldolgoznák a dalunkat. Annak idején nem éreztük azt, hogy az eredeti dal megkapta volna a neki járó figyelmet és sikert. Az azóta felnövő generációk ezért lehet, hogy nem is ismerik. Lennard és Gabriel B kiváló munkát végzett: csak annyira nyúltak hozzá, hogy a dal frissebb és modernebb lett, de a mondanivalója és a hangulata megmaradt. Ezért szívesen forgattunk erre a verzióra is egy vadiúj videóklipet.
– Hogyan viseltétek a karantént, a járványidőszakot?
Qka MC: – A bezártság senkinek nem kedvezett, a szórakoztatóiparnak meg pláne nem. Családi házban elviselhetőbbek voltak a hétköznapok, és volt időnk olyan dolgokra is, mint a grillezés. Nagyon aktuálisak voltunk, mikor a remix videoklipje megjelent, hiszen akkor oldottak fel sok korlátozást, így tényleg minden sokkal szabadabb lett.
– Sokat változott a város a két verzió között? Ha igen, miben?
Ricsipí: – A legfontosabb dolgok nem változtak: nekünk továbbra is
Budapest a kedvenc városunk a világon.
Nyáron sokkal szebb, szabadabb, vidámabb arcát mutatja. A város folyamatosan fejlődik, talán még zöldül is picit. Átadták a négyes metrót, megjelentek a kölcsönözhető rollerek, több lett a bringás, rengeteg a szabadtéri kiülős hely, megszépült az Opera, a Városliget egy csoda lett, és már nem mindig forog az óra a Nyugatinál. Ja, és 2008-ban még nem volt ingyen a BKV (pedig a dalban már elhangzott). 2023-ban viszont már legálisan is „ingyen van a BKV” (14 év alatt).
– Nyáron továbbra se gázos a forgalom?
Qka MC: – A magyar ember arról híres, hogy szeret panaszkodni vagy ezért, vagy azért. Én úgy látom és tapasztalom, hogy nyáron sokan elutaznak, vagy nem jönnek be a városba dolgozni, szóval kevesebb autó van. Persze, ilyenkor történik a legtöbb útlezárás is, de ezt talán kompenzálhatja a lehúzott ablak, a vidámabb zenék, a mosolygósabb emberek, a színesebb, lengébb ruházatok és az illatok elegye. Amikor a dal született még a belvárosban laktam, most egy zöldebb kerületben, ahol szintén kevésbé „gázos” a forgalom.
– Nem kaptatok kritikát a komoly alváz, formás airbag sorért?
Ricsipí: – Te vagy az első, aki egyáltalán szóba hozza. Rossz az, aki rosszra gondol.
Józsefváros még mindig tömve van suttyóval?
Qka MC: – Kezdhetném azzal viccesen, hogy már mi sem lakunk ott, tehát nem. Az elmúlt három évtizedben
hatalmas változáson ment át Józsefváros.
Nem csak külsőleg, de összetételében is változott. Tizenéves fejjel és az akkori szóhasználattal ez a szöveg jött ki belőlem, de valljuk be, akkoriban a nyolcadik kerületet leginkább a rosszabb hírek kapcsán emlegették csak.
– Milyen, a várost érintő változásnak örültök a legjobban?
Ricsipí: – Sokkal több a külföldi turista 2008-hoz képest. Mi szeretjük a bulinegyedet, de egy picit azért lehetne javítani ott a helyzeten. Jó, hogy sok fát ültettek az elmúlt években, és szimpi húzás volt, hogy a Szabadság hidat hétvégén megkapták a városlakók. Én nagyon örülök a tömegközlekedés fejlődésének, a megállókban az automatáknak, az indulást jelző kijelzőknek és a BKK applikációnak.
– És mi az, amiben szerintetek még sokat fejlődhetne?
Qka MC: – Én úgy gondolom, hogy a Duna még mindig nem eléggé része a budapestiek életének. Átjutni próbál mindenki rajta így-úgy, ahelyett, hogy az lenne a céljuk. A Népliget és benne a Planetárium szintén lehetne egy olyan hely, ahová érdemes lenne kijárni piknikezni, mert mondjuk lenne ott egy „tehetségek színpada”, ahol fellépési lehetőséget kaphatnak kezdő zenekarok ingyenesen. Ezen felül pedig valami olyan látványosság sem ártana, ami ikonikusan passzol a városhoz, például egy Rubik-kocka kilátó a Gellért-hegyen.
– Hogyan jellemeznétek a 90-es éveket?
Ricsipí: – Mi 1995-ben lettünk népszerűek.
