Budapest számtalan dolog miatt izgalmas hely, ám nem csupán fizikai, hanem absztrakt dolgait is tekintve. Ilyenek például a városi legendái.
Budapest 151 éve alatt bőséggel születtek olyan furcsa, vicces és őrült városi legendák, amelyek sok esetben mindmáig tartják magukat. Hogy messzebb ne menjünk, ott vannak a Lánchíd nemrég felújított oroszlánjai, amelyeknek hiányoznak a nyelveik. De tényleg hiányoznak azok az oroszlányelvek? Tényleg vízbe ölte magát a szobrok készítője, Marschalkó János emiatt? És mi a helyzet a kávézóban műveivel fizető Rejtő Jenővel? A Thököly úti márványmenyasszony valóban a szerelembe halt bele? Kilenc ilyen városi legendát gyűjtöttünk össze, hogy kiderítsük a velük kapcsolatos igazságot. Most az első hatot mutatjuk!
1. A nyelv nélküli kőoroszlánok
Kezdjük talán a legismertebb budapesti legendával. A szóbeszéd úgy tartja, hogy a Lánchíd ikonikus szobrainak készítésekor Marschalkó János elfelejtett nyelvet faragni a sörényes nagymacskák szájába, amit a szemfüles pesti (és budai) polgárok rögtön kiszúrtak, és addig gúnyolódtak rajta, míg Marschalkó az öngyilkosságba menekült a szégyentől – stílszerűen a Lánchídról ugorva a zajló Dunába.
A vitán felül roppant keserű és teátrális haláleset, illetve annak okai azonban nemcsak, hogy több helyen is sántítanak, hanem konkrétan semmi nem stimmel a történetben. Marschalkó János ugyanis nem lett öngyilkos, sőt, 59 éves korában hunyt el 1877-ben, az oroszlánok pedig köszönik, van nyelvük, amit a nemrég történt felújításaikkor is megerősítettek a szakértők. Sőt, olyannyira van nyelvük, hogy anatómiai pontossággal vannak a fogaik között, hiszen a valódi oroszlánok nyelve fekvőhelyzetben hátra húzódik, így Marschalkó is ilyennek formálta meg azokat.
(Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd a 116-123 ingyenes, mobilról is hívható lelkielsősegély-számot!)
2. A fejjel lefelé közlekedő páternoszter
Az ember már csak olyan, hogy amit nem lát, vagy nem ért, attól bizony fél. Ilyen ördögi szerkezet volt a régi MTV székház páternosztere is, amelyről stabilan tartotta magát a hiedelem, hogy a legfelső emeleten túl fejjel lefelé fordul át. Eleve roppant ijesztő volt beleugrani, hiszen állandóan mozgásban volt, ami miatt ráadásul ki kellett számítania a lépését is annak, aki be akart szállni. Na, hát ezt tetézte a hiedelem, miszerint a páternoszter a tetején és a legalján is megfordul és úgy közlekedik tovább.
Szerencsére a hősök köztünk járnak és nem mindegyik visel köpenyt, így akadtak olyan vállalkozó szellemű felfedezők, akik halált megvető bátorsággal nem átállottak tovább menni a legfelső és a legalsó szinten, hogy feltárják a pletykák mocsarában rejlő őrjítő igazságot: a szerkezet egyáltalán nem fordul fejre.
3. A kővé dermedt asszony, aki a várakozásba halt bele
Áll a Thököly úton egy ház, amelynek van egy ajtó nélküli terasza, ahol egy kővé dermedt nő tekint vágyakozva a távolba. Teszi mindezt azért, mert az első világháború során élt ott egy házaspár, ahonnan a férjet elhurcolta a háború a frontra, a szerelmes feleség pedig minden nap ott állt hűségesen a teraszon és várta haza szeretett férjét. Egy nap azonban a férfi halálhírét hozták, ezt azonban az ifjú feleség nem volt hajlandó elhinni, így tovább várt, mert érezte, hogy egy nap hazatér majd hozzá. És így is lett. Csakhogy az élet otromba játékos: a háború után a fiatalasszonyt is elérte a spanyolnátha, megbetegedett, ám ő utolsó leheletéig várta haza szerelmét. Végül az erkélykorlátra dőlve, az utcát szemlélve érte a halál – egy nappal az előtt, hogy férje valóban hazatért a frontról. A megözvegyült tiszt pedig vigasztalhatatlan volt, ezért mély fájdalmában szobrot állíttatott hűséges kedvesének, az erkély ajtaját pedig befalaztatta, hogy többé senki ne léphessen ki rajta.
Nos, ez talán vitán felül az egyik legtragikusabb és legromantikusabb történet, amit Budapesten találni és mesélni lehet. A történet azonban nem egyéb, mint városi legenda, a valóság pedig sokkal, de sokkal prózaibb.
