Miután szeptember 13-14-én, szombaton és vasárnap 51 kerületi nő részvételével elrajtolt a második kerületben Buda első női közösségi gyűlése, az október 4-i hétvégén pedig 51 terézvárosi nő részvételével a hatodik kerületben is megkezdődött a munka.
A szervezés még 2025 márciusában elindult, augusztus közepén, előbb a második kerületben, utóbb a hatodik kerületben is kiküldték a meghívókat a kerületben élő nőknek. A közösségi gyűlések keretében ugyanis mindkét esetben 51 (46 rendes és 5 póttag) véletlenszerűen kiválasztott kerületi női lakos öt teljes napon keresztül tanácskozik szakértők segítségével arról,
mit tapasztalnak az adott kerületek közterületeinek használata során, és hogyan lehetne javítani ezeknek a minőségén.
Ahogy a szervezésben segédkező DemNet alapítvány írja, ezek Magyarországon az első olyan közösségi gyűlések, amelyek „megpróbálják láthatóvá tenni és hasznosítani a nők által összegyűjtött szempontokat”.
„Évről évre azon dolgozunk, hogy ne kelljen nőnap ahhoz, hogy beszéljünk azokról a helyzetekről, nehézségekről, amikkel a nőknek az év minden napján szembesülniük kell. Hiszünk abban, hogy akkor tudunk jó és megtartó közösséget alkotni, ha abban mindenki úgy találhatja meg a szerepét, ahogyan szeretné, és nem a vélt vagy valós társadalmi elvárások alakítják” – mondta Őrsi Gergely, második kerületi polgármester.
„A nők és a férfiak Terézvárosban együtt élnek, de eltérő módon. Mi pedig azt szeretnénk, ha ebben a kerületben mindkét nem egyformán találná meg otthonát, egyformán élhető és szerethető lenne Terézváros a nők és a férfiak számára is. Ehhez használjuk eszközül most a nőkből álló közösségi gyűlést, most őket hallgatjuk meg arról, hogyan képzelik el a jövő Terézvárosát” – magyarázta Soproni Tamás, hatodik kerületi polgármester.
Ahogy a DemNet írja, a gyűlések márciusi előkészítése során a felek számos, a témával foglalkozó civil szervezetet, kutatót, aktivistát egyeztetésre hívott, hogy együtt ötleteljenek a közösségi gyűlés altémáiról, részleteiről, lehetséges előadóiról, és a gyűlés megvalósítását érintő egyéb szakmai kérdésekről.
A gyűlés végleges tematikáját a visszajelzések alapján állította össze a közösségi gyűlés két vezető szakértője, Perpék Éva és Soltész Noémi úgy, hogy az valóban a nők élethelyzeteire és dilemmáira reflektáló legyen.
Minderre azért van szükség, mert
bár nők alkotják a magyar lakosság több mint felét, a politikai döntéshozatalban és a közélet más területein jelentősen alulreprezentáltak.
Pedig az, hogy mit gondolnak a nők az őket körülvevő világról és milyen a nők életminősége, az bizony rajtuk keresztül az egész közösség jóllétére is kihat.
„Az önkormányzati szolgáltatások sok esetben a nők közvetítésével jutnak el a családtagokhoz, hiszen többnyire ők azok, akik napi szinten kapcsolatban állnak az intézményekkel, ügyeket intéznek, szervezik és összehangolják a család életét. A nők igényeiben gyakran az egész közösség szükségletei tükröződnek vissza, ezért különösen fontos, hogy a nők visszajelzései és tapasztalatai teret kapjanak a közös gondolkodásban” – magyarázta Perpék.
„Azért indul most ez a gyűlés női részvétellel, mert a tapasztalatok szerint a nők közvetlen meghívás nélkül ritkábban hallatják a hangjukat a nyilvánosságban, pedig tapasztalatuk, rálátásuk és szervezőképességük kulcsfontosságú” – tette hozzá Soltész.
Noha a városban élők nagyjából fele nő, magyarázzák itt is, szempontjaik, tapasztalataik a történelem során nem azonos mértékben, vagy egyáltalán nem jelentek meg a várostervezésben. Ezért aztán sok esetben a mai napig kevésbé tudják kiaknázni a lakókörnyezetükben rejlő potenciált, mint a férfiak, holott, ideális esetben a város minden tere és minden eszköze mindenki számára használható kéne, hogy legyen.
A Kortárs Építészeti Központban (KÉK) tartottak egy kerekasztal-beszélgetést, ahol
olyan kérdésekre keresték a választ, mint például, mi a legbosszantóbb abban, hogy Budapest tervezéséből kihagyták a nőket.
Soltész, aki a KÉK egyik alapítója is például azt mondta, hogy ezen egészen addig nem is gondolkodott, amíg nem született gyereke, és rá nem jött, hogy Magyarországon nehéz babakocsival közlekedni.
Böröndy Júlia építész, a Women in Architecture Hungary alapítója pedig arról beszélt, hogy a közvilágítás elégtelensége rendszeresen feltűnik neki.
Monti Elvira építész, aki a nők és a biztonság kérdését kutatja, azzal folytatta, mivel kimutatható, hogy a nők gyakrabban veszik igénybe a tömegközlekedési eszközöket, őket pláne hátrányosan érinti, hogy mindent az autók köré építettek a fővárosban.
Le Marietta pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Bécsben a 2000-es évek eleje óta van genderosztály, ami odafigyel arra, hogy a város szolgáltatásai igazságosabbak legyenek, és jobban kiszolgálják a különböző csoportok igényeit. Ennek köszönhetően aztán a bécsi közlekedési eszközökön
alacsonyabbra is tesznek kapaszkodókat válaszként arra, hogy a férfiak és nők átlagmagassága között 10 centi az eltérés.
Ahogy a DemNet Eva Kaillal készült 2023-as interjújából egyébként kiderül, az ezzel kapcsolatos gondolkodás Bécsben már 1991-ben elindult, amikor is szerveztek egy fotókiállítást azzal a címmel, hogy Kik birtokolják a közterületeket? – A nők hétköznapjai a városban.
A képek különböző, Bécsben élő nők egy-egy napját mutatták be, és rögtön nyilvánvaló volt, hogy rendelkezzenek a szereplők bármilyen háttérrel, a városban való mozgásuk megtervezését az határozta meg, hangozzon most bármilyen triviálisan, hol érzik magukat biztonságban és hol vannak a legkevésbé akadályoztatva fizikailag.
A budapesti közösségi gyűlések hamarosan folytatódnak, és a DemNet beszámolója szerint novemberben már egy javaslatcsomagot is elfogad a gyűlés.