Minket a szabadságvágy hajtott,
és az, hogy kihasználjuk az adódó lehetőségeket. Szerettünk volna azzal foglalkozni, amit szeretünk csinálni és ez a szerencsénk a mai napig kitart.
– Ehhez képest szerintetek milyen világban élünk most?
Qka MC: – Nehéz erre jól válaszolni. Van, ami egyszerűbb és kényelmesebb lett és van, ami sokkalta bonyolultabb. Színesebb, szagosabb, zajosabb lett minden. Vibrál körülöttünk világ, és azon stresszelhetünk, hogy le ne maradjunk valamiről, mert akkor kiesünk a körforgásból. Télen nyaralhatunk (bár már tél sincs igazán), nyáron meg azt kérdezzük, hogy: „Miért nincs nyáron hó?” (júniusban érkezünk ennek a dalunknak a klipjével).
– Mi az, aminek lehet örülni, és mi az, ami a legzavaróbb?
Ricsipí: – Mi mindennek tudunk örülni. Közhely, de szinte minden fejben dől el. Lehet stresszelni bármin, bármikor. Mi igyekszünk a zavaró dolgokat is más szemszögből nézni, így már nem is zavaró.
– Ha a gyerekeknek egy bölcsességet adhatnátok tovább, mi lenne az?
Qka MC: – Érezd jól magad (úgy, hogy azzal mást ne zavarj és rád nézve se legyen káros)! Ha sikerül valami olyan munkát találni az életben, amit szívvel, lélekkel csinálsz, akkor az már nem is munka. Talán, a Szimpla dolgok című dalunk életigenlését is szívesen átadnám.
– Hogyan tudjátok megőrizni az optimizmusotokat?
Ricsipí: – Az embernek magának kell eldönteni, hogy élvezni akarja-e az életet vagy nem. Ha minden miatt hisztizek, ha folyamatosan elégedetlenkedek, ha szidom a forgalmat, a bringásokat vagy a rendszert,
attól még nekem nem lesz jobb.
Nekünk az a koncepciónk, hogy próbáljuk a világban a Yo dolgokat megkeresni, és mi magunk is elsősorban ilyen típusú outputot adunk a dalainkban, a koncerteken és a riportokban.
– Mire vagytok a pályátokból a legbüszkébbek?
Qka MC: – Önmagában büszkeség, hogy több mint 30 éve az Animal Cannibalsszel foglalkozhatunk. Sok díjat kaptunk már, sok olyan felkérésnek eleget tettünk, amikre mind nagyon büszkék vagyunk. Ilyen a zenélő szökőkút repertoárjába való bekerülés is. Én személy szerint arra vagyok a legbüszkébb, hogy pár éve készítettünk az AC Party Megamixet, amibe a legjobbnak ítélt dalainkat gyúrtuk össze. Az ehhez készült videokliphez aztán több mint 80 ismert és elismert ember adta az arcát, ami hatalmas megtiszteltetés.
– Mi az, amit szerintetek nektek köszönhet a magyar rap/ hiphop?
Ricsipí: – 1996-tól sok tehetségkutatót szerveztünk, ahol megmutathatták magukat a feltörekvő rappes arcok. Mi csak a teret adtuk, a sikert azok érték el, akik tudtak élni a felkínált lehetőséggel. Elképzelhető, hogy
tőlünk lett színesebb a magyar rap paletta.
Mi büszkék vagyunk, hogy nálunk villantotta meg a tehetségét Sub Bass Monster, Busa Pista (Irie Maffia), Wolfie (Punnany Massif), a Fekete Vonat, a Firma, az NKS, a Hősök, Fluor Tomi, a BSW, Beton.Hofi és sokan mások.
– Sok zenét hallgattok még?
Qka MC: – Állandóan. Tempót és hangulatot ad minden pillanatnak a zene. Mindenevők vagyunk ezen a téren, mert a tehetség sem műfajhoz kötött.
– Mikor ettetek utoljára Jack-levest [viszkikóla mélytányérból kanállal]?
Ricsipí: – Mi régi vágású fickók vagyunk, megmaradtunk
az igényes italok fogyasztásánál.
Már az első lemezünkön is jeleztük: mi megtartjuk a két lépés távolságot a különféle divatos drogoktól, helyette a mértékletes alkoholfogyasztást pártoljuk. Ez azóta sem változott. Talán a mennyiség lett kevesebb és a minőség lett magasabb, de erre meg azt mondják, hogy ez a korral jár.
(Kiemelt kép: Animal Cannibals/Kasza Fruzsina)