Nem biztos, de nem is kizárt, hogy az utókor a magyar színművészet mérföldköveként fogja számon tartani a Freeszfe szeptember 27-i, szombat délután tanévnyitóját.
Nem az ünnepi aktus miatt, hiszen ilyesmi történt párszor az elmúlt években. Ám nagy különbség, hogy most először úgy tűnik, hogy a viharban született egyesület szótárából eddig hiányzó „biztonság” szó is jelentést kapott. Meg az angol „freedom" is.
Némi pátosszal mondhatnánk úgyis, hogy a Freeszfe Egyesület otthonra lelt.
Ez az otthon Angyalföldön található, az egykori autószerelő-, majd ruhaipari szakiskola 1970-ben átadott épületében, a Szabolcs u. 27. szám alatt. Ahol az elmúlt 55 év legnagyobb alakítása a Rossz tanuló felel-hez lehetett hasonlatos, a legjobb rendezés pedig talán egy teremfoci-bajnokság lebonyolítása volt… Ugyanakkor az egyelőre „pesti Jurányiként” emlegetett épület valóban a csodák palotája, öt emelet boldogság. A lehetőségek tárháza. A meg nem valósíthatóké is.
Erény
Ez pedig nagyon jelentős fegyvertény. Még úgy is, hogy az Egyesület nem ad(hat) diplomát csak tanúsítványt; és nem kap egy fillér állami támogatást, és csak az adományokban bízhat. Ugyanakkor maga mögött tudhatja a magyar színházi élet megkerülhetetlen alakjait; a színházszerető emberek nagy többségét; talán azokét is, akik nem engedhetik meg maguknak a színházat. Ennél is fontosabb, hogy az itt tanulóknak nem egy kormánytisztviselő mondja meg, hogy mi a szabadság, hanem ők maguk élhetik meg.
Forgács Péter, az egyesület elnöke arról beszélt, hogy szerinte a régi SZFE „éthosza” az egymás iránti elköteleződés, bizalom, és felelősség volt.
Mi itt a Freeszfe-ben szeretnénk hinni ebben az elköteleződésben, ebben a felelősségben – és ez az, amit tovább kell vinni
– jelentette ki. „Persze, hiszünk az egyetemi gondolatban is. De mi nem vagyunk egyetem. Egy egyesület vagyunk – jegyezte meg Forgács Péter, aki azt várja többiektől, hogy ennek is a pozitív oldalát nézzék. Azt, hogy szabadság lehet az is, ha működésük nincsen egyetemi keretek zárva.
Jelképes volt, hogy a Freeszfe mostanáig az elűzött CEU üresen maradt épületében működhetett, de jelképesnek tekinthető a mostani, a jövőt illetően döntő fejlemény is. Hiszen Főváros azzal, hogy a Freeszfe pályázatát tartotta arra érdemesnek, hogy birtokba vegyék az angyalföldi épületet, és erről döntött a KÖzgyűlés is, nemcsak a bizalom jele, de
egyúttal Budapest önkényre adott csattanós válasza is.
A szeptember 27-i tanévnyitón Karácsony Gergely főpolgármester átadta Forgács Péternek az épület jelképes kulcsát. A főpolgmester ünnepi beszédében azt mondta, hogy kiszámítható egy hatalom, amely nem tud elég nagy lenni ahhoz, hogy megelégedjen önmagával. Nem tud olyan nagy és hatalmas lenni ahhoz, hogy ne találjon olyan újabb és újabb autonómiákat, amelyeket megpróbál lábbal tiporni. De ha a lelkünkben szabadok vagyunk, akkor nem tud minket legyőzni. Ezt bizonyítja az is, hogy most itt vagyunk” – mondta Karácsony Gergely, majd hozzátette: „Budapestnek ma talán a legnagyobb szüksége arra van, hogy legyenek szabad terei. Olyan helyek, ahol a művészet, az együttműködés és a közösség ereje formálja a jövőt."
