A Gellért fürdőről gyakran kérdezik a magyar kiejtéssel küzdő turisták, hogy honnan a név. De Budapest népét sokkal jobban foglalkoztatja egy másik kérdés: honnan a víz?
Aki szereti a kontrasztos helyeket a városban, az Budapesten eleve jó helyen jár, de vajon gondolnánk-e, hogy a gyönyörű, szecessziós Gellért fürdő alatt a Stranger Things-ből ismert „tótágast” találunk?
Odalent minden idefenti szépnek megvan a sötét, ijesztő, kénszagú megfelelője. A fürdő lélegzetelállító mozaikjai után nagy meglepetés alámerülni a párától terhes, sötét alagútrendszerbe, ahol a monokróm környezetet is csak sápadt lámpák fényénél figyelhetjük meg.
Az Ősforrás
Ha valaki a felszínen akarja belőni, hogy merre található az Ősforrás, az a Szabadság hídról lekanyarodó villamos alatt keresse, úgy 15 méter mélyen.
Mi a fürdő halljából titkos lépcsőkön és folyosókon ereszkedtünk alá, hogy megkeressük. A név magáért beszél, a feltörő gyógyhatású víz jótékony hatásait kiélvezték már az ókori rómaiak is, de az évszázadok során kezeltek itt magyar leprásokat és török lovakat is. A Sárosfürdő elnevezés sem véletlenül ragadt a helyre, a gyógyhatású iszap a bőrproblémákra gyakorolt jótékony hatást.
Vezetőink nem dobnak minket a mélyvízbe, hiszen az Ősforrás szintje éppen alacsony (a Dunával ugyan nem keveredik, de annak vízállását 3 nap különbséggel követi), így egészen le tudunk sétálni a nyolcszögletű, kupolával fedett medencéhez.
A termet egy hatalmas gránittömb uralja, ez tartja a mennyezetet – és közvetve a felszíni forgalmat is.
Természetes fény nyilván nincs, de a csend is csak átmeneti, a fejünk fölött átrobogó villamosok egy földrengés erejével remegtetik meg a falakat, és hangjával a dobhártyánkat. Rendkívüli a páratartalom, és bár a víz itt már csak 29 fokos, igazi hőség van – azok a turisták, akik nyáron hűsölni jönnének majd le ide a föld alá, nagyon meg fognak lepődni. Bár a Gellért medencéit már nem innen töltik, azt nem lehet mondani, hogy a terület használaton kívüli lenne: például az M4-es metró fúrásánál is mérőeszközökkel tűzdelték meg a helyiséget, hogy a szeizmikus hatásokról képet kapjanak.
A kilométeres alagút
A föld felszíne alatt egyébként egy olyan alagútban találjuk magunkat, aminek nincsen fény a végén, van viszont ezer más, ami segít megérteni, hogy hogyan kerül gyógyvíz a Gellért fürdő mellett a Rudasba, és a jelenleg nem működő Rác fürdőbe is. 1958 és 1962 között bányászati módszerekkel robbantották ide az oldaljáratokkal együtt több kilométer hosszú alagutat, de természetesen nem csupán azért, hogy 60 évvel később turisták és újságírók koszolják össze magukat benne.
Megépítése három okból történt. Az objektum 3000 férőhelyes, hidegháborús óvóhelynek készült, de itt vezetik el azokat a nagy helyigényű távhő vezetékeket, amelyek a mai napig kiszolgálják a budai Várnegyedben működő közintézményeket, és emellett itt futnak a kisebb gyógyvíz- és belső használatú telekommunikációs vezetékek is. A harmadik ok kapcsolódik szervesen a fürdőhöz: szükség volt egy szervizalagútra, hogy ki lehessen alakítani 18 forrást – ezekből jelenleg 4 üzemel –, amik a hévízrendszerhez közvetlenül kapcsolódnak. Vagyis innen nyerik ki jelenleg a termál vizet.
Hogy kerül a víz a medencébe?
A fentebb említett 4 kút vize 41-43 °C hőmérsékletű, kalciumot, magnéziumot tartalmaz, hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos gyógyvíz, elsősorban mozgásszervi megbetegedések gyógyítására javasolt fürdőzni benne. Az ásványi anyagok masszív jelenléte eleinte csak szaglás útján, később szabad szemmel is szépen kivehető, ugyanis az alagút alján a „csurdalék” víz csatornáját és itt-ott a falat is sárgás-pirosra színezik.
A kutakból a vízkitermelés búvárszivattyúkkal történik, ami az alagúton keresztül vezetékeken megy a négy darab ülepítőmedencébe. A négy medence együttes térfogata csaknem 800 köbméter, innen pedig újabb szivattyúegységek továbbítják a vizet a felhasználási helyekre, köztük a Gellért fürdő medencéibe is.
Egy keskeny nyomtávú, erősen rozsdálló sínpárt is találni idelent, de ezen ma már a rajta álló, csille-szerű járgányt nem lehetne végig tolni, nyilván nem vizet szállítottak rajta. Régi funkciója szerint a Rác és a Rudas több száz kilós gépészeti elemeit gurították át rajtuk a Gellértbe, javítás céljából.
Grátisz barlang
Az alagút építésekor találtak egy barlangot is, ami az itt található kalcit borsókövek jellegzetessége miatt a karfiol képzetét kelti
– innen a név: Karfiol-barlang. Régebben a barlang felett található Sziklatemplomból is le lehetett jutni ide, de aztán befalazták az átjárót, mert túl sokan találták meg a lejáratot, és kóboroltak el az alagútrendszerben. Kívülről tehát szinte lehetetlen eljutni idáig, szervezetten viszont mindenképp érdemes, a Gellért fürdő alatti univerzum még mindig egyedi és exkluzív, abszolút insta-képes élmény.
(Címlapkép: Fortepan / Grafika: Sturm Dániel/Énbudapestem)