Kiállítás mindenkinek, aki szereti, ha letűnt világokról készült képeket nézegetve váratlan érzések és gondolatok gurulnak szét a kései vacsoraasztalán.
A Kieselbach Galéria műtárgyak helyett a nosztalgia érzéséből épített kiállítást, ami egy a nosztalgia érzésére épülő fotókönyvre hívja fel a figyelmet. A falakra akasztott, gondosan narrált fényképek végigvezetnek a 20. század legelgondolkodtatóbb és legbanálisabb pillanatain egyaránt, történelmi-érzelmi hintába ültetve a látogatót, gyakorlatilag azonnal, ahogy becsukódik mögötte az ajtó.
Belépés után pár perccel már ilyen gondolatok száguldanak keresztül a kiállítótermeken:
Itt ez a motorverseny előtti találkozó a Ferenciek terén 1925-ből, ami egyszerre hihetetlenül anakronisztikus, de mégis irigylésreméltóan vagány. Ha ma csinálok egy képet ugyanott, az vajon kivált ugyanilyen hatást, lesz ennyire érdekes 100 év múlva? Miért érzünk nosztalgiát egy olyan múlt iránt, ami nem is a miénk?
Kakuk étterem a Tabánban, a Kereszt és Árok utca sarkán, 1932-ben. Valakik régen csak egy fröccsre ugrottak be, de egész este azt találgatták, hogy ki az a híres operaénekes a szomszéd asztalnál, és végül maradtak zárásig. Mások benéztek itt egy ablakon, és azt látták, hogy a szerelmük nem is ott tölti az estét, ahova hazudta magát. Itt volt az is, hogy senkinek nem volt tüze és végül a cigányprímás szánta meg az egész bandát. Ma mi lenne ez a hely? Kinek mi. Lehet, hogy Kispesten van egy gyorsétterem, ahol szakítottak veled, de lehet, hogy egy zuglói telefonfülke volt az első, ahol rágyújtottál titokban, és meg is égetted a kezed. Miért érzünk nosztalgiát egy olyan múlt iránt, ami nem is vonzó?
1916, itt van ez a csapat italozó, többnyire férfiakból álló társaság. Hány ilyen kép készül ma? Melyik lennék én? Mi szólna az asztalra rakott bluetooth hangfalból és kinek a telefonjáról? Kin lenne félrebillent bézbólsapka? Üveges sör helyett dobozos, cigi helyett elektromos, bajusz maradhat? Ma is el kell készítenünk világ legtriviálisabb képeit? Ja, el is készítjük, és meg is osztjuk. Még a végén kiderül, hogy a sokat szidott, az életének minden pizzaszeletét és konditermi pózolását posztoló generació igazából értékmentő munkát végez. Egyszer ezek alapján fogja 5D-ben újranyomtatni a világunkat a mesterséges intelligencia?
Ebből elég volt! Ide nekem egy nosztalgiakutatót, egy emlékmentort, egy családfa állító, transzgenerációs régészt, egy érzelmi hullámvasút kezelőt! Hadd kérdezzem meg: mitől működik a varázs mind a 95 képnél? Egy részét sikerült csak megfejteni: nem muszáj, hogy politikai üzenet vagy maszületett cicaalom legyen egy elfeledett fényképen, az idő az a faktor, ami elvégzi a munkát, hogy érdekes legyen egy csapat motorozó vagy italozó férfi akár. Ennél azonban biztosan többről van szó.
A fent körbeírt kiállítás Tamási Miklós Fortepan ABC című első könyvén alapul, amelyet most jelentetett meg a Kieselbach Galéria. A szerző a Fortepan alapító szerkesztője, aki milliónyi fényképet nézett végig, ezekből 600 került a könyvbe, 95 pedig a galéria falaira. A Fortepan digitális archívum munkatársai egyedülálló munkát végeznek a megsemmisülésre ítélt privát fényképek megmentésével és elérhetővé tételével, és mindezt már 15 éve teszik.
A könyv maga is leletmentés: egykori papírképek digitalizált változatainak újrarendezése, kinyomtatva. Vajon melyik él túl a másikat: a padláson talált fotográfia beszkennelt változata vagy az újra papírra mentett képfájl, ami egy padláson talált fotográfia beszkennelt változata? Vagy a könyv pdf változata?
"A kiállítás az AI-korszak kapujában arra a kínzó kérdésre is keresi a választ, hogy mennyiben fogjuk másként látni a múltunkat az új technológiának köszönhetően. Átélhetőbbé válik a történelem vagy hamisabbá?"
- teszi fel a kérdést maga a kiállításszervező, miközben megkéri a mesterséges intelligenciát, hogy mozdítsa meg a képeket, létrehozva ezzel egy sosemvolt valóságot.
Egyre gyakrabban számíthatunk majd arra, hogy kiállítások szervezői és különböző művészeti ágak művelői mesterséges intelligenciához nyúlnak, amivel addig nincs is baj, amíg ezt játékból, kíváncsiságból, a fantáziavilágunk kiterjesztése céljából használják. Tudjuk, egy művésznél talán nincs is nagyobb homo ludens. Ezt tette a Kiscelli Múzeum is egy még épp elcsíphető kiállításánál, amiről mi ezeket gondoltuk.
Mikor és hol tudod megnézni?
2025. augusztus 27. - 2025. szeptember 19.
1055 Budapest, Szent István krt. 5.