Nem, nem igazi forradalom, de mindenképp tömegével jelentek meg és virágzanak, ameddig a szem ellát. Megéri a sétát a város szívéig.
“Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak” - írta Móra Ferenc, és a legtöbb budapesti most nagyon könnyen együtt tud érezni ezzel. A szeptember még egy átmeneti hónap a nyár és az igazi ősz között, még viszonylag frissek a fürdőruhás, csöpögőfagyis, szabadtérre szervezett programozós emlékek, de az október már más. Érezhetően rövidebbek és hidegebbek a nappalok, az éjszakára nyitva hagyott ablak lehűti az egész lakást, hullanak a levelek, a vastagabb pulóverek kiszorítják a lenge nyári öltözéket a szekrényből – kilátástalannak tűnik minden.
DE
Van még reménykedésre ok, ha egy váratlan, felhők közül kivilágló fénypászma a Margitszigetre csal minket. Ott vár a kánaán, az oázis az alváshoz készülődő természetben, színkavalkád, ami minden képzeletet felülmúl. A Rózsakert mindig gyönyörű, a megdöbbentő méretű holtfák szintén lélegzetelállítóak, de ami egy 3 Michelin-csillagos élménnyel ér fel – vagyis önmagában is megéri az odautazást – az a sziget gerince mentén húzódó őszirózsa-sor. Mit sor, kész védmű, majdnem lánchegység. Kilométer hosszan szerény halványlilaságával húz közel magához és kísér végig a sziget gerincén, nehéz elmenni mellette szó nélkül. Csak menjünk el mellette!
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!