A fiumei úti sírkert szomszédságában fekszik egy kevésbé ismert, de legalább annyira érdekes temető. Mindössze 4 hektáron itt nyugszik a 19. és a 20. század első felének megannyi meghatározó alakja és családjaik. Ahogy Schweitzer József budapesti főrabbi mondta “sírkövekből álló múzeum”. A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben sétáltunk.
A Salgótarjáni utcai temető kijelölése előtt a Budapesti zsidóságnak két temetője volt. A régebbit a 18. század végén a váci vámhatáron túl jelölték ki. Ez a hatalmas 2050 négyszögöl területű temetőt Pest városa 1808-ban lezáratta, arra hivatkozva, hogy útjában áll a település fejlődésének. Ez részben kedvezett a zsidó közösségnek hiszen a régi temető a város tulajdonában volt, ez teljes mértékben szembe ment a vallási előírásoknak. Gondoljunk csak arra hogy Sára sírjának megvásárlása meglepően hosszan van leírva a Genezisben.
A Bibliai és talmudi érvek mellett közegészségügyi szempontokra is hivatkoztak a közösség képviselői, az új temetőben halottas házat tudnának építeni így a holttest őrzését nem kéne lakóterületen lebonyolítani. Végül az új temető a zsidó közösség tulajdonába került, viszont hamar betelt és évekig tartó huza-vona kezdődött a Szentegylet és a város vezetés között, hogy hol és mekkora területen jelöljék ki a harmadik pesti zsidó temetőt. Ennek az eredménye lett, hogy az akkori köztemetőből, a fiumei úti sírkertből vágtak ki egy részt, a Salgótarjáni utcai temetőt.
A hagyományos zsidó temetkezési forma nagyon egyéni. A Sulchan Aruch 16. századi kódex mind a mai napig a legszélesebb körben elfogadott törvény és szertartás gyűjteménye a zsidóságnak, ebben külön ki van emelve, hogy a halottakat nem temethetik egymás mellé, hacsak nincsen közöttük olyan erős választófal ami magától is megáll. A falnak legalább hat hüvelykujj (15 cm) szélesnek kell lennie. Az egyetlen kivétel ez alól ha, kisgyereket temetnek a szülőjével, vagy nagyszülőjével. Viszont ez is csak akkor lehetséges, ha egyszerre hunynak el, tilos azért felnyitni sírt, hogy mást oda temessenek. Ezek miatt a szabályok miatt a családok együtt temetése nem volt jellemző, egészen addig, ameddig a Váci úti új temetőben elkezdtek családi parcellákat létrehozni, amik a Salgótarjáni utcai temető hatalmas kriptáinak előképei lettek.
Kis alapterülete miatt a Salgótarjáni utcai temető csak rövid ideig lehetett használatban, ez az időszak viszont pont a “magyar zsidóság” aranykora volt. Az 1868/69-es zsidó kongresszus után három részre: ortodox, neológ és status quo ante szakadt a magyarországi zsidóság. A pesti Szentegylet azonban egészen 1890-ig intézte mindhárom irányzat temetkezéseit, amíg az ortodoxok meg nem szerezték a mai Csörsz utcai ortodox temetőként ismert területet. Az 1890-es évek előtt épített sírok így jól mutatják az irányzatok egyre jobban eltávolodó temetkezési szokásait.
A neológ mauzóleumok lekövetik a magyarországi építészet stílusváltozásait, a neoreneszánsztól kezdődően a historizmuson és a szecesszión át az újklasszicizmusig. Számos neves építész tervezett ide síremléket például Alpár Ignác, Hajós Alfréd és Vidor Emil, a Palatinus-házak tervezője is. A fogadó és szertartási épületek elkészítésére Lajta Béla építészt kérték fel. Ő később több híres síremléket is tervezett, már nem a Szentegylet, hanem a családok kérésére. De Chevra Kadisa gyógyíthatatlan betegek otthona, a Zsidó Vakok intézete, és Pesti Izraelita Hitközség alapítványi gimnáziuma (ma: ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium) is az ő tervei alapján készültek.
