Száz évvel ezelőtt, azaz 1926 március 23-án, este 6 órakor tartották a Corvin Áruház hivatalos átadását.
„A Corvin-Áruház nagyszámú előkelő vendégek jelenlétében ma este hat órakor nyílt meg. Az ünnepségen Walkó Lajos kereskedelmi miniszter elfoglaltságára való tekintettel Wimmersperg Frigyes báró államtitkár jelent meg, akit a Corvin-Áruház Részvénytársaság elnöke, Scitovszky Tibor dr. volt külügyminiszter, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója üdvözölt” – írta másnap a Budapesti Hírlap.
A nagyközönség viszont csak másnap reggel, azaz március 24-én, reggel 10 órától látogathatta az áruházát. Ahogy a Pestbuda is felidézte, az Esti Kurír arról írt, „már kora reggel özönlött a közönség nagy tömegben a Corvin-áruház kirakatához, hogy megszemlélje az azokban elhelyezett árukat és a tízórai megnyitásnál jelen lehessen”.
A Kurír beszámolója szerint
a Blaha Lujza tér valósággal feketéllett a nagy embersokaságtól
s megakadt a villamosforgalom is az áruház épülete előtt húzódó vonalon. Mindenki elsőnek akarta megismerni Budapest érdekes, nagyszabású látványosságát, a Corvin-áruházat”. A tömeg akkorára duzzadt, hogy a rendőröknek nehezükre esett a rend fenntartása.
Mint a Válaszonline is emlékeztetett, az átadáskor Ybl Ervin művészettörténész a Magyar Iparművészet című lapban megjelent cikkében úgy fogalmazott, hogy „főhomlokzata kétségtelenül
az utóbbi évek egyik legérettebb építészeti eredménye”.
Ybl mindenekelőtt azt méltányolta, hogy a tervező, Reiss Zoltán az előző két évtized szecessziós felfogásával szakítva visszatért egy kötöttebb, klasszicizáló megformáláshoz, vagyis tulajdonképpen a historizmushoz.
Ahogy a lap is írja, a megnyitásakor mindenesetre a Corvint modern áruházként ünnepelték, a nagy európai bevásárlópaloták méltó párjaként. Teljes egészében külföldi beruházásban épült: a hamburgi M. J. Emden Söhne cég kétmillió aranykoronás befektetésével, ami önmagában is okot adott a büszkeségre, hiszen jelezte, hogy Budapest a trianoni trauma ellenére még mindig jelentős nemzetközi nagyvárosnak számít.
Ahogy az Énbudapestemen is összefoglaltuk, a város első igazi kőmozija, az Apolló Projectograph helyén épült, palotaszerű, díszes, neoklasszicista/ historizáló épület – amely egyúttal az ország első plázája is volt 1926-ban – a második világháború alatt, 1944-ben kiégett, és 1948-ban, az államosítás után már mint Budapest Nagyáruház nyitott ki.
A hatvanas években végül a Centrum-lánc áruháza lett,
és a Batka István által tervezett alumíniumborítás is ekkoriban, 1968-ban került fel a tér felőli oldalára. A munkálatok elvégzésére kiírt pályázat eleinte 85 millió forintos megvalósítási költségről szólt, amiből aztán 35 milliós felső határ lett. A cél tehát, nem titkolt módon, az olcsóság volt.
Az alumíniumburkolatot 2018-ban szedték le, ám a homlokzat hamar egy takaróhálót, illetve fóliát kapott, ami végül 2021 februárjában kerülhetett le. Az épület helyreállítása hivatalosan 2021-ben kezdődött, 2023 június 6-án átadták a felújított homlokzatot, 2023 október 19-én pedig, ha csak részben is, de hivatalosan megnyitották a Corvin Palace-t.