Láttad Urška Djukić új filmjét? Van olyan jó A játszótér a miénk, mint az Égigérő fű? Mit szólsz az elsőfilmes Gregor Andolšekhez? Aki szívesen válaszolna e kérdésekre, annak csütörtöktől a Toldi moziban a helye.
Azoknak lehet igazuk, akik az ún. nemzeti büszkeséget nem keverik össze az önteltséggel, a kérkedéssel, és különösen nem más nemzetek lenézésével. Különösen igaz ez azon honfitársaink vonatkozásában, akik saját nagyszerűségük és felsőbbrendűségük bizonyítékának tekintik a magyar versenyzők olimpiai szerepléseit, a Rubik-kockát, vagy éppen a pálinkát, és mivel egyetlen szlovák vagy osztrák világbajnok nevét sem ismeri, képes ebből azt a következtetést levonni, hogy ilyenek nem is léteznek. Bővítve a kört, az információk hiánya egész országokra is vonatkoztatható.
Például Szlovéniára.
Alapos a gyanúnk, hogy egy képzeletbeli vetélkedőn az indulók túlnyomó része már a „fővárosának nevén" elbukna, és ha ott mégsem, a „még egy nagyvároson" egész biztosan. Ennek fényében pedig bátran kijelenthetjük azt is, hogy honfitársaik döntő többsége soha életében nem látott szlovén filmet. És így is fog meghalni. Mielőtt azonban a „bakancslistát", Josip Broz Tito életútját, vagy a Gorenje fagyasztókat kezdenénk kényszeredetten felsorolni, inkább a Toldi mozi felé vegyük az irányt. Ahol csütörtökön indul a Szlovén Filmnapok – immár kilencedik alkalommal.
Október 2-án, este nyolckor, Urška Djukić Valami van a levegőben (Kaj ti je deklica) című Oscar-jelölt filmjével veszi kezdetét a filmbéli eseménysorozat épp úgy, mint a valóságos. Az előbbiben egy kórus, egy 16 éves a lány, illetve szexuális orientáció dominál, az utóbbiban a film producere, Jožko Rutar, aki közönségtalálkozót tart. Az 55 éves szakember kisfilmjei és dokumentumfilmjei a legnagyobb fesztiválokra – Cannes, Velence, Locarno, Rotterdam – is eljutottak. 2011 és 2016 között pedig ő vezette Szlovén Film Centrumot, ami olyan, mint nálunk a Nemzeti Filmintézet. Persze nem olyan. Úgyhogy ez valójában egy vissza nem térő alkalom, hogy megkérdezzük, hogy mit tart a legnagyobb különbségnek a magyar és a szlovén filmek között. És azt is, hogy mi a kedvenc magyar filmje.
Amúgy a Valami van a levegőben elnyerte a legjobb filmért járó FIPRESCI-díjat a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Perspektíva szekcióban, a legjobb operatőrnek járó díjat az amerikai Tribeca Filmfesztivál nemzetközi programjában, valamint a legjobb vágásért járó díjat a Pulai Filmfesztiválon.
Október 3-án 20 órakor vetítik Klemen Dvornik A játszótér a miénk (Igrišča ne damo!) című ifjúsági filmjét, amely a Szarajevói Filmfesztiválon elnyerte a legjobb gyermekfilmnek járó díjat, a Zágrábi Filmfesztiválon és a görögországi Olympia Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Filmfesztiválon pedig a gyermekzsűri díját. A sztori röviden annyi, hogy amikor a film főhőse, Alma megtudja, hogy le akarják bontani a házuk előtti játszóteret és kivágni a fákat, összefog legnagyobb ellenségével és bandájával. Hogy mentsék, ami menthető. „Két fiú apjaként első kézből megtapasztalhatom, mennyire más a mai gyermekkor: az indiánosdit digitális csaták váltották fel, a legjobb barátok nem a szomszéd utcában, hanem egy másik kontinensen élnek, a felhorzsolt térdek és vérző orrok helyett vannak az égő szemek és a depresszió. Ezzel a filmmel szeretném közelebb hozni a gyerekekhez a szabadtéri játék és a bandázás szépségét, és azt az üzenetet közvetíteni, hogy sosem szabad feladni, mert ha összefogunk, akkor változtathatunk a dolgokon, és szebb jövőt építhetünk!” – mondta filmjéről a rendező.
Október 4-én este az Ez rablás! (To je rop!) című fekete komédia a fesztivál fináléja is. Ebben Rajkó, a bűvész eltöri a karját egy fellépésen, de a biztosítótársaság egy adminisztratív hiba miatt nem hajlandó kifizetni a biztosítási igényét. A szervezők ígérete alapján: „ezt követően az események észbontó fordulatokat vesznek. A párizsi EICAR Nemzetközi Filmiskolában diplomázott elsőfilmes rendező, Gregor Andolšek ezt mondta korábban: „Olyan filmet akartam készíteni, amely ott kezdődik, ahol az emberek általában feladják, amikor a rendszer félreállítja, megvárakoztatja és kijátssza őket. Mi történne, ha egész egyszerűen nem adnánk fel a küzdelmet?”