Ezek a sírok viszont nem csak az építészeti értékük miatt fontosak, itt nyugszanak a 19.-20. század történelmének meghatározó alakjai. A Hatvany-Deutsch család kriptájában fekszik Hatvany Lajos író, kritikus, a Nyugat alapító tagja. A részvények nagy részének felvásárlásával ő alapozta meg a folyóiratot és könyvkiadó vállalatot szervezett mellé. A Nyugatból való kilépése után is több írót támogatót, köztük Ady Endrét és József Attilát. Többször vendégül látta Thomas Mannt a Bécsi kapu téri villájában. 1937-ben József Attila itt tudta átadni a Thomas Mann üdvözlése című költeményét a híres írónak, miután azt az államrendészeti osztály nem engedélyezte annak felolvasását.
Hatvany Lajos öccse, Hatvany Ferenc festőművész és neves műgyűjtő volt, élete során számos gyűjteményes kiállítást rendezett. A második világháború után a gyűjtemény szétszóródott, innen kerültek olyan remekművek, mint Cézanne Buffet, Delacroix Arab tábor, Courbet Birkózók, Picasso Anya gyermekével és El Greco Mózes Sinai hegyén című képe a Szépművészeti Múzeum birtokába. Az ő svájci sírhelye sajnos ismeretlen, így a családi kripta az egyetlen hely, ahol meg lehet róla emlékezni.
A Hatvany kriptánál jóval kisebb, de érdekes sír Bacher Vilmos rabbié. Bacher az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (ORZSE) első tanár generációjához tartozott, elnöke, és igazgatója is volt az egyetemnek. Világszerte elismert Talmud kutató volt, de orientalistaként perzsiai költészettel, arab nyelven íródott kora középkori zsidó irodalommal és filozófiával is foglalkozott.
A sírkő Lajta Béla munkája, hagyományos síremléket – macevát – idéz, egyszerű kőtábla lekerekített szélekkel. Viszont a hagyományos sírkövekkel ellentétben teljes egészében fehér márványból készült, és indás díszítés futja körbe a névtáblát. Az indákon termő gránátalmák, szintén régebbi temetkezési hagyományokat idéznek. A gránátalma egyike annak a hét fajnak, amelyek az Ígéret földjén teremnek (sivat haminim) a Tóra szerint, a hagyomány pedig úgy tartja számon, hogy a gránátalmának 613 magja van, pont annyi, mint amennyi parancsolatot a Tórából ki lehet olvasni. A síron lévő gránátalma így jelképezi az ott fekvő erényes, törvények szerint élt életét, az Ígéret földjét, és mint a zsinagógai újév gyümölcse, az új kezdetet a messiási korban eljövő feltámadást is jelképezi. Bacher Vilmos sírkövén viszont a gránátalma mellett látható pálmalevelek már inkább a keresztény sírokra emlékeztetnek. A keresztény szimbolikában a pálmalevél a halhatatlanság, a halál feletti győzelem jele, hasonló jelentése van a gránátalmához. A síremlék nyugati oldala, ismét a hagyományos sírkőveket másolja, itt a teljes felületet kitölti a héber. A bíborvég motívumok amiket a szövegben megjelenő hézagok kitöltésére használnak, azonban itt is finoman utalnak az asszimilációra.
A korszak gazdasági elitjének megannyi prominens tagja közül itt nyugszik a Zwack gyárat alapító Zwack József, itt található a híres Weiss család sírboltja Weiss Manfréd gyárossal, ide temetkeztek a textilgyáros Schossberger família tagjai is. A politikai és kulturális élet kiemelkedő alakjai közül itt nyugszik Wahrmann Mór, aki az Országgyűlés első zsidó képviselője volt és Vázsonyi Vilmos is, aki igazságügyminiszterként Magyarország első zsidó származású minisztere volt, Wodianer Fülöp könyvkiadó és Fényes Adolf festő és Kiss József költő is.
A temető megállíthatatlannak tűnő pusztulása az 1960-as években indult el, a sírokat szinte teljesen benőtte a növényzet, a mauzóleumokat megrongálták és kifosztották, a szertartási épület kupolája az 1980-as években omlott be. A 2002-ben teljes egészében műemlékké nyilvánított temető 2016-ban került a Nemzeti Örökség Intézetének kezelésébe - írják az intézet honlapján. A kis területű, ámde vadregényes temetőben órákig lehet sétálgatni és emlékezni a különös, elszigetelt csendben anélkül, hogy bárkivel összefutnánk.
