A Föld teljes vízkészletének csupán 0,5-1 %-a édesvíz. Ennek számunkra nagyon fontos része található a Gellérthegyi víztárolóban, ahova most mi is bekukkantottunk.
Minden nap érték
A múlt héten “tartottuk” a Víz napját és a Víz hetét, de kissé összevont szemöldökkel, mutatóujjunkat figyelmeztetően meglengetve azt is mondhatnánk, hogy a tiszta víz minden nap érték kellene, hogy legyen.
A vizet ünneplendő ellátogattunk a Gruber József víztároló medencéhez, amit ugyan évente csak egyszer mutatnak meg a földi halandóknak, de azt nagyon kedvesen teszik. László István, a Fővárosi Vízművek munkatársa fogad minket a bejáratnál, és azonnal belekezd ismertetőjébe. Az ember nem is tudja elképzelni, hogy lehetséges lelkesen, szívvel mesélni a Szentendrei-szigeten és a Csepel-szigeten található 700 parti szűrésű csáposkútról, amíg nem hallja őt beszélni. Megtudtuk, hogy a víz nagy része tiszta ivóvíz formájában jön, mert a természet elvégzi a szűrést. Jön is még jó ideig, és például a 80-as évekhez képest a vízfogyasztásunk is csökkent, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk, és takarékoskodni már fölösleges. Mert hiába élünk a csodálatos Kárpát-medencében, a mostaninál több vizünk már itt sem lesz. Szakértőnk szerint ráadásul már most látszik, hogy az idei év még problémásabb is lesz, mint a tavalyi.
Miért kell a vizet tárolni, ha úgyis jön magától?
Víztárolókra azért van szükség, mert a vizet ugyan egyenletesen és folyamatosan termelik ki (csak így lehet gazdaságosan működtetni a berendezéseket), fogyasztása azonban napszakonként (és persze évszakonként is) változik. A medencékben és a víztornyokban a kisebb fogyasztású időszakokban a felesleges víz tartalékolható, de emellett a víztárolóknak köszönhető a hálózatban a kellő víznyomás és a tűzoltáshoz szükséges víz is. A tároló működése akkor megfelelő, ha nem romlik benne a víz minősége. Ennek feltétele a betáplált vízrészek közel azonos tartózkodási ideje: el kell kerülni a pangó zónák, örvények létrejöttét - magyarázza a Fővárosi Vízművek szakmai anyaga.
A medence, amiben 3 repülő is elférne
A Gellérthegyi Gruber József víztároló Budapest legnagyobb víztároló medencéje. A Hegyalja út, a Sánc utca és az Orom utca által határolt terület alatt fekszik. Egy medence felülete 5000 m2, kapacitása 40.000 köbméter, a födémszerkezetet 106 látványos pillér tartja - és ebből a medencéből van kettő. A medencék zongora alakúak, mert ebben a víz folyamatos áramoltatásával könnyebben biztosítható, hogy a víz minősége minél tovább megmaradjon, ne legyenek benne pangó részek, ahol a baktériumok elszaporodhatnak.
Ennek érdekében készültek az oszlopok is íves talpakkal, az eredmény pedig olyan látványos lett, hogy könnyen el tudjuk képzelni a Dűne című film egyik fremen vízgyűjtőjeként is. A medencének minimálisan ülepítő funkciója is van, ezért évente egyszer tisztítani is kell. Van, amikor a Vízművek akkorra időzíti a rendkívüli látogathatóságot, bár azt be kell látni, hogy egy víztároló - mint a képeken is látszik - vízzel is igen látványos. Bármennyire is azt érzi az ember, hogy szívesen megmártózna a kristálytiszta vízben, ezt nem csak azért nem teszi meg, mert nem szabad, hanem mert nem is lehet, hiszen a medence majdnem teljesen zárt. Még azt a levegőt is szűrik, amivel szellőztetnek, a levegő hőmérséklete pedig megegyezik a vizével, hogy ne legyen páralecsapódás és a mikroorganizmusok ne szaporodhassanak el. Minden részletre figyelnek, nagyon vigyáznak rá - a vízművek dolgozói annyira szeretik a vizet, mint a mesebeli királylányok a sót.
Hogyan kell ekkora medencét építeni?
Ezek a medencék önmagukban is fantasztikusak, de a méretüknél talán még érdekesebb, ahogy elkészültek. Az építkezés 1974 és 1980 között zajlott, a földmunkák során 140 000 köbméter földet mozgattak meg. Az igazi izgalom azonban nem a számokban rejlik, hanem az építkezésben. Az egyik legnehezebb feladat a 6000 m2 alapterületű (kb. egy focipályányi), 30 cm vastagságú fenéklemez elkészítése volt. Ehhez megszakítás nélkül, három műszakban, 41 órán át huszonöt keverőkocsi szállította a betont; az óránként indított mixerkocsikat a forgalmasabb csomópontokon rendőrök segítették át. A munkában résztvevő több mint kétszáz ember óránként mintegy 50 m3 (összesen kb. 2000 m3) betont dolgozott be. A sávok szélességét és a betonhoz adagolt kötéslassító mennyiségét úgy választották meg, hogy a szomszédos sávok még egymáshoz kössenek. A betonozást követően – három-négy óra múltán – az alaplemez elkészült részeit vízzel árasztották el.
De a legjobb rész…
A látogatás végén több gondolat is kavarog a fejünkben. Készpénznek vesszük, hogy a nap minden percében, mindenhol rendelkezésünkre áll ivóvíz, nem értékeljük eléggé, hogy nem kell kilométereket sétálni egy kancsó vízért. Ez nem jó, de nem gondolunk bele abba sem, hogy micsoda mérnöki teljesítmény kell ahhoz, hogy egy szentendrei kútból egy józsefvárosi fazékba juttassák az ivóvizet. Legfőképpen mégis arra gondol az ember, hogy mennyire fantasztikusan menő ez a vízzel teli tároló, milyen gyönyörű még azzal is együtt is, hogy az esztétikum nem volt prioritás, amikor megépítették.