Korábban az RTL Klub Fél kettő című műsora járt utána az igazságnak, amelyből kiderült: valójában nem egy befalazott erkélyről van szó, csupán egy erkélyt imitáló díszről és egy oda helyezett mellszoborról. A házat eredetileg Ybl Lajos építész tervezte, még az első világháború előtt, fia pedig a Sorbonne Egyetemről hozta haza az erkélyen figyelő alak ötletét. Apja hallgatott a fiára és megalkotta ezt a díszítőelemet, amit csupán egyetlen egyszer, ennél a háznál alkalmazott.
4. Az odébb tolt plébániatemplom
A Belvárosi plébániatemplomhoz, mint tudjuk, elég közel, konkrétan annak tőszomszédságában áll az Erzsébet híd, amely kétszer is felépült. Egyszer eredeti formájában, egyszer pedig a háború után. Több se kellett a pesti szóbeszédnek: a kornak megfelelően két verzióban is mesélték a templomhoz fűződő városi legendát.
Az első verzió az eredeti Erzsébet híd építésekor született, miszerint a Belvárosi plébániatemplom belelógott a hídba, ezért a templomot gondos előkészületekkel és alapos munkával arrébb tolták, hogy ne legyen útban. A legenda 2.0-ás változata pedig már az új híd második világháború utáni felépítéséhez kapcsolódik, amelyben ugyanaz az alapállítás: a templom odébb lett tolva.
Természetesen egyik esetben sem történt ilyen, azonban az igaz, hogy az eredeti híd építésekor felmerült a templom lebontása, de a hithű fővárosiak ellenkezése miatt ez a terv meghiúsult, sőt, a 30-as években tényleg felmerült a templom eltolása, de persze ebből sem lett semmi, mivel 1910-ben műemlékké minősítették.
5. A spangli szagú villamos
Városi legendák persze nem csupán a múlt századból származnak, hanem bőven születnek manapság is. Ilyen például a 47-es villamoson terjedő fűszag kérdése is, amely főleg a fiatalabb budapestiek körében okozott komoly derültséget és izgalmat.
A dolognak 10 éve az Urban Legends is utánajárt és számos ötlet született a lehetséges válaszra. Egyesek szerint az ablakok kenderrosttal vannak szigetelve, ami esőben szagot kezd árasztani. Mások szerint a villamos az egyetemek mellett halad el, az egyetemisták pedig elég lazák, úgyhogy azért van fűszag. A legnépszerűbb válasz azonban az, hogy a villamos fékjeit kenderolajjal kenik, ami a fékezés hatására felmelegszik, aminek hatására a villamos utasterében olyan szag lesz, mint egy Bob Marley-koncerten.
A gond csak az, hogy a BKV már akkor azt nyilatkozta az Urban Legends kérdésére, hogy ők bizony a Ganz csuklós járművek karbantartásához semmilyen kenderolaj-származékot nem használnak. Vagyis ez a városi legenda még mindig megválaszolatlan.
6. A budapesti forgó szálloda
A főváros egyik legismertebb épülete a Hotel Budapest, vagy másik nevén a Körszálló, amelyről még külföldiek körében is az a hír járta, hogy forogni képes. Mindezt tetézte, hogy állítólag a szállodán különleges technikával dolgoztak az építéskor, az íves szobákat speciális íves bútorokkal rendezték be annak érdekében, hogy azok a centrifugális erő miatt ne mozduljanak el. Egyesek elmondása szerint óránként egy szobányit, vagyis 4 ablaknyit volt képes fordulni a hotel, mások szerint azonban egy nap alatt egy teljes kört fordult.
Nos, legyen bármennyire is megdöbbentő az igazság, de a Körszálló természetesen nem képes semmilyen forgásra.
+ 1 A csengetős mozik
És akkor jöjjön a ráadás városi legenda, ami nemcsak pikáns, de történetesen igaz. A két világháború között Budapesten is működtek olyan „utánjátszó”, vagy más néven „csengetős” mozik, amelyek közelébe erkölcsös úrinők és úriemberek biztos, hogy a közelébe se mentek (elvileg). Ezekben a mozikban a ledérebb fővárosi polgárok azért jártak, hogy a sötét széksorok között kedvükre enyeleghessenek. Őket figyelmeztették a csengőszóval, hogy még a film előtt szedjék rendbe magukat, mire újra fénybe borulna a terem. Ezeknek a moziknak a létezése sokáig szóbeszéd tárgya volt, mindenki mást mesélt róluk – ám egy valami biztos: tényleg léteztek ilyen mozik.
Méghozzá tucatnyi ilyen volt, pontosabban a Nagykörúton és annak vonzáskörzetében. Ilyen volt a Decsi, ami ma a Művész mozi, vagy a Csokonai, ami azóta megszűnt, azonban a Népszínház utca 13. alatt üzemelt.
(Kiemelt kép: Barta Bálint/kepszerk.hu)